OKT-153 Pilisszentkereszt-Dobogókő és OKT 16 szamu túra Dobogókő-Visegrád komplett

2016. augusztus 17-én, szerdán, a hetes szabadságom utolsó napján az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrában, melynek élmény volt minden lépése: 

Az OKT 15 számú túra utolsó szakasza (Pilis vége: Pilisszentkereszt-Dobogókő)

OKT-153: Pilisszentkereszt - Kakas-hegy - Zsivány-sziklák - Dobogókő, 

Az OKT 16 számú túra komplett egészében (Dobogókő-Visegrád), azaz:

OKT-161: Dobogókő - Kerek-bükk - Öreg-vágás-hegy - (terelés: Király-kút - Király-völgy) - Sikárosi-rét - Sikárosi erdészház 

OKT-162: Sikárosi erdsészház - Lenkó-emlék - Kárpát-forrás - Bükkös-patak - Öreg-nyílás-völgy - Kis Rigó vendéglő - Pilisszentlászló

OKT-163:  Pilisszentlászló - Rózsa-hegy - Szarvas-szérű - Szent László-hegy oldala - Pap-rét

OKT-164:  Pap-rét - Pálócki-rét - Úrasztal-oldal - Vízverés-nyerge - Őr-hegy - Barát-halom (Moli pihenő) - Borjú-fő kilátóhely - Visegrádi-kapu - Nagy-Villám parkoló - volt Nagy-Villám turistaház

OKT-165: Nagy-Villám - Fellegvár - Kálvária - Visegrád, komp

Visegrád

Reggel hét órakor szólt az ébresztőórám, kinyitottam a szemem, minden sötét volt... Hallottam, ahogy az eső zaja veri az ablakot, vihar volt éjszaka, felhőszakadás, minden sötét, csúszós, vizes, így az a gondolatom támadt, hogy a mai napot a pihenésnek szentelem. Visszaaludtam, végre egyszer kialszom magam, gondoltam magamban. Reggel nyolc óra után pár perccel már magamtól ébredtem, sütött a Nap, a napsugár édeskés fénye megérintette arcomat. Kinéztem az ablakon, kidugtam a fejemet, kellemes idő tárult elém, nem túl meleg, nem is hideg, túrázáshoz pont ideális. Gyorsan kipattantam ágyikómból, megittam a tejeskávémat és elkezdtem tervezni a napomat. Befejezem a múltkor kimaradt Dobogókő túrát és hozzácsapom a Visegrádi-hegység szakaszt, agyaltam, ami több, mint 21 km. Több, mint egy félmaraton, s mindez dombokon, hegyeken, erdőben, terepen. Királykobra! Megnéztem a neten, Visegrádról az utolsó busz este 8 órakor jön el, illetve másnap már meló, így ma nem tévedhetek el. Utolsó közös kirándulásunk alkalmával Feri letöltötte nekem a humap alkalmazást, amiben tökéletesen működik a GPS, még akkor is, ha esetleg nincs net, nincs hálózat. Ezen a napon ez az alkalmazás kétszer kisegített. Bár meg kell hagyni, volt egy pár-száz méteres tévedésem, illetve egy-két kilométer pluszt azért ezen a napon is sikerült összeszednem, de nem tévedés miatt, hanem azért, mert éleslövészet volt az egyik erdőrészen, így Pilisszentlászló felé kerülnöm kellett, nem is keveset... 

Mivel a 15. számú túrából múltkor kihagytam Dobogókőt, ami bár csak 4 km, de nem akartam sötétben felérni, nem szerettem volna, ha ez a gyönyörű szakasz fotók nélkül marad, nem láttam volna értelmét, ha csak végigszáguldozom ezt a csodálatos részt. Ezen a délelőttön tehát visszamentem Pilisszentkeresztre, pecsételtem a  Felső Kocsmában, ittam egy kávét és elindultam utamra. Átvágtam a Pomázi úton, rátértem a Fő utcára (pilisszántói elágazásnál), majd pár lépés után lefordultam jobbra, s a Szabadság utcán baktattam felfelé. Elég meredek, elég nehéz ez az utca, olyan, mint amikor egy magas hegyet mászunk meg felfelé. Az utca vége betorkollik az erdőbe, ott folytattam utamat, folyamatosan emelkedve. Kis idő múltán egy főútra értem, amelyet kereszteztem, és tovább, egyenesen felfelé mentem az erdőben. Ezen a szakaszon a kék jelzések elég sűrűn vannak felfestve, látszik, hogy fontos turistaútvonal, sokat látogatott terület. Egyre magasabb volt az út, egyre szebb, vízmosásban folyamatosan emelkedett, bár sajnos kidőlt fákat is láttam útközben. Tényleg gyönyörű az út felfelé, de azért elég meredek. Bár futócuccban jöttem, az elején kis szakaszokat tudtam is futni. de itt ezen a szakaszon lehetetlenné vált a biztonságos futás. Nem bántam, hosszú még a mai nap, lesz még lehetőségem bőven futni, gondoltam magamban... 

Elindultam... :) 

 Kék jelzés minden fán... :)

 Az ilyen kereszteződéseknél kell figyelni nagyon...

 Sajnos ilyen látványban is volt részem...

Kuckó (bunker) a fa gyökerében... ;)

Kb két kilométer után elértem egy csodálatos szakaszt, jobb oldalon sziklaszirtek sorakoztak, ők a Zsivány-sziklák. Készítettem itt néhány fényképet, felmásztam egy kisebb szikladarabra, majd folytattam utamat, mely egyre jobban járhatóvá/futhatóvá vált. Itt már nem volt annyira meredek, ez a Kanyargós-patak völgye, olvastam jegyzeteimben.

 Zsivány-sziklák

Néhány perc múltán elértem a völgy végét, találkoztam egy kiránduló családdal, jobbra egy fahídon átkelve még egy kis meredek szakasz következett, majd hirtelen kijutottam az erdőből. Dobogókő szélső utcájára csöppentem, az Őzike utcába, s a kék jelzést követve elértem Báró Eötvös Loránd turistaház épületét, egy menedékházat és mellette az éttermet. Az étterem bejáratánál találtam rá a kéktúra bélyegzőjére. 

Kis fahíd Dobogókő előtt

 Dobogókő híres kirándulóhely, itt minden túra összefut :)

 Dobogókő

  Báró Eötvös Loránd Menedékház

 Dobogókő

Pecsételés után elindultam felfelé, itt található Dobogókő teteje, a Kilátó, ahonnan hihetetlenül fantasztikusan gyönyörű panoráma  tárul elénk, és ahol bizony muszáj elidőzni néhány percet. Készítettem pár fényképet, gyönyörködtem a tájban, magamba szívtam a friss energiát.  Töltekeztem. Rám fért... 

Dobogókő fontos pontja országunknak, sőt, egész világunknak, itt van ugyanis a Föld szívcsakrája, erről muszáj említést tenni. Alaposan utánajártam a dolgoknak ebben a témában. "...Földünkön 7 csakrapont található, mely természetesen a szervezetünkre is hat. Ebből a szívcsakra Dobogókőn található. A pontos helyét kutatók is keresik, de a legtöbb “szavazat” a Pilis legmagasabb pontjára esett. Itt létesítettek egy pihenőhelyet, hogy mindenkit átjárhasson az energia. Azonban nem kell szigorúan egy pontos keresnie senkinek sem, hiszen az egész hegyen jelen van a jótékony “sugárzás”....  ....azonban nem csak a “Magyarságtudat” miatt lehet olvasni több helyen a szívcsakráról! Maga a Dalai Láma is látogatást tett itt, és a következőket nyilatkozta: ” A tibeti szemlélet, és magatartás a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a Mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az úgynevezett erőközpontokat, csakrákat nemcsak az emberi testben, de pl. a földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szívcsakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.... ....a Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, – amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője, úgy a magyarországi szívcsakra a “földi véráramban” tölti be ugyanezt a szerepet...
...Atilla hun király sem véletlenül választotta óriási birodalma központjául ezt a környéket. Birtokában voltak az ősi tudásnak a magyar táltos papok is. Éppen ezért az Ősmagyar Táltos Egyház most arra készül, hogy információs táblákat helyez ki Dobogókő erdei ösvényein, hogy feltüntessék, hol, milyen szakrális hely kereshető fel. Kovács András táltostanár szerint a szívcsakra a Rám hegyen található, a Ferenczy-sziklánál. Ő is egyre több komoly érdeklődőt kalauzol el oda. Az ő segítségével jártak már a helyszínen laoszi és kambodzsai lámák, buddhista szerzetesek is. A kínai shaolin egyház szintén a Pilisben alapított falucskát, s annak is oka lehet. Hitük szerint ugyanis a szívcsakra közelében gyógyul, megújul, feltöltődik az ember. " 

(Forrás: http://pilisszentlelek.eu/latnivalok/a-fold-szivcsakraja/) 

"...a Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről, Dobogókő gyógyító erejéről....  ....Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, spirituális központja, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér... ...a Föld - mint élő szervezet - szívcsakrája leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ez a bolygónk "dobogó szíve". Itt a legerősebb a földsugárzás, amelyből elképzelhetetlen mennyiségű energiával táplálkozhatunk..."

(Forrás:  http://www.dobogoko.org/Szivcsakra)

Dobogókő panoráma

 Dobogókő

 Dobogókő

Miután magamba szívtam az energiát, miután valamelyest feltöltődtem, jobbra vitt tovább utam. Kanyargós út következett, mely elhaladt a Hotel Nimród mellett, majd megpillantottam a Zsindelyes Vendégház fura alakját. Itt egy picit elidőztem, megnéztem a nem mindennapi látványt, s elolvastam a táblára írt érdekességeket a jurtaszállásokról. Készítettem néhány fotót, majd tovább folytattam a gyalogtúrát. Kis erdőrész következett, majd egy újabb tisztás, a domboldal bal oldalán pedig csodálatos kilátás fogadott. Itt megálltam egy rövidke fotószünetre.

 Zsindelyes Vendégház

 Jurta szállások

 Kilátás a domboldalról a jurta szállások után

A kéktúra átvezetett az úton, elhaladtam tőlem jobbra a sípálya tábla mellett, majd átvágtam az erdőben. Újabb útszakasz következett, s utána a nagyon meredek  ereszkedés lefelé. A hegyoldal eléggé sziklás volt, amolyan (Feri szavaival élve) "gatyafékes", így azonnal előkerült táskámból a fitnesz kesztyűm, és bizony volt nem egy pillanat, amikor négykézláb ereszkedtem lefelé, nehogy baj legyen... Volt itt minden; szikla, kövek, sár, dagonya, árvíz... ..s mivel sem kis csónakot, sem evezőlapátot nem hoztam, így a fák közé felmentem és ott kerültem ki a hatalmas árokban összegyűlt vizet; a fák között, a köveken másztam a kitaposott út mellett. Folytatódott az erdei hullámvasút; már kezdek hozzászokni, de azért még bennem volt a ne nézz balra/jobbra érzés, igaz csak az elején, de hogy teljesen őszinte legyek, ezen a napon már futottam is a hullámvasút mentén... ;) 

 Sítúra tábla

A kihívás...

 Erdei hullámvasút :)

Az erdei hullámvasutazás után kiértem egy hatalmas tisztásra, majd erdőfoltok és újabb tisztás következett, elhaladtam egy drótkerítésnek látszó kerítés mellett. Egyből eszembe jutott a pár héttel ezelőtti kerítés kalandom, amikor megrázott az áram. Gondolkodtam, meg kellene érinteni ezt is, hogy megtudjam, áram van-e benne. Azért lenne nagyon fontos, mert egy hallatlanul keskeny ösvényen tudtam csak haladni szorosan a kerítés mellett. Nem mertem megérinteni, inkább vigyáztam, neki ne vágódjak véletlen. Az ösvény keskeny volt, az éjjeli viharnak köszönhetően vizes volt a fű, nedves a dzsindzsás közvetlen az ösvény mellett. Egyszer, mivel olyannyira csúszott az út, majdnem nekiestem a kerítésnek, de szerencsére még időben visszanyertem az egyensúlyomat. ...majd mikor a kerítés végéhez értem, megláttam a táblát, ami arra figyelmeztet, hogy áram van a kerítésbe vezetve. ...és akkor itt az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy azért a k.... életbe... Ha bárki nekivágódik annak a kerítésnek, ha megcsúszik a nedves talajon, ha csak megszédül és elveszti egyensúlyát, simán megrázza az áram... Én, okulva a múltkori esetemből, sejtettem, hogy mi újság és okos voltam, hisz tartottam tőle...  
A kerítés után balra fordulva kiértem egy tisztásra, pihenőpadokhoz, infótáblákhoz. Picit lepihentem, ettem egy szendvicset, megittam vagy fél liter ásványvizet és továbbindultam. Mentem, kalandoztam, míg végül belebotlottam a Sikárosi erdészházba. A kerítéssel szemben, egy fához rögzítve találtam meg a pecsétet.

 A tisztáson

 A bizonyíték, hogy valóban ott jártam... :)

 Az elektromos kerítés (a kerítés végén figyelmeztet...)

 Sikárosi erdészház mellett a kéktúra pecsét

Az erdészháztól jobbra folytatódik a kéktúra, szorosan a kerítés mellett, ott  vezet egy keskeny ösvény, majd ismét az erdő következik. Jegyzeteim alapján kerestem a Bükkös-patakot, amit először, mikor megpillantottam, megmondom őszintén, nem tudtam hova tenni. Nem tudtam pontosan, hogy ez most egy patak, vagy csupán a hajnalban leszakadt esővíz felgyülemlett tömege... A patak volt természetesen. :) Egy fahídon mentem keresztül, majd az út bal oldalán az erdőben rábukkantam a Lenkó emlékműre. Természetesen mindezt megörökítettem. Tovább folytatódott a gyalogút a Bükkös-patak völgyében, végigkövettem a vízfolyást, ez nagyon szép része volt a mai túrámnak. Egy-kér kilométer után elértem a volt gyermektábor területét. Itt volt egy csapat, szalonnát sütöttek, illetve több sátrat is láttam, valószínűleg ez az a táborozóhely, melyről néhány kilométerrel előrébb olvastam egy táblán.

 Bükkös-patak

 Lenkó emlékmű

 Pilisszentlászló felé...

Továbbhaladtam balra, ahol tudtam futottam, ahol a talaj nem engedte, ott sétáltam. Két kis hidacskán kellett átkelnem, míg elértem az erdő szélét. Aszfaltúton kellett átmennem egy másik erdőbe, ott folytatódik a kéktúra. Itt azonban hirtelen megtorpantam. Feltűnt a távolban egy fehér tábla, rajta vakító piros betűkkel. Közelebb mentem hozzá, elolvastam a feliratot. Éleslövészet van. Fasza. Nah, most mit csináljak, merre menjek. Vajon tényleg lőnek az erdőben, vagy csak kint felejtették a táblát. Elővettem villámgyorsan a tabletet, de a GPS itt nem működött. A tilalom ellenére bepillantottam az erdőbe. Nem mentem be, csak belestem. Meglestem, melyik irányba folytatódik a kéktúra, és arra gondoltam, az aszfaltúton ugyanabba az irányba folytatom én is utamat. Közben kezemben a tablet, próbáltam életet csiszolni bele. Próbáltam futni, de nem túl gyorsan, nehogy túlságosan felhívjam magamra a figyelmet.  Az aszfaltút közepén gyalogoltam, hogy jól lássanak, ember vagyok, jó szándékkal, le ne lőjenek. Egy egyszerű túrázó vagyok. Mentem tovább, igyekezve, hol futva, hol a tabletre pillantva, cikázó gondolatokkal a fejembe. Megfogalmazódott ismét az a gondolat bennem, hogy ha ezt most túlélem, soha többet nem indulok el egyedül túrázni, csak ha valaki eljön velem... Ez a gondolat volt bennem a Zsíros-hegyen is, amikor besötétedett, én pedig eltévedtem. Most bár világos van, de basszus lőnek... S akkor meghallottam a lövéseket is. Egymás után többet. Majd ismét. A negyedik vagy ötödik éleslövészet tábla mellett haladtam el. Azt gondoltam, ha ez ennyire ki van táblázva, akkor bizony elég forró a helyzet... ..és a lövések egyre sűrűbbek lettek... Gyakorlatilag körülöttem mindenhol éleslövészet volt, körbe voltam kerítve fegyveresekkel. A tableten végre megtaláltam a helyzetemet, ekkor már kerültem egy jó nagyot és tulajdonképpen ott tartottam, hogy visszafordulni már ugyanannyi lett volna, mint előre. Végig az aszfaltúton mentem (időnként lassan, óvatosan, feltűnést nem keltve bele-belefutottam), középen, hogy jól lássák a vadászok, ártatlan ember vagyok, tényleg le ne lőjenek. Itt ezen a részen fotók nem készültek, örültem, hogy túléltem...
  

Hidacska a Pilisben 

 Volt gyermektábor

 Pilis Zöld út <3

 Éleslövészet tábla...

Mikor végre Pilisszentlászlóra értem, mikor megpillantottam az első házakat, az első, az utcában parkoló autót, nagy volt az öröm és megnyugodtam. Túléltem! :) Elhaladtam a Kis Rigó vendéglő mellett, tőle balra leereszkedtem a faluba. Ez a kis ösvény, mely levezetett az útra, elég meredek, odafigyelős kis szakasz volt. Megláttam az autóutat, hálát adtam az Égnek, amiért ismét emberek közt lehetek, majd jegyzeteimet követve tettem egy "S" kanyart és a falu központjában találtam magam.
  

Kisrigó Vendéglő, Pilisszentlászló 

 Pilis Hotel, Pilisszentlászló

 Pilisszentlászló

A főtéren egy gyönyörű templom áll, meg is örökítettem minden oldalról. Vele srégen szemben a Gesztenyés kocsma már régen bezárt, de a felirat még ott díszeleg, szemben vele a cukrászda szintén bezárt, tudtam meg a szomszédos kisboltban dolgozó nem túl barátságos hölgyeménytől. Végül elirányítottak, egy utcával feljebb találtam meg a Szlovák kocsmát és vele együtt az OKT pecsétet.

Továbbmentem, a templom mellett a bal oldalon felmentem egy köves utcára és itt volt egy aprócska kis tévedésem, ugyanis valakinek a kertjében találtam magam... ...még a kutya, egy kicsi tacskó meg is ugatott... :) A szembe szomszéd, egy férfi mondta, merre megy az út. Gazzal benőtt kis erdőbejárat volt, alig lehetett észrevenni, mondta, ezt szinte mindenki eltéveszti. Végül bejutottam ismét az erdőbe. Egy rövid, meredek szakasz után ismét futottam a Rózsa-hegy oldalán, időnként órámra pillantva. Negyedóra, húsz perc elteltével értem fel a dombgerincre, majd a Szarvas-szérű tisztásra.
 

Úton-útfélen 

  

Utamon erdőfoltok és tisztás váltakozott, futható és alig járható részek, majd felkapaszkodtam a Szent László-hegy hátára, amiről azzal a lendülettel le is másztam. Ezután értem ki a Pap-rétre, s az erdészház kerítésén pillantottam meg a kéktúra bélyegzőjét, amit azon nyomban használatba vettem.

 Pap-rét felé

 Pap-réti erdészház

Pecsételés után átvágtam a jegyzeteim alapján a tisztáson, amit erdő, majd újabb tisztás és újabb erdő követett. Itt is találkoztam mindennel, erdő, földes út, dzsindzsás, szedres, mező, keréknyomok... Majd hirtelen egy nagyon meredek hullámvasút pálya következett, melynek egyes részein futottam, aztán volt szakasz, ahol lassítanom kellett, sőt, belesétálni a túrába. Ez az Urak asztala, egy nagyon meredek leszakadó rész, jegyzeteimből később ezt olvastam: "...a régebbi térképek csak nappali bejárásra ajánlották, mert alaposan a lábunk alá kell nézni, nehogy megcsússzunk a helyenként igen meredek hegyoldalban harántoló túraösvényen...." Itt előtört bennem újra a ne nézz le jobbra feeling, de a belátható részeken futottam, muszáj volt, ha időben el akartam érni Visegrádra. Egy idő után a meredekség csökkent, ismét könnyen járható/futható úttá vált, volt már itt-ott kilátás is, ahol nem takarták el a fák sűrű lombkoronái, majd ismét egy tisztáson találtam magam, a Vízverés nyergének tisztásán, majd ismét erdő, az Őr-hegyre kapaszkodtam fel. Időközben két falétrát is át kellett másznom, az egyikről fotót is készítettem.

A tisztás

 Hullámvasút

Dupla kék

 Időnként futva, kipirosodva

 Kilátás a hegyről

 Kavicsok a túra során (hasonlóval többször találkoztam már a Pilisben)

 Madas László emléktábla

 A létra

 Következő kilátás

Ami ezután következett: fogytán az idővel futottam, ahol csak tudtam, s utólag jegyzeteimből kiolvastam, hol futottam keresztül: Moli-pihenő, itt volt egy gyönyörű kilátás, Sóstói-rét, majd felvágtattam a Fekete-hegy ligetes tetejére. Láttam az út bal oldalán egy esővédő házikót és  pihenőpadokat, majd felbukkant előttem a Nagy-Villám nyergében található autóparkoló és a bobpálya. Szuper, megérkeztem Visegrádra, gondoltam magamban, alig múlt el fél hét, teljesen jó időt futottam, behoztam a kerülőút miatt keletkezett lemaradásom.

 Visegrád felé

 Futópálya a Visegrádi-hegységben

 Visegrádi kilátó és a bobpálya

 Nagy Villám Kalandpark és drótkötélpálya

 Kilátás a Fellegvárra a Nagy-Villámról

 Nagy-Villám étterem

Felsétáltam a Nagy-Villám étterembe, mely a drótkötélpálya és a kalandpark mellett található. Az étterem bejáratánál várt az OKT bélyegzője. Az étterem mellett tettem még egy sétát, csodálatosan látszik innen a Fellegvár, majd elindultam irányába. Egy 10-15perces séta, a parkoló melletti gyalogösvényen (erdőben, fák között, helyenként köveken). A várba bemenni sajnos nem volt időm, de kintről megcsodáltam, készítettem néhány fényképet. Leereszkedtem a vár melletti jobb oldalon induló útszakaszon, ez elég nehezen járható kis ösvény volt, lábam alatt kövek, sziklák, itt futni már nem tudtam. Elég meredek, sziklás köves oldal ez, a végén kereszttel, gyönyörű kilátással Visegrádra, s az út végén feltűnt a Biblia képekben... :)

Visegrádi Fellegvár kapuja

 Visegrád felé vezető úton (lefelé a Fellegvárból a városba)

 Lefelé vezető úton (Biblia képekben)

 Visegrád a hegyoldalból

 Visegrádi rév állomás

 Fellegvár a révállomástól

 Visegrád

Ezen a napon összesen 31,57 kilométert tettem meg, mindezt 07 óra 20 perc leforgása alatt (órámat szokásomhoz híven nem állítottam le, ebben a mért időben minden szünet, megállás, lassítás, futás benne van). Elértem a buszt természetesen, sőt, még nekem kellett várni rá 20 percet... ;)