2018. június 23-án szombaton és június 24-én vasárnap az alábbi szakaszokat teljesítettük az Országos Kéktúrán az én Drágámmal
OKT-265: Makkoshotyka - Hutka-szilvás - Hárs-elő - Cirkálótanya
OKT-266: Cirkálótanya - Rókás-völgy - Pusztadélő - Rákóczi-fa - Hideg-oldal - Csonka-kút - Pandák-völgy - (Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg
valamint
OKT 27. számú túra Zemplén
OKT-271: (Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg - Som-hegy - Mocsári-rét - Nagy-Hallgató-nyereg, Cseréptó - Vágáshuta
OKT-272: Vágáshuta - Aranyoska - Hosszú-patak - Margit-kút - Hollós-völgy - Nagyhuta
OKT-273: Nagyhuta - Kishuta - Kishuta vm. - Szuha-völgy - Bózsvai-szikla - Nagybózsva
OKT-274: Nagybózsva - Kisbózsva - Nyíri-patak - Alsó-rét - régi vasút - volt Füzérkomlós vá. - Füzérkomlós - Komlósi-völgy - Szőlők-alja - Füzér
OKT-275: Füzér - Füzéri-vár - Párkány-rét - Senyánszki-rét - Csata-réti erdészház - Nyársasok - Kis-Milic - Nagy-Milic
OKT-276: Nagy-Milic - Hajagos - Nyerges-hegy - László-tanya (Bodó-rét)
OKT-277: László-tanya (Bodó-rét) - Kelemen-bérc - Dög-rét - Sarjános-rét - Hollóháza, Kéktúra emlékmű
...s ezzel a lendülettel egyelőre befejeztem az országjárást, teljesítettem az Országos Kéktúra Írott-kőtől Hollóházáig tartó teljes szakaszát, 1160 csodálatos kék kilométert.
Boldog vagyok, célba értem. Mégis mikor pecsételtem, furcsa módon semmit nem éreztem. Üres voltam, totál üres. Szerintem még fel sem fogtam, hogy vége. Hogy nem mondhatom azt többet, megyek kékezni. Hogy nem riaszt a vekker ezentúl kora hajnalban hétvégéken (mikor simán aludhatnék délig), mert vár a Kék... Hogy nem kell többet a fejemet fogva ötször az útvonalat menetrend vagy időjárás miatt újratervezni......hogy nem kell többet a kilométereket számolgatni..
No, de kezdem az elején. Norbimmal megbeszéltük, ez a hétvége lesz tökéletes a Kék befejezésére. Szabad volt most Ő is egész hétvégén, az időjósok is egy-egy milliméter esőtől eltekintve egész jó túraidőt ígértek, úgyhogy tényleg adva volt minden. Megterveztem az útvonalat, megbeszéltük, hogy autóval elmegyünk Sátoraljaújhelyre, majd onnan vonattal Sárospatak, busszal Makkoshotyka, és indulhat a Kéktúra utolsó szakasza. Az utolsó pillanatban úgy döntöttem, megbolygatom egy icipicit a tervünket, mivel most hétvégén abban a helyzetben/állapotban voltam, hogy nagyon vigyáznom kell, nem szabad magamat túlerőltetnem. Megkértem Norbimat, vigyen el engem Makkoshotykára, ott dobjon ki, ő menjen tovább autóval Sátoraljaújhelyre, s mivel a város is a Kék része, induljon el felém. Gondoltam, találkozunk valahol félúton, s onnan együtt folytatjuk hétvégi túránkat. Az én Drágám először húzta a száját, mert nem szereti, hogy egyedül mászkálok egy ismeretlen erdőben, de aztán végül sikerült meggyőznöm, hogy több mint ezer kék kilométerrel a hátam mögött nem kell engem félteni (hihi, elég elhamarkodott kijelentés volt mint utóbb kiderült....), ráadásul ezen a hétvégén rendezték a Kazinczy 200 illetve 300 túrákat, melynek szintén a Zemplén adott otthont, ami azt jelenti, egyáltalán nem leszek egyedül az ismeretlen terepen (gondoltam én, hihi...).
Füzér Vára
Szóval Makkoshotykán kiszálltam az autóból és elindultam a Kéken a keleti végpont felé. Besétáltam egy kis kertbe, ahonnan kijöttem és megkérdeztem egy emberkét, aki épp arra járt, hogy ez valakinek a kertje? ...mert itt vezet a Kék... Megnyugtatott, hogy nyugodtan menjek be, ez a kápolna kertje, valóban ott halad végig az Országos Kéktúra útvonala. Nem kellett sok, hogy elhagyjam a falut, keresztülbaktassak egy csodálatos réten, majd besétáljak egy csodaszép, kellemes erdőbe...
Makkoshotyka, Kápolna
Zemplén
Bizonyíték-selfie, hogy valóban ott jártam... ;)
Jó volt picikét egyedül megkezdeni ezt a túrát, mert át tudtam gondolni a kezdeteket. Hogy hogyan és honnan indultam, és hogy iszonyat messzinek találtam még mindent, s most itt vagyok és itt a vége. Ha ezt a hétvégét most kényelmesen végigjárjuk, akkor bizony nem lesz többé kékezés, nem lesz többé az a "kényszer", hogy ha esik, ha fúj, menni kell... (..hahaha, dehogynem, a teljesítménytúrákon...;)...)
Az erdőben :)
Csodásan fel volt szalagozva a Kék a Kazinczy miatt ;)
Ezt a fát már Norbimmal láttuk a Cirkálótanya után, nem tudom, miért került ennyire előre időrendben (hihi, de már itt marad...)
Csodás utamat az első pecsételőpont bénította meg. Sajnos belekerültem egy olyan helyzetbe, ami közel egy órát elvett az időmből... 3,6 km-nél jártam, amit egész jó tempóban tettem meg, mikor a kereszteződésnél meghallottam a vad kutyaugatást. A zaj irányába fordítottam a fejem, s egyből kitértem balra. A humap alkalmazásra tekintve azonban láttam, nekem a kutya irányába kellene mennem, mert ott a Cirkáló-tanya... Visszasétáltam, a kutya ott állt az út közepén, felém nézett és morgott. Most nem ugatott, csak morgott. Kiabáltam, hogy halló, valaki, de a tanya csont üres volt. Csak a kutya és én. Az erdőn keresztül visszabaktattam a Kékre, a kutya felém fordította tekintetét. Mikor közelebb mentem felállt és vad ugatásba kezdett. Mikor a kellő távolság megvolt köztünk, az agresszió abbamaradt. Hívtam Norbimat, hogy siessen, mert itt a kutya és a két paprikaspray-m pedig Budapesten, a szekrényben maradt. ...mert ugye azt dísznek vettem... ...bár megmondom őszintén, ha nálam lett volna, akkor sem biztos, hogy mertem volna használni... Norbim mondta, őt is betámadta két kutya Sátoraljaújhely külső részén, de ő ráüvöltött és megdobta őket kővel. Nálam volt egy kis bot és egy műanyag kulacs, úgyhogy én nem szándékoztam birkózni ezzel a döggel. Azt nem mertem megkockáztatni, hogy rám ugorjon, így hosszabb (önmagamban önmagammal) tanakodás után (hogy a nyert időt ne veszítsük el 100 százalékban) úgy döntöttem, az erdőn keresztül kikerülöm mind a kutyát, mind a tanyát, és pecsételés nélkül megyek tovább utamra. Készítettem fényképet, rögzítette a gps-es órám, hogy ott jártam, így tudom bizonyítani, hogy nem csalni szándékozom a Kék teljesítésében, pláne nem egy ennyire könnyen járható szakaszon, mint Makkoshotyka - Cirkáló-tanya... Egyszerűen nem éreztem biztonságban magam a kutya miatt, nem kockáztathattam most azt meg, hogy akár rám ugorjon, akár megharapjon...
Cirkáló-tanya (amit utálok!)
Mikor megmenekültem kutyaharapás és -támadás nélkül, mentem tovább utamon. A könnyebb szakaszokon belekocogtam, s folyamatosan néztem az órámat.Egy kilométer, szuper. Pecsét sehol. Vajon elfogadja majd az MTSZ...? Remélem... ...megírom, ha kell elmesélem nekik, hogy féltem attól a nagy dögtől. Még az is lehet, az erdész direkt hagyta magára az állatot hogy védje a területet, mert utálja a túrázókat... ..de akkor miért itt van a kéktúrás bélyegző? Miért nem biztonságosabb helyre tették? Miért egy elhagyatott tanyára kell, ahol kutyaveszély van... ..az állatot sem hibáztathatok, hiszen neki az lett megtanítva, hogy védje a területét... ..amint messzebb kerültem a kutyától, elhallgatott, de ahogy átléptem egy határt, vad csaholásba kezdett... ..lehet, hogy más, például egy fiú kinevet és elintézi egy bottal és rákiabálással, de az az igazság, én most nagyon féltettem magunkat... (...s hogy akkor ott már ketten voltunk, ez egyelőre még hétpecsétes titok...<3...)
Zemplén
Két és fél kilométert tehettem meg, mikor láttam Norbimat szembefutni. Jött, futott, szaladt felém, pár száz méteres szint már volt a lábaiban, aminek most nagyon örültem, mert a lassú tempóm szerintem unalmas volt neki, így hagytam őt is picit kibontakozni, kifáradni... ;)
Együtt tettünk meg öt vagy hat kilométert, mikor elérkeztünk a Bányi-nyereghez; útközben volt napsütés, eső (fel is vettük az esőkabátot), másztunk kerítést, jöttünk csodálatos erdőn keresztül.
A Bányi-nyeregnél egy kiírással találkoztunk, miszerint megváltozott a Kék útvonala, s a pecsét sem itt lesz, hanem Sátoraljaújhelyen vagy Rudabányácskánál. Mi a sátoraljaújhelyi pecsételőállomást választottuk inkább, amit nagyon jó tettünk, ugyanis a Vörös-kő vendégházban szerintünk valami narkós buli lehetett; fura alakok mászkáltak az udvaron, és az erdőben, a hegy tetején is hallottuk azt a zenének nevezett borzalmas zajt, ami elárasztotta az egész környéket...
Bányi-nyereg
Nagy-nyugodó információs tábla
A következő bélyegző a Nagy-Nyugodónál volt, ahová felmásztunk, és ami nagyon kellemes környezetben fogadott bennünket. Pecsételtünk, körbenéztünk, majd megkezdtük lassú futásunkat imádott Mátránkhoz nagyon hasonlító környezetben.
Útjelző a zemplénben
Csodaszép kilátás a Nagy-Nyugodó után
A mátrai feeling után olyan érzésünk támadt, mintha a Pilis berkeit járnánk, amit szontén nagyon szeretünk, úgyhogy tényleg nagyon jól éreztük magunkat a hétvégi túránl során.
Zemplén
Mikor elértük Rudabányácskát már nagyon szomjasak voltunk, így bementünk a faluba. A kék kútból akartunk vizet meríteni, de el volt zárva (valahol a kút mellett láttunk egy autókefét... Norbi azt mondja, nem a túrázók miatt zárják el a kutakat, hanem mert eges törzsek ott mossák az autókat, a kék kutaknál... ..a túrázók vízszükséglete elenyésző egy falu vízellátásának, viszont az autómosást már igencsak megérzik..). Egy kedves hölgy meglátott minket és odakiabálta nekünk, hogy el van zárva a kút, de beinvitált a saját kertjükbe és megnyitotta nekünk a kerti csapot, ott töltöttük meg kulacsainkat.
Visszafelé a Vörös-kő panzióban, mint fent említettem, szerintünk valami drogos parti zajlott, így meg sem kíséreltük a pecsételést, jobbra vettük az irányt, fel a sáros úton, fel a hegy tetejére, ahol kis rókákkal is találkoztunk....
Rudabányácska
Rudabányácska után a hatalmas sár
Csodaszép felhők követték utunkat
Mentünk ismét erdőn, mezőn, csodás réten. Esett az eső, majd elállt, ezt ismételgette folyamatosan. Hol felvettem az esőkabátot, hol kibújtam belőle...
...az új divat... ;)
Zemplén
Időnként ilyen dzsindzsáson keresztül jöttünk...
...de a tekintetünk vidám maradt... ;)
Nem sokat ettünk aznap, csupán egy zsömit az autópályán, illetve egy-egy szendvicset, mikor összetalálkoztunk Norbimmal (én a sajátomat a Cirkáló-tanya mellett fogyasztottam el, mikor első felindulásomban az a hülye ötletem támadt, hogy ott egy fa mellett állva várom meg a Párom...). Szóval elővettünk egy csomag teljes kiőrlésű csokis kekszet és elmajszoltuk, majd két különböző energiaszelet is gazdára talált nálunk. valamiért most azt gondoltam, nem vásárlom agyon magam, mert mindig olyan élelmiszert (keksz, csoki) cipelek a táskámban Budapestről, amit helyben a kisboltban is megvehetnék (...s mivel keleti oldalon vagyunk, olcsóbban, hihi...) Szóval egy csomag teljes kiőrlésű csokis keksz, egy csomag almás zabkeksz, nyolc zsemle és go. Nem gondoltam arra, hogy itt az Isten háta mögötti kis falvacskákban zárva lesznek a boltok.... ..hihi, én néha annyira idiótán tudok gondolkodni, nem is tudom, időnként hova teszem a józan eszem hahaha...
Kék <3
Zemplén csodái
Erdő, fa, zöld., tyúkok, kakasok... :)
Csodaszép zempléni Kék szakasz
A következő állomásunk Vágáshuta volt, ami lakott település, tehát úgy gondoltam, lesz valami bolt vagy kocsma. Tévedtem. Volt viszont kéktúrás bélyegző. Pecsételtünk. A faluba eső kíséretében érkeztünk. Hirtelen megszólalt a telefonom. A szállásadóm keresett Nagyhutáról, merre járunk. Mondtam neki, most érkeztünk meg Vágáshutára, de ahogy írtam a foglalásban, este 8-ig megérkezünk. Ő nem volt ebben annyira biztos, mert emelkedőn vezet az út a másik városkába. Mi biztosak voltunk benne, hogy maximum 10 percet késünk. ;)
Vágáshuta
Vágáshuta, vendégház
Átsétáltunk a falun, se bolt, se kocsma.... el nem tudom képzelni, miből élhetnek itt az emberek... ..mit esznek, mit isznak, hol vásárolnak.... ez egy szörnyű és kilátástalan helyzet egy echte budapesti lánynak, hihi.... :)
...s külön probléma, hogy a kék kutak nagy része el van zárva... :(
...s külön probléma, hogy a kék kutak nagy része el van zárva... :(
Vágáshuta
Vágáshuta vége vagy eleje (nézőpont kérdése...;)..)
Mikor elhagytuk a falut, először egy műút vezetett előre, majd betértünk a fák közé. Újra rákezdett az eső. Nagyon kellemes pár kilométeres séta után megkezdtük az emelkedést. Elég masszív felfelé út volt, de nagyon tetszetős, legalábbis az én tetszésemet abszolút megnyerte.
Nyolc óra előtt pár perccel értünk be Nagyhutára. Bolt, kocsma nuku. Maradt a bélyegzés. Az volt. A panzióban a néni már a kapuban állva várt minket, gondolom már indult volna haza. Gyorsan átvettük a szobát, kifizettük a díjat és elküldtük pihenni. Zuhanyoztunk egy hatalmasat. isteni finom volt a meleg víz, ahogy a bőrömhöz ért. Ment a meccs is. Tv is volt. Amúgy nem nézünk tv-t egyáltalán, de most vb van... ..amelyik meccset meg tudjuk nézni, azt azért meglessük... (..bár nekem tegnap óta lankadt a lelkesedésem a meccsek iránt, miután kiesett Németország....)
...divatosan a Kéken... ;)
Nagyhuta
Gilevár fogadó, Nagyhuta
Szóval zuhany után megettük az utolsó két szendvicset, fél csomag almás zabkekszet (másik felét meghagytuk reggelre, mert a panzió melletti kocsma reggel 9-kor nyit... ...mi 9-kor már nem itt leszünk... Muszáj legkésőbb 8-kor útnak erednünk, mert Hollóházáról a busz Sátoraljaújhelyre 16 órakor elmegy... ...a következő busz 20 óra után indul, ami nekünk már késő, mert még haza kell jutnunk Budapestre, hisz hétfőn mindketten dolgozunk...) és fél csomag mogyorót. Én mindig mondom Norbimnak, otthon egyen sokat amikor főzök, mert a hosszabb túrákra raktároznunk kell hihi... :)
Szobánk a Gilevár fogadóban
Tíz óra után elaludtam. Kifáradtam. Huuu de rég volt már, hogy 30 kilométer ennyire kifáraszt... végigszuszogtam az egész éjszakát... Norbim alig aludt, gyötrő fejfájás kínozta, és a szomszéd zajától csak nagyon nehezen ment neki a randi az álommanókkal...
Vasárnap reggel 7 óra körül ébredtünk. Megettük a maradék almás kekszet, összekészülődtünk, és 8 óra magasságában, terveinknek megfelelően elindultunk. Kávét nem ittunk, mert a szomszédos kocsma 9-kor nyitott, nekem pedig eszembe sem jutott betenni a 3in1 nescafekat, melyet tavaly pont hasonló célokra vettem. Otthon díszeleg a szekrényben akár csak a két paprikaspray...
Irány Kishuta
Kishuta
Esküvő nyomok Kishután
A faluból kiérve 2-3 kilométert tettünk meg, míg elértük Kishutát, ami legnagyobb meglepetésemre nagyobb volt, mint Nagyhuta... ..ebbe a csapdába mindig besétálok... azt hiszem, a név kötelez.... hihi... mikor foglaltam a szállást, volt lehetőség Nagyhután és Kishután. Egyik ugye Nagy, másik Kis. Nagyhután van kéktúrás bélyegző, Kishután nincs, emiatt teljesen logikusan azt gondoltam, Nagyhuta egy hatalmas település, biztos lesz bolt, étterem....etc, míg Kishután csak átballagunk. Hááát, pont fordítva. Nagyhuta egy pötty kis falu, Kishuta sokkal nagyobb, még vonatmegállóhelye is van... ...de bolt, kocsma ugyanúgy zárva... Nyitás 9-10 óra tájékán...
Csodálkoztam is. Emlékszem, Nagymamám falujában anno kivétel nélkül mindenki hajnal 5-6 óra tájékán kelt és már ment a földekre dolgozni. Itt reggel fél 9-kor síri csend a faluban, redőnyök lehúzva... ..nah, gondoltam, ezek sem szívrohamban fognak meghalni, hihi.... ..de miért van ez... Norbim azt mondta, Nagymamám falujában mezőgazdaságból éltek/élnek az emberek, biztos amiatt. ...és itt miből élnek?? ...mert csodaszép, hatalms házakat láttunk kivétel nélkül minden faluban...
Csodálkoztam is. Emlékszem, Nagymamám falujában anno kivétel nélkül mindenki hajnal 5-6 óra tájékán kelt és már ment a földekre dolgozni. Itt reggel fél 9-kor síri csend a faluban, redőnyök lehúzva... ..nah, gondoltam, ezek sem szívrohamban fognak meghalni, hihi.... ..de miért van ez... Norbim azt mondta, Nagymamám falujában mezőgazdaságból éltek/élnek az emberek, biztos amiatt. ...és itt miből élnek?? ...mert csodaszép, hatalms házakat láttunk kivétel nélkül minden faluban...
...a csodás Zemplén...
zárva tartó bolt és kocsma Kishután
Kishután sem jutottunk kávéhoz, de még egy fél kiflit sem tudtunk venni. Bizodalmunk a következő falu, Bózsva volt, melyet egy csodálatos szurdokon keresztül értünk el kb 3 kilométerre a bolt és kocsma nélküli településtől...
Zemplén, csodaszép mező
Zemplén, szurdok
Bizonyíték, hogy ott jártam ;)
Végre megérkeztünk Bózsvára, útközben rengeteg barlangbejáratot láttunk... A faluban hatalmas nyüzsgés olt a faluház előtt, ahol pecsételtünk és megkérdeztünk egy kb velünk egykorú srácot, hol tudunk enni, inni. Egyből afelé a panzió/étterem felé mutatott, ami a kéktúrás alkalmazás szerint csak fél 12-kor nyit... ...de szerencsére voltak vendégei a panziónak, így nyitva találtuk az éttermet. Miután megittuk a várva várt kávénkat, kértem egy narancslét, kaptam egy nagyon fincsi őszibarackot, úgyhogy rögtön dupláztam. Én hidegtálat rendeltem magamnak, Norbim tükörtojást. Ettünk, ittunk, majd továbbálltunk.
Bózsva, faluház
Bózsva, templom
Kőbérc panzió és étterem, Bózsva
Végigmentünk a falun, ráfordultunk egy mező határolta utacskára mikor észrevettem, hogy lett egy kiskutyánk. Cuki volt. Kis picike aranyos, zsemleszínű kutyuska. Mondtam Norbimnak, vigyük haza, de hallani sem akart róla... ..nem rajong a kutyákért...
Bózsva templom és a sötét felhők
A kutya elég sokáig követett bennünket, hol elmaradt, hol előreszaladt. Egy biztos: ez a kutya ismeri a Kéket. Jártam már így ugye még a Cserháton, ahol több mint 8 kilométeren keresztül követett egy kutya....
Csodaszép Zemplén
Mikor elértük Füzérkomlóst, a kutyus még ott loholt a lábam alatt. Nem haladtunk teljesen keresztül a falu, a Kék csak egy rövid szakaszt érint a településen. Találtunk egy mozdonyt, melyet megcsodáltunk, lefotóztunk, még egy régi szocialista címer díszeleg az oldalán. Tovább folytattuk utunkat az újnak tűnő bringaúton, ahol a kiskutyánk meglátott valakit vagy valamit. Erre a pillanatra vártunk kilométerek óta, a kutya lemaradt, leráztuk... ...azt mégsem szerettem volna, ha egészen a Nagy-Milicre elkísér.... ;)
Füzérkomlós
Füzérkomlós bringaút
(itt ráztuk le a kiskutyát...)
Füzérkomlós
Magunk mögött hagytuk a falut és a zsemleszínű kutyust, s Füzér felé vettük az irányt. Utunk csodaszép tájakon vitt, élményt volt arrafelé túrázni. Az eső hol rákezdett, hol abbamaradt, s az esőkabát a táskákból hol előkerült, hol visszagyűrődött.... ;)
Zemplén, útjelző
Úton Füzér felé
Ahogy egyre közelebb kerültünk a következő állomáshoz, egyre szebb látvány tárult elénk. A hófehér vár messziről felhívja az arra-járók figyelmét. Rengeteg fotót készítettünk, teljesen rázoomltunk a csodaszép létesítményre. Minden várnap megvan a maga szépsége, nem is tudnék rangsort állítani, melyik a legszebb. Mind más és más és mind csodálatos a maga nemében.
Füzér Vára
(zoomolva)
Bizonyíték selfie ;)
Csodálatos volt az út, bár előfordultak részek, amit teljesen benőtt a gaz.Norbim olvasta a humap véleményezést, annyi volt benne: benőtt, n.j. naaah bennünket sem kell félteni, egyből vad találgatásokban kezdtünk, mi lehet az n.j... nem járható, vagy inkább nehezen járható... ...valószínűleg...
...csodás az út...
Néhol ilyen benőtt a Kék...
(humap - benőtt, n.j.)
Kék útjelző
Elértük Füzért. Szép kis falucska, pláne azok a házak, melyek rálátnak a várra... A templom mellett pecsételtünk, megtöltöttük a kulacsokat, mert itt szerencsére találtunk olyan kék kutat, ami nem volt elzárva. Ismét elkezdett esni az eső. Már nem érdekelt, tudtuk, hamarosan eláll. Úgy is lett.
Füzér
A templom után egy jobb kanyar jött, s megkezdtük utunkat fel a vár irányába. Elég hosszan kellett felfelé baktatnunk még a faluban az aszfaltúton, mire elértük azt a kis részt, ahol mindenféle szuvenírt lehet venni, ahol lehet kávét inni. Ismét rákezdett az eső, majd abbamaradt.
Ittunk egy kávét, Norbim vett egy kólát, két Balaton szeletet meg valami mogyorós nápolyit. ...csak hogy nehogy úgy járjunk, mint előző este, hogy alig marad kajánk hihi.... :)))
Füzér Templom
Füzér
A vár Füzérről
Füzér
Elindultunk, be az erdőbe, megkezdtük az emelkedést. Ismét rákezdett, de most elég durván. Pár perc múlva úgy esett, mintha dézsából öntötték volna...Ekkor az esőkabát már rajtunk volt. Cipőnk beázva. Nem fáztunk fel, mert nem volt hideg a víz. A Balatonban sem fázunk fel, egy cipőnyi vízben miért is tennénk... kopogott a jég a táskánkon, a sapkámon. Dörgött, villámlott... ...pont mint 3 hete a Mátrában... ...a 107 kilométeres teljesítménytúránkon... akkor ott féltem a villámoktól. De mikor konstatáltam, hogy senki nem törődik vele, mindenki megy előre és teszi a dolgát, amiért jött, hirtelen én is immunissá váltam rá... ...mentem én is előre, akárcsak most itt a Zempléni-hegység talán legszebb pontján...
Útjelző a Nagy-Milic felé
Norbimmal már csak nevettünk azon, hogy ha mi túrázni megyünk, akkor bizony leszakad az ég... az utolsó túráink szinte kivétel nélkül esővel, villámmal és mennydörgéssel párosultak....
...de hogy lássuk, kegyes az univerzum, egyszer csak alábbhagyott az eső, majd mintha elvágták volna, elállt. Beérkeztünk a rajtzónába, arra a pontra, ahol megkezdtük majd az emelkedést fel a Nagy-Milicre. Két kilométeren több mint négyszáz méter felfelé...
Úton a csúcsra
Nagy-Milic felé
Felfelé
Eleinte meglepő módon mint a villám, szinte szaladtam felfelé, mintha semmi változás nem zajlott volna le a testemben az elmúlt néhány hétben... aztán a következő etap ban azért lassítottam, egy nagyon meredek szakasz következett, ahol nagyon oda kellett figyelni, nehogy rossz helyre lépjek, nehogy megcsússzak... Nagyon szépen feljutottunk a csúcsra, nagyon szép út vezetett a Kéktúra utolsó nagy kihívása felé...
Nagy-Milic kilátó
Csodás kilátás
Csodaszép volt odafent minden. Készítettünk néhány fényképet, örültünk, hogy ezt a csodát együtt élhetjük meg.
Sajnos nem volt túl sok időnk, rohannunk kellett, hogy elérjük a kiszemelt buszt Hollóházán. Lefelé nagyon kellemes szakasz vezetett. Lankás, barátságos, igazán szerethető, szerpentines részecske. Megállapítottuk, Hollóháza felől egyáltalán nem lehet nehéz feljutni a csúcsra... ..úgyhogy aki igazán büszke szeretne lenni önmagára, Füzér felől hódítja meg ezt a csodálatos hegyet.
Lefelé a csúcsról
Következő állomásunk a Bodó-rét volt, ahol pecsételtünk és folytattuk utunkat először a kerékpárúton, majd az erdőben Hollóháza irányába.
Bodó-rét
Ahogy megterveztük, fél 4 körül landoltunk Hollóházán, a falu szélén. Megint rákezdett az eső, de rövid időn belül abbamaradt, s kisütött a Nap.
Megérkeztem, célba értem. Megkerestük a Kéktúra emlékművel, az 1160 km / 0 km-es kilométerkövet, a keleti végpontját ennek a fantasztikus útnak... <3
Úton a keleti végpont felé
Hollóháza
Hollóháza és az elkerített
kék kút :)
Hollóháza
Megérkeztem
A Vadász sörözőben bekerült az utolsó kéktúrás bélyegző a kéktúrás füzetembe, majd rendeltünk két sört. Norbi egy normál alkoholosat kért, én egy alkoholmentes citromossal koccintottam. Utána ettünk egy fagyit és kisétáltunk a buszmegállóba.
Itt a vége...
Országos Kéktúra
Írottkő-Hollóháza 1160 km
...s aki innen indul, annak a 0 km-kő...
Kéktúrás emlékmű minden szögből ;)
Hollóháza, Kéktúrás emlékmű és Kéktúrás teljesítő ;)
Vadász panzió Hollóháza
A jól megérdemelt sörünk
(enyém most alkoholmentes)
Sátoraljaújhely
M3 hazafelé
S végül a megszokott módon jöjjenek a száraz adatok. ;)
Szombaton 29,83 kilométert tettünk meg (Norbim kb. 5 kilométerrel többet) 8 óra 38 perc leforgása alatt, a szintemelkedés 1095 méter volt, a süllyedés 1030 méter. Vasárnap 29,41 kilométer volt a menü (az órám csak 27,41 kilométert mutat, mert reggel 2 kilométeren keresztül kereste a gps jelet...) 7 óra 16 perc alatt, 900 méter szinttel felfelé, lefelé pedig 760 métert mentünk.
Tisztelettel jelentem, közel 2 év leforgása alatt belekerült a lábaimba 1160 csodálatos kék kilométer (a fakultatív eltévedős kilométerekről nem beszélve hihi...), ami azt jelenti, részemről az Országos Kéktúra 100 %-ban teljesítésre került. Boldog vagyok, cseppet sem szomorkodom. Sokan kérdezték, mihez kezdek most... Elárulom, cseppet sem fogok unatkozni (...s aki megtisztel azzal, hogy olvassa e sorokat, őt én is szeretném megtisztelni azzal, hogy elárulom a nagy titkom, de nagyon szépen kérem, egyelőre tartsa ő is titokban, mert még nagyon az elején vagyunk... köszönöm <3 ), izgatottan várom, hogy végre én is anyuka lehessek.... <3
