2017. július 18-án és július 19-én közel 40 fokban az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán:
OKT 4 Balaton-felvidék: Keszthely - Tapolca
OKT-041: Keszthely - Gyenesdiás - Lőtéri u. - Pórak-háti-völgy - Szék-tető - Iván-hát - Vállus
OKT-042:
Vállus - Barbacsi-erdő - Lesencefalu, Szőlőhegy am. - Alsó-Szőlőhegy - Mátyás-kút - Csengő - Csengői-árok - Lesenceistvánd
OKT-043: Lesenceistvánd - Lesencetomaj - Váralja - Billegpuszta - Viszlói-patak - Tapolca
és
OKT 5 Balaton-felvidék: Tapolca - Badacsonytördemic
OKT-051: Tapolca, Malom tó - Csorda-kút - Papmajor - Bogdán--kút - Szent-György-hegy turistaház
OKT-052:
Szent György-hegy, turistaház - Bazaltorgonák - Kőkapu -
Oroszlánfejű-kút - Lengyel kápolna - Patacsi-földek - Ciframajor -
Lengyel kúria - Szigliget (vár)
OKT-053: Szigliget - Esterházy pince - Avasi temlomrom - Szeszfőzde, régi malom - Badacsonytördemic-Szigliget vá.
...és egy icipici a 6-os számú túrából. A sorrend most is fordított volt, mert Badacsonyból indultam. Az egész úgy kezdődött, hogy miután úgy ahogy helyreállt a lelki békém a Balaton átúszás miatt (amit július 9-én megrendeztek és büszkén mondhatom, hogy sikeresen teljesítettem), Tibi barátomék szóltak, hogy mennek Badacsonyba nyaralni és nagyon örülnének nekem, ha pár napra le tudnék szaladni hozzájuk. Nagyon szeretem a társaságukat, de nem akartam túlságosan zavarni sem, emiatt abszolút kapóra jött, hogy Badacsony is kéktúrás útvonal. Így összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel, és megbeszéltük, kilogisztikáztuk a dolgokat, figyelvén arra, hogy mindenkinek jó legyen, hogy mindenki élvezze a szituációt és mindannyian feledhetetlenné tegyük ezt az amúgy is csodálatos nyarat.
Balaton <3
Kivételes módon bejegyzésemet most egy nulladik nappal kezdem. A nulladik nap, mikor rákészültem az előttem álló kétnapos túrára, a nulladik nap, mikor picit belazultam, mikor ismerkedtem a helyi levegővel, akklimatizálódtam. Igazából most ez a nulladik nap is a túrám része, hisz rengeteget adott a jó hangulathoz, nagyon örültem, hogy remek társaságból indulhattam és remek társaságba érkeztem. :)
Hétfőn a déli órákban landoltam Badacsonyban, ahol barátaim nagy szeretettel és hatalmas örömmel vártak. Néhány perces beszélgetés, hatalmas rötyögés, pici pityergés után rátértünk a lényegre; biciklit béreltünk a szomszéd utazási irodából, ahol a tulajdonos ritka kedves ember; humoros, intelligens, fantasztikus, egy igazi úriember, aki ráadásul szinte egész életét (egy év kivételével) Badacsonyban élte (éli), így ismer mindent és mindenkit.
Badacsony
A hétfői bringacsapat
A bringatúrát Badacsonytördemic irányába kezdtük meg, ahol azonnal meg is álltunk egy hűsítő üdítőre a nagy melegben, majd áttekertünk
Badacsonytomajon, ahol nagyon sokat gondoltam az én Zsuzsimra (nem tudom, csuklott-e....), ezt követően Tibinek köszönhetően egy csodálatos szőlőbirtokra
érkeztünk, amely Badacsonyörsön található. A csodaszép kilátásért
keményen meg kellett dolgoztunk a döglesztő melegben, a legvégén az az
igazság, már toltuk a bringákat pár száz méteren.
Badacsony
..legyen egy kis Coca reklám is... ;)
...a kép kedvéért mennyi csalán összecsípett... ;)
Fenn a hegyen (Badacsonyörs) vidáman, hátul a csodás Balaton <3
Szelíd bringások :)
...ahogy gyönyörködöm a tájban....
Badacsony
...és igeeeeen, 1 nap a kéktúráig.... :))))
Tibi a neten talált egy borkertet, egy birtokot, mégpedig a badacsonyörsi Csendes Dűlő szőlőbirtokot, ami csodás környezetben található, fantasztikus panorámával, nagyon kedves kiszolgálással. Bár én nem vagyok nagy boros, de fél deci olaszrizlinget azért benyomtam, sok szódával. Igazából azért is döntöttem úgy, hogy beleírom ezt a nulladik napot a kéktúrás blogomba, mert ha valaki eljön Badacsonyba kéktúrázni és van rá ideje, vagy a túra előtt, vagy utána (attól függően, hol kezd és hol végez), ha van rá kapacitása, illetve ha tud rá időt szakítani, mindenképpen megéri ide benézni és itt eltölteni egy délutánt vagy egy estét, megnézni a csodás naplementét, mert Badacsonytól igazán nincs messze (kb 10 km) és ezt a fantasztikus panorámát egyszer az életben látni kell... :)
Badacsonyörs
Fantasztikus panoráma
Kilátás Badacsonyra és a Balatonra <3
Csendes Dűlő szőlőbirtok
...mert kell egy kis energia a kéktúrához.... ;)
Töltődünk... :)
...a túlparton Fonyód... :)
...mikor lemegy a Nap.... <3
Másnap reggel kilenc órakor indultam utamra és kezdtem meg hivatalosan a kéktúrámat. Bár az 5-ös szakasz Badacsonytördemiccel kezd, egy icipicit belekóstoltam már a 6-os szakaszba, hisz Badacsony volt a kiindulópontom. A Római úton elsétáltam a Kisfaludy utcáig, ott pedig elindultam felfelé a hegyre. Iszonyat melegen tűzött a Nap, gyakorlatilag már a túra elején folyt rólam a víz. ...hmmm, még hogy folyt, ömlött.... :)))) ...nah, de hát így szép az élet. Nem egészséges egész nap a tűző Napon, a víz mellett feküdni s tömni magunkba a sajtos tejfölös lángost, mert ugye az nem tesz jót az alakunknak... ...és attól nem válik valóra az álmunk... ...álmainkért, titkos vágyainkért igenis tenni kell, küzdeni, menni előre... ..nekem így szép a nyár... :)
Badacsony
Badacsony, Borműhely
Badacsony
Csodás kilátás Fonyódra
Badacsony
Badacsony, Rózsakő
A Kisfaludy utcától pedig a sárga úton mentem fel a Badacsony-hegyre, ami rávezetett a piros jelzésre, s a piros jelzést követve értem el a Kéket. Így, ezzel a kis rávezetéssel lett egy három kilométeres fakultatív távom, illetve innen még úgy 3 kilométer a Kéken egészen Badacsonytördemic vasútállomásig, ahol kezdődik hivatalosan az OKT 5-ös számú túra.
A Hertelendy emlékhelynél csatlakozik a Piros a Kékhez, ahonnan fantasztikus kilátás részese lehettem. Elég sok lépcső vezet fel a magasba, de akkor még nem tudtam, nem ez lesz a mai túra legnehezebb szakasza. Teljesen el voltam kápráztatva a látottaktól, nem csalódtam, a Balaton-felvidék sok szép kincset rejteget számunkra... :)
Badacsony-hegy panoráma
Nagy a boldogság, újra a Kéken <3
Badacsony-hegy
...picit folyt rólam a víz... ...picit meleg volt... ;)
A következő állomásom az Egry József kilátóhely, ahonnan csodás panoráma tárult elém. Itt megálltam, csak ámultam és bámultam, töltekeztem a látvánnyal, s álmomban sem gondoltam volna, hogy néhány száz méterrel arrébb ennél is szebb kilátásban lesz részem; a Ranolder keresztnél. Rengeteg fényképet készítettem itt is, töltekeztem a látvánnyal, majd tovább indultam utamra.
Panoráma az Egry József kilátóhelyről
A Balatonnál naná hogy I love Balaton futótrikóban <3
(...háát hogyan máshogyan....:D...)
Ranolder-kereszt
Kilátás a kereszttől
...s a bizonyíték, hogy valóban ott voltam.... ;)
Mária Henrietta
A csodás panoráma, a szebbnél szebb kilátóhelyek után egy nagyon durva szakasz következik, mely szerintem sok túrázót megkínoz, mégpedig a Bujdosók Lépcsője. Én ezen most lefelé haladtam (mert visszafelé tettem meg a túrát), de lefelé sem volt egy leányálom. Érdemes a korlát közelében maradni, mert nem egy lépcsőfok (kő) mozog. Felfelé, negyven fokban még jobban megterhelő lehet, de elképzelhető (sőt biztos), hogy a következő túra alkalmával én is felfelé teszem meg (Badacsonytördemic-Nagyvázsony szakasz)..
Bujdosók lépcsője
Badacsonytördemic
Miután nagy nehezen és nagy sokára elfogytak a lépcsőfokok, jött egy lazább lejtős szakasz, ahol kényelmes tempóban megkezdtem aznapi futóedzésemet. Bár meleg volt, de az én szervezetem ehhez hozzá van szokva, így gond nélkül sprinteltem le a faluba, ahol ittam egy finom kávét és vettem egy kólát a coop-ban, majd kisétáltam a Badacsonytördemic/Szigliget vasútállomásra, ahol pecsételtem.
Badacsonytördemic vasútállomás
Badacsonytördemic
Útközben találkoztam egy nagyon helyes, fiatal sráccal, aki szintén kéktúrázott; mint utóbb kiderült, a badacsonytördemici vonatállomáson szerezte be füzetébe az első pecsétet. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy kéktúrázik, köszöntem neki és megkérdeztem, mi a mai tervezett célja. Aztán végül úgy alakult, hogy elbeszélgettünk és Szigligetig együtt mentünk.
Szigliget szeszfőzde
Szigliget
A szigligeti pecsételés után úgy alakult, hogy elváltak útjaink a fiatalemberrel, mert ő sietett Tapolcára (fix vonatinduláshoz volt kötve), én pedig mindenképpen fel akartam menni a Szigligeti várba. Ezt a kétnapos túrát lazábbra terveztem, mint a többi túrámat, mert tudtam, hogy a várban el szeretnék tölteni néhány értékes percet/órát. Elköszöntünk hát egymástól, és bízom benne, elérte a kiszemelt vonatot, s remélem, még rengeteg kéktúrás emlékkel lesz gazdagabb ő is. :)
In Vino Veritas pince
Szigligeti vár
Felmentem a Szigligeti várba, amit nagyon nem bántam meg. Hatalmas, gyönyörű, csodálatos, és könnyen járható. A nagy meleg ellenére rengetegen voltak fenn, volt, aki bringatúrát szakított meg, többen családi kirándulás címszó alatt ejtették útba ezt a látványosságot, s biztosan voltak mások is kéktúra részeként. De mindez a lényegen nem változtat, csodás volt a vár, fantasztikus az élmény és álomgyönyörű a kilátás.
A belépő a várba egyébként 800 HUF, aki erre jár, feltétlen szaladjon fel, vétek lenne kihagyni ezt az élményt a kéktúrából.
Szigligeti vár
Kilátás a várból
Szigligeti vár
A konyha :)
...s a vár falának őrzője.... ;)
Lenyűgöző a kilátás <3
Király torony
Miután kigyönyörködtem magam a várban, lesétáltam a térre és megnéztem a templomot. Gondoltam, eszem egy szendvicset. Képzeljétek, annyira meleg volt, hogy megolvadt a szendvicsemben a sajt. ...és ez most nem vicc, nem túlzás, ez tényleg így volt.
Szigliget templom
Miután megnéztem mindent, ettem, ittam, elindultam Tapolcára, a Szent-György hegy közbeiktatásával. Először a 71-es út melletti bringaúton haladtam (futottam), ahol több bringás is megelőzött, sőőt, volt aki az autóból drukkolt nekem. Amúgy ez tapasztalat; itt az ország nyugati felén több autó rám dudált már, míg a keleti részen természetesnek hat, hogy futócuccban hátizsákkal az út mellett vagy bringaúton futok. Ezen a keddi napon több alkalommal rám dudáltak autók, és igazából fogalmam sincs, hogy konkrétan miért; vagy azért, mert idegesíti őket, hogy az út mellett futok (de akkor hol a f...ba fussak...), vagy ritka jelenség, vagy fogalmam sincs, miért.... Mindegy. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy ott voltam, futottam, teljesítettem a megálmodott szakaszt és távot.
Ki a 71-es főútra
Bringaúton megy a Kék...
Háttérben a Szigligeti vár
...csak a bor...
Még egy valamit meg kell említsek, ami így több mint 500 megtett kilométer után már azt hiszem, megemlíthető (egyébként pont a Kéktúra 50 %-ánál járok). Azt vettem észre, hogy az ország keleti felén nagyon sok az erdő, az autómentes útvonal (..és én itt most kizárólag a kéktúrás útvonalról írok), míg a nyugati felén rengeteget kell autóút mellett, gyakorlatilag autóforgalomban megtenni. Ezt azért nehezményezem, mert a Váci úton is tudok sétálni, futni, de a túra számomra mást jelent. Emiatt egy icipicit én jobban szeretem a Kéktúra keleti felét. ...és most szó se róla, a nyugati oldal is gyönyörű, főleg ez a Balaton-felvidék vonal, de rengeteg autóúton való aszfaltfutás van a mostani két napban is benne....
Szent-György hegy
Gyönyörű útvonal vezet fel a Szent-György hegyre, rengeteg szőlőbirtokon jövünk keresztül, csodás panorámában gyönyörködhetünk.
Szent-György hegy
Templom a Szent-György hegyen
Szent-György hegy
...hogy el ne tévedjünk... :)
Bizonyíték, hogy valóban ott voltam... ;)
Mennyország Vendéglő
A Mennyország Kerthelyiség egyébként az előző napi borkertre emlékeztetett; ez is teljesen egyedi, kedves, csodálatos panorámával, 19 fajta házi szörppel, amiből kettő fajtát volt szerencsém megkóstolni: tárkony és menta. Mondta a srác, hogy van lehetőség mind a 19 féléből fogyasztani, de mondtam neki, nekem sajnos nincs annyi időm. A tárkony szörpöt megkóstoltam, mert olyat még soha nem ittam, egy különlegesség, a mentát pedig azért, mert imádom. Aki erre jár, mindenképpen térjen be ebbe a helyes kis vendéglőbe, igazán megéri!
Kilátás a Mennyországból ;)
...ilyen kávét adnak a Mennyországban.... ;)
Kééék :)
(..ilyen képet minden egyes túrámon készítek, egyszerűen nem tudok betelni vele...
...ezt hívják szerelemnek...????....;...)
Tovább haladtam a Kéken, még fel a hegy tetejére. Nem volt extrém nehéz szakasz, de azért mentem felfelé. Először egy csodás kilátó jött, ahonnan csodás panoráma tárult elém; beláttam a környéket, Tapolcát és persze az imádott Balatont.
Panoráma a Szent-György hegyről
Ezután következett egy nagyon különleges és érdekes szakasz, a bazaltorgonák. Itt nagyon figyelni kellett, hova lépek, hogyan haladok lefelé, viszont valami fantasztikus látványban volt részem.
Bazaltorgonák
Bazaltorgonák infó
A Szent György-hegyi turistaháznál, az ablakban található a kéktúrás bélyegző, melyet nagyon helyesen kitábláztak, s innentől egy lazább, könnyen futható, lankás szakasz következett.
Szent György-hegyi turistaház és a bélyegző
Lefelé még lépcső vezet
...s a könnyebb szakasz...
A hegy oldalában
A hegytől távolodva...
A Szent György-hegy és Tapolca között gyakorlatilag az autók és kamionok mellett, az autóúton futottam. Túl sok inger nem ért, nem is volt nagyon extrém a pálya, leszámítva a kegyetlen erős napsütést, ami egyre izzította karomat, lábamat. Szerencsére már nem vagyok annyira zöldfülű, hogy ne tudnám: baseball sapka, napszemüveg és fényvédő nélkül nem indulunk el harminc x fokban....
Tapolca
Malom-tó, Tapolca
Tapolcs belváros
A malom-tó partján
Csodaszép
Az élet Kéken szép... <3
...a "bizonyíték"... :)
Végighaladtam a városon, ettem egy fagyit (...mert megérdemlem...) míg elérkeztem a vasútállomásra, ahol pecsételtem és eszembe jutott a srác, aki, biztos voltam benne, rendben elérte a vonatot. :)
Lokomotív büfé, Tapolca
(...kéktúrás bélyegző a muskátli felett...)
Mikor elhagytam a várost, a változatosság kedvéért először egy elég hosszú bringaúton, majd az autóút mellett tettem meg közel hét kilométert. Futottam. Tűzött a Nap. Itt is rám dudáltak. ...egy teherautóból még integettek is... Folyt rólam a víz. Már nem élveztem ezt a túrát. Hiányzott az erdő, hiányzott a finom, friss levegő. Helyette hét kilométer benzingőzben. Dudáló autók, integető sofőrök mellett. ...mit szeressek benne.... ...nem is fotóztam... ...egy képet sem lőttem....
Itt a futást egy jobb tempóval teljesítettem, hogy minél előbb túl legyek rajta. Elértem Lesencetomajt. Ez is az a falu, mint Mátraverebély, hogy falu, majd falu vége, főút, és újra falu. A falkun átmegy a főút. Hülye egy megoldás. ...de biztos megvan a maga logikája... ...már ez sem érdekelt. Lesencetomaj, Coop üzlet. Meggyes sör. Megvéve, kifizetve. ...hátha Lesenceistvándon nem lesz rá lehetőségem, vagy kedvem... ...s milyen igazam lett... ...még másfél kilométer... ...Lesenceistvánd tábla... ...győzelem. Itt foglaltam szállást. A hölgynek megígértem, legkésőbb 8-ra itt vagyok... ...háromnegyed hét... ...szuper....
Befutottam... :)
Lesenceistvánd
Megkerestem a Fapados kocsmát, ahol a hölgy, ahogy meglátott már nyomta is kezembe a kéktúrás bélyegzőt, pecsételtem, s amilyen gyorsan csak lehet, el akartam hagyni ezt a helyet. Részeg fiatalok egymást túllicitálva csodás szavakat használva beszélgettek, valahogy bántotta fülemet. Áldom az eszemet, illetve megérzésemet, amiért Lesencetomajon beszereztem az altatómat. ;)
Fapados kocsma
Alig pár száz méter, s a Zrínyi utcában elérkeztem aznapra foglalt szállásomra, a Katalin Vendégházba. Egy éjszaka egy fő részére 3000 HUF-ba került. Mikor megérkeztem, csak ámultam és bámultam, enyém volt egy komplett alsó szint hatalmas szobával, franciaággyal, hatalmas fürdővel, sőt, még a konyhát is használhattam. És ami külön meglepő volt, a tisztaság. Minden élére állítva, patyolat tisztaságban, porcelán díszekkel. Csodálatosan kifestve, pillangókkal dekorálva (...mintha csak otthon lennék...). Meg is dicsértem a házat tulajdonosának, tényleg, le a kalappal! Aki erre jár, tiszta szívből tudom ajánlani, mert rendes, korrekt, tiszta és nagyon kedves a néni! Olyannyira, hogy másnap reggel gratis kávét is kaptam tőle.
Katalin Vendégház
..az udvar..
A szoba
A folyosó :)
Másnap reggel kilenc óra magasságában indultam utamra. Nem kellett sietnem, mert csupán egy húsz kilométeres szakasz várt rám, és bőven ráértem megérkezni négy óra körül Keszthelyre. Tibiékkel megbeszéltem, ők aznap kirándulni mennek, s Keszthelyen tudunk találkozni, akkor ők visszavisznek Badacsonyba, és együtt lazulunk a badacsonyi borhetek rendezvényen. Úgy terveztük, szerdán ismét náluk alszom Badacsonyban, és csütörtök este ráérek hazajönni Budapestre.
Lesenceistvánd
Házak szőlővel - Badacsony vidéki látkép :)
Lesenceistvánd
Vigyázat :)
Lesenceistvánd után újra picit átélhettem a Kék igazi hangulatát, ismét egy kis erdős rész következett. Sajnos még nem sok, egy kis szakaszon vágtam át a falu túloldalára, majd baktattam fel ismét a tűző Napon a hegy tetejére, ahol egy kedves emberrel és egy nagyon helyes kiskutyával találkoztam, aki úgy ugatott, hogy ha nem láttam volna el sem hinném, hogy ez a nagy hang abból a kis kutyából jön. :)))) Emberünk megállított, megkérdezte, nem félek-e egyedül (ezt a kérdést egyébként minden második túrámon nekem szegezik... ...szóval, mit javasoltok, kezdjek el félni....??;)), és elkezdtünk beszélgetni. Elmesélte, hogy ő is sokáig Budapesten élt, most Szigetszentmiklóson lakik és időnként eljön ide Lesenceistvándra a pincét felügyelni. Ő nem készít bort, viszont pálinkát annál nagyobb hozzáértéssel. Beszélgettünk arról is, hogy Badacsonyban és a közeli településeken a telkek vásárlásának feltétele, hogy a föld x százalékán szőlőt termesszenek és megfelelő körülmények között műveljék azt. Erről egyébként a badacsonyörsi szőlőbirtokon is hallottunk egy rövidke előadást. Panaszkodott emberünk, hogy egyre több a külföldi befektető, vagy aki csak nem tud mit kezdeni a pénzével, megveszi a telket és rá sem néz. Az a baj, hogy hiába a szabályok és feltételek, mindig an valakinek valaki ismerőse, aki kivételt tesz x emberrel és y emberrel, és máris borul minden. ...sajnos ez mindenhol, kivétel nélkül így megy.... ...no comment....
Máté forrás
Miután kibeszélgettük magunkat a kedves emberrel, elköszöntem a kutyustól, merítettem vizet a Máté forrásból (nagyon finom és nagyon kellemes a hőmérséklete a víznek), folytattam tovább utamat, végre egyenesen az erdő felé. Felbaktattam a hegyre, és amit a tegnapi kirándulásból hiányoltam, azt most megkaptam. Klimatizált erdőben találtam magam, ahol egy igen meredek kaptató fogadott. Meredek volt, húzós, kemény, de imádtam, és élveztem, hogy újra az erdő mélyén lehetek.
Visszatérve emberünkre, mesélt egyébként állatokról is. Tőle is kérdezik, itt lakik az erdő szélén, nem fél az állatoktól... ..azt válaszolja mindig, nem kell. Az állatok jobban félnek tőlünk, emberektől. Elmondása szerint van az erdőben fent vaddisznó, szarvas, őzike. Ha marad olyan étel, amit már nem esznek meg, kirakják este, reggelre mind elfogy. Lejönnek az állatok és megeszik. ...de nem bántanak senkit... ...miért is bántanának, hisz ők nem emberek....
Visszapillantás Lesenceistvándra
Újra az erdőben :)
...sajnos ilyen akadályok is voltak...
...erdőben lenni jóóóó... :))))
Kő orra, kilátás
Mivel még csak tíz óra volt, gondoltam egy merészet, lemegyek Várvölgybe a piroson. Az oda-vissza kb 8 kilométer plusz, nem vészes, s legalább megnézem azt a falut is, milyen. Hááát, soha többet ilyen hülye gondolatnak nem engedek. Várvölgy egy semmilyen kis falu, szinte semmi nincs benne, de még a kocsma is zárva volt, pedig ittam volna egy tejeskávét. Visszabaktattam hát a Kékre, ahol utamat tovább folytatva fantasztikus látványban volt részem.
...egy kis piros...
Várvölgy
Szőlőhegyen ment tovább a Kék, találtam egy piros-fehér-zöld padot, ahol készítettem néhány fotót.
Csodás panoráma
...újra a Kéken... :)
"Bizonyíték" :)))
...egy csoda az élet... <3
Innentől a Szőlőhegyen egy kényelmes, lankás lefelé menet következett, míg elértem Lesencefalut. Itt találkoztam egy idősebbekből álló elég fitt kirándulócsoporttal, szerintem ők is a Kéken mentek, de ők ellenkező irányba. ..illetve ők mentek a helyes irányba, én csináltam ezt a túrát fordítva... :))))
Szőlőhegy
Lesencefalu
Visszatekintés Szőlőhegyre
Újra erdő
Ez a nap már sokkal jobban tetszett, mint a tegnapi, hisz sokkal többet voltam erdőben. Találkoztam egy emberrel, aki Gyenesdiásról jött, de fogalma sem volt róla, merre tart, tőlem kérdezte, mi van az erdőn túl. Mikor mutattam neki egy-két fényképet, milyen csodás panoráma van még kifelé, úgy három kilométerre, inkább visszafordult. Nem tudom, a magasságtól, vagy a távolságtól ijedt meg, de nem vállalta az utat tovább. Ő ment visszafelé a sűrű erdőbe, én pedig lekanyarodtam a Kék jelzésen Vállus felé...
Vállus
Vállus, Kéktúrás bélyegző
Vállus, templom
Miután pecsételtem, ismét az erdőben találtam magam. Elég hosszan kellett jönni, úgy 8-9 kilométert futhattam csodás környezetben, a klimatizált erdőben, mígnem elértem Nagymezőt. Itt, ahogy megérkeztem, egy férfi sietett segítségemre, megmutatta, merre van a wc, merre van a kilátó és említette, nála tudok kávét és szörpöt is inni. Kaptam hát az alkalmon, vettem egy kávét, ittam mellé egy szörpikét és felmentem a Festetics kilátóhoz.
Gyenesdiás felé ilyen helyes táblácskák vannak :)
Nagymező
...mert az erdőben tanulni is lehet.... :))))
A Festetics kilátóhoz két út vezet. Egy rövidebb, de húzósabb, illetve egy hosszabb, de lazább. ...én most a rövidebbet választottam. Annyira azért nem volt vészes, de fel kellett rá kapaszkodni. Viszont pár perc alatt fenn voltam. :) A kilátás fentről pedig fenomenális. :)
Út a kilátóhoz :)
Festetics kilátó
...s mi jön velem szembe.... ;)
A kilátó tetején :)
...s a panoráma.... :)
Gyenesdiás felé csodálatos volt a táj, sok fotót készítettem. Erdőben, néhol irtáson futottam végig, már bringásokkal is találkoztam.
Gyenesdiás felé
Gyenesdiás
Az utolsó kb. két és fél kilométert már a városban tettem meg. Gyenesdiásról kiérve, át Keszthelyre egy iszonyatosan hosszú út vezet a vasútállomásig, itt is természetesen az autóút mellett... ...hol máshol... ..de már nem érdekelt, már csak meg akartam érkezni végre, s pecsételni a Vén Bakter sörözőben, ahol életem egyik legfinomabb sajtos tejfölös lángosát kértem ki délután fél ötkor, mely első étkezése volt a napomnak. Éhes voltam. Nagyon. Előtte letoltam egy kávét és ittam egy jó cukros kólát. Ez kellett most hogy helyreállítsa a rendet bennem...
Keszthely, kéktúrás bélyegző
Keszthely, Vén Bakter söröző
Miután ettem-ittam, felhívtam Tibi barátomat és elújságoltam neki, merre vagyok, merre jártam, mit láttam. Ők még a Pálmaházban voltak, a kastélyban. Én a kastélyt tavaly már körbejártam egy KKM félmaraton után. Ajándékba kaptam egy belépőjegyet, másnap végigjártam a kastélyt, a kisvasút múzeumot, a vadászkiállítást és látogatást tettem én is a pálmaházban. Egyébként Keszthely a szívem csücske, mert életem első félmaratoni távját Keszthelyen futottam 2015-ben. Unokatesómmal, Zolival jöttem az első versenyre. Tulajdonképpen ő ösztönzött. Örökre hálás leszek neki érte. Azóta szenvedélyesen járok futóversenyekre, és az akkor még nagyon hosszúnak tűnő 21 kilométer mára már egy egyszerű edzésem lett. Van az a mondás, miszerint ami egykoron az álmunk volt, az ma egy edzésünk... ...vagy ami most kihívás számodra, holnap csupán egy edzésed lesz.... ...közhelynek hangzik, de legyek rá én az ékes bizonyíték, hogy ez bizony nagyon igaz.... ...persze kőkemény munka van benne, s míg mások mulatoznak, moziba és sörözőkbe járnak, addig én gyakran magányosan töltöm estéimet a futópályán vagy az edzőteremben... ...de egy cseppet sem bánom, hisz a végeredmény minden erőfeszítést, minden kitartást és minden lemondást megér.... <3
Keszthely, városi strand
Keszthely, Balaton-part
Keszthely, szívem csücske
Megbeszéltük Tibiékkel, hogy lenn a parton találkozunk. Lesétáltam, leültem egy padra és bedátumoztam a kéktúrás pecséteket, majd hátradőltem, és néztem a vizet. Néztem, ahogy a hattyút úszkálnak, néztem, ahogy egy drón köröz a fejem felett, néztem, ahogy egy vitorlás küzd a távolban a szélcsenddel.
Keszthely
Sikló megkaparintotta a vacsit, és akármennyire nagy, nem ereszti...
..megküzd vele... ..úgy küzd, ahogy időnként én küzdök a kilométerekkel....
...de ugye semmit nem adnak ingyen....
Keszthely, Balaton <3
Hotel Balaton
Keszthely, Helikon park
Mikor kigyönyörködtük magunkat Keszthelyen, autóba ültünk és visszamentünk Badacsonyba. Nyolc után landoltunk, de mindenképpen le akartunk menni egy fürdőzésre, a badacsonytomaji strandra. Fotót nem készítettünk, hehe. Csak úsztunk egy jót, picit pancsoltunk és elmeséltem kéktúrás élményeimet.
Strandolás után átöltöztünk és lementünk lazulni a Badacsonyi Borhetek fesztiválra. ;)
Strandolás után átöltöztünk és lementünk lazulni a Badacsonyi Borhetek fesztiválra. ;)
...szerda esti lazulás... ;)
Másnap nem keltünk korán. Reggeli után lesétáltunk a strandra, és végre élvezhettem én is a strandidőt úgy, ahogy azt a normál emberek teszik, nem pedig hátizsákkal, futócuccban....
Badacsony
Szent Donát kápolna, Badacsony
Badacsony strand
...s lazulásképpen egy naaaagy fagyi.... ;)
Imádom a Balatont. Imádtam a Balatonnál túrázni. Imádtam, hogy reggel még a hegyeket jártam megpakolt hátizsákkal, este pedig már megmártózhattam a frissítő vízben. A Balatoni túrát mindenképpen nyárra időzítettem, pont a leírtak miatt. ...bár pont azt mondtam Tibiéknek, szívesen visszajönnék ősszel... ...amikor azok a pompás színek dominálnak... ...amikor színessé változik a természet....
Kedden 33,87 kilométert tettem meg (ebből az első 3 km ugye nem Kék útvonal volt), 8 óra 54 perc alatt. Ebben benne van a kb egy órás Szigligeti vár, ahol szokásomhoz híven, nem állítottam le az órámat (egyébként lehet, ezen változtatni kellene... ..hogy a megállásokat azért ne mérje az óra...). A szintemelkedés 880 méter volt, a süllyedés 860 méter. Szerdán a megtett kilométereim száma 28,83 km, de ebből úgy 8 kilométer volt a Piroson. 7 óra 22 percet töltöttem túrázással, amiből 20 percet beszélgettem emberünkkel a hegyen, illetve negyed órát tölthettem a kilátóban. A szintemelkedés 790 méter, míg lefelé 810 métert haladtam. Ez volt az a túra, az a két nap, ahol félretettem a teljesítménykényszeremet, időt szántam a túrára, nem vállaltam túl magam. Meg is látszik, mindenhová odaértem emberi időben, simán belefért volna még a teljesítményembe plusz 10-15 kilométer, szerdán akár plusz 20 is.... ...de nem lehet mindig rohanni.... ...időnként nem árt megállni és körbenézni és egyszerűen csak élvezni a pillanat adta varázslatot....
Kedden 33,87 kilométert tettem meg (ebből az első 3 km ugye nem Kék útvonal volt), 8 óra 54 perc alatt. Ebben benne van a kb egy órás Szigligeti vár, ahol szokásomhoz híven, nem állítottam le az órámat (egyébként lehet, ezen változtatni kellene... ..hogy a megállásokat azért ne mérje az óra...). A szintemelkedés 880 méter volt, a süllyedés 860 méter. Szerdán a megtett kilométereim száma 28,83 km, de ebből úgy 8 kilométer volt a Piroson. 7 óra 22 percet töltöttem túrázással, amiből 20 percet beszélgettem emberünkkel a hegyen, illetve negyed órát tölthettem a kilátóban. A szintemelkedés 790 méter, míg lefelé 810 métert haladtam. Ez volt az a túra, az a két nap, ahol félretettem a teljesítménykényszeremet, időt szántam a túrára, nem vállaltam túl magam. Meg is látszik, mindenhová odaértem emberi időben, simán belefért volna még a teljesítményembe plusz 10-15 kilométer, szerdán akár plusz 20 is.... ...de nem lehet mindig rohanni.... ...időnként nem árt megállni és körbenézni és egyszerűen csak élvezni a pillanat adta varázslatot....
