2018. április 28-án szombaton és április 30-án hétfőn, egy napos budapesti megszakítással az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán:
Aggteleki-karszt
OKT-244: Aggtelek, Baradla-barlang - Mész-völgy - Karu-völgy - Magas-hegy - Kaffka-rét - Jósvafő, Baradla-barlang
OKT-245: Jósvafő - Kossuth-barlang - Kuriszlán - víznyelő - kút - Morvai-lápa - Színi-sarok - Szelcepuszta - Patkós-völgy - Puska-Pál-forrás - Ménes-patak - Mocsolya-patak - Derenk (romközség)
OKT-246: Derenk - Vidomáj puszta - Vár-kert - Lakatos-forrás - Bába-völgy - Iskola-kert - Baglyak-szakadéka-zsomboly - Szabó-pallag erdészház
OKT-247: Szabó-pallag erdészház - Meteor-barlang - Nagy-vizes töbör - Pócsa-kői víznyelő - Barlangkutató-forrás - Kónya - Serház-kút-Bódvaszilas
valamint
Cserehát
OKT-257: Baktakék - Templom oldal - Tóbiás tanya - Sűrű erdő - Hegymegi szőlő - Fancsal
OKT-258: Fancsal - Betti kút - Devecseri patak - Abaújdevecser - Encs - Forró-Encs vá.
|
..és ezzel a lendülettel bekékült a térképem Írott-kő és Makkoshotyka között. Ami azt jelenti egész pontosan, hogy 1120 kék kilométer boldog és büszke tulajdonosa vagyok, nemsokára révbe érek, már nagyon a végét járom.... ;) Részemről az Országos Kéktúra 96 %-a teljesítve. Juhuuuuuuu :)
Aggtelek, cseppkőbarlang
...no de ne szaladjunk ennyire előre... ..szóval volt április végén, május elején egy hosszú hétvége, amikor is Norbim szombaton és hétfőn nappalos műszakot teljesített, én pedig szerettem volna kihasználni, hogy négy napom van egyben, ezért kitaláltam, befoltozom a még lyukas részeket a Kékemen... :) Szombatra beterveztem az Aggtelek - Bódvaszilas szakaszt, ami 32,5 km az MTSZ számításai alapján, hétfőre pedig a még hiányzó Baktakék - Fancsal, egész pontosan Baktakék - Encs részt, ami egy laza 13 kilométeres túrát jelent. ...és ez a két nap az útvonalat és kilométereket tekintve kivételesen nagyjából úgy valósult meg, ahogy én azt megterveztem...
Aggtelek
Szombat reggel hat óra előtt ébredtem, szaladtam a Stadionokhoz, hogy elérjem a 07:30h-kor startoló aggteleki buszt, ami bizony négy egész órát ment. A buszon megettem két zsömit és fél zacskó pilótakekszet, erőt és energiát gyűjtöttem a hat órás futásomhoz... ...mert pontosan hat órám volt ahhoz, hogy megtegyem az aznapra tervezett kék kilométereket, hisz Bódvaszilasról az utolsó vonat 17:30h-kor elmegy... Jár még vonat utána Miskolcra, de annak már nincsen budapesti csatlakozása, úgyhogy itt most nincs más opció, mint végigkocogni 36 fokban a közel 33 kilométert...
..bár Norbim említette, ha lekésném a járatot, munka után bárhová értem jön... ..persze én nem szeretném, hogy egy 12 órás munkaszolgálat után még közel 400 km-t levezessen csak azért, mert nem tudtam teljesíteni azt, amit bevállaltam... ...szóval ezen a napon nem csak az erőm és energiám, hanem a büszkeségem is hajtott, amin nem eshet csorba soha, semmilyen körülmények között...
Aggtelek, Kék út
A Baradla-tető felé
Kilátás a Baradla-tetőről
Valamivel fél 12 után érkeztem meg Aggtelekre, ahol azon nyomban a barlang felé vettem az irányt. Megcsodáltam ezt a hatalmas természeti csodát (ahová azért nem mentem be Kéktúra során, mert Norbimmal megbeszéltük, hogy hamarosan eljövünk errefelé, célirányosan a barlanghoz), készítettem néhány fényképet a ragyogó napsütésben, tettem egy aprócska kitérőt a mosdó irányába, majd elindultam felfelé a Baradla-tető irányába, ahonnan egész szép kilátás mutatkozott mindenfelé.
Aggtelek, a barlang felett az út
Kilátás fentről
Aggtelek-Jósvafő közötti szakasz, ez a néhány kilométer egész kellemes. Eleinte hatalmas köveken kell átlépdelni, az első pár száz méteren emiatt futni nem tudtam, de utána helyes keskeny zöld ösvényen keresztül vezet az út a másik városka irányába.
Még Aggteleken ki volt téve a turistajelzőtábla, ahol azt olvastam, Jósvafő 6 km. Nah, szépen vagyunk, gondoltam magamban, az MTSZ már megint tévedett egy picikét, ami nekem bizony a mai hazajutásomba is kerülhet legrosszabb esetben, hisz a weboldal szerint az első etap 4,4 kilométer, én ezzel számoltam, terveztem....
Iránymutatás, Aggtelek
Kilátás
Részeredmény ;)
Ment a Drágámnak a viber mms üzenet ;)
Ment a Drágámnak a viber mms üzenet ;)
Az első etapban egész jó tempót tudtam diktálni, nagyon helyes futható kis szakasz állt előttem, hatos átlagsebességgel végigrobogtam az időnként enyhén emelkedős, enyhén lejtős részeken, behozva az eleinte sziklaszirteken lépdelős lemaradásomat, villámgyors fotószünetekkel.
Kékszerelem <3
Mikor megérkeztem Jósvafő kapujához, akkor kaptam róla bizonyosságot, hogy a két városka távolsága ezen az úton valóban hat kilométer. Erősen gondolkodtam, hogy vagy tényleg ennyire pontatlan a weboldal, vagy esetleg ez már egy új Kék út, hisz én évekkel ezelőtti bejárásból tájékozódom, szóval elképzelhető, hogy a hiba most kivételesen nálam van...
Mikor beérkeztem a faluba, csodás látvány fogadott; megjelent előttem a kis fehér templom a csodás orgonabokrokkal. Nagyon kis szépséges látványban volt részem, nem beszélve a kiáradó tavaszias illatokról ...
Jósvafő kapujában
Jósvafő
Fotózgattam a városkában, megálltam egy kútnál megtöltöttem a kulacsomat, közben Ákos szomszédom telefonált, vele is elcsipogtam egy keveset. Mikor továbbindultam volna, megláttam egy idősebb hölgyet, akinek roppant mód megörültem, hisz nem tudtam pontosan, milyen irányba keressem a kéktúrás bélyegzőt. A humap szerint eléggé messze vagyok tőle, viszont hat kilométert már jöttem, ami ugye az előre kalkulált adataim alapján csak 4,4... ..úgyhogy nem igazán értettem a helyzetet, csak azt éreztem, valami nem stimmel. Szóval jött ez a kis hölgyike, akitől megkérdeztem, mégis merre van a szálloda, vagy a barlang, vagy a kéktúrás bélyegző, gondoltam, a három opció közül egyre biztosan ráismer... Ráismert mindháromra, s mikor megszólalt, azt hittem, rosszul hallok... Vissza kellett kérdeznem. Kétszer is. Innen másfél kilométerre található mindhárom objektum, tárgy, dolog, bánom is én, mi, ami felől érdeklődtem... ..de basszus nem előre! Visszafelé... elfutottam mellette az erdőben. S akkor abban a percben ott leesett, hogy ezer kék kilométer ide, ezer kék kilométer oda, ezek szerint még mindig nincs meg a kellő túrázós rutinom, még mindig ilyen kis apróságokon el tudok bukni... Az MTSZ-nek most is igaza volt, lehet h a két város távolsága 6 km, de a két bélyegző hely csupán 4,4 km-re található egymástól. Bravo...
Tavasz Jósvafőn
Bizpnyíték, hogy valóban ott jártam ;)
Jósvafő, az erdő fohásza <3
Visszarohantam másfél kilométert, le egy elég durva lejtőn, amin pecsételés után vissza fel kellett baktatnom. persze útközben le akartam vágni a távot, s egyenesen egy durva lejtős részen belerohantam volna a Tengerszem nevezetű tóba, az utolsó pillanatban azonban meghátráltam. Szerencsére. Visszamásztam. Lerohantam a Kéken. Pecsételtem. Visszamentem. Három kilométerem lett pluszban, a tötyögéssel együtt kb húsz perc mínuszban voltam. Rohannom kellett, mert az amúgy is szűkös időmet most még szűkebbre varázsoltam....
Jósvafő, erdő, a Tengerszem felé (vissza...)
Jósvafő, Tengerszem szálló
Az átlagsebességem lecsökkent 5,2 körülire, emiatt úgy döntöttem, annyit futok, amennyit csak bírok, itt most nem lesz lazsálás. A nap forrón sütött, utam eleinte egy helyes kis patakocska mellett vezetett, légkondicionált erdőben, majd hosszú kilométereken át az árnyékhiányos puszta réten, ami amúgy csodálatos volt, de iszonyat meleg....
Úton Szelcepuszta irányába
Drágámnak megígértem, hogy folyamatosan tudósítom majd, éppen merre járok, de a nagyon ügyes húzásom után nem maradt arra időm, hogy írogassak neki vagy fotókat küldözgessek, így kitaláltam azt a megoldást, hogy hangüzenetben rögzítem a mondandómat és azt küldöm el, hogy tudja, mi újság velem.
Csodás tavaszi Kéktúra
Nagyon hosszú kilométereket tettem meg a tűző Napon, szerintem 34-36 fokban, főként futva. Szelcepusztáig szinte senkivel sem találkoztam, az említett település előtt azonban rám köszönt egy srác és megkérdezte, hogy futóverseny van most, vagy csak úgy magamnak futok... ...Mondtam neki, hogy futnom kell, hogy elérjem a vonatom, hihi... Itt egyébként még két túrázó párral is összehozott a sors néhány pillantás erejéig, úgy látszik, ezen a vidéken ez a falucska egy fontos bázisa a kirándulós emberkéknek...
Csodás tavasz <3
Szelcepusztán átrobogtam, ivókút sehol. Keresgélni nem volt időm, ezért úgy döntöttem, megpróbálok spórolni a két kulacsomban hozott vízzel (amit Jósvafőn újratöltöttem) a forró Napsütésben. Egyből eszembe jutott az a tavaly nyári kéktúrám, amikor is pici túlzással majdnem szomjan haltam Sümeg és a Szajki-tavak közti full forró, hosszú úton, bár tavaly nyáron sokkal melegebb volt, mint most, ezen a csodálatos kora tavaszi napon.
Szelcepuszta
Ahogy elhagytam a települést, ráfordultam egy kis erdei/hegyi útra, ahol bal oldalamon patak csörgedezett, s az út szélén megtaláltam a forrást is. Lett vizem. gyorsan megtöltöttem a kulacsokat és idő híján futottam tovább utamon.
Derenk felé
Forrásvíz Szelcepuszta és Derenk között
Kéktúra árnyék nélkül... ;)
Derenk felé ismét egy hosszú, fa és árnyék nélküli szakasz következett, aminek köszönhetően egyébként nap végére gyönyörű barna lettem. Készítettem itt is egy-két fényképet, magamról is, bizonyítékul ugye az MTSZ-nek, hogy valóban ott jártam a helyszínen. ;)
Bizonyíték ;)
Derenk felé
...és még valamit meg kell említenem. 36 fok és szárazság ide, 36 fok és szárazság oda, ebben a fülledt kánikulának mondható, érezhető csodás tavaszi napon is képes vagyok az egyetlen bokáig érő sáros pocsolyát megtalálnom és a közepébe beletrappolnom... ...hiába, ehhez is érzék kell.... ;)
...szokásomhoz híven.... ;)
Csodaszép tavaszi tájképek
A következő bélyegzőhely Derenk, ami egy romközség, egy régi, elnéptelenedett és kihalt falu megmaradt romképe fogadott a puszta közepén. A falu egykori központjában található feszülettel szembeni információs táblán találtam meg a kéktúrás bélyegzőt. Pecsételtem, majd rohantam tovább. Idővel egész jól álltam, de tudtam, csak akkor van esélyem elérni a vonatomat, ha ezt a tempót tartani tudom. Ami azt jelenti, semmi komolyabb, kihívást jelentő emelkedő nem jöhet már közbe...
Derenk (romközség)
Derenk, Kéktúrás bélyegző
Az átlagsebességemet sikerült feltornászni 5,6-ra, aminek nagyon örültem, de tudtam, ez nem elegendő ahhoz, hogy gond nélkül elérjem a vonatomat. Tudtam, javítanom kell a tempómon, még gyorsabbnak kell lennem...
Újabb részeredmény... ;)
Csodás tavaszi túra
Következő állomásom a Szabó-Pallag erdészház, ahová gyakorlatilag átfutottam. Pecsételtem, majd futottam tovább. Nagyjából öt kilométerre tette az órám a távolságot, s tudtam, ezt nekem fél óra alatt le kell futnom, ami ugye nem gond a Margitszigeten, de terepen, emelkedőkkel azért más a helyzet... Próba-szerencse...
Szabó-Pallag erdészház
Kéktúrás bélyegző
Még nem volt öt óra, mikor megláttam, hogy van remény. Az erdő tetején a fák közül kikukucskálva a magasba ékeskedett egy templomtorony, s egyből tudtam, Bódvaszilas felett vagyok. Rohantam lefelé az erdős részen, ami csupa köves, sziklás volt. Más alkalommal az ilyen részeket "túlóvatoskodom", ahogy Norbim mondaná, most viszont feltettem egy lapra mindent. Muszáj volt, mert az utolsó vonat volt a tét...
Bódvaszilas felett
Bódvaszilas
Elértem, megcsináltam. A tempómat visszatornáztam 5,9-re, aminek nagyon örültem. Az utolsó métereket végigsprinteltem, a vasútállomás előtt még megtöltöttem a kulacsomat egy kék kútból, s 17:20h-ra megérkeztem a bódvaszilasi vonatállomásra. Elértem a vonatomat, mentem haza, s otthon aludtam a Drágámmal szombat este, aki hatalmas mosollyal az arcán várt engem a Keletiben... :)
Szombati kéktúrám eredménye ;)
Sikerült 6 órán belül végigérnem :)
Úgy alakult a hosszú hétvégém további része, hogy a vasárnapot otthon töltöttem, mert Norbim aznap nem dolgozott, így elmentünk együtt a Pilisbe, a Rám-szakadékhoz. Hétfőn viszont újra útnak eredtem, hogy a Drágám ismét egy hosszú nappali műszakot teljesített, így kapva kaptam az alkalmon és elindultam újra az utamon, hogy befoltozzam még azt a kis szakaszt, ami még teljesítésre várt a Kéktúra Cserehát szakaszán.
Baktakék
A más ismert kis faluban, Baktakéken kezdtem meg a hétfői Kéktúrámat. Ismertem a kocsmát, ahol a kéktúrás bélyegző található, s bár ismerős volt minden, most mégis picit más volt. Március közepén jártam errefelé, egy szürke péntek délelőtt, amikor annyira elázott a telefonom, hogy fel is adta s szolgálatot. Most viszont meleg volt, forróság volt az egész faluban, s bár a Napocska elbújt a felhők mögé, mégis érezni lehetett bivaly erejét.
Baktakék
Egy dolog azonban teljesen megegyezett a márciusi emlékeimmel; az az érzés, hogy ez a falu, ez a környék bizony nem teljesen biztonságos egy egyedüli fehér nőnek... ...legalábbis ezt éreztem. Mikor rákanyarodtam a falu egy elhagyatottabbnak tűnő kis utcácskájára - mert ugye itt megy a Kék - hirtelen fékcsikorgást hallottam. Nézek jobbra, lelassított mellettem egy szakadt autó benne három nem teljesen fehér bőrű egyénnel, abból az egyik lógva az ablakból úgy rám meredt, mint aki ufót lát.. ..ezt az idillt azonban egy szemből érkező rendőrautó zavarta meg (amely rendőrautót egyszer már láttam ezen a napon a falu másik végén járőrözni, szerencsére most értek vissza.. ...szerintem őket most az őrangyalom küldte hihi...), aki megállt mellettem és egy nagydarab fazon máris kiugrott belőle. Jogosítvány, biztonsági öv, hány évesek vagytok? - hallottam a szófoszlányokat még a távolból miközben fürgén szedtem lábaimat kitűzött célom felé.
Baktakék felett az út
Szóval nekem eddig tényleg csupa jó tapasztalatom volt/van a Kéken, pedig már több mint ezer hivatalos kék kilométer van a lábaimban - azért mégis fel tudok olyan falut, települést sorolni, ahová azért lehetőleg ne késő este és ne egyedüli nőként érkezzünk. Ilyen például Baktakék, Mátraverebély - most hirtelen ez a kettő jut eszembe... ;)
Úton Fancsal irányába
Fancsal irányába egy kb. 4 km-es szakasz vezet, ami keresztülmegy prérin, egy hatalmas szántőföld mellett, felvezet egy dombra, ahonnan csodaszép a rálátás mind Baktakékre, mind a másik oldalon elterülő dombvidékre és az autóútra. Mikor leereszkedünk a domb tetejéről, az út kivisz az autók közé, amely egy erdei szakasz mellett megy. A domb tetejéről ismét láttam a rendőrautót, azon a napon harmadszorra. Ezen a kis szakaszon az erdő mellett összefutottam egy nagyobb létszámú fiatalokból álló túracsoporttal is.
Kééék :)
Az autóúton is vezet a Kék egy kis szakaszon
...s az erdőben is... <3
Fancsal nagyon kellemes kis falucska, kellemes, udvarias emberekkel. Itt két srác élből rámköszönt (külön-külön, a falu más-más pontjain), nagyon jól neveltek voltak. ...mintha ez a falucska nem is Baktakék mellett lenne, hihi... ;)
Fancsal első házai
A kéktúrás bélyegző a falu központjában található sörözőben van elrejtve, ahol ittam egy kávét és vettem egy jéghideg pepsit, majd folytattam utamat, hogy minél hamarabb hazaérjek. Az az igazság, el voltam fáradva, nem sokat sikerült aludnom aznap éjszaka...
Fancsal, Kéktúrás bélyegző
Energiaaaa ;)
Fancsalon tettem egy kört, be szeretettem volna menni a templomba, de sajnos zárva volt a kapu. ...pedig aznap úgy éreztem, jó lenne gy picit bemenni....
Fancsal, templom
Viszlát Fancsal ;)
Nagyon szép mezőn/réten mentem keresztül, míg elértem Újdevecsert, mely gyakorlatilag össze van kötve Encssel. Készítettem néhány fényképet, nem siettem.
Kékszerelem <3
Úton Encs irányába
Tehenek ;)
Abaújdevecser helyes kis házakkal, kunyhókkal rendelkezik, néhányat közülük lencsevégre kaptam, majd az órámra pillantottam és konstatáltam, simán elérek egy korábbi vonatot, mint amit beterveztem előzőleg. Ilyen sem volt még a Kékem történetében.... ;)
Abaújdevecser
...majd végül beértem Encsre. Ismét. Most a másik irányból. Előjöttek az emlékek. Húsvét vasárnap Norbimmal jártunk erre, de a város csövesebb részén.. ..az a késdobáló kocsma... ...ez a része, ahova most érkeztem, ez egész más volt. Kulturált, szép. Nem szabad első blikkre ítélni...
Encs, most a másik irányból
OKT tábla
Encs tűzoltóság épülete
Tavasz <3
Körbenéztem a városban a vonat indulásáig (megnéztem a templomot, a városházát, a tűzoltóság érdekes épületét), majd leállítottam az órámat és elindultam hazafelé.
Encs városháza
Encs templom
Szombaton 34,88 kilométert tettem meg a Kéken, mindezt 5 óra 58 perc leforgása alatt (szintemelkedés kereken 1000m+, süllyedés 1150m). Hétfőn 13,18 kék kilométer került a lábaimba, mindezt 2 óra 58 perc alatt teljesítettem 8egyáltalán nem siettem). A szintemelkedés elhanyagolható volt ezen a napon, 165m+, a süllyedés 200m.
Nagyon boldog vagyok, ugyanis ezzel a két távval bekékült a térképem Írottkő és Makkoshotyka között, ami azt jelenti, 1120 hivatalos kék kilométer boldog és büszke tulajdonosa vagyok.... <3
Nagyon boldog vagyok, ugyanis ezzel a két távval bekékült a térképem Írottkő és Makkoshotyka között, ami azt jelenti, 1120 hivatalos kék kilométer boldog és büszke tulajdonosa vagyok.... <3
