OKT 6 Badacsony - Nagyvázsony és OKT 9 számú túra Zirc - Bakonykúti szakasza, avagy a hiányzó részek foltozása :)

2017. augusztus 25-én pénteken, augusztus 26-án szombaton és augusztus 27-én vasárnap, ezen a meleg, napsütéses nyárvégi hétvégén az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúra útvonalán. 

OKT 6 számú túra, Balaton-felvidék, Badacsonytördemic - Nagyvázsony 

OKT-061: Badacsony, Hertelendy-emlék - Kisfaludy-kilátó - Köbölkút - Gulács - Káptalantóti

OKT-062: Káptalantóti - Elő-rét - Öreg-hegy - Vár-kút (Csobánc) - Hári-dűlő - Köves-hegy - Mindszentkálla - Kőtenger - Velétei palotarom - Szentbékkálla 

OKT-063: Szentbékkálla - Töttőskáli templomrom - Öreg-hegyi-kút - Eötvös Károly-kilátó - Nagy-Csere-kút - Kis-Csere-kút - Vaskapu - Öreg-hegy - Balatonhenye

OKT-064:  Balatonhenye - Dománya - Külső-Harka - Pirkanc - Hamuházi-forrás - Csicsói erdészház

OKT-065:  Csicsói erdészház - Kinizsi Pál turistaút - Szentjakabfai-erdő - Viszont-völgy - Tálodi kolostorrom, Kinizsi-forrás - Szent Mihály-hegy - Pálos kolostorrom - Nagyvázsony és

és OKT 9 számú túra Zirc - Bakonykúti szakasza 

OKT-091: Zirc - Nagyesztergár - Szilvás - Veimpuszta - Cser-hát - volt Lajkómalom - Bakonynána 

OKT-092: Bakonynána - volt Prémmalom - Erdész emlékmű - Gaja-patak - Vadalmás malom - Szentkút - Jásd 

OKT-093: Jásd - Siska-kút - Siska-kúti-üregek - Tés - Csőszpuszta 

OKT-094: Csőszpuszta - Galamb-berek - Hamuház (Csikling vár) - Tűzköves-völgy - Tűzköves-árok - védett geológiai feltárás - Erdei szentély - Kisgyónbánya, bányászemlékmű - Kisgyón 

OKT-095: Kisgyón - Dóra-hegy - Köves-domb - Eszenyi-rét - Csernyei-dűlő - Burok-part - Kisházi-páskom - Páskum-dűlő - Bakonykúti

Naplemente a Csobáncon

Természetesen ez a hétvége sem úgy alakult végül, ahogy korábban elterveztem. Ha lenne spontanitás verseny, simán, jó esélyekkel indulhatnék.... ;) Mivel hasfájós voltam, pihenőnapokat szerettem volna, itthon picit ellötyögni, rendbe tenni a dolgaimat, ráadásul a kozmetikába is szombatra kaptam időpontot. Megmondom őszintén, futóversenyen is gondolkodtam, hisz egy csodás Dunakanyar félmaraton lett volna kilátásban Zebegényben, vagy a Budapestman első versenye a Hősök terén, de ezt a hétvégét tényleg a pihenésnek szerettem volna szentelni, így minden aktív kikapcsolódást elvetettem. ...majd hirtelen, hét elején, hét közepén jöttek a jelek.... ...írt a kozmetikusom, hogy felszabadult egy hely kedden nála, én pedig pont ráértem. Úgy gondoltam, ha már szabaddá vált a szombati napom, milyen szuper lenne még a munkakezdés előtt befejezni bizonyos szakaszokat a Kéken; átgondoltam, logisztikáztam, törtem a buksimat, mikor, hogyan, merre.... ...utána jött a szombat-vasárnap gondolat.... ...hogy még nyáron vissza kellene menni a Balatonhoz. ...és még a Kelet-Bakonyt is illene befejezni, ha már ott vagyok.... ...ne maradjon már félbe télire... ...Nagyvázsonytól rövidebb is, olcsóbb is, mint Budapestről.... ...most még hosszabbak a nappalok is.... ...szó szót követett, majd elterveztem a szombat-vasárnapot, de csütörtök este valamiért olyan érzésem támadt, már pénteken utaznom kellene.... ...hogy ne rohanás legyen ismét az egész... ...hogy meg tudjak állni itt-ott... ...hisz ez nem teljesítménytúra... ...és mert az ott azon a vidéken nem sík terep... ...nagyon nem... ...ott kőkemény szintek vannak, megmászandó hegyek, és ugye tudjuk, a Bakony nem viccel.... Így alakult tehát, hogy pénteken reggel felébredtem, a kávém mellett néztem egy menetrendet és elkezdtem telefonálgatni kéktúrás szállások ügyében. Szentbékkálla és Mindszentkálla volt a kiszámolt és kiszemelt desztinációm, bár először szinte mindenhonnan elutasítást kaptam. ...hisz nem rám vártak.... ...péntek estére kerestem, ráadásul aznapra, a Balaton közvetlen közelében, az utolsó augusztusi hétvégére... ...mégis mit gondoltam, hogy azt mondják, oh, de jó, hogy hívott, pont Önre vártunk.... ...de aztán végül újabb jel érkezett az Univerzumból, hisz egy kedves férfi hang pozitív választ adott kérdésemre, így azon nyomban csomagoltam és indultam. 

Délben ment a vonatom Kelenföldről, mely délután három óra magasságában landolt a már jól ismert Badacsony vasútállomáson. Mosolyogva szálltam le a vonatról, a bódésoron ittam egy kávét tejjel és megindultam felfelé a kaptatón. Ezt az utat már megtettem július közepén, amikor Tapolcára, majd Keszthelyre túráztam. Most az ellenkező irány a cél, Nagyvázsony.

Badacsony

 Kilátás a badacsonyi szőlőtőkék közt a Balatonra <3

 Badacsony, Rózsakő

 Balaton

Pont úgy, mint július közepén, most is a sárga úton mentem el a Pirosig, majd a piros úton mentem fel a Kékre, most is a Hertelendy emlékkőnél csatlakoztam, azzal a különbséggel, hogy itt most nem balra fordultam, hanem mentem tovább egyenesen felfelé, miután kigyönyörködtem magam a már ismerős balatoni kilátásban. Szerintem innen fentről a legszebb a Balaton. Olyan, mint valami nyüzsgő tengerpart. Le merem fogadni, ez a Balaton legszebb része, itt fent... 

 Balaton infók

 Itt felfelé menni 35 fokban azért még mindig kihívás....

 Hertelendy emlék

 Kilátás a Hertelendy emlékhelyről

A Kisfaludy kilátó felé folytattam utamat. Rengeteg lépcsőt, követ kell megmászni, erre a hegyre feljutni nem túl egyszerű, bizony oda kell figyelni a lábunk elé. Felmenni viszont tényleg érdemes, mert csodaszép élményekkel és látnivalókkal gazdagodik az ember... <3

 Iránymutatás a Badacsony-hegyen

 Lépcsők felfelé

 Pihenő félúton

 Kéktúra információ

 Kisfaludy kilátó

A Kisfaludy kilátónál volt egy kis szünet, míg felmásztam a magasba és körülnéztem, készítettem néhány fényképet. Fantasztikus maga a kilátó is, nem beszélve a leírhatatlanul csodálatos panorámáról....

Kilátás a Kisfaludy kilátóból 

 A kilátó alulról

 Bizonyíték, hogy valóban ott jártam :)

Mivel a Kéktúra nem egy teljesítménytúra, nem időre megy, és nem csak a teljesítmény, hanem az élmények és látnivalók miatt is csináljuk, így mindig több időt töltök egy-egy látványos helyen. A kilátónál szerintem jó fél órát biztosan elidőztem, pláne, hogy egy-egy fotó kedvéért várakoznom kellett, hisz nem egyedül voltam aznap a hegyen. 

A Kőkapun keresztül vezet lefelé a Kék, szintén egy odafigyelős szakasz ez, mert apró, botladozás veszélyt sugalló kövekkel kirakott útról van szó.

 Kőkapu

A hegyről leereszkedve Badacsonytomaj hátsó részén vezet az út, ahol az utca kutyái felváltva jól megugattak. A Gulács hegy csodás látványt biztosít, amely egyre jobban magasodott felém, ahogy közelebb értem.... Az út szőlőkön és egy autóúton át vezetett a hegyre. 

 Badacsonytomaj

 Útban a Gulácsra

 Badacsonyi szőlők közt

 ...kis szakasz az autóúton vezet... 

(...szerencsére pont nem jött egy autó sem....)

 Gulács felé

 

Az erdő bejáratánál egy A4-es lapra írt szöveggel riogatják az erdőlátogatókat, mégpedig hogy balesetveszélyes a sok elszáradt és kidőlt fa miatt. Azt gondolom, nem kell ez a riogatás, félelemkeltés, ez az erdő, nem pedig a politika, ahol a megfélemlítés egy tökéletes eszköz arra, hogy elérjék a célt... ..úgy látszik, már az erdőbe is kezd beszivárogni sajnos... ..nem kell! Nem kell, mert negatív magot ültet el az ember fejében és bevonzza a rosszat... ..tudat alatt... nem kell, mert aki bemegy az erdőbe, tisztában van a lehetséges veszélyekkel... Mindannyian tisztában vagyunk vele... ...de ennyi erővel Budapest valamennyi utcájának elejére ki lehetne tenni valami negatív tartalmú üzenetet.... ..de nem kell. Hagyjuk meg a maga tisztaságában. Szerintem. 

 Ez a házikó nagyon tetszett

 Ezzel riogatják a túrázókat

 Erdei futópálya

Futottam az erdőben, futottam felfelé a hegyre. Szuper jól éreztem magam. Amikor kellett, tartottam egy bokorszünetet, ittam egy keveset és futottam tovább. Könnyű erdei pálya volt, kisebb nagyobb emelkedőkkel. A hegy tetején, az erdő közepén járhattam, mikor megláttam a kidőlt, elkorhadt fákat. De nem tartottam veszélyesnek, simán át lehetett lépni, vagy ki lehetett kerülni őket. Talán egy volt, amelyen mászni kellett. Láttam már ilyet, voltam már nagyobb "veszélyben" is. De milyenek vagyunk mi emberek.... ...a negatív elraktározódik a tudatalattinkban... ...és akaratlanul is bevonzzuk azt,, aminek a magját valaki elültette a fejünkbe.... ..futottam lefelé a hegyen. Időnként kiálltak a földből ilyen kis köves akadályok, nagyobb gumók, ami erdőben, hegyen természetes. Ha az ember nem figyel a lába elé, megbotlik benne. Nem nagyot, csak egy picit. Épp annyit, hogy fájjon egy picit a körme. Én viszont lefelé a hegyről egy elég jó tempót futottam. Bal kezemben a telefonom, néztem a gps-t, néztem, mennyi van még az útból lefelé, közben bal oldalról a fák között besütött a lemenőfélben lévő Napocska. Picit fáradt is voltam, mert fájt a hasam, ilyenkor amúgy is enyhén dekoncentrált vagyok, s az agyam elmerült a gondolataimban... ..nem tudom, merre járhattam, de már messze önmagamtól.... ...s hirtelen arra eszméltem, hogy a földön vagyok, háromnapnyi nehézségű táskám pedig a nyakamban. Estem egy hatalmasat. Megbotlottam egy kiálló kőben, de a sebességem akkora volt, hogy nem tudtam megállni, vitt tovább a lendület. Elgondolkoztam, elkalandoztam, fejben nem itt voltam. Van ilyen. Aki sokat fut terepen, tudja. Megesik. Ezek azok a napok, amikor tényleg otthon kellene maradni pihenni.... ...de az olyan nehéz...

Felálltam, mondtam a magamét néhány percig, majd leporoltam magam. Mindkét térdem sebes lett. A bal kevésbé, a jobb vérzett. Maradék vizemmel (nem sok) félig letisztogattam a vérző sebet és találtam egy sebtapaszt a táskámban, amivel betapasztottam. Felvettem a hátizsákomat és elindultam lefelé, lassan. Nem sok volt hátra a hegyből, és azt a nem sokat sétálva tettem meg, már nem futottam.

 Kék

 ...sajnos azért a riogatásnak van alapja... ..ilyen látványban 

is volt részem, de szerencsére csak kis szakaszon...

 Kék szerelem :)

 Gulácson a Kéken (valahol ilyen szakaszon estem)

Mikor leértem a hegyről, kiértem az erdőből, egy hosszú autóút következett. Az út szélén megcsodáltam a kis borjúkat, kihasználtam az alkalmat, hogy pihenjek egy keveset, míg az állatokkal beszélgettem, fotózgattam őket. Utána az autóúton befutottam a faluba, Káptalantótiba.

Kerestem egy boltot, vettem még sebtapaszt és egy fantát, majd átmentem a szomszédos kocsmába, ahol pecsételtem és beragasztottam mindkét térdem. Kérdeztem, van-e valami jód vagy egyéb fertőtlenítő a kocsmában, de negatív választ kaptam, így megkértem, vizezzenek be nekem egy zsepit, amivel újra áttörölgettem a sebeimet. Mikor elkészültem, indultam tovább utamra, hisz előttem állt még több, mint tíz kilométer.

 Káptalantóti irányába

 Mögöttem a Gulács

 Előttem Csobánc

 Káptalantóti

 Káptalantóti, templom

 Elhagyva a falut, útban Csobánc felé

A faluból aszfaltúton mentem kifelé, míg elértem egy nagy kereszteződést, ahol átszaladtam a túloldalra, hisz ott folytatódott a Kék. Irtáson, szőlősökön keresztül értem el következő célomat, a Csobánc hegyet, ahonnan fantasztikusan szép panoráma nyílt a tájra. Ide mindenképpen el kell jutnia mindenkinek, aki szépet akar látni. Igazán szépet. Egy csoda, ami itt fogadott engem. Sokszor megálltam felfelé menet, rengeteg fotót készítettem. Az eleje egy könnyű szakasznak ígérkezett, majd jött a nagyon magas, meredek kaptató. Itt is estem egy hatalmasat. Itt is az történt, hogy bal kezemben a telefon, néztem a gps-t, mert kétértelmű volt a jelzés egy ponton. Az agyam már a következő napon járt, már azt tervezte, nem figyeltem eléggé a lábaimra, hogy hová lépek, hogy mi van alattam és hupsz, azt vettem észre, hogy ismét a földön vagyok, a bal oldalamon és csúszok. Kegyetlen volt. A talaj annyira száraz volt, annyira porzott alattam, hogy szó szerint kicsúszott a lábaim alól, én pedig ráestem teljes súlyommal és a háromnapnyi cuccommal a bal oldalamra. Kegyetlen százazság volt mindenütt. A lábamon, bal oldalt kívül még mindig hatalmas kék és lila folt látható, és a bal karom teljesen elzsibbadt ott a helyszínen. Bevallom őszintén, egy picit meg is ijedtem, pár percig mozdítani sem tudtam a kezem, annyira fájt az alkarom. Ami egyből eszembe jutott: holnap reggel nem Nagyvázsonyba, hanem hazamegyek. Nem kell nekem kéktúra, csak összetöröm magam. Olyan jó kis nyugodt napjaim lehetnének otthon, miért nem járok minden nap strandra vagy moziba, miért kell nekem mindig a kihívásokat keresni. ...a veszélyeket.... ...miért nem valami nyugodtabb hobbi rabja lettem.... Majdnem elsírtam magam. Mondtam csúnyákat is. Majd eltettem mindent és lassan, óvatosan újra elindultam felfelé. Itt azért mégsem maradhatok... Bal kezemet nem használtam, pihentettem, jobb kezemmel kapaszkodtam mindenbe, ami kéznél volt: fa, facsonk, megvastagodott gyökér, kő, kisebb szikladarab. Végül feljutottam a tetőre. A kilátás mindenért kárpótolt, mosolyogtam újra. ...ha most strandra vagy moziba járnék, erről a csodálatos látványról lemaradnék.... ...mindjárt máshogy láttam az életet... ..de ez mindig így van, minden egyes negatív eseménynél.... ...bár megmondom őszintén, ilyen sorozatos esés rám nem jellemző, nem tudom, mi volt akkor velem.... ..talán tényleg pénteken pihenőnapot kellett volna tartanom... ...mert a héten három edzésen és egy hosszabb futáson voltam túl; hétfőn és csütörtökön Tominál voltam edzésen, szerdán Gerinél - mindkettő igazi szadista, kőkemény edző... ...lány létemre egylábas guggolásokat kell végeznem, a fekvőtámaszt rúdon nyomnom....etc. ...kemény, de imádom őket.... ...és az a legszuperebb az egészben, hogy a két fiú minden egyes edzése után igazi hősnek érzem magam.... ...de visszatérve a majdhogynem rémálommá vált pénteki napra, volt pici izomlázam még reggel, de gondoltam a háromórás vonatút elég pihenő a szervezetemnek... ..három órán keresztül mozdulatlanul ültem a vonatülésben... ...ez nem elég pihenő??? ;)

 Bizonyítékok tömkelege :)

 Kilátás a Csobáncról

 A második esésem után 

...bár fájt mindenem, de ennek ellenére mosolyogva mentem tovább...

 Csobánc

Mikor felértem a tetőre, már láttam a várromot. Siettem, hogy minél előbb megpillanthassam, s kis időt el tudjak tölteni benne. A Nap már lemenőben volt, így túl sok időm nem maradt sajnos. 

 Csobánc, várrom

Készítettem néhány fényképeket a várról és a tájról. Csodás volt minden. Itt sem voltam egyedül, találkoztam egy csapattal, akik gyermekeikkel ugrándoztak a vár körül, láttam egy srácot, aki épp a sátrát húzta fel a várrom mellet. A Nap már lemenőben volt, próbáltam naplementés képet csinálni, több-kevesebb sikerrel... 

Csobánc infók

Sietnem kellett, mert nagyon szaladt az idő. Lefelé tartottam a hegyről, mikor sikerült csodás naplementés képeket készítenem. Óvatos voltam, lassan futottam, úgy gondoltam, a nap legnehezebb részén már túl vagyok.... ...de akkor még nem sejtettem, mi vár rám az est további részében....

Csobánc

 Bizonyíték

Lefelé a hegyről jóval könnyebb és barátságosabb volt az út, mint felfelé. Ez amúgy eszembe is jutott, hogy a természet, úgy mint az Univerzum, azért némiképp igazságos. A hegynek van mindig egy nehezen járható, szívatós része, de a másik oldal mindig valamivel könnyebb. Most is így lett. Ennek ellenére nagyon odafigyeltem a lépteimre, hisz két esést nem akartam, hogy egy harmadik kövessen... ...nagyon nem.... 

Csobánc, lefelé

 Csodás naplemente <3

 Visszapillantás

 Kék pihenő

 ...mikor a Nap beszínezi a kék eget....

Mikor leértem a hegyről, úgy gondoltam, a nehezén már túl vagyok. Tévedtem. Most jött még csak az este legborzasztóbb része.... Mentem tovább a Kéken, kiértem egy salakos autóútra, s a gps alapján nekem balra kellett felmennem. Fel is mentem. Igen ám, de az út el volt terelve. Olvastam róla természetessen, hogy sok túrázó legeli a szőlőt, aminek a gazdák nem örülnek, fellázadtak és eltereltették az útvonalat. Bár frissítettem otthon a humap alkalmazást, de arra nem gondoltam, hogy maga a program a frissítésnél még mindig a régi útvonalat tartalmazza. A Kék jelzést már elveszítettem, a gps által mutatott kék jelzésen pedig a valóságban a nem turistaút, magánterület, belépni szigorúan tilos és veszélyes állatok nagybetűs feliratú táblák fogadtak. Engem persze ezzel meg lehet ijeszteni. Nem a gazdáktól félek, nem is igazából a büntetéstől, hanem hogy valahonnan előugrik egy éhes véreb. ...és akkor reklamálhatok, jogtalanul, minek jöttem be magánterületre. Szóval jobb a békesség alapon a gps-en kerestem egy alternatív útvonalat, ami majd rávisz remélhetőleg a Kék folytatására. Így is lett, csak azzal nem számoltam, hogy az idő közben elrepült. Hirtelen besötétedett, előttem pedig ott tornyosult egy hatalmas, sötét erdő.... Felhívtam a szállásadómat, hogy nyolcra tuti nem érek oda, de igyekszem kilencre megérkezni. Mondta a telefonba, hogy tudja, ez egy elég nehéz szakasz, itt sokan eltévednek. Pont a terelések miatt. Nem nyugtatott meg. Azt mondta, ha nagyon nem találom az utat, hívjam, és valahogy megoldjuk. Az is megfordult a fejemben, hogy szégyenszemre stoppolni kellene. ...de ezt a gondolatot azonnal elvetettem.... Előhalásztam a táskám mélyéről az elemlámpámat és elindultam a sötét erdőbe.   

 ...a Hold ragyog az égen, én pedig elindultam a sötét erdőbe....

Az erdőben nem volt gond, nagyjából láttam a lámpa fénye mellett a jelzéseket, a telefonom is, bár merülőfélben volt, de egész jól üzemelt. A probléma ott kezdődött, mikor kiértem egy hatalmas irtásra, ahol a növényzet benőtt mindent és ahol elvesztettem a Kéket, a telefonom lefagyott és már nagyon merülőfélben volt, én pedig belekerültem egy minden irányból fákkal behatárolt dzsindzsás területbe, ahol össze-vissza vagdaltak, szurkáltam a növények, az ágak, a szedertüskék. Fájt mindenem, azt sem tudtam, hol vagyok, azt sem tudtam, mi a helyes irány. több, mint 700 kék kilométerrel a hátam mögött eltévedtem, beleestem még mindig abba hibába, hogy fogalmam sincs, merre van az arra. Nem tiszteltem kellőképpen a sötétet, elbíztam magam, úgy gondoltam, van már kellő rutinom ahhoz, hogy sötétben is eltaláljak célomhoz. Tévedtem. El kell fogadnom, hogy a tájékozódóképességem egyenlő a nullával. Ezért is döntöttem úgy, hogy szeptember közepétől túra iskolába fogok járni. Hogy telefon nélkül is elboldoguljak, hogy tudjam, ilyen esetben mit kell tenni. ...akkor ott nem tudtam. Üvöltöttem, mert vérzett mindenem, a szúró ágak bántották az amúgy is vérző sebeimet. Elesettnek, kiszolgáltatottnak éreztem magam, aki meg akarja mutatni a világnak, hogy ő márpedig valaki, pedig éppen ebben a pillanatban bizonyítja be önmagának, hogy egy nagy senki.... ...nekiálltam sírni. Kiabáltam, hátha valaki meghallja kétségbeesett hangomat, egy másik túrázó, egy, a közelben sátrat verő valaki, de még egy éhes vaddisznó sem figyelt rám.... ...az égvilágon senki.... ...ott álltam tök egyedül, magányosan, tanácstalanul és életemben először a Kéken elkezdtem hangosan zokogni... ...csak úgy potyogtak a könnyeim, miközben fájdalmam felerősödött. Már nem is tudom, mi fájt jobban. A sebeim, vagy a kudarc. ...és akkor jött az ismerős érzés, amit szerencsére már oly rég éreztem.... Utáltam a Kéket. Gyűlöltem, hogy itt vagyok, nem értettem, mit keresek én itt.... ...nekem Budapesten a helyem, egy biztonságos irodában, ahol egy számítógép előtt ülve tengetem unalmas hétköznapjaimat.... ...megfogadtam, holnap hazamegyek. Az első vonattal! Azt nem tudtam, hogyan jutok le a hegyről, hogyan jutok ki az erdőn át, fogalmam sem volt róla, hol fogok aludni éjszaka, hogy egyáltalán tudok-e aludni ma.... ....felhívjak valakit? Hogy vigyen innen le? ...és mégis mit mondok neki, hol vagyok?? ...valahol a Kéken Csobánc után?? ...csináljak magamból bohócot?? ..gyűlöltem magamat, amiért nem jutott még el az agyamig, hogy a Kék nem nekem való.... ...gyűlöltem magamat, amiért ismét egy ilyen szituációba keveredtem... ...s akkor hirtelen jött egy hang belülről. Márti! Szedd össze magad! A szállásadód vár rád, megígérted neki, kilencre odaérsz. Legalább őt ne szivasd meg. ...hirtelen abbahagytam a zokogást, újraindítottam a telefonomat, összeszorítottam fogaimat és nekiindultam, átvágtam a dzsindzsáson mit sem törődve a szúró, csípő bokrokkal, és valahogy visszanavigáltam magam a kék útra. Folytattam utamat Mindszentkálla felé, csak a telefonomat figyeltem, el ne vétsem az irányt. Valahogy, csodák csodájára megérkeztem. Itt letértem a Kékről. Sötét volt, sietnem kellett, szomjas voltam. Láttam a humap-en egy műutat, ami bár nem volt kivilágítva, de gyakorlatilag egy elemlámpával átsprinteltem Szentbékkállára. Hála a sok night run futásomnak, sima aszfalton a sötétben nincs probléma, van már benne némi gyakorlatom. 

Kilenc óra után hívtam  az embert, hogy megérkeztem a faluba. Mondta, hogy hova menjek és hogy ő is elindul, mert időközben el kellett valahova mennie. Nem volt már nyitva semmi bolt, semmi étterem, de még egy kocsma sem. Volt nálam még egy fél szendvics, néhány müzliszelet, azt megettem. Vizet a csapból töltöttem, nem volt más. Pedig most jól jött volna egy sör. Citromos. Vagy meggyes. ...vagy mindkettő.... Lezuhanyoztam. A szobáért amúgy 2500 HUF-ot fizettem, ami összesen tíz fő részére képes szállást nyújtani. De persze egyedül aludtam a szobában, ehhez ragaszkodtam. Nem tudok idegen emberekkel együtt aludni. Volt azonban egy kis bibi: nem találtam konnektort a szobában. Volt öt emeletes ágy, ami tíz embernek biztosít férőhelyet, de egyetlen konnektor sem volt a helyiségben.... Alig akartam elhinni.... Az órámat a folyosón dugtam be, a telefont a konyhába, ami elég messze volt a szobámtól. Éjszakára nem mertem kinthagyni őket...  Tizenegy óra körül aludhattam el, s úgy szenderültem mély álomba, mint akit fejbevertek.... 

 Szent Benedek turistaház, Szentbékkálla
(...a konnektor nélküli szoba...)

Reggel hat óra körül ébredtem, de visszaaludtam fél hétig. Utána még mindenre rátöltöttem, közben lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a kocsmába kávét inni és pecsételni.

A szállásadóm vezette a kisboltot és kocsmát is, így reggel rákérdeztem a konnektorra, hogy csak én nem láttam, vagy valóban nincs. Mosolygott a bajsza alatt és közölte velem, abban az egy helyiségben valóban nincs egy darab sem. Jól leszúrtam, hogy az nagyon fontos ebben az elektronikus és elektromos világban, mert mindent árammal kell tölteni: óra, telefon, fényképező.... Megígérte, hogy belátható időn belül megoldja.... ...bér ez mondjuk engem már nem érint.... Viszont most is tanultam valamit. Ezentúl, ha szobát foglalok, arra is rá kell kérdezni, van-e konnektor a szobában....

 Szentbékkálla

 Öreghegy fogadó, Szentbékkálla

Elhagytam a falut, az Öreghegy felé vettem az irányt, kíváncsi voltam, ma milyen kalandok várnak rám. Szerencsére egy nagyon enyhe fájdalomtól eltekintve rendben voltam. Négy helyre tettem fel sebtapaszt és reménykedtem, a hétvégét megúszom különösebb probléma nélkül.

 Öreghegyi túra tábla

 Szentbékkálla után

 Visszapillantás a falura

 Öreghegyi szőlőhegy

Felmentem a szőlők közt a hegyre, megláttam egy forrást. Azonnal kilocsoltam a csapvizet és megtöltöttem mindkét üvegemet forrásvízzel. Elmondhatatlan, leírhatatlan a különbség, de szerintem ezt mindenki pontosan tudja. :) 

Miután ittam, elindultam felfelé az Eötvös kilátóhoz. Meredek kapaszkodó vezetett felfelé, tanulva a tegnap eseményeiből, óvatos voltam, de azért szépen haladtam előre. 

 Forrás az Öreghegy lábánál 

Isteni finom, kristálytiszta, hideg forrásvíz

 Infó

 Forrás tetején a szívecske <3

 Kilátót jelző tábla

 Félúton a hegyre

Még a kilátó előtt találtam az erdő közepén egy házat hatalmas kerítéssel. A kapura ki volt függesztve, merre van a turistaút és mellette észrevettem még két idézetet. Közelebb mentem, elolvastam. Le is fotóztam mindkettőt. Az egyik pont nekem szólt. A tegnap miatt. Soha ne add fel - ez volt a címe. Érdekes, hogy mindig pont olyankor jönnek szembe ezek az üzenetek, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Hihetetlen. ...s ahogy előző bejegyzéseim egyikében már írtam - tényleg hiszem azt, hogy nincsenek véletlenek.... ...ezek a történések, biztos vagyok benne, nem véletlenül történnek....  

Biztos vagyok benne, ott az erdő közepén, abban a házikóban jó emberek laknak. Tiszta szívű, nagyon jó Emberek.... <3

 Félúton az Öreghegyre találtam egy udvart 

A kerítésen az alábbi üzenetek vártak

 A kertkapu :)

 ...mellette sátrak....

 Úton a hegyre... ...óvatosan.... ;)

Az erdőbéli üzenetek után már tudtam, végigcsinálom, amit elterveztem. Nem megyek haza. Mert az előző nap eseményei miatt reggel még nem voltam abban biztos, hogy végigcsinálom az egész hétvégét úgy, ahogy elterveztem. Bakonykúti a cél. Persze ez a szakasz Nagyvázsonyig, onnan át busszal Zircre, mert a Nagyvázsony-Zirc szakaszom már megvan. Július 1-2 hétvégén teljesítettem ezt a távot, amikor elmaradt a Balaton-átúszás... Szóval az idézetek elolvasása után tudtam, történjék bármi, nekem itt a helyem...

 Eötvös kilátó, Öreghegy

 Panoráma a kilátó tetejéről

 A távolban Szentbékkálla

 A "bizonyíték" ;)

A kilátóból csodaszép panoráma tárult elém, fent a magasban megettem egy szendvicset. Pihentem egy picit, majd folytattam utamat Balatonhenye irányába.

 Infók az erdőben

Balatonhenye felé

Erdőn, mezőn, irtáson keresztül vezetett a Kék, láttam nagyon jópofa, ötletes megoldásokat a Kék jelzésére, ha a fán már nem volt hely, vagy csak úgy mellé, pluszban.

 Ötletes kék jelzés

 Erdei futópálya

Mikor megérkeztem Balatonhenyére, ami egyébként a nevével ellentétben nem közvetlen Balatonparti település, egy kedves férfi igazított útba, merre találom a bélyegzőt, és háromszor is elmondta, nehogy elfelejtsek vizet venni a kék kútból, mert nagyon meleg van. Megköszöntem segítségét és tanácsát, majd a presszó felé vettem az irányt, ahol pecsételtem, megismertem Bundit, egy nagyon édes, rendkívül barátságos kutyust, és mikor továbbálltam, nem felejtettem el feltölteni a vizes palackokat a kék kútnál. 

Balatonhenye 

 Balatonhenye infó

 Bélyegző a presszóban

 Balatonhenye

A falut elhagyva egy szántóföld mellett vezetett utam, majd ismét bent találtam magam az erdőben. Mentem, futottam, pikk pakk megtettem ezt az alig több, mint hat kilométert.

Csicsói erdészház felé

A Csicsói erdészháznál található a Balaton-felvidéki erdei iskola, ahol pecsételtem. Találkoztam itt egy kedves Hölggyel, aki szintén egyedül rótta a Kéket. Igazából ő már teljesítette a teljes útvonalat, most bejárja mégegyszer a legszebb részeket. Nagyvázsonyból indult és Szentbékkálla a mai célja; pont fordítva teszi meg, mint én. Több mint fél órát beszélgettünk, kihasználtam az alkalmat, picit leültem pihenni. Mesélte, hogy elvégezte a túravezetői tanfolyamot, említettem neki, nekem pont most az a célom és tervem. ...milyen fura véletlen.... ...biztos vagyok benne, hogy kalandozásaim alatt ezek a találkozások fontosak... ..és biztos vagyok benne, egyik találkozás sem véletlen... ...főleg, ha az illető nyomot hagy az emberben...

Csicsói erdészház 

Üzenet az erdőből

Balaton-felvidéki erdei iskola

Kéktúrás bélyegző

Miután elköszöntem a kedves Hölgytől, tovább folytattam utamat Nagyvázsony irányába. Erdőn, mezőn, réten, irtáson vezetett utam, mígnem közeledtem Nagyvázsonyhoz. Megláttam egy templomtornyot, elraktam a telefonomat, mondván, itt már nem tévedhetek el. Na, most nekem sikerült. ugyanis pont az ellenkező irányba mentem, mint ahová a Kék vezetett. Nagyvázsony egy tök más részét céloztam meg. Egyszercsak láttam kiírva táblán, hogy Kinizsi Vár, és az ellentétes irányba mutatott a nyíl, mint amerre az én utam vezetett. ...hogy én egy ilyen egyértelmű szakaszon is félremegyek.... ...azért ehhez már különleges érzék kell, amivel, úgy látszik, én rendelkezem.... ...kezembe vettem a gps-t, visszasétáltam arra a pontra, ahol félrementem és korrigáltam a hibámat, mígnem beérkeztem a város előtti erdős részbe. Itt megcsodáltam a Pálos kolostor romjait, majd egyenesen a Kinizsi várhoz rohantam...

Nagyvázsony felé

Pálos kolostor romjai

Nagyvázsony

Kinizsi Vár, Nagyvázsony

Azon filóztam, menjek fel a Várba, vagy üljek be egy étterembe. Mindkettőre nem volt időm, mert négy órakor ment a buszom Veszprémbe, azt a buszt mindenképpen el akartam érni. Végül úgy döntöttem, a műveltségemnek és az alakomnak is jót tesz, ha inkább a Várat látogatom meg. Megvettem a jegyet, 990 HUF volt, és körbejártam a csodás építményt. Egy élmény volt. Felmentem a Vár tetejére, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködhettem.

Kinizsi Vár, Nagyvázsony

Bizonyíték ;)

Kinizsi Vár

Panoráma a Várból

Fenn a csúcson :)

Ilyen csigalépcső vezetett a magasba

A Vár után találtam egy cukrászdát, ittam egy kávét, ettem egy piskótás sütit, majd nyargaltam a buszmegállóba, hogy elérjem a kiszemelt járgányt.

Nagyvázsony

Nagyvázsony, templom a város szélén

Fél öt körül érkeztem Veszprémbe, ahol fél órát vártam a csatlakozásra, amivel valamivel hat óra előtt landoltam Zircen. Jöhet a második felvonás. :) Már jártam a városban, de a Ciszterci Apátságot akkor nem tudtam megcsodálni, mert szombaton kora délután érkeztem és pont esküvő volt. ...és akkor, mikor ez eszembe jutott, leesett: basszus, hát ma is szombat van, és délután. Ekkor meghallottam az utca túloldaláról a hangokat: esküvői menet. Ááááá, megint esküvő van. ...de most szerencsém volt, ugyanis a templomi résznek már vége volt, be tudtam menni az Apátság kertjébe. Bent a templomban nem tudtam képeket készíteni, mert éppen mise zajlott, de a kertben lőttem pár csodás fotót.

Zirc

 Zirc, Apátság

Apátsági Könyvtár és Múzeum

Zircen megláttam egy Coop üzletet és gyorsan bevásároltam, nehogy úgy járjak, mint előző este. Vettem ásványvizet, meggyes radlert, teljes kiőrlésű kenyeret, csirkemell sonkát és macisajtot, vettem zabkekszet, joghurtot és túró rudit reggelre, majd elindultam Nagyesztergár irányába, ahol egy erdei vendégházban foglaltam magamnak egy szobát egy éjszakára.
Ezt még a vonatról foglaltam magamnak, mert amit kinéztem Zircen, egy olcsó apartmant, teltházas lett. Megint úgy jártam, hogy sokáig nem tudtam, hol töltöm majd a szombat éjszakát. Aztán egy kéktúrás oldalon megláttam a vendégházat és felhívtam az ürgét.

 Nagyesztergár

Szombati szállásadóm egyébként egy nagyon kedves ember. Picit körülményes, picit excelles, le merem fogadni, hogy vagy szeptemberi tehát Szűz, vagy januári, Bak. A kettő közül tuti valamelyik. Már bánom, hogy nem kérdeztem meg... :)))) Van egy négy szobás családi háza, alul egy kisbolt, előtte esznek isznak az emberek, fent az emeleten pedig a lakás. A négy szobából egyet ő használ, a másik hármat kiadja. 3000 HUF-ot fizettem a szobáért, a fürdőszobát (ami egyébként kifogástalan tisztaságú volt) közösen használtuk. Bár étkezés nem volt az árban, reggel kaptam az Anyukájától egy kávét (most is kikönyörögtem, mert elfelejtettem venni kis zacskó nescafet...), aki egyébként szintén ott lakik a kertben, hátul, egy kis földszinti házban.

Vasárnap reggel fél hét körül ébredtem, gyorsan zuhanyoztam, megettem a joghurtomat és útnak indultam. Korán akartam indulni, mert tanulva a pénteki esetből, nem akartam úgy járni, hogy nem érek el célomhoz időben. Bakonynána nagyjából tíz kilométer, ebből már három kilométert tegnap megtettem; Zirc - Nagyesztergár szakaszt. Mint említettem korábbi bejegyzéseimben, a Bakony nálam nem kedvenc. Az első etapban egyébként most is így gondoltam, aztán Bakonynána után abszolút megváltozott a véleményem. Minden szép volt, csodás, az erdők, a növényzet, a színes virágok a réten. Tiszta Gerecse feeling-em volt sokszor, annyira úgy éreztem, mintha a Gerecse erdeiben sétálgatnék...

No, de ne szaladjunk ennyire előre. Az első etap, megmondom őszintén, nem lett a kedvencem. Sokat mentem irtáson, erdő mellett. Bár az az igazság, időnként a Kék mellett mentem, mert a jelzések nekem itt sem voltak mindig egyértelműek. Az MTSZ weboldalán egyébként olvastam Hörpölin leírásában, hogy itt ez a szakasz talán az egyik legnehezebb, nagyon figyelni kell a jelzéseket. Hááát, én le sem vettem a szemem a telefonomról.... :)

Bakony

 Úton Bakonynána felé

Mikor már és még jó messzire voltam lakott településtől, az erdő szélén megpillantottam egy őzikét. Le szerettem volna fotózni. Elfutott. Utána eredtem, de aztán megtorpantam, mert a távolból valami ismeretlen eredetű állat üvöltése hallatszott. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, mit hallottam. Először megijedtem, mert azt hittem, valami kutya. Néztem is, hogy nem-e rohan felém valami, de szerencsére semmi. Arra is gondoltam, hogy na most itt a vége, mert senkit értesíteni nem tudok, nálam pedig soha semmi önvédelmi fegyver nincsen! Nincs se puskám, se pisztolyom, de még egy nyomorult gázspray-t sem hordok magamnál. ...pedig kellene... ..tudom.... ..valahonnan be fogok szerezni, természetesen kizárólag önvédelemre. ...és bízom benne, soha, de soha nem kényszerülök arra, hogy használjam.....
Egyébként lehet hogy őzike vagy szarvas, esetleg vaddisznó vagy róka hangját hallottam. Szeptember elsejétől indul ugye a vadászszezon, már ki is van írva több helyen itt a Bakonyban, lehet, hogy szegény állatkák ezt érzik tudat alatt, én meg ember vagyok és megijedtek tőlem. Pedig én aztán nem bántanám őket szándékosan. ...persze ezt ők nem tudhatják... ..a vadászokat sem szeretem... ..bár egyszer elmagyarázták nekem, hogy muszáj a vadállományt kordában tartani, elmesélték a miérteket, amit értek is, ennek ellenére nem szeretem ezt a tevékenységet. Életet vesz el, és minden, ami szándékosan életet vesz el, azt én valahol elutasítom (..kivéve jogos önvédelem... ...az más téma...). 

Gaja-patak 

(...ismerős kis patakocska, vele Bodajk után találkoztam még anno a tanösvényen...)

Én és a Gaja-patak 

Újratalálkozásunk örömére :))))

Ahogy mentem a réten, irtáson, elég magas volt a növényzet, és ami már az első pár száz méteren feltűnt: nedves volt minden. A cipőm az első kilométer után abszolút átázott. Nem baj, úgyis meleg lesz, gondoltam magamban, amúgy is, legalább lemosom róla a koszt...  
Ami még fura volt, hogy nem csak a növényzet volt nedves, hanem bizony dagonyákat is kerülgettem... ...mintha esett volna éjszaka... ...vagy itt minden reggel jelen van a pára, a harmat? A Balaton-felvidék tegnap olyan száraz volt, hogy ugye a Csobáncon szó szerint kicsúszott a száraz talaj a lábam alól, itt pedig egy kilométert sem megy az ember, és már át is ázik a sportcipője.... Fura volt...
...ami még nem tetszett, hogy sokszor éreztem itt a Bakonyban döglött vaddisznó szagot. ...hogy honnan tudom, az milyen? Előző bejegyzésemben elfelejtettem írni, hogy amikor unokatesómmal, Zolival elindultunk Sümegről, valahol Kisvásárhely és Ötvös között láttunk az árokban egy döglött vaddisznót. Zoli hívta fel rá a figyelmemet. Közelebb mentem, hogy megnézzem, és valami kimondhatatlanul nagyon büdöset éreztem. Nah, itt a Bakonyban is éreztem ezt a szagot ezen a napon, többször is...

Keleti-Bakony 

Nagyesztergár és Bakonynána között

 Dzsindzsás a Kéken 

(ezen is keresztülverekedtem magam...)

 ...az út a Bakonyban végig ilyen volt... 

...nem tudom, éjszaka eshetett erre...?

Bakonynána

Mikor beértem a faluba, két srác rámköszönt. Motorral voltak, kérdezték, segíthetnek-e. Pecsételtem és megkérdeztem tőlük, érdemes-e bemenni a faluba, van-e valami különlegesség, szépség, amit feltétlen meg kell nézzek. Rázták a fejüket. Én pedig nem akartam időt veszíteni, mert Bakonykútiból egyetlen egy buszjárat van délután Fehérvárra, ami elmegy fél hétkor, akár beérek addig a faluba, akár nem. ...és a mai szakaszom közel negyven kilométer.... 

Továbbhaladtam tehát, ismét be az erdőbe, a Római fürdő apartmanház háta mögött vezet az út Jásd irányába. Ez egy nagyon kellemes szakasz, csodás erdőben vezet, alattam folyt a Gaja-patak, én pedig egy szinttel feljebb hullámvasutaztam, futkároztam. Igazi erdő feeling, igazi tiszta levegő, pont olyan, amilyet annyira nagyon szeretek... ...ez egy csodás szakasza a Kéknek, ide valószínűleg még visszajövök vagy futni, vagy kirándulni valakivel. 

Bakonynána

Római fürdő apartmanház

Szuper út a Kéken

Ilyen csodákat is lehet látni az erdőkben :) 

Bakonynána és Jásd között

Híd a Gaja-patak felett

Gaja-patak

Bizonyíték, hogy ott jártam ;)

Erdész emlékmű

Kapuval is találkoztam

Egy cserkésztábor mellett is elsétáltam

Újabb hidacska a Gaja-patak felett 

(ez imbolygott rendesen, de megúsztam szárazon...)

Jásd felé a Bakonyban

A Gaja-patakon nem is tudom, hány alkalommal kellett ezen a napon átkelnem. Az elsőnél ugrottam, mert nem volt híd. Aztán két normál híd következett, majd egy kis imbolygós. Azon nevettem, ide-oda mászkálok a patak partján.... :) 

Jásd előtt elég sok túrázóval találkoztam, volt, akin látszott, hosszabb túrára megy, volt, aki csak a kutyussal ment ki egy sétára, s láttam egy srácot is, aki futni ment. Mielőtt beértem a faluba, megláttam ismét egy kis csodát. Egy kerítésen belül templomot, és ugyanazt az általam szabadtéri templomnak elnevezett szenthelyet, amit Mátraverebély előtt is láttam. Mint utóbb kiderült, ez is Szentkút. 

Jásd, Szentkút

Jásd, Szentkút

Iránymutató tábla Jásdon

Vegyesbolt Jásd 

Itt a kéktúrás bélyegző

Mikor beértem a faluba, tizenegy óra kettő perc volt. A vegyesbolt, ahová hatalmas betűkkel ki volt írva a free wifi mellé, hogy kávé, 11-ig tart nyitva. Bementem az udvarra és megkérdeztem, esetleg nyitva van-e még a bolt, mert nagyon szeretnék meginni egy kávét. A hölgy mosolygott, előrejött és kinyitotta a boltot, így nagy szerencsémre ittam egy nagyon finom tejeskávét. Közben beszélgettünk, mesélt Jásdról, mesélte, hogy előző nap két srác is itt járt, szintén kéktúráztak. Kaptam tőle egy rövid tájékoztatót a faluról és a környékről, ha egyszer visszajönnék a Kéktúrán kívül, akár hosszabb időre.

Jásd

Miután megittam a kávét és pecsételtem, folytattam utamat Tés irányába. Ez a szakasz is nagyon kellemes volt számomra, egyre jobban felelevenedett bennem a Gerecse érzés... ...tényleg, mintha újra ott lennék...

Jásd és Tés között az emelkedőn

Kis dzsindzsás - de vasárnapra már immunissá váltam hahaha... :))))

Csodaszép erdők, rétek 

Keleti-Bakony csodás része

Tési tanösvény infók

Csodás erdőn jöttem keresztül, míg megérkeztem Tés városkába, vagy faluba. Itt van egy nagyon helyes Erdei büfé, épp három bringás sörözött a teraszon - országbejárók, ezt olvastam technikaii pólójukon. Benéztem a presszóba, nagyon helyes volt belülről is, bár a belső terem azért nem tetszett, mert vadászházra emlékeztetett - tele volt a fal szarvas agancsokkal....

Tés

Tés után egy vendégház

Tés után egy autóúton futottam át Csőszpusztára, ahol megkerestem az Alba Régia barlangkutató állomást, ahol a kéktúrás bélyegző várakozott. Érdekes épület. Mikor Andrea barátnőmnek küldtem át róla képet viberen, megkérdezte, hol vannak ezek a nadis zászlók? ...hmmm, nem is tudtam, hogy ezek nadis zászlók.... ...hiába, rég volt az a tanfolyam.... :)))) Lényeg a lényeg, megálltam néhány percre, megcsodáltam a házat, elolvastam minden táblát, készítettem pár képet és pecsételtem Kéktúrás füzetembe.

Csőszpuszta

Kéktúrás bélyegző, Csőszpuszta

Alba Regia barlangkutató állomás

 Bizonyíték ;)

Csőszpuszta és Kisgyón közötti utam nagy részét ismét az erdőben tettem meg. Reggel még azzal nyugtattam magam, ha nem érném el a bakonykúti egyetlen buszt, akkor maximum Kisgyónról hazamegyek, ott befejezem a túrámat. Idővel teljesen jól álltam, délben értem a Barlangkutató intézethez, úgyhogy valamivel több, mint hat óra állt még rendelkezésemre. Akár lassíthatok is, gondoltam...

Csőszpuszta után az erdőben

Ahogy mentem az erdőben, eszembe jutott a táskám, hű társam. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy fér bele minden. Háromnapnyi cucc, plusz az utazóruhám. Arra mindig figyelek, hogy ne legyen túl nehéz mert elég sokat futok a Kéken. Futni pedig úgy élvezet, minél kevesebb a teher. Futás és a kényelem miatt kizárólag hátra vehető kétpántos táska jöhet szóba. Van egy elég jó Billabong táskám, ezt a márkát itthon kevesen ismerik, ha jól tudom, új-zélandi gördeszkás vagy valami hasonló sportmárka. Története: néhány éve kint voltam Londonban, barátaimnál, amikor is úgy televásároltam magam, hogy nem fértem be a bőröndömbe. Gyorsan kitaláltam, hogy akkor veszek egy hátizsákot és az lesz a "női táskám". Mert a repülőre ugye feladható egy bőrönd, felvihető egy kézipoggyász és egy személyes kistáska. Szóval beszaladtam egy üzletbe és a legolcsóbb hátizsákot kinéztem magamnak, ha jól emlékszem 10 GBP volt. Rögtön meg is vettem, és azóta is hű társammá vált és nagyon szeretem. :) Szóval a táskámba egyébként amit mindig bepakolok: elemlámpa, kullancsriasztó, szőlőcukor, pecsétpárna, kéktúrás füzetem, toll, papír, mentolos cukor, két palack víz (vagy két fél literes, vagy egy fél literes és egy 0,75-ös, vagy két 0,75-ös kulacs vagy palack), törülköző, fogkefe, fogkrém, zsebkendő, parfüm, deo, szappan vagy tusfürdő, fényvédő krém, fényképező, töltők és ruhák. Most ugye pénteken utaztam egy futócuccban, hoztam magammal szombatra és vasárnapra egy-egy futófelsőt, egy-egy futónadrágot, zoknikat, alsóneműt, sportmelltartót pluszba, illetve betettem még vasárnapra tiszta utazó ruhát (ilyenkor az aúgy is divatos cicanadrág és valami szűk pamutpóló van nálam, hogy a hellyel tudjak spórolni). ...és persze van nálam mindig valami kaja, éhen ne haljak... :)))) ...szóval magam sem értem, hogy fér be ennyi minden ebbe a nem túl nagy táskába, amivel simán lesprintelek pár kilométert, ha kell.... ;)

Táskám, hű társam a túrákon :) 

(..szegény belül elkezdett szakadni, most vettem észre, miután 

hazajöttem és kimostam... ...de a Kéket vele szeretném már végigjárni.... 

...csúnya dolog lenne a finishben lecserélni és kihagyni őt a dicsőségből...) 

 Én és a futótáskám három napnyi cuccal... 

Közös kép :) a szuper csapat :)))))

Bakony

 Irányjelző tábla a Kéken

 ...tiszta Gerecse feeling... 

...pedig ez még mindig a Bakony :)

 Hamuház

Megláttam a térképen és az útjelző táblán is, hogy a Csikling vár öt perces kitérőre van a Hamuháztól, nincs messze. Gondoltam, ez a kitérő megéri, pláne, ha egy szép várat láthatok. Hááát, megtettem a kitérőt, vár sehol, csak néhány darab kő... ...emlékszem, egyszer már jártam így, még anno Feri is mesélte, hogy látott valami várat a gps-en, odament és csak kövek voltak. Na, most én is így jártam. Átugrottam az árkot, és azt vettem észre, a telefonom azt mutatja, benne állok a várban... ...szuper... ..ennek most szépen bedőltem.... ...de az is lehet, nem láttam át a vár dimenziójába...?? ...hogy tényleg ott van, csak az én szemem látása túl durva ahhoz, hogy meglássa ezt a finom létesítményt...?? ...franc se tudja... ;) Mivel időm nem volt ezen elmélkedni, visszamentem hát a Hamuházhoz és folytattam tovább utamat a Kéken. A Kéken, amit látok is, ami az én dimenziómban létezik... :) ;)

Csikling vár... ...vár..??

 Hamuház másik szögből

 Kék futópálya

 Csodaszép Bakony

 ...időnként elémgördült egy-egy akadály....

 Ammonitesz fosszília

 Pihenő az erdőben

 Erdei szentély

 Erdei szentély infó

 Futópálya a Bakonyban

 Sebtapasszal, de vidáman

Megpillantottam és megörökítettem a Bányász emlékművet az erdőben, majd megérkeztem Kisgyónra. Hát, ezen a településen nincs semmi. Reggel még azzal nyugtattam magam, maximum innen hazamegyek, viszont egy darab buszmegállóval nem találkoztam. De igazából nem is bántam, bőven benne voltam az időben, fél négy volt, mikor ideértem. Pecsételtem, megkerestem a focipálya végében a kék kutat, amit a humap mutatott. Valóban ott volt, és még víz is folyt belőle. Örültem, hogy a kék kutak mindig abban a dimenzióban léteznek, amelyik dimenzióban éppen túrázom... :) Megtöltöttem mindkét palackot és útnak indultam.

Bányász emlékmű Kisgyón előtt

 Van itt minden, kérem... ...kék, piros és zöld út...

...és még házi túró és sajt is by the way.... :))))

 Kisgyón infó

 Kisgyón pecsét

 Bakony

Kisgyón után rögtön egy meredek hegymenettel kezdtem, majd beértem a sűrű erdőbe. Bár hétvége volt, de ahhoz képest elég kevés emberrel találkoztam. ..vagy csak ez a szakasz nem lenne oly népszerű...? ...magam sem tudom. Szóval itt egy elég hosszúnak tűnő szakasz következett, majd 12 kilométer elég sok szintezéssel. Az utolsó öt kilométer volt a leghosszabb. Az valahogy nem akart fogyni, úgy éreztem, egy helyben toporgok. Egyszer el is tévedtem, a gps félrevitt. Én pedig bedőltem, annak ellenére, hogy nem láttam kék csík jelzést, csak pirosat és kék keresztet. Azt gondoltam, nem baj, én itt lemegyek. Egy elég meredek, számomra extrém pálya kellős közepén találtam magam, s mire úgy döntöttem, inkább visszafordulok és megkeresem a Kéket, már a pálya közepén találtam magam. Onnan, elég mélyről kellett visszamásznom.

 Bakonykúti felé az erdőben, madáretető

...itt mentem félre...

 Bakonykúti előtt

Aztán végre valahára beérkeztem a faluba, Bakonykútiba, ahol már voltam egyszer nyár elején, amikor elkapott a vihar. Arra emlékeztem, hogy innen hétvégén van egy busz Fehérvárra reggel és egy este fél hétkor. És Schluss. Ennyi. Nincs több. Emiatt kellett nagyon sietnem és odafigyelni az időre. Nem tudtam, pontosan mi vár rám az úton, a közel negyven kilométer alatt, nem tudtam, lassít-e majd valami, vagy tudok a normál tempómban haladni. Emiatt kellett igyekeznem. Ha ezt a buszt lekésem, valami alternatív megoldás után kellett volna néznem: vagy átfutok valami más városba, faluba, vagy itt alszom valahol....

 Bakonykúti

 Ez a szobor fogad Bakonykútiban 

Nagyon érdekes darab 

Egy idős bácsi van alul, és mindenki más teherként ránehezedik, s ő 

cipel mindenkit és mindenki gondját, baját a hátán...

 Bakonykúti csodás házai a fantasztikus szobrokkal

Nagy-Magyarország a kerítésen

 Polgármesteri Hivatal

 Buszelágazás infó

Fél hat előtt értem be a faluba, tehát volt még bő egy órám buszindulásig. De ugye azt is tudjuk, ezek a vidéki járatos menetrendek tájékoztató jellegűek, tehát simán elmehet a busz fél órával korábban... A buszmegállóban van egy fedett rész, oda beiszkoltam, alapos körültekintést követően gyorsan átöltöztem, megtörölgettem és befújtam magam, csak úgy illatoztam, megettem a maradék kaját, amit a hátizsákomban találtam, s vártam a buszt. Egyszer csak jött egy idősebb Hölgy, köszönt, és leült mellém a váróban. Rámosolyogtam, megkérdeztem, itt lakik-e, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, Fehérváron lakik, de minden áldott nap jön Bakonykútiba. Két éve meghalt a férje, s hogy ne legyen oly egyedül, minden nap buszra száll és itt tölti napjait a lányáéknál. Kertészkedik, főz, elfoglalja magát, és minden este hazamegy Fehérvárra. Kérdeztem, miért nem költözik ide. Azt a választ kaptam, olyan jó esténként hazamenni. Na, igen. Ezt teljesen megértem. Én imádok az erdőben lenni, imádom a természetet, imádom, hogy magam vagyok egész nap, de egy két-háromnapos túra után már én is hazavágyom. Haza, a saját kis lakáskámba, a saját ágyikómba. Emlékszem, mikor Svájcban éltem, én akkor is minden reggel azzal a gondolattal ébredtem, hohy oké, szép és jó itt, de mikor mehetek már haza, a saját otthonomba? ...ahol minden, tényleg minden fűszálat ismerek...? ...ezért is jöttem haza... ..úgyhogy, ha valaki, én teljes mértékben megértem a nénit.... Mesélt nekem még a faluról, mesélte, ezek a csodaszép házak mind magánház. Bakonykúti lakossága nem sokkal több, mint száz fő, emiatt semmi nincs a faluban, sem iskola, sem orvos, ezért jár a busz is ilyen ritkán. Mesélte, sokszor, mikor megy haza, egyedül utazik a buszon. :)

Megérkezett a busz, felszálltunk, megvettük a jegyet és egymás mellé ültünk. Folytattuk a beszélgetést. Fehérváron átkísért a budapesti buszhoz, szépen elköszönt, megszorította a kezem, megvárta, míg felszállok, majd elballagott. Nagyon aranyos néni volt, nyugdíjas pedagógus. Egyébként az egész család tanár, tanító vagy pedagógus, mesélte, hogy tényleg mindenki, a lánya és veje is, sőt, a két unoka is annak tanul. Nagyon aranyos, mosolygós, jókedélyű nénit ismerhettem meg személyében, és tiszta szívemből remélem, még nagyon sokáig kertészkedik a lányánál ez a csupaszív Hölgy. <3

 Bakonykúti
(magánház és alul vendégház, előtte működő kék kúttal)

Bár ez a túra nem indult egyszerűen és túl vidáman, mégis azt kell mondjam, valahol élveztem, és valahol nagyon büszke vagyok magamra, hogy minden nehézség és kudarc ellenére úgy teljesítettem, ahogy kiterveltem. Most jelenleg 814 hivatalos kék kilométer tulajdonosa vagyok, ami azt jelenti, az Országos Kéktúra kereken 70 %-át teljesítettem valamivel több, mint egy év alatt (...s ebben benne van hét hónap távollét...). Azt kell mondjam, nem csalódtam magamban, tényleg igaz rám az a mondat, amit anno oly nagy szeretettel használtam: nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.... Igen, ezért tartok itt a túrában, ezért futottam már le kétszer hivatalosan a maratont és ezért sikerült a szinte nulla úszás edzésemmel idén átúsznom a Balatont. Egy a titka, a lehetetlen szót nem ismerem, viszont annál nagyobb hitem van önmagamban. Hiszem azt, hogy amit más ember képes megcsinálni, azt én is meg tudom valósítani, hisz én is ugyanolyan ember vagyok....

Itt tartok most: 

Az Országos Kéktúra 70%-át sikerült eddig bejárnom, összesen 814 hivatalos kék kilométerrel a lábaimban 🏃🌳🍄(..persze ennél több a kitérőkkel, az eltévedések miatt.....). Csodaszép helyeken jártam, gyönyörű városokat, falvakat, településeket ismerhettem meg a Kék által💙.
Írottkőtől Sümegig kék a térképem, és Keszthely - Sirok között is teljesen "bekékültem"☺.
Ami még rám vár: Sümeg - Keszthely, valamint Siroktól Hollóházáig még egy hosszú, izgalmas szakasz😉.

...és jöjjenek a hétvégi adatok... :)
Pénteken 23,82 kilométert tettem meg 5 óra 54 perc leforgása alatt (bruttó idő, szünetekkel, kilátókkal...etc). A szintemelkedés 875 méter volt. Szombaton a Balaton-felvidéken 24,21 kilométert teljesítettem, mindezt 6 óra 45 perc alatt (bruttó idő, szint 650 méter plusz), illetve a Keleti-Bakony részből a Zirc-Nagyesztergár szakaszt, ami 4,71 km (Zirccel együtt), 1 óra 23 perc alatt (a szint itt elhanyagolható, 85 méter, nem is éreztem...). Vasárnapi távom 39,10 km, amit bruttó időbenmérve 10 óra 5 perc alatt teljesítettem. Szintemelkedés ezen a napon 780 méter.

Azt hiszem, ez volt az az augusztusi vasárnap, amikor megszerettem a Bakonyt.... ;)