Első Kék a Drágámmal, Zemplén és Cserehát avagy nekünk így szép a Húsvét ;)

2018. március 31-én szombaton és április 1-jén vasárnap az alábbi szakaszokat teljesítettük közösen a Párommal az Országos Kéktúrán: 

Cserehát kis szakasz: 

OKT-258: Encs - Forró-Encs vá. - Gibárt (ez csak a fele a tervezettnek...) 

OKT-259:  Gibárt - Felső-dűlő - Aba-hegy - Abadűlő - Hernádcéce - Boldogkőváralja vm.

Zempléni-hegység 

OKT-261: Boldogkőváralja - műút - Arka - Arka-patak-völgye - Fónyi-oldal - Hosszú-rét - Erdészház - Bónyi-kút - Mogyoróska - Várhegy (Regéci-vár) - Regéc 

OKT-262: Regéc - Dorgói erdészház - Pengőkői-út - Tokár-tető - Pengő-kő - Bagoly-bérc-tető - Istvánkúti erdészház

OKT-263: Istvánkúti erdészház - Mlaka-rét - Szpalanyica-rét - Hangyás-bérc - Cseliszka-rét - Brinzakóka-rét - Gerendás-rét - Eszkála erdészház

OKT-264: Eszkála erdészház - Eszkála-tető - Kecske-hát - Kecske-hát-rét - Zsidó-rét - Matisz-rét - Labanc-rét - Cifra-kút - Rákos-kút - Makkoshotyka

...és ezzel a lendülettel betettük lábunkat a Zempléni-hegység csodás földjére.

Különleges Kéktúra volt ez a két nap. Különleges, mert bár voltam már társsal kéktúrázni, de kétnapos, ott-alvós, igazi megtervezős, leszervezős, szerelmes, ennyire jó hangulatú Kéktúrában még nem volt részem. ...s igazából ez egy ember miatt alakult így: eljött velem a Drágám, a két nap alatt több mint hatvan kék kilométeren elkísért... <3 Különleges Kéktúra volt, mert titkon mindig arról álmodtam, hogy találok egy ugyanolyan lükét, mint én, aki ahelyett, hogy a pezsgőfürdőben áztatja megfáradt testét és lelkét a húsvéti hétvégén, ahelyett futócipőt húz és ázva, fázva, dideregve, patakon át-átgázolva, nyakig sárosan, koszosan, beázott cipőben, csúszva-mászva, időnként éhesen halad velem kitűzött célom felé... ...hááát, találtam ilyen lükét. :) Úgyhogy boldogan, mosolyogva, szerelmesen indultunk utunkra és hódítottuk meg a Kék zempléni részét...   

 Boldogkő Vára

 

Természetesen ez a hétvége sem úgy indult, ahogy annak előtte szépen megterveztük, leszerveztük. Van úgy, hogy a körülmények éppen adottak lennének, ám ízig-vérig gonosz emberkék jól keresztülhúzzák a jó-szándék által vezérelt terveinket...
Szóval, lényeg a lényeg, pénteken, az indulás délelőttjén gyors újratervezés után autóba pattantunk, s míg Drágám kivezetett az autópályára, addig én újraszerveztem az egész hétvégét. Hihi, még szerencse, hogy utazásszervező vagyok, ez a Kéken időnként egész jól jön, hogy újratervezés esetén nem kétségbeesem, hanem kellő rutinnal újraszervezem a dolgokat... ;)
Miután végeztünk a péntekre betervezett remek programokkal, az esti órákban megérkeztünk Sárospatakra, ahol elfoglaltuk szobánkat a Stefán panzióban. A helység annyira megnyerte tetszésemet, hogy rögtön visszakérdeztem a Hölgynél, hogy valóban 7000 HUF a szoba ára 2 fő részére egy éjszakára? A válasz igen volt, aminek rendkívül örültem. A szoba annyira jól nézett ki, hogy simán felveheti a versenyt egy erős három, vagy akár egy gyengébb négy csillagos szállodával mind a küllemét, mind a felszereltségét, mind a tisztaságát illetően. Remek lehetőség, Makkoshotykától csupán öt kilométerre található, tiszta szívből ajánlom mindenkinek a szállást, akár kéktúrázik, akár csak errefelé van dolga.         

 Stefán Panzió, Sárospatak

 a szobánk

Gyorsan telt az éjjel, nagyon hamar reggel lett. Hatkor keltünk.Felöltöztünk, felkaptuk a hátizsákokat és elindultunk a buszmegálló felé. Picit elszámoltuk a megállókat, így a végén futottunk, hogy elérjük azt a buszt, melynek aznap reggel mi ketten voltunk egyetlen utasai. Húsz percet ment a busz Makkoshotykáig egy gyakorlatilag üres, autómentes, csodálatos panorámával megáldott útszakaszon. Meg is jegyeztem, ez a sofőr nem szívinfarktusban fog meghalni, az tuti. ;)  

Mikor leszálltunk a buszról, már javában esett az eső. Nem zuhogott, nem volt nagy vihar, csak szépen lassan pötyögött. De minket ez természetesen egy cseppet sem hátráltatott abban, hogy megkezdjük első közös lépésünket a Kéken. :) 

Makkoshotyka 

 Zempléni Kék

A templom előtt megláttuk a kéktúrás bélyegzőt, gyorsan nyomtunk egy pecsétet, egy közös fotót, elindítottuk az órákat, és elindultunk első közös kék utunkra. 

Szeretném most elöljáróban megemlíteni, hogy bár ez a túra Norbival, életem Szerelmével abszolválódott, a képeken mégis csak én leszek rajta. Ennek oka egyszerű: Norbi elutasítja a közösségi internet világát, nem szeretné, ha róla fénykép kerülne fel a netre... ...én pedig ezen kívánságát, még ha időnként nehéz is, de természetesen tiszteletben tartom (...a kíváncsi hölgy olvasóimnak most titokban azért elárulom, hogy egy piszok jóképű srácról van szó...;)).

 Makkoshotyka templom

 Makkoshotyka, tájház

Pecsételés után jobbra fordulva megcsodáltuk még a tájház épületét, majd a fák között elbújva igyekeztünk felfelé a hosszú kaptatón. Eleinte csak pötyögött az eső, majd egyre hevesebben kezdett zuhogni. Norbi odaadta az egyik esőkabátot, így dupla cuccban áztam.Tiszta víz voltam, utáltam. Olyannyira nem tetszett a dolog, hogy megfordult a fejemben, lehet hogy ezt ma nem kellene erőltetni. Tanulva a múltkori túrámból, a telefonomat csak nagyon ritkán vettem elő. Az új telefonomat. ...merthogy a múltkori megázás miatt sajnos új készüléket kellett vásárolnom. Norbitól azonnal kaptam hozzá egy csodaszép tokot, hogy valamennyire védve legyen.  

Zemplén

Cifra-kút

Cifra-kút infó

Mikor totál eláztunk, mikor mindenünk full vizes volt, az eső abbamaradt. Majd újrakezdte, de már csak pötyögött. Így ment ez egész délelőtt, melynek hatására totál sárosak lettünk. De minket ez sem tántorított el, mentünk előre az Eszkála erdészház irányába, ahol megkerestük a kéktúrás bélyegzőt és pecsételtünk, majd bementünk egy esőházba enni/inni valamit.   

Sáros selfie ;)

Húsvéti Zemplén

Majdnem dejavu érzésem volt a legutóbbi túrámat illetően, bár most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem egyedül róttam az esős, sáros kilométereket. Így azért merőben más, mert tudtam, történjék bármi, most azért mégis ketten vagyunk. ...és az sem volt hátrány, hogy tudtam szólni valakihez....

A legjobb Páros <3

Zemplén

Hosszú volt az út, több akadályt kellett leküzdenünk az első etapban, mint totál sáros ösvények, iszapszerű hatalmas keréknyomok, köd, pára, eső, bokáig érő tócsák.

Kék és az Alma ;)

...sem a köd, sem a sár nem riaszt vissza...

Az erdő helyenként a Bükkre, valamint a Mátra bizonyos részeire emlékeztetett; azt mondtuk, ez a környék errefelé csodaszép lenne, ha szép időben járnánk itt - persze az év ezen időszakában sincs okunk panaszra - így még nagyobb kihívás a túra. Csodaszép időben bárki megcsinálja... ;) 

...egy kis makróra mindig marad idő... ;)

Zemplén útbaigazítás

Kék csoda <3

Az István-kúti tanösvényen haladtunk következő célunk felé, az István-kúti vadászházhoz, mely egy csodaszép erdei utacska formájában terült el előttünk. Imádom a tanösvényeket. imádom, mert könnyen járható/futható, és általában rendezett, összeszedett és rengeteg információt olvashatunk az erdőkről és lakóikról. Ha egyszer az életben az a szerencse ér, hogy lesz saját gyermekem, biztos vagyok benne, hogy az erdőben fogom felnevelni. Hihi. Biztos vagyok benne, hogy sokat jövünk majd, mozgunk, futunk, kirándulunk, megmutatom neki, hogy az igazi értékek itt vannak. <3 Ezek a tanösvények a remek tanulási lehetőség mellett csodaszép élményeket biztosítanak a lelkes gyermekek részére.    

István-kúti tanösvény, Erdészház

...sejtelmes ködben...

Legnagyobb meglepetésünkre  az erdő mélyén még jeges, havas pályára is bukkantunk, sőt, felfedeztünk egy még félig-meddig befagyott tavacskát is utunk során. Megmondom őszintén, arra azért nem számítottam, hogy húsvéti túránk alatt a jéggel is meg kell majd küzdenünk helyenként...

Húsvéti havas táj ;)

A vadászháznál pecsételtünk, készítettünk néhány sejtelmesnek ható fényképet (még egy békát is sikerült lencsevégre kapni), majd mentünk tovább imádott Kékemen.  

István-kúti vadászház

Kéktúrás bélyegző

Régi Kék pecsét

Új Kék pecsét

Breki is a Kéken ;)

A természet nagyon kicseszett velünk ezen a hétvégén is. Sár és dagonya volt mindenütt, ameddig szem ellát, bár meg kell hagyni, valamivel könnyebb talaj volt, mint a termőföldes túrám a március 15-ei hétvégén. Azt a sármennyiséget azért elég nehéz felülmúlni, bár ott tényleg meghatározó volt a föld minősége.

Esőben, hóban, sárban is a Kéken <3

Azért szerintem érezte az erdő, a táj, a vidék, hogy mi nem adjuk fel, és mindazok ellenére, hogy nem volt egyszerű, ragaszkodtunk kitűzött célunkhoz, ezért kora délután megajándékozott bennünket egy kis napsütéssel is. Mikor elindultunk és baktattunk felfelé a zuhogó esőben, próbáltam bewoodoozni a Napocskát. Mondtam is Norbimnak, figyelje meg, délután már majd napfény kíséri utunkat... ...úgy is lett...

Kilátás :)

Pont akkor sütött ki a Napocska, amikor Regéc előtt egy gyönyörű szurdokhoz értünk. Csodaszép volt minden, bal oldalunkon egy kis patak, ki halkas folydogált, előttünk a csodaszép táj a fákkal, bokrokkal, bal oldalon pedig a hívogató sziklácskák. Naná, hogy felmentünk, naná, hogy a legmagasabb pontig másztunk.

Csodaszép szurdok Regéc előtt <3

Ahogy haladtunk a csodaszép ösvényen, egyből eszembe jutott a két éve teljesített pilisi szakasz a Pilisszentkereszti szurdokkal. Emlékszem, akkor azt gondoltam, ha egyszer megtalálom életem Párját, mindenképpen el szeretném vele menni oda. Említettem is Norbinak, hogy az a szakasz még ránk vár... ;)

Itt szeretném még megemlíteni, hogy valamelyik bejegyzésemben, még valamikor tavaly elkezdtem egy felsorolást, hogy melyek azok a tájak, vidékek, pontok, amelyet egyszer az életében mindenkinek látnia kell(ene)... ;) A mai túrán ez volt az a pont, amivel a listát bővíteni szeretném. :)   

jövök :))))

A szurdok a magasból 

..még a Nap is kisütött ezen a ponton... ;)

Néhány kilométer után már láttunk egy háztetőt, hallottunk kutyaugatást, így pontosan tudtuk, megérkeztünk következő célunkhoz, Regéc városkába. Miután pecsételtünk a Csobogó Vendéglő előtt található kéktúrás bélyegzővel, beültünk két kávéra, egy kólára illetve egy sörre (kinek mi jutott, hihi) a presszóba, ahol elég sokat nevettünk. Igazából az egész túra alatt sokat nevettünk, hol ezen, hol azon, hol saját hülyeségeinken, hol a fotóinkon, hol csak egyszerűen belemosolyogtunk a nagyvilágba és élveztük egymás társaságát, élveztük, hogy végre egymásra találtunk. <3 

Regéc Vára a távolból

Regéc

Csobogó vendéglő, Regéc 

Kéktúrás bélyegző

Tettünk egy kört a faluban, megcsodáltuk a szép kis házakat, a régi tűzoltóautót, a szívecskékkel kirakott csúszdát, a házat, amelyben a vár kiállítás látható és élveztük a szép, napos időt.  

Regéc

Regéc infó

Regéc

Regéc, Veronika panzió

Egy csodás, kanyargós úton mentünk fel a Várba, amely a Kőszegi-hegységre emlékeztetett, amikor is egész pontosan Velemből mentem a Szent-Vid kápolna felé. Az sem teljesen kék útvonal volt már, ez is itt egy aprócska kitérő a Kékről. 

Úton a Várba

Mikor felértünk a Regéc Várba, azt éreztük, innunk kell még egy kávét. Ittunk. Leültünk kint a teraszon a Vár előtt és elkezdtünk enni, inni. Egy picit fáradtak voltunk, éhesek és szomjasak. Mikor mindent kiettünk, kiittunk a táskából és a büféből, elkezdett esni az eső. De nem csupán esett, zuhogott. Dörgött, villámlott. Mindenki bemenekült a büfébe, ahol olyan meleg volt, hogy bármelyik szauna konkurenciája lehetett volna, hihi. :) Álltunk és vártunk. Vártuk, hogy az eső picit alábbhagyjon, mert előttünk állt még 16 nem tudtuk pontosan milyen kilométer....    

Regéc Vára

Kilátás a Várból

Fotózom ezerrel ;)

Az eső esett rendületlenül, nekünk viszont indulnunk kellett. Este 7-8 körülre ígértük magunkat a szálláshelyre, nem volt időnk itt tölteni az egész estét. Kapucnit húztunk és elindultunk.

A Várból a már ismert csodás kanyargós úton mentünk lefelé a Kék jelzésig, majd jobbra folytattuk tovább utunkat. Ahogy egyre alacsonyabbra érkeztünk, az esőt úgy hagytuk magunk mögött. Egy tisztásra érkezvén az a furcsa jelenség tárult elénk, hogy mindenhol tiszta az ég, kivéve a Regéci Várat - szellemként ölelte át a hatalmas köd a távolból...  Arra gondoltunk, mi már magunk mögött hagytuk a rossz időt, de a vár lakói számára még mindig nem tisztult ki az ég....   

Regéc Vára

A Regéci vár történetének utánanéztem, akit esetleg mélyebben érdekel a váras téma. 

"Regéc nevét – a szláv eredetű szó jelentése szarv, földnyelv –1298-ban említik először, azonban ekkor csupán arról emlékeznek meg, hogy a Regéc nevű hegy alatt ütközött meg a magyar és tatár sereg, itt álló várról nincs szó. 

1307-ben már biztosan állt a vár, ugyanis az Aba nembeli Amadé nádor a falai közt állított ki egy oklevelet. Minden valószínűség szerint az építtető is az Aba nemzetség tagjai közé való személy volt,
a vár építésére pedig a 13–14. század fordulójának táján kerülhetett sor. A várat a király foglalta el 1316-ban, és Regéc ezután hosszú ideig királyi tulajdon maradt. 1420 és 1644 között a gyakori tulajdonos váltások jellemzik a vár történetét. Ekkor I. Rákóczi György ostrommal szerzi meg Esterházy Miklós nádortól Regécet. A Habsburg ellenes szervezkedésben, a Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért „fizetett árban” az is benne volt, hogy a Rákóczi-család által birtokolt várakba császári őrséget kellett fogadni. Ez alól Regéc kivétel volt. Férje halála után Zrinyi Ilona akkor még alig pár hónapos II . Rákóczi Ferenccel a regéci várba költözik (1677-ben), aki így itt tölti gyermekkorának első időszakát. Zrinyi Ilona később feleségül megy Thököly Imréhez, a bujdosó kurucok vezéréhez. Miután Thökölyt elfogta a Váradi pasa, a kurucok csatlakoztak a törökök ellen küzdő csapatokhoz, azonban a császáriak – ígéretük ellenére – bevonulnak a Regéci várba, amit három évvel később – császári rendeletre – leromboltak.
Regéc várának hadi jelentősége a Rákóczi szabadságharcban már nem volt, annak bukása után 1711-ben a császár elkobozta. Regéc osztrák hercegek kezébe került, akik a vár további pusztulásával mit sem törődtek..." 

(Forrás: https://www.szepmagyarorszag.hu)

Úton Mogyoróska felé

Következő település Mogyoróska volt, ahol bár nincs kéktúrás bélyegző, de a Kék áthalad a falun, s ahonnan még gyönyörűbb a rálátás a várra mint a nevét adó városkából.

Mogyoróska

Húsvéti díszben

Áthaladtunk a falun, beszélgettünk, megcsodáltuk a templomot, majd elindultunk egy olyan kalandra, amelyet álmunkban nem gondoltunk volna, hogy ilyen velünk megtörténik a Kéken... :)

Mogyoróska

Mogyoróska után jött csak az igazi kaland. Hihihi. Mogyoróska és Arka között folyik egy patak, amit azt hiszem, mi ketten örökre az emlékezetünkbe vésünk. Csupa nagy betűkkel. Arka-patak. Egy patak, mely a Kék útvonalán folyik, melyen öt alkalommal kellett átkelnünk. Híd nélkül. Át a patakon, a jéghideg vízben. Első alkalommal csak ízlelgettük, nézegettük, próbálgattuk, melyik köveken lehet átszökdécselni a túlpartra úgy, hogy a legkevésbé legyen vizes a cipónk. Hol a legsekélyebb, hol a legcsendesebb a víz. Honnan nem csúszunk be, melyik rész biztonságos... Közben két átkelés között a bokáig érő sár. Helyenként iszap. Olyan iszap, amikor még mi is visszafordulunk, pedig nem először látunk hasonló jelenséget. 

Arka-patak

Nem csoda, hogy mi ketten egymásra találtunk, nem csoda, hogy ennyire jól érezzük magunkat egymás társaságában, hisz mi egyek vagyunk. Találtam egy ugyanolyan lökött embert, mint amilyen én vagyok. Akinek úgy szép a Húsvét, ha nyakig sáros. Aki annyira kihajtja magát, amennyire csak ideje engedi, aki ha elesik, mintha mi sem történt volna felpattan és vágtat tovább. Akinek ha fáj, nem mondja, fogait összeszorítva, mosolyogva megy tovább, aki úgy küzd a kilométerekkel, mintha az élete múlna rajta.... Aki nem tudja, hogyan kell feladni... ..emiatt vagyunk MI egy Pár, emiatt szeretjük mi ennyire egymást... <3  

..azt hiszem, tényleg megtaláltam az igazi Páromat... ;) <3

Kilátás 

Zemplén

Az Arka-patakon kb ötször keltünk át. Az utolsó két átkelés már hangos nevetés kíséretében, térdig érő vízben zajlott. Nem léptünk már a kövekre, túl nagy volt a víz. Innen legalább nem lehet lejjebb esni. Az utolsó átkelésnél nadrágot és cipőt is mostunk, így nem látszott rajtunk a szombati kilométerek fáradt pora (sáros dagonyája, hihi...).

Időközben, fél hét tájékán hívott telefonon az aznapi szállásadónk, hogy várható-e érkezésünk, mert Boldogkőváralján egy órája leszakadt az ég. Biztosítottuk emberünket afelől, hogy érkezünk, úton vagyunk, s a vihar pillanatában mi a regéci vár büféjének teraszán pihentünk, ettünk, ittunk. Naivan azt gondoltam, hogy az a vihar volt egyidőben a tőlünk kb 16 kilométerre található másik településen is; az meg sem fordult a fejemben, hogy ez az ítéletidő bizony még felénk tart....

Bár nem volt sem dürgés, sem villámlás, de bizony néhány perc elteltével ismét esett rendesen. Áztunk tehát alulról, felülről, vízben nem volt hiány.... ;)   

Arka-patak

Sötétedés után érkeztünk be Arkára, ahol betévedtünk egy hatalmas magánterületre és béna kerítés miatt. Miután felismertük, hogy nem a templom van bekerítve, hanem mi, kikászálódtunk a helyes útra. Legnagyobb örömünkre a hátralévő pár kilométert Boldogkőváraljáig műúton kellett megtennünk - amit egyébként normál túra esetén utálunk, de most ebben az esetben a sár-dagonya, eső és patak trió után kifejezetten szerettünk, még akkor is, ha full sötét volt (fejlámpával mentünk tovább, mert nuku közvilágítás) és rengeteg giliszta keresztezte utunkat...(annyi gilisztát az út közepén még sosem láttam, rettentő gusztustalan volt, hihi...) 

Arka

Ezen a rövid szakaszon a sötét miatt semmit nem fotóztunk, csupán a két települést jelző táblát, melyet csodásan megvilágított fejlámpánk fénye.

Boldogkőváralja

A mai panziónk nem volt olyan szuper, mint az előző esti. Viszont volt tiszta (tényleg tiszta) törülköző, aminek nagyon örültünk, hisz a hátizsákban gyakorlatilag mindenünk elázott. A nagy izgalmakra rendeltünk két sört - egy citromosat és egy simát, majd lezuhanyoztunk. Szuper érzés volt végre a forró víz alatt állni ennyi ázás-fázás, patakvíz után. 

Éjjel minden cuccunkat a konvektorra terítettük, reméltük, reggelre száraz lesz minden... (...hát nem lett minden száraz...)    

Másnap reggel nyolc körül ébredtünk és megbeszéltük, felszaladunk még a Boldogkői Várba mielőtt folytatjuk utunkat a Kéken. Aki erre jár, annak legyen kötelező program. Csodaszép a vár! Különleges. Van az a hatalmas lépcső, vagy híd vagy nem is tudom minek nevezzem, ami mesébe illő. Néhány éve láttam fotón és akkor eldöntöttem, mindenképpen eljövök errefelé egyszer. S mikor elkezdtem kékezni és nézegettem a szakaszokat, nagyon megörültem, hogy ide is elvezet a sors. 

Tekerjes panzió kert 

Boldogkőváralja

A Vár felé

A Kék útról letérve a Kék L jelzésen vezet fel az út, s bizony meg kell küzdeni a csodaszép látványért. Nekünk. A Vár túloldala aszfaltút vezet, ahol az autók simán felgurulnak. Nah, ezt elég igazságtalannak tartottam, mert úgy gondolom, ha valaki csodaszépet szeretne látni, tegyen érte (van egyébként egy-két olyan pont az országban, ahol nem járnak autók... ...nah, azokat a csodákat, csak mi ismerjük... <3...). Szóval mi megküzdöttünk a csodaszép látványért, ami fenn a magasban fogadott bennünket.   

A Várért meg kell küzdeni... ;)

A várat kb egy fél óra alatt végigjártuk, sajnos nem volt több időnk, az eső is esett. Úgy látszik, nincs szerencsénk a várakkal, ahogy felérünk, elkezd zuhogni az eső...  

Boldogkő Vára

Felmentünk a kilátótoronyba, végigsétáltunk a várfalon és a csodaszép lépcsőn, megnéztük az ásvány- és ólomkatona kiállítást, valamint az alsó szintet. 

Szeretném itt és most megragadni az alkalmat és az egyszer az életben mindenképpen megnézendő listához szeretném a Boldogkői Várat hozzásorolni.

A Vár történetének is utánajártam. 

"A XIII. századi eredetű, mint királyi várat többször eladományozták. II. Rákóczi Ferenc is többször megfordult falai között. Itt töltötte életének egy esztendejét Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther, és Balassi Bálint itt írta a Borivóknak való című versét. A Boldogkői vár az elmúlt években komoly rekonstrukciós munkákon ment keresztül, védőtetőt kapott a kaputorony és a déli torony, az oroszlánsziklán megépült a sziklakijáró az őrbódéval, ennek következtében a vár külső képe megváltozott. A várban ásványkiállítás, hadtörténeti kiállítás és ólomkatonakiállítás látható.

A várat a tatárjárás után kezdték építeni az észak-déli irányban hosszan elnyúló keskeny sziklaszirtre. Építtetője a Tormaj nemzetség egyik tagja lehetett. A XIII. század végén Amadé nádor szerezte meg. A viharos történelmi idők során gyakran változtak birtokosai. Gazdái voltak többek között: Zsigmond király, a Hunyadiak, Szapolyai János és a Rákócziak. Tartózkodott itt Balassy Bálint is, több verse innen származik. Thököly hívei 1678-ban foglalták el a császári csapatok által korábban megrongált erősséget. Ezt követően már nem lakták, falai romlásnak indultak.

A vár magja a XIII. századi négyzet alaprajzú egykor ötszintes öregtorony volt. Ettől északra emelték a kétszintes palotaszárnyat. A palota déli vége és az öregtorony között mély ciszterna látható. A fellegvár délnyugati részén a XV. században négyszögű épületet emeltek. Ennek emeletén volt az Úr háza, földszintjén a sütőház, pincéjében pedig a szárazmalom. A felső várhoz a XIV-XV. században, a nyugati vároldalban kialakított sziklateraszon emelt, külső vár csatlakozott. Ez alatt, a lankás nyugati dombol tetején palánkkal körülvett elővár épült. Ebből az elővárból vezetett a feljárat a felvonóhidas bejárathoz. Feltárása és konzerválása 1963-64-ben történt. Jelenleg is látogatható, az újra lefedett palotaszárnyban turistaszállást tartanak fenn..." 

(Forrás:  https://www.utazzitthon.hu)

Kilátás a Várból

A Várban ;)

Az aszfaltúton mentünk vissza a Kékre - mondtam Norbinak, ahol feljöttünk, ott nekem nagyon lassú lenne lemenni, hihi, ezért a könnyebb variációt választottuk - bár az kilométerben többet jelent és végül így lett meg a kör.   

Távolodva a Várból

Pecsételni a várpénztár melletti kéktúrás bélyegzővel lehet, de  ha valaki valamilyen okból kihagyná a vár meglátogatását, nem szeretne felmenni, siet, már volt a várban...etc, a városkától kb két kilométerre található vasútállomáson is van kéktúrás bélyegző, így meg tudja spórolni ezt a kitérőt.

Boldogkőváralja vasútállomás

A vonatállomásnál egy pillanatra elszörnyülködtünk. Igazi full sáros dagonya vezet a következő pecsételő pontunk felé. Egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy itt kellene maradni és megvárni a vonatot. Esik is, sárosak is leszünk, hideg is van. Tegnap is sokat esett, sőt, volt, hogy zuhogott is, de legalább a levegő nem volt hideg. 

Norbi elvetette az ötletemet és intett, hogy induljunk. Indultunk. Annyira nem volt mondjuk vészes, de azért néhány lépés után ismét sáros lett a cipőnk. 

Hernádcéce felé

Talán egy óra sem kellett, hogy átjussunk a dagonyán Alsócécére, ahol a Hernádcéce kéktúrás bélyegző található (Aba étterem előtt vagy a falu végén egy romos ház kerítésén - ha valaki nem szeretne kitérőt tenni az étterem felé).

Hernádcéce (Alsócéce)

Mivel aznap reggel semmi sem volt nyitva (Húsvét vasárnap), mindenképpen a vendéglő felé vettük az irányt - a mai napon nem ittunk még kávét. A két kávé mellé rendeltünk még két kólát és két csirkés hamburgert, majd úgy elidőztünk, mint aki full ráér... 

Aba étterem Alsócéce (Hernádcéce)

Kéktúrás bélyegző

Dél körül indultunk tovább. Szakadt az eső. Hideg volt. Azt gondoltuk, majd bemelegszünk, de egyre csak fáztunk. Gibárt felé egy csodaszép völgy terelte el figyelmünket a hidegről, ahol rengeteg őzikét és nyulat is láttunk (előző nap is láttunk egy őzikecsoportot, amikor Regécről Arka felé mentünk). 

Útban Gibárt felé

Mikor elértük Gibártot, már teljesen szét voltunk ázva, és igazából az volt a nagy probléma, hogy hideg szél fújt, és a levegő is elég hűsnek bizonyult. Pecsételtünk a vízerőmű bejáratánál található kéktúrás bélyegzővel, majd újraterveztük a napunkat. Az eredeti terv szerint 13 óráig bezárólag el kellett volna jutnunk Fancsalra, mert a következő busz csak öt óra magasságában megy tovább Miskolcra. Úgy gondoltuk, nem ér annyit az egész, hogy bekapjunk egy tüdőgyulladást, így eldöntöttük, hogy a következő faluban, ami Encs névre hallgat, letesszük a lantot erre a hétvégére. Ezt a szituációt, ami ritka pillanatok egyike, hívjuk úgy, hogy az ész győzedelmeskedik az erő (jelen esetben teljesítménykényszer) felett....   

Gibárt Vízerőmű

Gibárt

Fél óráig tartott, míg a szakadó esőben átsétáltunk Encsre. Térdig sárosak voltunk, szakadt az eső, mindenünk átázott, lehajtott fejjel, de nevetve mentünk előre. Olyannyira beleilletünk ebbe a vidéki környezetbe, hogy egy autó lelassítva mellettünk megkérdezte, merre találnak itt boltot a közelben. Mi rájuk néztünk és azt mondtuk, a zuhogó esőben teljes nyugalommal és természetességgel: nem tudjuk, mi túrázunk....  

Encs városkában betévedtünk egy olyan késdobálóba, ahova amúgy be nem tenném a lábam. De akkor muszáj volt. Annyira esett az eső, hogy muszáj volt az első száraz helyre berohanni, hogy tudjak menetrendet nézni a telefonon, hogy innen mikor és mi megy... Ittunk egy kávét. ...mintha két ufó szállt volna le a Földre, úgy néztek ránk az emberek... (..huuhh de a kávé az igencsak emberes volt, hihi....;)).

Másfél órát vártunk a vonatra Encs vasútállomáson, a radiátorra ráfordulva. Két átszállással, kalandosan érkeztünk vissza Sárospatakra, ahol megkaptuk (most) az emeleti szuper (új) szobánkat, lezuhanyoztunk, összeszedtük magunkat és átsétáltunk a kb 20 méterre lévő pizzériába. Ettünk egy hatalmas pizzát, ittunk egy hatalmas sört és úgy aludtunk, mint a bunda. 

Sárospatak

Sárospatak, templom

Stefán panzió, Sárospatak 

Vasárnap esti szobánk

Zuhanyzónk

Vasárnap esti lazulás

Másnap délelőtt Tokajban kávéztunk, ahol ettünk egy lángost és élveztük a napsütéses szép időt....  

Tokaj

Naplemente az autópályán Budapest felé <3

Szombaton 45,75 kilométert tettünk meg 12 óra 56 perc alatt, 1289 méter szintemelkedéssel, 1179 méter süllyedéssel. Vasárnapi szakaszunk 16,83 kilométer lett 4 óra 34 perc alatt (225 m-t mentünk felfelé, s 255 m-t lefelé). Azt hiszem, elmondhatom, még soha nem nevettem ennyit Kéktúrán, még soha nem éreztem ilyen jól magam. Tényleg ez volt a legszebb Kékem.... <3