OKT-113 Koldusszállás - Bányahegy OKT-114 Bányahegy - Gerecse üdülő és OKT-115 Gerecse üdülő - Pusztamarót

2017. március 7-én, egy csodaszép kora tavaszi napon az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán: 

OKT-113 Koldusszállás - Tuskó-rét - Öreg-erdő - Pes-kő-hegy alja - Kalmár-dűlő - Vértestolnai műút - Fábián-kő - Fekete-kő - Bányahegy

OKT-114 Bányahegy - Gerecse-oldal - Fiar-bükk - Sandl-hárs - Gerecse üdülő és

OKT-115 Gerecse üdülő - Kis-Gerecse - Vízválasztó - Pusztamarót

...s ezzel a lendülettel szépen befoltoztam egy lyukat és tisztelettel jelentem, most már végre elmondhatom, teljesítettem a teljes Gerecse szakaszt. ...s hogy teljesen őszinte legyek, a Koldusszállás - Vértestolna részt duplán megtettem (...annyira, de annyira lelkes és szorgalmas vagyok...), hisz októberben technikai okok miatt Vértestolnánál befejeztem egy akkor picikét átgondolatlanul megkezdett szakaszt. De a lényeg a lényeg, hogy ismét gyűjtöttem néhány kilométert ezen a gyönyörű országos túrán, melynek az eleje picit kalandosan kezdődött... 

Gerecse-hegység 

Kékben a Kéken <3

Ugorjunk vissza egy napot. Hétfőn este megterveztem, számoltam, menetrendet néztem, logisztikáztam, írtam Ferinek, s arra az elhatározásra jutottam, hogy kezdem a túrát Pusztamaróton, amihez Héregre kell eljutnom, s befejezem Koldusszálláson, Tatabányához közel. Kinéztem egy vonatot, mely 08:40h indul a Keletiből, ez 09:30h-ra érkezik Tatabányára és onnan 09:50h-kor indul a busz Héregre. Ez azért fontos, mert a következő busz ebbe az Isten háta mögötti városkába bizony csak két óra elteltével megy. Szóval mindent megterveztem, kiterveltem, kiszámoltam, s ahogy én azt előző este megálmodtam, másnap el is indultam, hogy megvalósítsam. Igen ám, de ismét szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, miszerint: "Márti tervez......" Szóval, mi is történt... Jegyet megvettem, s mikor rohannék a vonathoz, hogy le ne késsem (hat egész percem volt indulásig...), akkor látom, hogy 50 perces késés van kiírva. A következő vonat pedig 09:10h-kor megy, amivel tuti lekésem a kinézett buszt.... Szuper! Édes drága Magyarország, de hiányoztál nekem.... Ez a stressz, ez az adrenalinbomba október óta nem ért... ...nem tudtam, mi hiányzik... ...titkon érzem én, hogy valami nem kerek odakinn, a pontosságáról oly híres Svájcban, ahol a buszvezető kér elnézést, ha két percet késik, valahogy éreztem én, túl egyszerű így az élet... Szóval gyors újratervezés. Nem Héregre megyek, nem Pusztamaróton kezdek, hanem megfordítom az útvonalat. Csináltam már ilyet, szintén rajtam kívül eső okok miatt... No igen, ha az ember itthon kéktúrázik, nem árt, ha van mindig "B" illetve "C" terv a tarsolyában... ;)    

Az útvonal tehát fordított, illetve most egyenes, hiszen alapból a Kéktúrában így szerepel. :) 

 

Tatabányán kilestem a buszt, ami Tatabánya Fagyűjtő, bejárati útig repít el engem, azonban volt még egy órám. A buszállomás felett pedig egy pláza található, így nem mindennapos produkcióként a mai kéktúrát kivételesen egy plázalátogatással kezdtem. Plázáztam, ha úgy tetszik... ;) ...ilyen sem volt még a pályafutásom alatt....  A buszsofőrrel egyébként nagyon jól elbeszélgettünk, egyből látta, hogy túrázom, megvolt a téma. Sőt, a pályaudvaron az információs pultban a hölgy, mikor Koldusszállás felől érdeklődtem, egyből rákérdezett: "Kéktúrázik?" ...és már meg is volt a beszédtéma.... ...imádom, hogy van ez a közös nyelv... ...imádom, hogy sokan vagyunk, akik túrázunk és imádom, van, amit csak mi ismerünk.... ;) 

Miután leszálltam a buszról, az M1 autópálya alatt baktattam fel az aszfaltútra, melyen végiggyalogoltam, egészen Koldusszállásig, ami közel 1 km bemelegítés volt a mai kéktúrára. :)

 Az M1 után az aszfaltút Koldusszállásig

 Koldusszállás, pecsét

 ...imádom... <3

 Koldusszállás, erdészház

 Koldusszállás

 Koldusszállás

Pecsételés után megkezdtem a mai kéktúrámat. Idén az elsőt, amire már oly rég vártam...  Éreztem, amit október óta nem éreztem, a szabadság érzete hatotta át minden porcikámat. Megborzongtam. Ajkam automatikusan mosolyra húzódott és elindultam. Töltődtem. Folyamatosan töltődtem.  

Kora tavaszi Gerecse

Eufória

Imádok minden bokrot, fát, virágot...

Futópálya :)

Tuskó-rét

...ez az életérzés.... ...ez kell nekem, erre igenis szükségem van, míg élek.... <3

Mentem előre a kijelölt túraútvonalon, csak haladtam előre önfeledt mosollyal az arcomon, a határtalan szabadság érzésével szívem mélyén. Boldogsággal. Életörömmel szívemben. Igazi életörömmel. Én itt töltődöm. Mindig is itt töltődtem, kint a természetben. A kéktúra pedig olyan nekem, mint egy drog. Elvonási tüneteim voltak. Oké, Svájcban is van erdő, vannak hegyek, völgyek és szép. Gyönyörű. De az igazi itthon-érzés, amikor azt érzem, hogy ismerem az erdőt, mert ez az erdő az én otthonom, hisz itt, ezen a földön élek, az csak itthon van. Kint más az erdő. Bár Svájcban picikét zöldebb a fű, mégis a magyar erdő az enyém.... Szóval, választanom kellett, rangsorolnom, mi fér bele az itthon töltött egy hetembe. Volt, amit muszáj volt belepasszíroznom és természetesen volt néhány opcionális lehetőség. Mikor terveztem a hetemet, egyet tudtam; kéktúrázni el kell mennem. Az nem maradhat ki. Én így töltődöm. Engem, most elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg sért, de engem az valahogy nem tölt, hogy egy kávé vagy sör mellett huszonötödször is elmesélem, mi történt velem a négy hónap alatt. Természetesen többször elmeséltem, több embernek, de igazán én itt töltődöm, a természetben. ...és úgy gondolom, aki szeret engem egy picikét is, az megért.... ...szóval mentem előre, töltődtem energiával, nosztalgiáztam, boldog voltam.... Picikét nosztalgiáztam a szó szoros értelmében is, hisz a Koldusszállás - Vértestolna szakaszrészt, ahogy azt már fentebb említettem, most másodszorra teszem meg. Októberben picit túlvállaltam magam, már hamar sötétedett és az az igazság, el is fáradtam anno. De semmi nincs veszve, most ma bepótoltam. Végigbaktattam az Öreg-erdő fái között. Picit fura volt és szokatlan, átlátszó volt az erdő teljesen, hiányzott a zöld lombkorona. Március elején még a tél végi erdőt, a kora tavaszi időszakot szemlélhetjük meg. Bár a nyári és őszi erdő szebb, mégis, ennek is megvan a maga bája, a maga varázsa. Új élet kezdődik...       

Gerecse-hegység, Öreg erdő 

Öreg-erdő, útjelzőtábla

Gerecse

Gerecse kilátás (csodás panoráma)

Csodás Gerecse <3

Éreztem a természet hívogató szavait, éreztem, hogy hazaérkeztem. Csudajó érzés volt keresztülbaktatni az erdőn, hol futottam, hol túráztam. Bár farmerben és bakancsban voltam, de ez nem feltétlen tartott vissza a futás örömétől. Mivel télen elég sok hó esett itt is, nem voltam abban biztos, hogy egy sima futócipő most elegendő lesz, így beleugrottam a bakancsomba, úgy indultam útnak. 

Pes-kő-hegy alja

Bizonyíték, hogy valóban ott voltam... :)))) 

Pes-kő-hegy

Vértestolna (a távolban)

...mindenhol a kék... :)

Love love love <3

"Bizonyíték"

Gerecse-hegység, Vértestolna után

Erdei futópálya

...azért szerencsés, ha nincsen lombkorona, mert így van kilátás... :)

Fekete-kő

...ennyire nagyon örülök, hogy újra kéktúúúrázooooom.... <3 

Több, mint tíz kilométeres szakaszt tettem meg totál boldogságban úszva, míg megtaláltam a következő bélyegzőt a Bányahegyi erdészházzal szemben található fára szerelve. A felén már túl vagyok, nyugtáztam, időben teljesen jól állok, úgyhogy visszavehetek a rohanásból. :) 

Bányahegy, OKT pecsét

Bányahegyi erdészház

Végigbaktattam a Gerecse oldalon, a Fiar-bükk és Sandl-hárs között, csupán 5 kilométeres szakaszt tettem meg a Gerecse üdülőig. Útközben találtam egy kulcsot, egy kék láncon vagy min volt rajta. Felakasztottam a kerítésre, lefényképeztem, lefotóztam mellé a humap gps koordinátáit is és feltettem a Terepfutás facebook oldalra, mely oldal tudom, hogy aktív. Remélem, valahogy eljut az infó a tulajdonoshoz és remélem, megtalálja az elvesztett kulcsot... 

Gerecse-oldal

...egy kis makró próbálkozás...

...időnként az élet (...és a Kék...) akadályok elé állít...

Boldogság van <3

Bizonyítékok tömkelege, hogy ott voltam... :)))))

...imádom a természetet, a fákat... <3

...egy kép Alexnek... (...ha még olvas...;)) 

(...bár ez most bakancs...;))

Csodaszép Gerecse :)

Jézus emlékmű

A következő bélyegző állomás a Gerecse üdülő volt; egy végeláthatatlan, hosszú, ütött-kopott kerítés és a területén található épület. Pecsételtem, ittam egy kis vizet, rápillantottam az órámra és megállapítottam, abszolút a terveimnek megfelelően haladok. Szuper. Meg lesz oldva a mai napra tervezett túra. Imádom, hogy megálmodom, megtervezem és kivitelezem. Imádom, hogy összességében mindig sikerül. ...majdnem mindig... :) Egyébként már a nap elején éreztem valamit, ami így a nap végéhez közeledvén be is igazolódott. Bár a kéktúra egy közismerten szívatós útvonal, időnként bocsánat, de szemét szakaszokkal, most ez a mai mintha kivétel lenne. Gyönyörű útvonalon jöttem keresztül, minden teljesen tökéletesen járható volt, sehol egy sziklamászás, sehol egy épphogyátférekalattavagy felette érzés, egyszerűen megy minden simán, mint a karikacsapás. Sár is csak két helyen volt, de simán megúsztam a dolgot...

Gerecse üdülő

Kéktúrás bélyegző

Egy kis olvasnivaló, kis infó az erdősülésekről

Tovább folytattam utamat a Kis-Gerecse lejtős szakaszán, eleinte csodálatos járható illetve futható erdős részeken, majd egyszercsak megtorpantam. Megláttam az előttem elterülő lankás hegyoldalt, és a rajta ékeskedő, nedvesnek tűnő hatalmas köveket! Oooo! Hát nem csalódtam! Amit a túra elején és végéhez közeledvén gondoltam, hogy ez most kivételesen egy könnyű túra, nah, az a feltevésem itt most szilánkokra hullott... Nah, ez az, ez a kék adrenalinbomba, ha máshol nem, hát itt fogok időt veszíteni.... Ráléptem a kövekre, bizony csúsztak. Szóval, ha az ember azt hinné, jön egy kissé light-osabb szakasz, neeeem, neeeem, tévedés emberek! A kék az úgy szivattyú, ahogy van. De hát valamit valamiért! ;) 

Kis-Gerecse, Mária-szobor

 ...a kék ötven árnyalata... :)

 Kis-Gerecse

:)

...s a vége egy könnyed futószakasz... ;)

Négy órára terveztem leérni Pusztamarótra, hogy legyen még időm lebaktatni a piros úton Héregre, ahonnan 17:16h-kor indul az internet szerinti utolsó előtti busz Tatabányára. Pusztamaróton semmi nincs, sem vonat, sem busz, a nevéhez híven puszta. Egy emlékmű és egy temető található ezen a kis településen. Pontban négy órakor befutottam, pecsételtem, készítettem néhány fotót, majd leállítottam az órámat. A kéktúrám itt végetért... Imádtam. Minden percét imádtam.... :)   

...a Nap már készül aludni...

Pusztamarót

Pusztamarót, temető

Pecsételés után órámat újraindítottam és megkezdtem az ereszkedést, immáron a piros úton. ...mennyivel könnyebb a piros, mennyivel emberibb a környezet... ...gondoltam először... ;)

Pusztamarót - Héreg útvonal, Piros út... (...Kék helyett...)
...előfordul, hogy az ember időnként egy icipicit hűtlen... ...nah, nem azért, mert esetleg nem szereti, csupán ezt most így hozta az élet, így hozta a szükség...

...szép volt azért ez a Piros is... ;)

...de azért az utolsó kilométereken létrát is másztam...

...és azért volt akadály is az utolsó 3 km-en... :)

...még ezt a kerítést is másznom kellett... :)

...de a kilátás mindenért kárpótolt... (élőben sokkal szebb volt...)

Király-kút (Héreg előtt)

Héreg

Az utolsó, valamivel több mint hat kilométeres szakaszt tehát a piros úton tettem meg. Sietnem kellett, így az utolsó négy kilométert, ahogy tudtam, futottam. Itt most megkaptam mindent, ami a Kéken kimaradt: sár, dagonya (vádliig sáros lettem...), létra, kerítésmászás. Átrohantam Királykúton, gyorsan kattintottam egyet és futottam tovább a piroson. Héregre értem 17:05h-ra. Még fotózni is maradt időm. Átrohantam a falun, le ne késsem a buszt. A megállóba érve szembesültem azzal, hogy a menetrend tök más, mint ami a neten van. ...így maradt még fél órám... ..ha ezt tudom... ...nem rohantam volna annyira... Mindegy. Bementem Betti büféjébe, ettem egy kókuszos csokit, ittam egy Márka meggyes üdítőitalt (Fantát szerettem volna, de nem volt....), leültem a buszmegállóba, és eszembe jutott Feri. Itt kezdtük júliusban a Kéktúrát, itt vártuk a buszt. Életem első kéktúrája is Pusztamaróton ért véget és lélekszakadva rohantunk a buszhoz itt, Héreg Felső megállóban.... (Feri, remélem, csuklottál...;)...)

Héreg

 Héreg

Ezen a napon a Kék útvonalon összesen 18,45 km-t tettem meg, mindezt kereken 4 óra 35 perc leforgása alatt. A piros úton 6,06 km-t haladtam, mindezt 57 perc alatt teljesítve. Eredményes napot zártam magam mögött, s ami a legfontosabb, lelkemben helyreállt a rend... <3