OKT 19 Cserhát, Becske-Mátraverebély szakasz, avagy két teljes nap önmagammal :)

2017. június 19-én és 20-án, mit sem törődve a nyári forrósággal, az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán: 

OKT 19. számú túra: Cserhát 

Becske-Mátraverebély   

OKT-191: Becske - Bányatelep, Páncélos-forrás - Andezitömlés - Szanda-vár - Szőr-part - Szandaváralja

OKT-192: Szandaváralja - Hucskó-hegy - Zsabica - Terény - műút - Szanda-patak - Halom - Cserhátsurány

OKT-193: Cserhátsurány - Szécsényi út - Hegyes - major - Nógrádsipek 

OKT-194: Nógrádsipek - Malom-völgy - Csóka-hegy - Pusztavár-hegy - Keresztes-hegy - földvár - Dobogó-tető - Gyertyános - Hollókő

OKT-195: Hollókő - Szár-hegy - Zsunyi-patak - Felsőtold - Alsótold - Alsó-szurdok - Bableves Csárda, Nagymező

OKT-196: Nagymező-puszta - Barát-hát - Tepke - Purga - Macska-hegy - Garábi-nyereg - Nagy-kő-tető - Köves-bérc - Sátoros-hegy - Csepegős-kút - Nagybárkány

OKT-197: Nagybárkány - Pongor-malom - Sámsonháza - (várhegy, Sámsonvár) - védett geológiai feltárás - Szálláska-völgy - (Mátraverebély, Szent-kút) - Tari-kereszt - Csapás-tető - Nagy-aszó - Mátraverebély

...és ezzel az eredménnyel két nap alatt legyűrtem a teljes szakaszt, több mint 70 km-t. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy papírforma szerint az OKT 19 szakasz csupán 68,5 km, nekem azonban mindig, minden szakaszon valahogy több sikerül - gyűjtöm a fakultatív kilométereket. Ennyire szorgalmas vagyok. Nem mindig a kimért, ideális íven szaladgálok. Időnként picit eltévedek. Hehe. Jut eszembe, ismét majdnem a felét futva tettem meg. ...de ezen nem kell csodálkozni... Egyrészt, mert imádok futni, másrészt pedig, mert ismét belehajszoltam magam olyan szituációba, mikor jobbnak láttam, ha futok...  ...de én már csak ilyen vagyok, s azt hiszem, ilyen is maradok, senki kedvéért meg nem változom sállállállálá... :) ...no, de visszatérve a számokhoz, halkan megsúgom, majdnem 78 kilométert tettem meg ezen a két csodás, forró nyári napon...   

Hollókő

Ezt a túrát már többször elterveztem. Nézegettem az útvonalat, számoltam a kilométereket és pontosan tudtam, erre a szakaszra (is) egyedül megyek. Kell egy kis időt töltenem önmagammal, van mit átgondolnom... ...van mit megterveznem. ...van mit megbeszélnünk... Súlyos dolgok ezek, nem bújhatok most társaság mögé... Többször olvastam már, hogy a Kéktúra teljesítése során más emberek leszünk... ...más emberré válunk...  ...én picit átfogalmaznám ezt a gondolatot. Úgy vélem, a Kéktúra képes felszínre hozni azon tulajdonságainkat, amelyek ott lapulnak mindannyiunkban, ott rejtőznek szívünkben, s talán soha nem bukkannak fel a mélyből, ha nem nyúlunk le értük... ..s ennek a fantasztikus önismereti utazásnak egy csodálatos eszköze a Kéktúra, főként, ha az ember egyedül teszi meg a lépéseket.... ...ha megtanul önmagával jóban lenni, ha megtanulja tisztelni önmagát... ...ami néha, valljuk be, kegyetlen nehéz.... ...ezért kell nekem a hosszútávfutás, ezért indulok el sokszor egyedül a Kéken... Párban is jó néha, időnként helyes kis csapattal, de igazán akkor válik "felnőtté" az ember, ha egyedül küzdi le ezen akadályokat, ha képes egyedül szembenézni a rideg valósággal... ...ha képes egyes egyedül megküzdeni a félelmeivel... ...s körülöttünk akkor lesz csend és nyugalom, ha mi magunk egy kerek egésszé válunk, akkor lesz békesség, ha önmagunkkal kibékülünk és önmagunkkal harmóniában élünk... ...sokan ezért félnek a magánytól, ezért félnek egyedül elindulni, egyedül nekivágni a nagyvilágnak... ..megijednek attól, amivel esetleg szembetalálkoznának... ...önmaguktól.. ...pedig, oh, nem is tudják, ez a legszebb ajándék....

Imádok egyedül túrázni. Régen nem ilyen voltam. Annak idején, ha nem volt társaságom, ki sem mozdultam. Inkább otthon ültem egész hétvégén, de egyedül sehova sem mentem. Nem is tudom, hogyan változott meg minden körülöttem. Igazándiból sokminden változott, sokmindenen változtattam, mert felismertem, az irány, ahová haladok, nem visz előre. ...de ez egy másik történet... 

Kéktúra. Két dolog miatt vagyok hajlandó korán felkelni; a futás és a Kéktúra. :) Ezen a csodás reggelen a második izgalma ébresztett. Busszal mentem Balassagyarmatra, majd onnan a BKV egy leamortizált buszával utazhattunk Becskére, ahol is megkezdtem ezt a csodás két napot... ..két nap önmagammal.... Izgalmas. Volt már rá példa, utaztam már sokfelé egyedül (nyaralni is), az erdei túra azonban teljesen más. Egy utazás alkalmával emberek között vagyunk, kommunikálunk, vásárolgatunk, az erdőben viszont magam vagyok. ...csak én és a gondolataim.... ....mert azok vannak... ...ennek ellenére imádom. Tényleg nagyon imádom...   

Reggel foglaltam magamnak szállást. Osztottam, szoroztam, megnéztem az árakat, s Felsőtoldon találtam egy helyes kis vendégházat baromi olcsón, mindössze 4000 HUF volt az egyágyas szoba egy éjszakára. Gyorsan le is foglaltam a szallas.hu oldalon, amiről azon nyomban megérkezett a visszaigazolás.Bár a modern technika világa időnként ijesztő számomra, mégis imádom ezt a gyorsaságot, hogy tényleg az utolsó pillanatban is meg tudom tervezni és el tudom intézni a dolgaimat... .

No, de elég volt a bevezető gondolatok hadából, térjünk a lényegre. Kéktúra. 19-es szakasz. Becske. A már jól ismert fagyizó mellett pecsételtem, ami ismét zárva  volt. Érdekes emberek üzemeltetik ezt a cukrászdát, mert az erdőben agyon van reklámozva, nem is tudom hány fa törzsére kifüggesztve a lehetőség, valamennyi turistaútvonalon, s mikor itt járok, állandóan zárva tart. Múltkor azt hittem, már későn érkeztem (amikor átfutottam Nógrádkövesdre a vonat miatt...), de a mai zárva felirat után már roppant gyanússá vált a történet. Megnéztem jobban a kerítést, háááát, mit ne mondjak, érdekes nyitvatartásuk van... Direkt készítettem egy fotót róla. Hétvégén vagy ünnepnapokon kell jönni, ha valakit érdekel... ..de este hatig meg kell érkezni, különben elfogy minden... ;) :)
Pecsételés után elindítottam az órámat és a szemközti vegyesboltban ittam egy kávét, majd megkezdtem ezt a csodás kéktúrát.

Becske 

(... a fagyizó, ami mindig zárva tart...)

 ...hétvége a tuti... :)

Készítettem a városban (vagy falu) néhány fotót, majd elindultam az erdő felé. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, hiányzott az erdő. Előző héten végig a városban voltam, mert itthon volt egy nagyon jó barátom Londonból, szinte a teljes időt együtt töltöttük. Úgy alakult, hogy már legalább két éve nem láttam, így tényleg próbáltunk kihasználni minden pillanatot közös élmények szerzésére. Sikerült. :)  

Becske

Az erdőbe érve elkapott a már jól ismert eufória, imádtam, hogy itt vagyok, és kezdtem egy laza futással. Mikor az erdőbe érek, időnként olyan fura érzés kerít hatalmába. Fura, de nagyon jó. ...olyan, mintha megérkeztem volna...
Készítettem néhány képet, fel is tettem őket a face-re, ha már elindítottam ott is a Kéktúrás Kalandjaim oldalt, legyen háát időnként bejelentkezés, információ azoknak, akiket érdekel, hova tűnök, mikor azt mondom: "itt vagyok a Kéken..." ;)  

Kék :)

Pilis feeling :)

...csodaszép táj...

...s a bizonyíték, hogy ott voltam... ;)

Teljesen lenyűgözött a táj. Futottam erdőben, irtáson, szép változatos volt minden. Nem egy nehéz szakasz az eleje. Igazából nap végére durvult be a pálya, mikor Hollókőre futottam fel, ott volt azért egy-két elég brutál emelkedő... ...amúgy az sem volt vészes, de akkor már a 40. km közelében jártam, s olyankor hajlamos vagyok a kelleténél valamivel érzékenyebben reagálni... :))) Szóval az eleje elég light-os volt; volt itt-ott némi emelkedő, de egyáltalán nem volt vészes. Ami a legjobban zavart, talán a sok bogár, de már tavaly kitapasztaltam, ha futok, akkor elhagyom őket, s akkor nem zavarnak.

Útjelző

Bálák

Dzsindzsás 

(...de nem volt olyan vészes, mint a tavalyi Gerecse, első túrám...)

A csodás erdő

Kilátás

...egy hétfő délelőttöt nem is tudok szebbnek elképzelni...

...virágokkal teli...

Viva :)

..volt ilyen is...

..ez nem a legszebb szenthely, amit életemben láttam, de megörökítettem... 

..az erdő mélyén..

Az erdőből kijutva - mint az már megszokott - mindig csodaszép látvány fogad. Mindig valami csoda tárul elém a semmiből. Annyira imádom, amikor tényleg meglepetésként ér minden. Már azt csinálom, hogy direkt nem nézegetek képeket, csak nagyjából olvasom el az útvonalat, mert ilyenkor tényleg minden meglepetés. :)

Szandaváralja felé

Mikor megérkeztem Szandaváraljára, megkerestem a kéktúrás bélyegzőt és pecsételtem. Első stáció megvan, s nem is kellett sokat menni érte, mindösszesen hat kilométert. A szakasz eleje tényleg gyerekjáték.... :)   

Szandaváralja

Világháborús emlékmű

 OKT pecsét, Szandaváralja

Ebben a kis faluban igazából nem volt túl sok minden, nem sokat időztem, pecsételés után rögtön továbbhaladtam az imádott Kéken. 

Szandaváralja a távolból

Csodaszép a táj Terény felé

Csodás út vezetett Terény irányába, hallgattam az erdő hangját, a madarak énekét, időnként futottam (a bogarak elől). Nagyon tetszett ez a kis városka, nagyon helyes házakat láttam. Amit sajnáltam, hogy a múzeum hétfőn zárva tartott. Szívesen megnéztem volna... ...bár, ha az a múzeum nyitva lett volna, akkor szerintem a szabad ég alatt éjszakázom - ezt akkor persze nem tudtam, csak így utólag visszagondolva. Szóval nem véletlen volt zárva hétfőn az a múzeum és én nem véletlenül hétfőn jártam épp arra... ;)   

Terény

Ha már fent a nyitvatartási időn puffogtam, szeretnék megemlíteni még egy dolgot. Úgy látszik, itt Nógrád megyében ilyen lazák az emberek, a vendéglátók... Terényben is furcsa dologra akadtam, mégpedig, találtam egy kedves kis kávézót, de az is zárva volt. Ki volt írva, hogy előre egyeztetett időpontban tudnak vendéget fogadni. Hááát ez nekem fura. Előre le kell foglalni telefonon, hogy mikor szeretnék meginni egy kávét - mert azt én reggel tudom.... ....Budapesten.... ...mikor még abban sem vagyok biztos, hogy a vonatom időben elindul......szóval ezen csodálkoztam, mert így lemaradnak néhány fizetni szándékozó vendégről... ...pld rólam hehehe...  ...pedig elvileg túrázók welcome...

Terény, templom

A múzeum útjelzője, ami zárva van hétfőn

...a kávéház, ahová előre időpontot kell kérni, ha szeretnétek kávét inni... ;)

Palóc út :)

 Tájház, Terény

Kávé híján elindultam tovább utamra. Azt olvastam, régen Terény nem volt a Kék része, egy útvonalmódosítás miatt került be, de megmondom őszintén, nem bántam. Nagyon szép kis falu, érdemes megnézni egyszer az életben minimum. A tájház nagyon tetszett, teljesen lenyűgözött. Az az igazi, eredeti palóc stílus. ...mint a mesékben... 

Marthy Terényben 

A bizonyíték :)

Mikor láttam már nagyjából az időjárást és az útviszonyokat, felhívtam a szálláshelyemet, hogy bár a neten láttam, hogy 21:00h-ig lehet megérkezni, de szeretnék szólni, hogy engem 21:00h előtt ne is várjanak. Úgy számoltam, nagyjából 40 kilométert túrázom, közben megállok itt-ott, fotózgatok erre-arra, mert ugye ez nem egy teljesítménytúra...  Jobbnak láttam, ha előre szólok, nehogy bezárjon a recepció esetleges forgalom hiányában... ...én meg majd leshetem a kulcsom... Arra gondoltam, ha mégsem felel meg nekik ez a late check-in, akkor keresnem kell más megoldást, esetleg útközben improvizálok.

Cserhátsurány irányába

Ide természetesen felmásztam

A kilátás fentről :)

Csodás út Terény után

Útjelző Bodóvölgy

A csodás bálák...

...egy kis fotózásra mindig van idő... :)

Cserhátsurány szintén egy csodaszép kis városka. Nekem legalábbis nagyon tetszett. Gyönyörű házakat láttam a faluban, persze nem akartam mindet lefotózni. ..és valami eszméletlen szép környezetben található. Meseszép, tényleg... 

Cserhátsurány

A bélyegzőért a sörözőbe kellett bemennem, ahol végre kávéhoz jutottam és megmostam szappannal a kezem. Nekem ez a kéktúra "csúcspontja", mikor időnként kezet moshatok, szappannal... :) 

 OKT bélyegző ebben a sörözőben

 ..a szemben lévő Vadász söröző eladó... 

(..régen itt volt az OKT bélyegző..)

...távolodva...

...de még a városkában...

Alighogy elhagytam Cserhátsurányt, kezdődött a mai nap első számú izgalma...  Az történt ugyanis, amivel még nem találkoztam a Kéken... Sokmindent megéltem már, érkeztek meglepetések, de ebből látszik, még zöldfülű túrázó vagyok, mert mindig tartogat számomra valami újat a Kék... Az történt ezen a csodás hétfői napon, hogy ahogy közeledtem az erdő felé, láttam, hogy valami füstöl. Egyre közelebb értem, egyre jobban füstölt. Három kupac száraz fa égett, elég nagy füsttel. Ami aggasztott, hogy emberi felügyelet nélkül. Először a közelébe merészkedtem, majd eltávolodtam és szemeimmel végigpásztáztam a tájat. Kerestem egy emberkét, aki megnyugtat, hogy valamit szánt szándékkal égetnek, és ad egy hülye magyarázatot, amit majd én elhiszek, de itt vannak, és felügyelik a cuccot. ...a probléma csupán az volt, hogy ezt az emberkét sehol nem láttam, emberi jelenlétnek semmi nyomát nem érzékeltem. Semmi. Nulla. Nuku. Nyet. Nyista. ...a fa pedig csak égett, füstölt. Nagy levegőt vettem. Nekem ugye arra volt dolgom, mert arra ment a kék szakasz, tehát füst ide, füst oda, átszaladtam a füstölő fák előtt... ...mondanom sem kell, tiszta füstszagú lettem... ...mikor biztonságba értem, azonnal hívtam a tűzoltókat és elmeséltem nekik, mit láttam. Illetve mit látok. Ami meglepett, először nem is a tűzoltóság vette fel, hanem valami országos katasztrófa bejelentő központ, s ők eldöntötték, hova kapcsolnak tovább. Pedig direkt kinéztem a netről és a 105-ös számot hívtam. Szerencsére nincs nagy tapasztalatom a tűzoltókkal, mert hála Istennek nagyon ritkán kell őket hívnom, de úgy gondoltam, a megfelelő körzet vagy megye központi tűzoltóságán cseng majd ki a vonal automatikusan. Tévedtem. Szóval felvette egy hölgy, akinek szépen elmeséltem, mit látok, és hogy aggódom az erdő és fák miatt, mindemellett furcsának tartom, hogy senki sem felügyeli a füstölő fákat - amennyiben szándékos a dolog, és tudnak a tűzről. ...de az is lehet, véletlen gyulladt ki... ...vagy gondtalanságból követte el valaki... ...passz... Mondtam neki, most hagytam el Cserhátsurányt és a kék turistaúton haladok, ott van a füst és az égő fák. Erre a hölgy fellelkesült és kikérdezett a Kékről: hány kilométert tettem meg, honnan jövök, mióta csinálom és mi a mai célom.... Azt hittem, rosszul hallok. Égnek mellettem a fák, erre a katasztrófavédelem a vonal túloldalán a hobbim felől érdeklődik... Ennek ellenére elmeséltem neki mindent tök őszintén, ő gratulált, további jó utat kívánt, és biztosított afelől, kapcsolja nekem a cserhátsurányi ügyeletes tisztet. Ezután beszéltem egy faszival, elmagyaráztam neki is, mit látok, mi a gyanúm, említettem, hogy elképzelhető, bár nem valószínű, hogy ez itt szándékos, de az is lehet, hogy talán ez itt normális, de nekem fura, hogy ég, vagyis füstöl három kupac száraz fa az erdő szélén, felügyelet nélkül. ...bár én pesti lány vagyok, én nem tudhatom, vidéken ez hogy szokás... Megkértem,  nézzenek rá, nehogy leégjen egy ártatlan erdő.... Megígérte, hogy jönnek, ő is kikérdezett, pontosan hol vagyok, megközelíthető-e a helyszín autóval...etc. Említettem neki, hogy nem tudom őket megvárni, mert nekem haladnom kell, hisz legkésőbb este 9-re Felsőtoldon kell lennem, különben aludhatok a szabad ég alatt...

 ..a füst, amiért aggódtam... :(

 Cserhátsurány a távolból

 Cserhát 

(...totál Pilis feelingem volt egy szakaszon...)

Lelkiismeretfurdalás nélkül futottam tovább a csodás erdőben és titkon reméltem, a tűzoltók már kint vannak az előbb említett helyszínen. Én megtettem mindent, amit tudtam, hogy megvédjem az erdőt. Úgy vagyok vele, inkább legyen téves riasztás, mint baj... Futottam árkon bokron át, csodás volt a terep, néhol erdő, néhol pici dzsindzsás, rengeteg csalán  megcsípett (most is). Nagymamám annak idején mindig azt hajtogatta, a csaláncsípés jó a reumára - és jól megcsípett a csalánnal bennünket, unokáit, majd nevetett. Nem tudom, ezt csak poénból mondta, amiért rosszak voltunk, és ez volt a büntetés, vagy ez tényleg így van... ...megkérdezni már sajnos nem tudom tőle... ...pedig oly sok kérdésem lenne most, de már sajnos nem tudom őket feltenni... ...mert most érkeztek meg igazán a kérdések, nem húszévesen, amikor még lett volna lehetőségem... ...akkor még teljesen más fejjel gondolkodtam... ...akkor még nem voltam igazán érett komoly kérdésekre, komoly válaszokra... ...visszatérve a csalánra, ha ez tényleg igaz, akkor nekem semmi bajom nem lesz a reumás betegségekkel, ugyanis annyi, de annyi csalán összecsípett már túráim során, hogy még a következő évtizedre is bőven elegendő lesz... 

Cserhátsurány után

A füst miatti izgalmak levezetése egy kis jógával... :) ;)

...és csak megyünk előre... :)

A következő állomás és bélyegző helyszín Nógrádsipek. Kedves kis falu szép házakkal, kék ivókúttal. Nagyon tetszett ezekben az apró kis falvakban, hogy a kék kutakból mindig jött ivóvíz, helyenként érezhető vastartalommal. De egy 30 fok feletti nyári túra alkalmával nem nézed, milyen a víz minősége és íze, ilyen forróságban minden finom. Lényeg, hogy tiszta és iható legyen. Bolt híján a kutakból mindig fel tudtam tölteni a vízkészletemet. Mivel én elég sokat futok, egy üveg víznél nem cipelek többet, inkább mindig az adandó alkalommal utántöltöm, vagy veszek újat - attól függően, hol milyen lehetőség tárul elém éppen...   

Nógrádsipek

 Világháborús emlékmű, Nógrádsipek

Templom, Nógrádsipek

Nógrádsipek

A bizonyíték :)

Ez a ház nagyon tetszett, hogy benőtte a "gaz" :)))

 Kéktúrás bélyegző ebben a presszóban
(Korona presszó - le kell térni a Kékről balra, utca végén) 

Nógrádsipek falu eleje vagy vége 

(...mert minden nézőpont kérdése...)

Miután elhagytam ezt a kis városkát is, bizony szedni kellett a lábaimat, mert vészesen fogyott az idő. Azt számolgattam, hogy legeslegkésőbb este 8-ra meg kell érkezzek Hollókőre, hisz ott biztosan ezer fotót akarok majd készíteni, és onnan még kb 4-5 km a szálláshelyem, amit foglaltam magamnak, így a túrámat kemény futás váltotta fel. Futottam, néztem az órámat, néztem a kilométereket és a perceket.     

Úton Hollókőre

Futni szép :)

Útjelző

Időnként azonban meg-meg kellett állni egy-egy fotó erejéig, olyannyira lenyűgözött a táj, ami elém tárult... Ez is a Kéktúra lényege. Teljesíteni egy megálmodott időn belül egy megálmodott távot, de közben töltődni a természet adta szépségekkel, megismerni kis hazánkat. Azért is imádom a kéktúrát, mert olyan kis városokba, falvakba, tanyákra is eljutok, ahová a Kék hiányában nem is gondolnék elmenni - hisz létezésükről sem tudtam ezidáig...  

Csodás környezetben :)

Mikor már nagyon közel voltam Hollókőhöz, hirtelen arra lettem, figyelmes, hogy a Kék utat elkerítették; hirtelen a semmiből elém tárult egy elkerített rész... Mivel nem túl jó a szemem, csak azt láttam kiírva egy hatalmas fa törzsén, hogy balesetveszély, életveszély...  ...de mint tudjátok, engem a célom előtt pár kilométerrel semmi sem riaszt vissza, én annyi mindent túléltem már, hogy a kiírást megmosolyogtam. Az alatta lévő kisbetűs részt (mivel nem láttam el odáig) már sem időm, sem energiám, sem kedvem nem volt elolvasni (közelebb menni a csalánoson át hehehe...), de hogy teljesen őszinte legyek, nem is bántam, legalább nem volt min aggódnom.... :) Szóval, gondoltam egyet és az elkerített szakaszt egy laza mozdulattal átléptem, hisz a kék arra ment, ergo az én utam is arra vezet... ..mentem, futottam, s a távolból lövéseket hallottam.... ...nah, fasza, gondoltam, most vagy gyakorlatoznak a katonák az erdőben, vagy valószínűleg vadászat miatt kerítették el  a terepet... ...végülis hétfő van, nem hétvége, amikor nekiindulnak a családok az erdei túráknak, a pikniknek, ilyenkor, hétköznap sokkal egyszerűbb lezárni egy területet... ...de pont a Kéket?? ..és pont most, amikor én erre túrázom?? Sebaj. A lényeg, hogy nincs kutya. Igazából nekem mindig az a félelmem, hogy beszaladok egy elkerített, tiltott részbe és egyszercsak a semmiből nekem támad egy véreb... ..merthogy én a kóbor kutyáktól félek. Vagy attól a kutyától, aki a területét védi, amit én vagy direkt, vagy meggondolatlanságból vagy csak egyszerűen mert nem látom, hogy tilos, átlépem, és ez meg nekem ugrik és széttép... ..mert ugye ő nem gondolkodik, csak támad... ...ő csak védi a területét, hisz erre van betanítva... Hess gondolat, hess a fejemből, gondoltam magamban és ismét futottam. A katonák vagy vadászok basszus csak látják, hogy ember vagyok, túrázom, csak nem lőnek szét... ...mivel kutyának nyomát sem láttam, így nyugodtan futottam tovább a Kéken...

Este 20:00h-ra értem be Hollókőre. Tudtam, emlékeztem, hogy csodaszép falu, ennek ellenére csak ámultam és bámultam. Egy mese elevenedett fel előttem, és én benne voltam a történetben - ott lépdeltem a mesebeli utcákon, mosolyogtam a mesebeli nénikre. Ezekért a percekért, pillanatokért nagyon megéri élni, gondoltam magamban, és csak mentem előre a végeláthatatlan faluban. Valamivel nyolc óra után hívott a hölgy a szállásról, hogy megyek-e. Persze, mondtam, de direkt ezért telefonáltam kora délután, mert csak 21:00h körül érkezem. S még csak 20:00h van. Én pedig Hollókőn vagyok. Most érkeztem. De Felsőtold ide kb 4 km, még készítek pár fotót, megkeresem a kéktúrás bélyegzőt, megnézem a naplementét és szaladok, ahogy csak tudok... (...utóbb kiderült, a délelőttös kolléganő nem adta át az üzenetet a kolléganőjének....) 

A Hollókői vár előtt újra egy számomra idegen dologgal találkoztam. Tényleg zöldfülű vagyok még... Szóval az történt, hogy a tehenek kint legeltek a réten, és nem voltak elkerítve. Két tehén egész konkrétan a kék turistaúton ment, ami ezen a részen egy keskeny szakasz. Mikor beértem őket, az egyik nagyon csúnyán nézett hátra rám, hogy mit akarok én itt. Hááát, bár szorgalmasan járok cardio box edzésre, ezzel a hatalmas tehénnel mégsem szeretném összemérni tudásomat, ráadásul fáradt voltam már egy igazi box edzéshez 40 km után, így áthajtottam inkább a csalánokkal teli dzsindzsáson okos enged jeligével, és a kék út mellett mentem fel a dombtetőre. ...most már tuti nem leszek reumás öregasszony.... :))))   

Hollókő előtt, a vár felé vezető isteni szakasz,
úgy a 39. km-nél
...már más sem hiányzott az életemből :)

...s visszapillantva az erdő felé :)

..jobb oldal... (ha jól emlékszem...:))

...az elkerített szakasz... ;)

 Akadályfutás a nap végére ;)

Hollókő infók

 Tehenek a Kéken...

 Hollókői vár

Hollókő, a falu, amely él... Csodálatos, fantasztikus, meseszép... Évekkel ezelőtt voltam itt, ráadásul akkor Húsvétkor, így most egész más perspektívából láttam az egész falut. Nem is tudtam rá mit mondani, nekem akkor ott megállt az idő, csak ámultam és bámultam. Ha össze kellene szedni szavakat az érzésre, az alábbi kifejezésekkel tudnám jellemezni azt a csodát, amit láttam: csodás, fantasztikus, meseszerű, gyönyörű, elbűvölő, és tényleg, ahogy fentebb írtam, az volt az érzésem, hogy belecsöppentem egy fantasztikus mesébe.... 

Hollókőn rengeteg fényképet készítettem, szinte valamennyi házat lefotóztam, ami az utamba került. Fél kilenc magasságában sikerült elindulni a faluból, s akkor már tényleg futás (időnként sprint) volt a vége...  

Hollókő

Csodaszép házak Hollókőn

A falu, amely él... <3

Templom Hollókő

Összeszedtem némi infót a faluról, amely teljesen elbűvölt... :) Olvassátok szeretettel. :)

"Hollókő, az élő falu...

Valódi és őszinte, olyan igazi. Talán ez jellemezi legjobban a 380 lelket számláló, Magyarországon egyedülálló Világörökségi kis falut a Cserhátban, amely több mint száz éves házacskáiról ismert, de csöppet sem hasonlít skanzenre, vagy múzeumra, elevenebb, mint néhány kisváros. Úgy őrzi a hagyományait, tartását, méltóságát, hogy közben nem „olyan, mintha”, hanem „az”.

Budapesttől egy órányi autóútra, a falu határában nagy fekete holló jelzi, jó helyen járunk. Innen már csak a falu gyomrába juthatunk, zsákfalu lévén. A település szívében áll a fatornyos, zsindelytetős katolikus templom, amely a falu emblematikus épülete, története 1889-ig nyúlik vissza. Körülötte keskeny nadrágszíj-telkeken sorakoznak a jellegzetes, fehérre meszelt, tornácos, deszkamellvédes, kontyolt palóc parasztházak, melyek az 1909-es tűzvész után kapták mai formájukat. Néhányukban kézműves műhelyek, múzeumok, bemutatóházak kaptak helyet. Kipróbálhatjuk itt a fazekasságot, vagy a szövést, de akad olyan is, amelyikben megszállhatunk, eredeti bútorok között.   A vendégházakban a falu történeteit betéve tudó nénikék, vagy családok invitálnak asztalukhoz, belekóstolhatunk a hamisítatlan palóc ízekbe, megtapasztalva, milyen az eredeti palócleves, tócsni vagy görhe. Az időutazás része a sok néphagyományhoz kapcsolódó rendezvény is, amelyeket nagy örömmel ünnepel meg a falu apraja-nagyja, felöltve a máig őrzött híres palóc népviseletet. Különleges élmény az összeszokott kis közösség életének a részese lenni, még ha csak néhány napra is.
  A falut legelők, és a 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzet öleli körbe, kocogások, meghitt séták kedvelt helyszíne, de a környéken számos további kirándulási lehetőség is kínálkozik. Izgalmas örökséget rejt a Hollókő-patak völgye: itt a mosótavak és a kenderáztató tavak, illetve a Vár-hegy déli oldalán húzódó völgyben a parasztfürdő maradványai idézik fel az itt élők egykori hétköznapjait. Ebben a várnak is sokáig fontos szerepe volt, amely a 13. század óta magasodik a falu fölé, és a legenda szerint a település neve is tőle származtatható.
  Az Ófalu 67 védett, mesebeli házacskáját 1987 óta az UNESCO is jegyzi, hazánkból elsőként került fel a világ legértékesebb örökségeit felsoroló listára, ráadásul az első falu volt az egész világon, amely kiérdemelte ezt a címet. Hollókőn eltölteni néhány napot nem egyszerű pihenés, hanem életforma. Télen a lábunk alatt ropogó hó , tavasszal az éledő természet színei, nyáron a langyos estéken felragyogó csillagos égbolt és a tücsökmuzsika, ősszel a nyirkos estén magasba szálló kályhafüst illata, a csend, a természet hangjai teszik olyan széppé az életet itt. No meg a helyiek vendégszeretete. Nem is csoda, hogy az itt élők, idősek és fiatalok is ragaszkodnak ehhez a békéhez."

(Forrás: holloko.hu)

A csodálatos Hollókő

A kéktúrás bélyegzőt a hatalmas piros Hollókő felirattal szemben található kávézó udvarán találtam meg és pecsételtem, mert idő volt. Indulnom kellett. 

Kéktúrás bélyegző, Hollókő

Buszmegálló, Hollókő

Még azonban valamit el kell meséljek. Volt egy titkos álmom ezen az estén. Láttam egyszer egy naplementés képet a Hollókői várról. Nagyon tetszett az a fotó. És most esküszöm, nem vártam egy percet sem, nem időzítettem én semmit, egy lépést sem tettem annak érdekében, hogy ez az álom ezen a napon valóra váljon. Én egyszerűen csak megálmodtam, vágytam rá és elengedtem. Nem ragaszkodtam hozzá tíz körömmel, nem számoltam ki direkt úgy az időmet. Egyszerűen csak mentem a Kéken, nem is tudtam, hogy látni fogom még a várat, hogy még utamba kerül... ...s egyszer csak megjelent előttem a lemenő Nap fényében. ...és akkor megálltam és alig akartam hinni a szememnek. Teljesült az álmom. Teljesült egy olyan álom, amire csak titokban, csak leheletnyi finoman vágytam, amiről tudtam, mosolyra fakasztaná szívem... ...s aznap este az Angyalkáim megajándékoztak egy csodaszép látvánnyal... <3 ...millió köszönet érte.... <3  

Hollókői vár, naplemente

A naplemente után nem volt kérdés - tényleg futni kell. Gyorsan. A maradék közel 5 km-t kizárólag futva tudom megtenni, ugyanis a Nap már nyugovóra tért, nekem van fejlámpám, sőt vettem direkt egy szuper jó elemlámpát is, de mindkettőt otthon felejtettem. Mondván, most nyár van, sokáig világos, nincs rá szükségem... ...mintha tavaly nyáron nem sötétedett volna rám az erdőben....  ..körbenéztem, semmi közvilágítás. Abszolút semmi. Semmi út. Semmi. Nulla. Abszolút nulla. Egy földút volt csupán a távolban, ahol egy vadászkocsi húzott el messzi tőlem. ...majd egy pillanatra megállt és várt... ...egy pillanatra én is megálltam és felé néztem. Vártam. Meg sem moccant. A távolból lövéseket hallottam. Igazából a lövéseket egész végig hallottam, Hollókőtől kb 2-3 km-re és egészen addig, míg megérkeztem Felsőtoldra, de már hozzászokott a fülem... ...csak nem lőnek le.... ...bár, ennél szebb halált, mint meghalni az erdőben, csak a futópályán tudok elképzelni magamnak.... ...remélem, majd egyszer úgy végzem... ...amúgy pedig úgy tudtam, vadászszezon szeptember végén van, bár persze, nem csak évi 4 hetet dolgoznak a vadászok sem. ...sajnos.......aztán elindultam lassan, a földút felé, s a vadászkocsi is továbbhajtott.. (...nem mertem lefotózni, féltem, hogy visszalő....:)..) ..s innentől kezdve csak futottam, ahogy tudtam, másra nem is emlékszem....

Naplemente az erdőben 

(Hollókőtől kb másfél km-re) 

...csak egy-egy fotó kedvéért álltam meg pár másodperc szünetre...

 ...s mivel gyorsan futottam, még egy naplementének szemtanúja lehettem... :) 

(...ez az ajándéka annak, aki kilép a komfortzónájából...;)..)

...sötétedik...

...vészesen sötétedik... :)

Este 21:04h-kor hívtam a szállásomat, hogy megérkeztem Felsőtoldra, itt állok a templom mellett, de nem látom az utcatáblákat. A kedves hölgy elnavigált, mint utóbb kiderült, három percnyi sétára voltam tőle. Bejelentkeztem, kitöltöttem a papírokat., kértem egy citromos Gössert és megkaptam a kulcsomat.  Az üveg tartalmát úgy megittam, mintha víz lenne... ..nem csoda, majdnem 45 kilométert tettem meg nyári melegben... ...elfáradtam, a szervezetemnek pedig szüksége volt némi utánpótlásra. Kértem még egyet. Hazavittem. Megittam, de előtte lezuhanyoztam. Leírhatatlan érzés volt kibújni a ruháimból és beállni a hideg zuhany alá. Néhány percig csak álltam, csak engedtem magamra a hideg vizet és élveztem, hogy élek.... ...hogy igazán élek...

**************************

Reggel nyolc óra körül ébredtem. Fura éjszaka volt. Mindig fura, ha nem a megszokott ágyikómban ébredek... ...otthon... Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a panzió recepciójára kávét inni. ...és narancslevet... Kilenc óra után indultam utamra, ahol tegnap abbahagytam, Alsótold irányába.

Toldi panzió, Felsőtold

 Felsőtold

Felsőtold és Alsótold között gyakorlatilag az irtáson mentem a dög melegben, különösebb inger nem is éri itt az embert... itt-ott egy-egy vadászles és annyi. Persze a táj itt is nagyon szép volt, időnként mintha odafestették volna... :)    

Felsőtold és Alsótold között az irtáson

Kb két kilométer után megérkeztem Alsótoldra, ahol némi vízhez jutottam. Egyébként itt errefelé minden kis faluban, településen volt ivóvíz a falubéli kis kék kutakban, így többször után töltöttem a flakonomat.  

Alsótold

 víííííz :))))

Vendégház Alsótoldon

 Templom, Alsótold

 ...s a bizonyíték, hogy valóban ott voltam... ;)

Kedves :)

Viszlát :)

Alsótold után autóúton vezet a Kék egy elég hosszú szakaszon, aztán le kell térni balra, csodás környezetbe, majd szépen lassan bevisz az erdőbe. Itt újra futásnak eredtem, bár az az igazság, a tegnapi maratoni túra után picit fájt a lábam. A talpam. Még a hiperszuper kényelmes terepfutó cipőmben is, ami két számmal nagyobb, mint a lábam.... ...a hosszú túrák miatt... No, de tudtam, legalábbis sejtettem, hogy azért ezt a számomra nem mindennapos mennyiséget meg fogom érezni. Ennek ellenére azért tudtam még futni - inkább laza kocogás volt ez a mai, mintsem sprintszakaszok... :)   

...úgy szép az élet, ha van benne némi kék... :)

Autóút

Jutalom az erdő :))))

Bizonyíték :)

...feel the energy... ;)

..yeeaahhh... :)

Az erdőben való futkározás után egyszer csak megérkeztem egy fordulóponthoz és ott találtam magam a Bableves Csárda előtt, Nagymező pusztán, a keddi első bélyegzőponton. :.) Ha már itt voltam, ittam egy kávét és egy narancslét, és ettem egy kis adag jókai bablevest - az volt az aznapi reggelim és ebédem, így egyben.... :)     

Bableves Csárda

...gyűlnek a pecsétek... :)

Miután befaltam és megittam mindent, ismét az erdőben találtam magam, futottam tovább. Elértem a Barát hegyet - egyből eszembe jutott Attikám :) Az erdőt irtás váltotta fel, ezen a napon is csodás tájban gyönyörködhettem. 

Imádom :)

Útjelző

Becske-Mátraverebély szakasz infók

Addig futottam, míg elérkeztem a Tepke kilátóhoz, ami valami fantasztikus élményt nyújtott számomra. Itt készítettem egy csodálatos videót is, mert fantasztikus látványban volt részem. A múltkori bejegyzésemet most tovább bővíteném (amit feltétlen érdemes megnézni hazánkban), mégpedig: Hollókő, Tepke-kilátó és Nagybárkány. Őket muszáj lenne látni mindenkinek legalább egyszer az életben - legalábbis annak mindenképpen, aki szereti a szépet... :)  

Tepke kilátó

Infó

Pihenőhely, emlékfa

Fantasztikus panoráma a Tepke kilátóból

Bizonyítékok tömkelege, hogy valóban ott voltam... :)

Kilátó után ismét az erdő. Ismét futás. Két sráccal találkoztam útközben, ők jöttek szembe, le a hegyről, én pedig éppen lendületből felfelé futottam. Szófoszlányokból azt vettem ki, két hegy van még előttem - ha ők is a Kéken jönnek (...ezt mondta az egyik: ...már két hegyet megmásztam ma....). ...mármint a teljes Kéken... Szuper. Két hegy az nem sok. ...akkor még naivan azt gondoltam, tényleg két hegy lesz... ...s mint tudjuk, hogy nekem valahogy mindig úgy sikerül választanom, hogy mindig, minden szakaszomnak a vége a legnehezebb... ...természetesen ma sem alakulhat ez másképp... :)    

Erdő újra :)

Infó

Első hegyként a Macska-hegy került megmászásra, ami egyébként egy nagyon kellemes hullámvasutas pálya - én ezeket a szakaszokat előszeretettel mászom és nagyon kedvelem. Ezt követte a Garábi-nyereg, ahonnan fantasztikus panoráma nyílt az alattam elterülő Garáb városkára. Itt megálltam egy picikét, leültem, pihentem, fényképeket küldözgettem, hisz már csak egy hegy tornyosul előttem... ...gondoltam naivan hehehe :)))))     

...mit mutat a gps...

Macska-hegy

 Kilátás Garáb városkára

...és én is itt vagyooook.... :)

További kék :)

...kis makró...

A Garáb-nyereg  után ismét emelkedő következett, ez már brutálisabb volt, mint a Macska-hegy, így értem el a Nagy-kő tetőt, majd a Köves-bérc következett, amit a Sátoros-hegy követett. Direkt írtam most őket egybe. Hogy miért?? ...mert valószínűleg valamit ismét félrehallottam, mikor azt hittem, már csak két hegy tornyosul előttem. :)))) A lényeg a lényeg, ez a közel 15 km azért volt nagyon barátságos, mert mindvégig bent vezetett az erdőben, ami ugye tudjuk, klimatizált, és amúgy is imádom az erdőt. A negatívuma viszont, hogy (lakott település, így kút vagy bolt híján) spórolnom kellett a vizemmel... 

...ilyen is van...

Infó

Nagy-kő-tető

szépség :)

Kis panoráma

Ahogy mentem, futottam az erdőben, arra gondoltam, mennyivel másképp reagálok dolgokra, mint tavaly. Amit a múlt évben még "veszélyesebb" szakasznak gondoltam, azon ma gondolkodás és egyéb megpróbáltatás nélkül egyszerűen átsuhantam. Észre sem vettem a "nehezebbnek" hitt szakaszokat (persze azért még most sem vagyok vérprofi, az extrém szakaszokon még mindig leteszem a kezem :))) ...de extrém szakasszal ezen a túrán nem találkoztam....) Illetve arra is gondoltam, mennyivel másabb a hegy nyáron, amikor tikkadt forróság és szárazság van, és mennyivel másabb ősszel, amikor nedves, vizes és csúszik minden, amikor eltakarja az esetleges buktatót a színes őszi avar... ...kíváncsi leszek majd őszre, mire hogyan reagálok, mennyit fejlődtem tavaly ősz óta...

Nagyjából 15 km-t tettem meg, míg elértem Nagybárkányt. Már a távolból tetszett ez a falu vagy városka, messziről kitűnt hatalmas tornya és csodáltam a hegyeket, melyek árnyékában terül el. Azon imádkoztam, legyen kút a faluban, amiből tiszta víz folyik.. A flakonomban volt még nagyjából egy deci meleg víz, azt tartalékoltam vészhelyzet esetére.    

Nagybárkány a távolból

Nagybárkány, templom

Mikor megérkeztem Nagybárkányba, itt elkezdődött a furcsaság. Kút csak a templom mellett volt, de akárhogy erőlködtem, nem jött belőle víz. Az emberek úgy néztek rám, mint egy ufóra. Mikor beléptem a kocsmába, csend lett. Mindenki azt figyelte, mit csinálok, mit kérek. Én persze feltankoltam. Vettem egy kólát, amit egy húzásra meg is ittam. Vettem egy málnás sört és egy két literes ásványvizet. Majd vettem még egy kólát az útra. ...jaaaah és ittam egy kávét természetesen. :) ...szóval rendesen feltankoltam. :)))) Egy faszi, akinek láthatólag alig volt pénze, ki akarta fizetni a kólámat. Vagánykodott a többiek előtt. Mondtam neki, nagyon kedves, de majd legközelebb. Ennek ellenére persze nagyon megköszöntem neki kedvességét, minden szépet és jót kívántam neki. Maga a falu amúgy nagyon kedves és helyes, tele cuki palóc házakkal, még a gyermekek is úgy köszöntek nekem, hogy szia. Elég közvetlenek. 

Ahogy távolodtam el a faluból, vagy városkából, arra gondoltam, nem vagyok biztos abban, hogy akik itt laknak, tisztában vannak-e azzal, mennyire gyönyörű faluban élnek... 

Nagybárkány

...ide azért kell egy kis energia.... :) 

( ...nah ezért a Pepsi akár fizethetne is.... ;)...) 

Egyik kedvenc szakaszom következett. Gyönyörű, csodálatos, meseszép. Sokáig irtáson mentem, a tűző napon, de nem vágott haza ez az időjárás. Valószínűleg azért, mert hozzá vagyok szokva. Én tűző napon, 40 fokban is képes vagyok elmenni futni. Természetesen akkor nem sprintelek, hanem egy laza, kényelmes tempót hozok, de nem riadok vissza a hőségtől. Sőőőt, a minap még szaunázni is voltam edzés után. Pont akkor, amikor talán az idei legmelegebb nap volt. Erre szoktam én mondani, nekem nem elég a 35-40 fok, nekem 90 kell.... :) ...remek edzés a szívnek.... :) Szerintem ez (is) az oka annak, hogy engem ez a nagy meleg nem annyira terhel le, mint másokat... (...tudom, nem teljesen vagyok normális....:))))  

Nagybárkány után

Visszatekintve a falura

Útjelző

Irtáson át

Az irtás és erdő után ismét autóút következett egy rövidebb szakaszon, majd újra az erdőben találtam magam. Néztem egy hegyet, valami csodásat láttam az oldalában, de nem tudtam pontosan, mi az. Csak sejtettem. ...és csodák csodájára a Kék út oda vezetett, így megoldotta az élet ezt a rejtélyt is. :)  

Úton útfélen

Mikor megérkeztem Sámsonházára, ez a védett geológiai feltárás mutatkozott meg előttem. Meseszép természeti csoda, egy lávafolyam maradványa. Mindent szorgalmasan lefotóztam, el lehet oilvasni, akit érdekel. Nem is tudom, mennyit időztem itt, annyira lenyűgözött a látvány. Minden oldalról, minden szögből lefotóztam, a fényképezőmmel és biztos ami biztos, a telómmal is. :))) 

Sámsonháza

Infók

Csodaszép Naturwunder :)

Sámsonháza :)

Miután kiértem a faluból, ismét az erdőben találtam magam, ismét futásnak eredtem. Időnként megálltam egy fotó kedvéért, de ismét szorított az idő. ...kezdtem fáradni.... 

Csodaszép erdő Sámsonháza után

 ...lábaim és cipőm a kétnapos túra 70. km-e környékén... :)
(...mert a vádlimat fotózni kell....:))) 

...már fáradtan, de még vidáman.... :)

..és a nap végére jöttek a kemény emelkedők...

Csodás szurdok Mátraverebély előtt

Az erdőben jöttek a magasabb hegyek, közeledtem a Mátra felé. Mentem, futottam, mikor mit bírtam. Az erdőből kiérve egy csodálatos helyre kerültem. Szentkútra. Fantasztikus látvány tárult elém, egy hatalmas szabadtéri templom. Ilyen szép csodát még soha életemben nem láttam... 

Szent-kút

Templom, Szentkút

Mátraverebély, Szentkút, Nemzeti kegyhely. Ez a hely egy csoda, egy igazi zarándokhely, én ilyet még talán soha életemben nem láttam (nem nagyon járok zarándokhelyekre). Itt is rengeteg fényképet készítettem. Bár sietnem kellett volna, de nem tudtam csak úgy továbbállni, valami vonzott a levegőben....  

Itthon természetesen ennek is alaposan utánanéztem. Remélem, nem bánjátok a rövid idézetet... 

"Nekünk, magyaroknak ez az a völgy, ahol Istentől elkészített helye van az Asszonynak (vö. Jel 12,6), Szűz Máriának. A pusztaság, ami az ő közreműködésével paradicsomi kertté, az Istennel való találkozás helyévé lett. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ezért is nyilvánította búcsújáróhelyünket nemzeti kegyhellyé. Azt hiszem, itt is igazolást nyernek XVI. Benedek pápának – eredetileg a Szentföldre vonatkozó – szavai: Olyan az üdvösség helyszíneivel találkozni, mint megérinteni a velünk levő Isten történetét. A hit nem mítosz. Valós történelem, amelynek nyomait kezünkkel érinthetjük. Nálunk ezt a számtalan hálatábla és a zarándokok nem szűnő érkezése is bizonyítja.

Ezért zarándokolnak ide immáron nyolc évszázada az emberek. Ennek a találkozásnak a segítői akarunk lenni mi, ferencesek ma is, amikor őrizzük a Szent Kút valamint a hit tisztaságát, és évente körülbelül kétszázezer embert fogadunk be.

Látogasson el ön is Mátraverebély-Szentkútra! Csodálja meg a természet, az építészet, a vallási hagyomány szépségeit, és legyen része abban a nagy átalakulásban, amikor pusztaság paradicsomi kertté lesz: bennünk és körülöttünk!"

(Forrás: szentkut.hu) 

Megmondom őszintén, nem vagyok egy nagy vallásos ember, nem járok vasárnaponként templomba, de azért természetesen megvan az én hitem, hitrendszerem is. Amit itt láttam, az viszont teljesen lenyűgözött. Én csak szimplán mentem a Kéken és belebotlottam ebbe a csodába. Nagyon örülök, hogy ez is a Kéktúra része.... Itt nem terveztem sokat időzni, mégis muszáj volt mindent megnéznem, mindenhez közelebb mennem. Egyébként kb tíz perccel késtem le a buszt Mátraverebélyen. Nagyjából az itt eltöltött idő miatt. ...vagy a vádlim fotózása miatt.... ...vagy a sok kávé... ...vagy a pihenőm a Garáb-nyeregbe... ...végülis mindegy. Teljesen mindegy, miért történt, lényeg, hogy nem omlott össze a világ, lett megoldás. Vártam egy órát. Ennyi. Itt viszont megérte megcsodálni mindent... 

Szent-kút

Mikor az órámra pillantottam, nyugtáztam, hogy mennem kell. Újra az erdő mélyén találtam magam, de ez az erdő már más volt, ez itt már a Mátra, ezt érezni lehetett. Már másképp tündököltek a fák, már keményebb volt az emelkedő is, a madarak is másként énekeltek, s éreztem, lassan megérkezem... :) 

Mátraverebély előtt

Mátraverebély

Elég hosszúnak tűnt az erdőben eltöltött kb 3 kilométer. Egyszer majdnem el is tévedtem. De amúgy van egy új taktikám. Mivel nekem szuper érzékem van arra, hogy mindig pont az ellenkező irányba induljak el, mint ahova mennem kellene (de tényleg, 180 fok!), ha azt érzem, balra kell menjek, akkor jobbra indulok el, ugyanis akkor tutira jobbra van a helyes út. :) Ilyen egyszerű ez...

Mikor Mátraverebélyre érkeztem, fogtam a telefont kegyetlenül, rajta a humap, mert valahogy nem tudtam eltalálni a helyes utat. Ha valaki lesett esetleg egy bokorból, biztos idiótának nézett, mert úgy keringtem a learatott szalmák között, mint egy mérgezett egér. Először a Nagyboldogasszony templomot pillantottam meg. Gyönyörű templom lehetne, ha egy kicsit figyelnének rá. Olyan romos, hogy borzasztó... Utána keresztül kellett mennem a felső falun, s itt már tényleg úgy néztek rám, mint egy földönkívülire, mint valami messziről jött vándorra. Egy biciklis srác mellém is kerekezett és alaposan kikérdezett: honnan jött? Merre megy? Mi járatban errefelé? Válaszoltam kérdéseire, mire ő megmutatta nekem, merre találom a buszmegállót. Ez az a falu, amit egy forgalmas autóút vág ketté; az egyik végében megszakad a falu, a másik végében újrakezdődik.   

Mátraverebély

Nagyboldogasszony templom, Mátraverebély

A Kéktúrás bélyegző a vasútállomáson van (ezt már ismertem tavalyról), a falu másik végén. Negyed 8-ra érkeztem meg Mátraverebélyre, a buszmegállóba. Mint azt már korábban elárultam, lekéstem a 19 óra 5 perckor startoló buszt. Csak drukkoltam, hogy a következő, fél 9-kor induló busz tényleg létezzen is, ne csak a menetrendben. Volt mellette egy felkiáltójel, de azt nem találtam a jelmagyarázatban. Mindegy. Időm van, várok, gondoltam. Leültem. Mikor egyik irányból sem jött autó a forgalmas úton (a buszmegálló mellett), gyorsan átcseréltem a pólómat. Mindig van nálam egy tiszta. Zokni is. Azt is átcseréltem. Ahhoz is fáradt voltam, hogy elbújjak. Tényleg fáradt voltam, de elégedett. Megcsináltam, amit elterveztem. Két nap alatt legyűrtem a Becske-Mátraverebély szakaszt. Nem volt könnyű, de megérte. Jó érzés volt. Ültem a buszmegállóban, megettem a maradék pilótakekszet, amit a táskám mélyén találtam és megbontottam azt a málnás sört, amit még Nagybárkányban vettem. Éreztem én, ott kell megvenni, mert Mátraverebélyen nem biztos hogy lesz erőm, kedvem és lehetőségem.... 

Ültem a megállóban és vártam. Töltöttem fel képeket a face-re. Lefotóztam a málnás sört. Mennyire vágytam már erre.... ...20 óra 31 perckor, a menetrendben megadott abszolút pontossággal megérkezett egy fehér busz Budapest felirattal. Mosolyogva, elégedetten szálltam fel és vettem meg a jegyemet...

Nézzük az adatokat. Hétfőn 44,49 km-t tettem meg 10 óra 10 perc alatt (szünetekkel, ahogy szoktam, órát nem állítottam le egy percre sem). Vasárnap pedig 33,24 km volt a megtett távom, 9 óra 55 perc leforgása alatt. Szintén szünettel, kávékkal. Elfáradtam, de édes fáradtság volt ez.... :)

 Hétfői adatok

 Keddi adatok