2016. június 6-án, kedden az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán:
OKT-096 Bakonykúti - Bakonykúti-puszta - Bogrács-hegy - kőfejtő -
Vontató-hegy-alja - Vaskapu-hegy-alja - Fehérvárcsurgói-víztároló -
Fehérvárcsurgó, Becsali büfé és
OKT-097 Fehérvárcsurgó, Becsali büfé - Kövecses-hegy - kilátóhely - műút -
Pisztrángos-tó - Ádám-Éva fa - Gaja-szurdok - Varjúvár - kilátóhely -
sípálya - Bodajk - Fenyő bisztró - Csókakő vm.
...és ezzel a lendülettel nagyon örültem, hogy túléltem ezt a csodaszépnek ígérkező, ám annál izgalmasabb túranapot. :) ...de ne szaladjunk ennyire előre, kezdem a legelején. :)
Gaja-patak
Mióta majdnem teljesen tökéletesen működik a telefonomon a humap alkalmazás és mióta majdnem teljesen tökéletesen tudom is olvasni, azóta igazából nem okoz problémát semmilyen kéktúra útvonal (a fejemben), még abban az esetben sem, ha esetlegesen a közlekedés, vagy egyéb technikai okból kifolyólag fordítva kell tervezzem. Elmúlt a félelmem, tovaszálltak a tavalyi aggodalmaim, megjött az önbizalmam, olyannyira, hogy mostanság elfelejtek kilométereket tervezni, elfelejtem megnézni az időjárást, abszolút ellustultam ilyen téren Kezdem félvállról venni a dolgokat, és ez nem jó, ez sajnos megbosszulja önmagát.... Úgy vagyok vele, mindig volt valahogy, ezúttal is valahogy majdcsak lesz.... ...szóval úgy történt az eset, hogy nem is voltam teljesen biztos abban, hogy nekem ezen a csodaszépnek ígérkező keddi napon indulnom kell. Félvállról megnéztem a menetrendeket, félvállról átnéztem a kéktúrás füzetemet, majd hétfőn este egy kiadós délutáni futás után elmentem inkább randira, ami olyannyira jól sikerült, hogy éjjel fél kettőkor kerültem ágyikóba, abszolút vegyes érzelmekkel a másnapi, illetve már aznapi túrát illetően. Menjek, ne menjek? Menni kéne... ...fáradt leszek... ...mindegy.... ...nekiugrom... ...jó lenne, most van időm.... Addig vívódtam magamban, mígnem az óra mutatója elérte, sőt el is hagyta a kettes számot, míg végül győzött a fáradtság, és mély álomba szenderültem volna, ha nem szólal meg az ébresztőórám. Húúúú de gyorsan reggel lett.... ...jaajjjj, nagyon gyorsan aludtam.... Fáradtan kászálódtam ki az ágyikóból, alig láttam, alig éltem, ennek ellenére természetesen győzött a túravágyam...
A már jól ismert Csókakő vasútállomáson pecsételtem füzetembe és megkezdtem első júniusi kéktúrámat. Bár előző este semmi alkoholt nem fogyasztottam, mégis úgy éreztem, mint aki full másnapos. Enyhén forgott velem a világ, apró zűr keletkezett a fejemben, a lábaim nehezek voltak... ...ennyit tesz nálam a nemalvás... ..ha nem alszom ki a napi 7-8 órámat.... ...én teljesen megrészegülök tőle.... ...szóval sportos élet ide-oda, muszáj aludni, különben kinyúlik az ember.... Ennek ellenére, mintha minden rendben lenne, mentem előre az országút jobb oldalán, kinn a szélen, hogy a mellettem pár milliméterre elsüvítő autók és kamionok is kényelmesen helyet kaphassanak a nem túl széles sávban...
Bodajk
Mikor beértem Bodajk városkába, már nem voltam egyedül. Emberek, fiatalok sürögtek forogtak a városban, a sportpálya mellett. Hirtelen el is gondolkodtam, vajon milyen napot írunk, mit keres ez a sok ember az utcán, miért nem dolgoznak. Mire végigfuttattam ezt a gondolatmenetet, megláttam egy kávézót, a Fenyő Bisztrót ahová belépve azonnal konstatáltam, hogy bizony itt is van kéktúrás bélyegző. Ittam egy kávét, biztos ami biztos, felébredjek. Némileg sikerült is, mert a kávé erős volt, a tej pedig hiányzott belőle. Bár szóltam, hogy tejet is szeretnék, de a pultos bácsi rám mosolygott és azt mondta, tej majd csak délután lesz.... ...nah, ilyen választ sem kaptam még sehol...
A napi üzemanyagfelvétel után megkezdtem igazándiból is a kéktúrát; a hátsó utca felvezetett a sípályákhoz, fel a magasba, ahonnan csodaszép kilátás tárult elém; ráláttam az egész városra. Olyan szép volt, s ilyenkor mindig tudom, érzem: ezért megérte!
Bodajk a magasból :)
Kéééék <3
...s a bizonyíték, hogy ott voltam.... ;)
Mikor felértem a magasba, jobbra vezetett az út. Megérkeztem egy mesebeli helyszínre, a Gaja-völgyi tájcentrum birodalmába, ahol végigkísértem a Gaja-patak útját a Gaja szurdokban. Csodaszép volt. Előző bejegyzésemben taglaltam, hova érdemes elmenni, ha valaki szépet szeretne látni, de nem szándékozik bejárni a teljes kék útvonalat, háááát ezt a helyes kis részt még szeretném belevenni a csapatba. :)
Gaja-völgyi tájcentrum
Infó a régióról
Keddi futópálya
<3
Csodás volt sétálni, kocogni a Gaja szurdokban, tényleg meseszép itt minden, a hatalmas fák csodás árnyékot adnak, de azért időnként érezni a napsugarakat is. Sokszor megálltam egy-egy fotóra, illetve küldtem chaten képeket valakinek, épp merre visz az utam.... :) ...még soha nem fordult elő, hogy gyakorlatilag végigchateltem egy túrát, de hááát ugye mindennek eljön az ideje.... ;)
Csodaszép szikla csodaszép kilátással
...mikor piros és kék összeér... ;)
Csodás zöld futópálya
Itt imádtam futni :)
Mikor elhagytam a tájcentrumot, egy olyan dimbes-dombos rész következett, amit imádok: keskeny turistaösvényen hullámvasutazva lehetett menni vagy futni előre, egyszerűen imádom az ilyen szakaszokat, hisz meglepetést tartogatnak számomra. A túloldalán található sziklás, köves részeket lefelé már kevésbé szeretem, mert ugye féltem a bokámat. :)
Gaja-patak
Irány a csillagos ég :)
...ezt a lefelé vezető szakaszt nem szerettem....
...bár nincs érzékem a fotózáshoz, mégis élvezem minden pillanatát.... :)
Gaja-patak
Szikla a patak túloldalán
A patak egyébként furcsa volt. Az elején, Bodajkhoz közel, nagyon koszos volt a víz, de ahogy közeledtem Fehérvárcsurgóhoz, mintha tisztult volna a patak vize... .
Gaja-patak
...álmosan, fáradtan....
...de azért vidáman.... :)
Gaja-patak
Infó a nevezetességekről
Ádám-Éva híd
Bár kedd volt, azért találkoztam itt-ott egy-egy eltévedt túrázóval, de nem volt számottevő. Kiértem a halásztóhoz, ott találtam egy büfét, de rajtam kívül nem nagyon volt forgalma az emberkének. ...még szerencse, hogy arra jártam... :))))
...művészi fotóm.... :D
Horgásztó
Infók
Büfé a naaaagy semmi közepén.... :)
Erdei pihenő :)
...és annyira fáradt voltam, hogy ezt először a gps-en úgy olvastam: az erdő szépe... ...nah, mondom, az melyik állat lesz.... :) ...erre: az erdő szerepe.... :) ;)
...még az a szerencse, hogy jókat tudok magamon derülni, így szerencsére full szuperül el tudom szórakoztatni magam.... :)
A büfében, Fanta hiányában ittam egy gyömbért és továbbhaladtam utamon. Nem nagyon iszom ezeket a cukros löttyöket, tavaly óta viszont ha elfáradok kéktúrán, valahogy mindig egy jéghideg fanta jelenik meg lelki szemeim előtt. ...és ilyen esetben általában olyan állapotba kerülök, hogy ölni tudnék egy jéghideg fantáért... :))) ..nah jó, persze csak jelképesen... ...ölni nem lennék képes... ...én még a pókokat is kikísérem az ajtómon, nem ölöm meg őket.... :) Szóval mostanság azzal szembesülök, hogy hiánycikk lett a fanta. Úgyhogy most a gyömbér nyert....
...a gyömbérből nyert megújult energiával.... ;)
...még több gyömbért... ;)
Utam ismét autók, kamionok közé vezetett. Szerencsére nem volt nagyon forgalmas az út, de azért, hogy minél előbb elhagyjam, természetesen futottam. ...s olyan lendülettel sikerült futni, hogy lazán elfutottam a kanyarban abszolút halványan pislákoló kis kék nyilacska mellett... ...mikor észrevettem, hogy már csak autóút van és én, és a kék elveszett, visszafutottam, immáron gps-el....
...ez is kék.... :)
...szóval ide szívem szerint rajzoltam volna én is valamit.... :D
...ide is....
...itt szó szerint nyakig ért a gaz... ...gyönyörű lett kezem, lábam...
...eszembe is jutott Feri.... :D
...az igazi otthon élménye, az otthon melege.... :)
Kilátás
Futópálya
Kék útjelző
Mentem, futottam tovább, mígnem elérkeztem Öreghegyre. Ez egy nagyon édes kis település, csodaszép házakkal. Találtam olyan igazi nagyon helyes kis parasztházat, olyan igazi édes kis boltívekkel, full felújítva. Időnként a kéktúra alkalmával elvetődöm olyan Isten háta mögötti kis tepelülésekre, helyekre, amiről még az életben nem is hallottam, hogy létezik, és olyan kellemes meglepetés ér általában...
Öreghegy
Édes kis házikó :)
...nah, akkor gondolkodjunk.... ;)
Mikor már jöttem ki Öreghegyről, megláttam egy hatalmas nagy tavat. Gyorsan lefotóztam telefonnal, fényképezővel, gyorsan, el ne menjen, gyorsan, amíg még itt van, hisz akkor még nem tudtam, hogy az elkövetkező pár órámat azzal fogom eltölteni, hogy ezt a hatalmas nagy tavat szépen megkerülöm... :D ...mondom én hogy remekül elszórakoztatom magam.... ;)
Gyors kép a horgásztótól :)
...még háztetőre is másztam egy jó képért.... ;)
(...ahh, dehogy, ott ment felette az út...;)...)
...picit eltávolodva....
...aztán egyre közelebb.... ;)
..huuuu mit találtam.....
Kincsesbánya.... :)
Elérkeztem Fehérvárcsurgóra, ami Kincsesbánya. :) ...aaahhhh kincs, ami nincs.... ...vagyis hááát vaaaan, de most nem itt..... :))))) ...mert az erdőben kincsre bukkan az ember.... ;) Itt azonban egy olyan kocsmát találtam, ami zárva volt, mert ez itt csak hétvégén van nyitva. Itt csak hévégén isznak az emberek.... :) ...viszont volt kéktúrás bélyegző, így ez a szakasz is letudva. Jöhet a következő. Itt nincs nagy élet... ...no, de sebaj, nem is azért jöttem....
Becsali kocsma
Kéktúrás/Kék-körös panzió
...fa hiányában...
Gyorsan továbbmentem Kincsesbányáról és láss csodát, ismét ott találtam magam a Horgásztó partján. Egyre közelebb a vízhez. A víz koszos volt, és ki volt írva, fürdeni nem lehet. Azt nem írták ki, hogy úszni sem... ...de nem volt nálam a fürdőruhám... ...rá kéne arra szokni, hogy kéktúrához beteszem a fürdőruhám is... ..soha nem lehet tudni.... ;)
Horgásztó
...a bizonyíték.... ;)
...a tó minden irányból.... ;)
...s a csodálatos túloldal.... <3
Fotószenvedélyem... :D
...egy csodás fa.... :)
A fenti képről jut eszembe. Voltam egyszer valahol, barátaimnál, akikkel elmentünk a barátaikhoz. Oké, tudom, jól kezdődik a történet, de tényleg így volt. :) Szóval ott szóba került, hogy valaki jár valamilyen suliba és az óra keretében kimentek a parkba és fákat kellett ölelgetniük. Nekem ettől a mondattól egyből felcsillant a szemem. Majd picit elszomorodtam, mikor úgy folytatódott a történet, hogy micsoda idióta dolog fákat ölelgetni... . Persze én azért magamban mosolyogtam. Nem szóltam semmit, mert nem szoktam. De mikor nekem szegezték a kérdést, hogy szerintem normális dolog-e, csak mosolyogtam. ...és akkor rájöttek, hogy ezt most "rossz" embernek mondják. ...s akkor megkérdezték tőlem: Te is szoktál fákat ölelgetni? Mire én: Persze, sőt, én néha meg is puszilom őket..... :) ...erről amúgy fénykép is van a márciusi bejegyzésemben... ...s akkor eszembe jutott egy mondat, amit valaki nem is olyan régen átküldött nekem. S nem tudom eldönteni, milyen célzattal küldte, csak sejtem. Valahogy így szól a mondat: ...csodálkoznak rajtam, amiért én más vagyok... ...én pedig csodálkozom rajtuk, hisz olyan egyformák.... ...bár úgy gondolom, azért én képes vagyok haladni az emberi átlaggal, mégis időnként úgy érzem, legalábbis ott abban a pillanatban, abban a beszélgetésben úgy éreztem, most talán kilógok a sorból... ...de őszintén... ...cseppet sem bántam.... :)
Visszatérve a keddi túrához. Ismét kiértem egy autóútra, ahol az út szélén megláttam egy parkoló furgont. Bekanyarodtam az erdőbe, majd megláttam az autó gazdáját, aki picit furán viselkedett, ahogy meglátott, elkezdett epret szedni. Én mondjuk egy darab epret nem láttam, elképzelhető, már mind megette, mire odaértem.. :) ...vagy mint a vicc. Epret szedek. De ez egy fenyőfa. Kuss, hoztam magammal.... ;) ...vagy valahogy így van.... :) No, de nem is ez a lényeg. Elkezdett esni az eső. Nem volt vészes, csak pötyögött. Elkezdtem futni felfelé, mire az epres faszi megkérdezte, merre megyek, van-e ernyőm. Mondtam, túrázom. Nincs ernyőm, viszont mivel nincs ernyőm, van két szabad kezem. ;) Nah, mindenáron haza akart vinni, nehogy elázzak... ...még kétszer elmondtam neki, hogy de én túrázom, és nem félek egy kis esőtől sem, sőőt, pont jól jön ebben a nagy melegben... ...engem akartak már futásból is hazavinni, fogalmam sincs, miért, talán megsajnáltak (...pedig én kifejezetten élvezem, ha futhatok...), vagy nem tudom, de akkor is mondtam, nekem van még 5-6 kilométerem, amit én, ha tetszik, ha nem, igenis futva fogok megtenni.... :)
Mikró makró próbálkozások ;)
..belelóg a sorompó?? nem érdekel... ...az élet szép... ...yeeaaahhhh.... :))))
Futópálya
Ott, az ott fenn... ....naaah az a célom..... :)
Elég sok kéktúrán részt vettem már, egyedül vagy párban, teljesen mindegy, de úgy látszik, még mindig érhetnek meglepetések. Most olyan dolog történt, ami, így utólag visszagondolva, talán a legveszélyesebb volt eddigi kék pályafutásom alatt... ...mert mit nekem sötétség (lámpa nélkül), mert mit nekem kilométerek elszámolása, mit nekem kutya, ha vannak villámok is az égen...
Vihar közeleg....
Pont a Bogrács-hegy tetején voltam, mikor hatalmas villámokat láttam, s ráadásul olyan közel, mint még soha. Elkezdtem gyorsan szedni a lábamat, az erdő felé pillantottam. Arra vezet az utam. Pont a villámok felé, nyílegyenesen. Mindegy, ez van, túl kell lenni rajta. Nagy levegő, go! Elkezdtem futni, elkezdett nagy pöttyökben esni az eső. A dörgések egyre hangosabbak lettek, a villámok egyre világosabbak és közelibbek. Oké, innen most el kell tűnnöm. Fent voltam a hegy tetején, egyedül, a fáktól messze. Irány az erdő, ott nagyobb biztonságban leszek. Igen, de mi van, ha eltalál egy fát. Semmi, mi lenne. Ez van. Benne van a pakliban. ...de én vasárnap futni akarok. Futni fogok. Kész. Menjünk. Hopp, még egy villám. Pont ott, ahová tart az én utam. Most mit csináljak, bújjak el és várjam meg, míg eláll a vihar?? ..és ha egész este esni fog... ...és ha elmegy az utolsó busz.... ...és akkor eszembe jutott az epres faszi.... ...és nevettem.... Bevetettem magam az erdőbe, ömlött az eső, előttem hatalmasakat dörgött az ég... ..huuu, csak innen jussak ki élve, soha többet nem beszélek csúnyán a rohadt életbe.... ...még egy durranás, még egy szikra... kiértem ismét egy hatalmas nagy rétre, s fel kellett futnom egy hegy tetejére... ..király... ..újra erdő... ...a kéket már nem is láttam, a gps-em úgy megázott, hogy bedöglött. Vizes pólómmal próbáltam törölgetni az elázott telefonomat, sikertelenül... ..Oké, akkor ezt most elteszem és megpróbálom megkeresni a kéket... ...hatalmas fű mögött megpillantottam egy pici fa törzsén és szaladtam tovább a nyakig érő bozótban. Fadarab a lábam alatt, a csalán agyoncsípte kezemet, lábamat, én pedig versenyt futottam a viharral.... ...majd hirtelen jobbra néztem. Csodás lenne szép időben. ...amúgy tényleg szép lenne, ha nem ilyen csúnya, sötét felhők kísérnék utamat....
Sötét felhők kíséretében...
...vihar ide, vihar oda, egy fotóra mindig van idő... :)
Futottam, nem is emlékszem mennyi kis dombra, mennyi kicsi erdőbe... ...a cipőm már teljesen átázott, a vádlim csupa sár volt. Még szerencse, hogy van a táskámban váltóruha, gondoltam, feltéve, hogy szét nem ázik.... ...s akkor ismét beugrott a kérdés, amire a mai napig nem tudom a választ... ...miért csinálom én ezt... ...miért nehezítem meg az amúgy sem könnyű életem, miért szívatom magam... ...miért élek ezzel a teljesítménykényszerrel, miért kell nekem mindig mindent tökéletesen elejétől a végéig megcsinálnom... ...miért akarok mindig jobb és gyorsabb lenni, miért nem elég a kitűzött és elért cél... ...miért kell nekem mindig valami jobb és eredményesebb... ...mit és kinek akarok bizonyítani, és meddig tudok elmenni.... ...hol van vagy hol lesz a határ.... ...van egyáltalán....
A viharos kék... ;) ...célkeresztben... ;)
Mikor megláttam a parasztházakat, akkor tudtam, van némi remény. Ez itt most Bakonykúti-puszta, ha idáig elértem, innen azért már van esélyem bejutni a városkába. Itt már élnek emberek, itt már csak van például villámhárító... Itt azért már némi biztonságtudatot ad az, hogy akár be is szaladhatnék az egyik házikóba. ...de természetesen nem szaladok... ...az nem én lennék, hahaha....
Bakonykúti-puszta
Itt aztán megint elveszítettem a kék jelzést, a telefonomon bejött a nagy fehér semmi, én pedig futottam még mindig a villámok elől, full vizes cipőben, full vizes pólóban, sárosan, koszosan. Vissza kellett mennem egy darabon, mert jött az érzés, hogy rossz helyen járok. ...és bizony rossz helyen jártam.Kínomban letértem a kékről. Kb 2-300 métert kellett visszamennem, mikor észrevettem, hol hibáztam. Innen már csak egy út volt, ami levezetett a faluba...
...még mindig vihar...
Bakonykúti
Bakonykúti, erdei pihenő
Itt a kék, nézd, erre...;)
Bakonykúti
Megtaláltam a buszmegállót a Polgármesteri Hivatallal szemben. ott volt a kéktúrás bélyegző is. Bementem a fedett állomásra, letörölgettem a cipőmet, pólót és zoknit cseréltem, utazó állapotba szedtem magam. ...majd arra lettem figyelmes, hogy elállt az eső... ...míg az erdőben, dombtetőn voltam, addig dörgött, villámlott, szakadt az eső, mikor beértem biztonságos helyre, vége az égi háborúnak. Az élet már csak ilyen. Most nem tudtam, sírjak vagy nevessek. ..egyiket sem tettem. Bosszúból nem mentem tovább. Hazajöttem. Ilyen ez a kék. Rátaláltam egy relatív könnyű szakaszra, amiben nincs semmi szívatás, ami gyakorlatilag egy kellemesnek mondható kis erdei séta, erre mit csinál az élet.... ...produkál nekem egy olyan időjárást, ami megnehezíti a sorsomat, csökkenti az esélyeimet.... ...most erre mit mondjak... ..nem adom fel! ...csak azért sem adom fel.... ;)
Bakonykúti, Polgármesteri Hivatal
Elázott fényképezővel fotózva ;)
...ezt a menetrendet érdemes tanulmányozni, főleg annak, aki sportot űz abból, hogy a bkv-t szidja...
...még szerencse, hogy nem késtem le ezt a buszt... ;)
Gyűlölöm a kéket - valami ilyesmi állhatott az sms-ben, amit megírtam messengeren a buszmegállóból. Kisütött a Nap, helyrejött a telefonom, lecseréltem a ruháim egy részét. Most egyelőre befejeztem a kéktúrát, gondoltam ott, abban a pillanatban. Most, néhány nap elteltével természetesen már másképp látom, s persze alig várom, hogy újra mehessek. Mindegy hová, mindegy mikor, de kellenek a kalandok, engem ez az, ami igazán éltet.... ..látjátok, ez az igazi szerelem.... ...imádod, de gyűlölöd is egyszerre.... ...nem tudod, menj vagy maradj, mert lehet élni nélküle, de nem biztos, hogy nélküle akarod leélni az életed... ...mert benne van minden, ami szenvedélyes; benne van a magasság, de benne vannak a mélypontok is, ami időnként kegyetlen... ...de ami igazán boldogságot ad, amitől érzed, érdemes élni, amiért érdemes felkelni.... ...amiért talán képes lennél meghalni, de képes vagy szárnyalni is tőle... ...ezek a szélsőséges érzések, egy Skorpiót ez az, ami éltet...
Ezen a nem is tudom hogyan nevezzem keddi napon összesen 22,34 km-t tettem meg a Kéken 5 óra 45 perc alatt. Nem is tudom, mit is mondhatnék.... ...inkább most nem is írok semmi záró gondolatot, egyszerűen csak befejezem ezt a bejegyzést....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése