Mátra és Bükk, az örök és az új szerelem...

2017. október 21-én és október 22-én, kihasználva a tökéletes és csodaszép futó- és túraidőt, az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán: 

OKT 22. számú túra, Mátra, Sirok - Szarvaskő:

OKT-221: Sirok - Siroki-vár - Barát- és Apáca-sziklák - Alma-lápa-tető - Kígyós-patak - Rozsnakpuszta erdészház

OKT-222:  Rozsnakpuszta erdészház - Laskó-patak - Major-oldal - Szarvaskő

és

OKT 23 számú túra, Bükk, majdnem végig, Szarvaskő-Uppony: 

OKT-231:  Szarvaskő - Szarvaskői-vár - Akasztó - Tardos-bérc - Tardos-hegy - Köles-hegy - Szent Anna kápolna, Gilitka-forrás - Kis-Szoros-tető - Kolacskovszky-forrás - Telekessy Vendégház

OKT-232: Telekessy Vendégház - Alsó-erdő - Ciszterci Apátság - Bélapátfalva

OKT-233: Bélapátfalva - Gyári-tó - Lóczy-forrás - Peresznye-lápa - Lak-völgy - katonasírok - Péter út - Őr-kő-rét - Kocsmáros-rét - Cserepeskői-barlang

OKT-234: Cserepeskői-barlang - Őserdő - Kis-Virágos-hegy - Tar-kő - Büszkés-hegy - Keskeny-rét - műút - Mély-Sár-völgy - Füstös-kő-bérc - Faktor-rét - Csalános - Bánkút

OKT-235: Bánkút - Ördög-oldal - Torma-völgy - Mártus-kő - Vár-völgy - Pirító-kő - Baróc-patak - Begyeleg - Mályinka

OKT-236: Mályinka - Szente-völgy - Nagy-kő - Dédes - Bántapolcsány - Lázbérci-víztároló - Alsó-völgy - Upponyi-szoros - Uppony

...és ezzel a lendülettel végigjártam imádott Mátrámat és beleszerettem a Bükkbe... :)

Sirok 

(októberi ködben... ...így is vonzó...;))

Csodás hétvégét szerveztem magamnak, szebbről nem is álmodhattam volna... ...s az az igazság, már hiányzott a Kék... ...hiányzott, hogy pakoljam a hátizsákom, hiányzott, hogy futócipőt húzzak, hiányzott, hogy önmagammal és a gondolataimmal belevessem magam az erdő sűrűjébe, abba a titokzatos, vonzó közegbe, ahol lelkem mindig békére talál... ...de még mindig tartom azon állításom, hogy megszervezni, logisztikázni időnként bonyolultabb a túráimat, mint végigjárni.... ..még szerencse, hogy civilben utazásszervező vagyok, hehehe... :) Na, de nem szaladok ennyire előre, kezdem az elején... 

Siroki várban

...nem volt modellem, így modellt álltam magamnak... ;)

Rég voltam a Kéken. Utoljára augusztusban... Az utolsó nyári hétvégén. Vegyes érzelmekkel búcsúztattam a nyarat, azóta sokminden történt... Kimaradt másfél hónap, volt egy kis "Kék-pihenő"... :) ..ami nem is igazán pihenő volt... :) (..csupán a kéktúrás füzetem pihent...;)..) Szeptemberben elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen, elkezdődött a vadászszezon, én pedig kihasználtam ezt az időszakot arra, hogy edzem és képezzem magam, s ezáltal megújult erővel folytathassam a Kéket. <3 Elvégeztem a BTSSZ alapfokú túrázó tanfolyamát, ahol múlt szombaton sikeres elméleti és gyakorlati vizsgát tettem (..életem legszebb vizsgája volt, kedves emberekkel, erdőben...), s ahol egyébként számos értékes és hasznos információ birtokába jutottam. A tanfolyamot tiszta szívemből tudom ajánlani mindenkinek, mert akik oktatnak, őszinte szívvel, hivatásból teszik (a tanfolyam díja egyénként jelképes...). A suli elvégzése után emléklapot és kitűzőt kaptunk, sikeres vizsga után oklevelet, én pedig kedvenc oktatómtól, Gabitól egy csodaszép Angyalkát. Ő vigyáz majd rám a túráimon (...mikor az Őrangyalom elfárad... ...szerintem már fárad...:)..). Suli mellett a fizikai edzések sem maradtak el - futottam elég sokat, lefutottam szeptember elején a Budapest Félmaratont, szeptember közepén teljesítettem a Meteor 50 teljesítménytúra 50 km-es távját, megcsináltam a Vasas Maraton 40 km-es Pomáz-Dobogókő csodálatos szakaszát, s aminek a legjobban örülök: újra ott lehettem a Budapest Maraton rajtvonalában, és sikeresen teljesítettem a 42 km-es naaagy kört csodaszép fővárosunkban. <3  ...s mindeközben vártam a vadászszezon végét, mindeközben vártam ezt az október végi időszakot, mikor izgatottan pakolhattam hátizsákom, mikor izgatottan vártam a visszaigazolásokat a szálláshelyekről... ...bár azt nem gondoltam volna, hogy október végén nagyobb kihívás szállást foglalni a Bükkben, mint főszezonban a Balaton mellett a Kéken... Szerdán elkezdtem küldözgetni az e-maileket, nézegetni a szallas.hu oldalt. Először háromnaposra terveztem a hétvégét, de szombatra annyira nem kaptam sehol helyet, és az időjárás miatt is riogattak (szakadó esőben pedig semmi értelme a Kéknek, futni pedig a Budai hegységben vagy a szigeten is tudok...), hogy jobbnak láttam lemondani bizonyos szakaszokról és módosítani a túrámat kétnaposra. Így jobb is, gondoltam, hisz egész más nyáron bepakolni egy háromnapos útra, mint ősszel, mikor minden ruhából több kell, nehezebb is a zsák, s így nem oly egyszerű futni az erdőben, a hegyen... Putnok volt az egyetlen állomás, ahol találtam szabad szobát, így egy gyors újratervezés után az alábbi útvonalat találtam ki magamnak: elmegyek szombat reggel busszal Sirokra, megcsinálom a Kéket Bélapátfalváig, sötétedés előtt még talán odaérek, onnan átbuszozom Putnokra, alszom egyet a panzióban és vasárnap visszajövök Bélapátfalvára a Kéken. Ez volt a terv... ...de annyira már ismerem magam, hogy a terv nálam nem mindig lesz egyenlő a valósággal.... :))))

Büszkeségeim... ..és az Angyalkám.. <3

Szombat reggel hajnalok hajnalán keltem (hajnal hatkor), 7:45-kor már a buszon ültem, ami elrepített egészen Sirok csodálatos városába. Amúgy is imádom a Mátrát, de Sirok mindent visz. Csodálatos. Gyönyörű. Fantasztikus. Nem lehet nem beleszeretni, annyira lenyűgöző, annyira ellenállhatatlanul vonzó.... ...még ilyen ködös időben is, ami engem fogadott ezen a csodás szombat reggelen... :)

 Siroki vár és a szédítő panoráma

Tíz óra után érkezett meg a busz Sirokra. Gyors pecsételést és egy villám kávét követően azonnal meg is kezdtem utamat a vár irányába - sietnem kellett, ha itt-ott meg akartam állni, hisz Bélapátfalváról fél hét magasságában megy az utolsó busz Putnokra ezen az estén - legalábbis ez állt az internetes menetrendben, s terveim szerint 28 km várt rám a nap folyamán... ...de ugye annyi gyakorlatom már van a Kékben, hogy tudjam, az MTSZ időnként légvonalban adja meg a kilométereket - számítottam rá tehát, hogy valamivel hosszabb lesz a táv...  ...és milyen jól tettem, hogy számítottam erre... ;)

 Apáca- és Barát-szikla kilátás

 Apáca- és Barát-szikla

 Bizonyíték az MTSZ-nek, hogy ott jártam... :)

 Törökasztal

Felszaladtam a várba, készítettem néhány fényképet, gyönyörködtem a kilátásban, mely teljesen magával ragadott. Ezért érdemes élni, ezért érdemes eljárni dolgozni, ezért érdemes a hétvégét várni, hogy szabadidődben tényleg ki tudj szakadni a szürke hétköznapok fogságából és élvezni tudd azt a csodát, ami körülvesz...

 Siroki vár

 A csodaszép sziklák

A várból lefelé folytattam utamat a Kéken, mely az Apáca- és Barát- sziklák felé vezetett. Innen kb ötven méter a Törökasztal (kitérő a Kékről), amit, ha valaki erre jár, kötelező megnézni, muszáj oda felmenni. Annyira szép, hogy alig tudtam elhinni, hogy ennyire szép. :) Onnan látható egyszerre a vár és előtte a sziklák, szerintem innen szebb panoráma nem is tudom, hogy létezik-e a Mátrában...

Siroki vár rövid története, akit mélyebben érdekel a váras téma.

"Különleges helyszínre lépünk be, mert a XIII. századi várépítők felhasználva a hegy belsejét is, alagutakat és kisebb-nagyobb helyiségeket véstek a vulkáni tufába. Az Aba nemzetségtől Anjou Károly király serege foglalta el, a várbirtokhoz tartozott szolgálni a környékbeli falvak népessége.

Az 1560-as években emelték az ágyúbástyás alsó várat, de mindhiába, mert elgyávult őrsége kardcsapás nélkül feladta a töröknek. Jó száz esztendő múltán foglalták vissza a császári zsoldosok, akik részben felrobbantották védőműveit. Gazdátlan falait az időjárás vasfoga tépázta, mígnem az 1960-as évek óta több ütemben restaurálják a természettel jól harmonizáló várromot. Ennek közelében emelkednek a Barát és az Apáca nevű sziklatömbök, amelyek a néphagyomány szerint a szerelmi boldogtalanságtól kővé dermedt párt rejtenek magukban..." 

(Forrás: http://www.gyongyos-matra.hu/info/latnivalok)

 Sirok infó

 ...éééén, a világ tetején....

Mennem kellett sajnos, pedig szívesen töltöttem volna itt az egész napomat. Egyszer majd még ide visszajövök hosszabb időre. Talán... ...azonnal eszembe jutott régebbi bejegyzésem, amikor azon látnivalókról, városokról, helyekről írtam, amit feltétlenül látnia kell mindenkinek egyszer az életben. Ezt a listát most szeretném kiegészíteni Sirokkal, a várral és a sziklákkal.
Mentem tovább a Kéken, futottam, mert a terep abszolút futhatóvá vált előttem. Volt némi lemaradásom időben, amit be akartam hozni, hisz túl sok időt töltöttem Sirokon, de abszolút megérte, mert rendesen feltöltött, amit láttam...

 Kéééék <3

 Csodás őszi Mátra

Rozsnakpusztáig gyakorlatilag elfutottam a csodaszép, színes, őszi erdőben. Hamar megtaláltam a bélyegzőt (..ami amúgy nem volt nehéz, hisz a puszta közepén egy darab romos házikó állt egy hatalmas nagy fával...), pecsételtem, és futottam tovább Szarvaskő irányába.

Rozsnakpuszta 

 Kéktúrás bélyegző

 ...és a piros körmeim... :)))

Szarvaskőig kb. tíz kilométer a távolság, az út változatos; az erdő csodaszép, teljesen megbabonáztak az őszi színek. Bár nekem a tavasz a kedvenc évszakom, mégis az ősznek van valami ellenállhatatlan varázsa, ami teljesen megbabonáz. A legszebb évszak, ilyenkor a legszebb a természet, megszínesedik az erdő. Életre kel. Olyan, mint az a madár, aki egész életében csendben él, egyszer fakad dalra, mégpedig a halála előtt; akkor viszont olyan csodásan énekel, amilyen csodásat még senki nem hallott... ...az erdő csakugyan - a zord hideg tél előtti időszakban kiteljesedik, színessé válik, életre kel... 

Csodás őszi Mátra

Teljesen jó időben érkeztem Szarvaskőre, 14 óra körül lehetett, ami azt jelenti, a megállásokkal, látnivalókkal együtt tartottam a tervezett időmet. Itt az lassított le, hogy akarva akaratlanul belecsöppentem egy kis vidámságba, ami, mint időközben megtudtam, települések, falvak közti vetélkedő megfűszerezve egy kis lekvárfesztivállal. Túl sok időm nem volt bámészkodni, egy picit azonban körülnéztem - a felállított díszlet annyira tetszett, hogy lefényképeztem, és a képekből elkészített kollázst küldtem haza Budapestre. ..hála az internetes világnak.... :))) ...egyébként viccet félretéve, tényleg megkönnyíti életünket a világháló - lehet, hogy már írtam róla valamelyik bejegyzésemben, de elsősorban ezért hoztam létre a facebook-on a Kéktúrás kalandjaim nevű oldalamat, persze, hogy megosszam a képeket, az ország szépségeit, de másodsorban pedig azért, mert az esetek többségében (kb. 96% - most ezt ne kérdezzétek, hogy jött ki ez a szám, csak a hasamra ütöttem...:)), szóval az esetek nagy részében egyedül járok túrázni, s mivel egyedül élek, senkinek nem mondom, éppen merre indulok el... ...illetve mondhatnám a plüss zsiráfomnak, de nem sokat érnék vele szerintem... ..és volt már rá példa, hogy egy vonatkésés miatt a pályaudvaron improvizáltam, és pár perc alatt útvonalat és tájegységet módosítottam... ..illetve régebben még küldtem Feri haveromnak chaten, merre járok (mert azért ő ismeri a Kéket, az útvonalakat..), de neki most fontosabb dolga van, apai feladatok elé nézett... :) Szóval a face-en ezen az oldalon mindig feltöltök egy-egy fotót, épp merre járok, milyen szép a táj, és akkor legalább van egy nyom, ha velem bármi történne... ..legalább tudja mindenki mikor és merre jártam utoljára...

Szarvaskő szombat délután :) 

 Szarvaskő

Végigsétáltam a fesztiválozó tömegen, pecsételtem a kocsmában, ittam egy kávét és egy narancslét, ahol valósággal teltház volt, majd folytattam tovább utamat, immáron a Bükkben. 

Eger-patak 

Szarvaskő

Szarvaskő felett a Bükk

Felmásztam az elég meredek hegyoldalon, találkoztam több túrázóval, majd megpillantottam a magasban egy keresztet. Az ott a vár. Illetve a maradék. Ami maradt belőle. De a panoráma csúcs szuper, azért bizony megéri megtenni ezt a jó pár szintet... ;)

Kééék

 

Szarvaskői vár 

(vármaradék...)

A Szarvaskői várról egész röviden ezt találtam: 

"...A meredek sziklaszirt tetején áll az ősi szarvaskői vár romja. A vár fölötti rész természetvédelmi terület. A falmaradvány kevés, de a gyönyörű kilátás miatt érdemes megtenni ezt a nem könnyű sétát. A vár valamikor Eger elővára, tarisznyavára volt. (Az őrség egy hétre való elemózsiát kapott a tarisznyájába.) A vár a szabadságharc után is az egri püspökök birtoka maradt, de hadi szerepe megszűnt, karbantartásával nem törődtek, így teljesen elpusztult..." 

(Forrás: http://www.palocut.hu)  

...ha a vár miatt nem is annyira, de a kilátásért bizony megéri feljönni...

Szarvaskői vár

A vár felé vezető út, nos, ezekre mondom én, hogy oké, simán felmegyek, lefelé lesz nehéz... ...mert nekem van szerintem egy kőfóbiám lefelé (..a patakfóbiám mellé, mert a patakokba előszeretettel beleesem... ..akár kétszer is...:)))... :) Felfelé imádom a köveket, mert meg tudok kapaszkodni bennük, ki tudom támasztani a lábam, engem mindig a lefelé út kínoz meg.. ...főleg ha nyálkás az idő és csúszik a kő.... ...de semmi probléma, tök jó, hogy ilyen volt a hegy, legalább gyakoroltam. :))) 

...ide imádtam felmászni...

szép, színes természet :)

Csodálatos panoráma

A vár után futásnak eredtem a színes erdőben, majd jött egy csodás folt gyönyörű kilátással, utána egy kopár kis hegy (képek fent). Ott a fennsíkon végiggyalogoltam, néztem lefelé, néztem az életet, ahogy zajlik körülöttem és hirtelen ugyanaz a gondolat szökött a fejembe, mint a Gerecsében a Kétágú hegy tetején - most itt vagyok fenn a világ felett, most minden alattam zajlik, innen szép csendben én most mindent belátok... ;) Hihetetlen jó érzés ott fent lenni úgy, hogy senki nem tud róla... ..csendben elbújok és szemlélem az életet... ;)

Bükk

A Kééééék és naaaagy rajongója... :))))

Csodálatos a Bükk. Nem nagyon jártam még erre. Illetve errefelé jártam már, legutóbb pár éve Ildi barátnőmmel, amikor Lillafüreden töltöttünk néhány napot novemberben, és elmentünk erre-arra, de akkor nem túráztunk, nem futottunk (..mert ő nem fut...), hanem autókáztunk, wellneszeztünk és barlangokat jártuk végig. Szóval így túrázni, futni még soha nem voltam erre, és meg kell mondjam, totálisan belehabarodtam a Bükkbe. Nekem nagyon hasonlít a Mátrára, nagyon sok mindenben, de valahogy mégis picit más. Egyedül voltam az erdőben, és mosolyogva futottam. Imádtam ott lenni, imádtam, ami körülvesz, egyszerűen imádtam, hogy élek...

A csodaszép Bükk :)

Végig 500 méter körül voltam, kisebb-nagyobb emelkedőkkel, de nem volt vészes a pálya. Szarvaskő után a Kis-hegy mellett futottam el a Kéken, majd jött a Tardos-tető, Köves-bérc, Almás-hegy, szebbnél szebb vidékek. Az eső sem sokkal Szarvaskő után elkezdett pötyögni. Nem volt vészes, nem áztam el, csak épp hogy esett. Néha elállt, néha újra kezdte.

Gilitka-kápolna

Ismeretlen katona sírja a kápolnával szemben

A Gilitka-kápolna után futottam tovább, mert kezdett szürkülni és tovább pötyögött az eső. Bár még csak fél öt körül járhatott, mégis az időjárás miatt elég sötét volt az erdőben. Nem nagyon esett, épp csak pötyögött, de ha több órán keresztül pötyög valakire, az bizony előbb utóbb elázik rendesen... 

A következő bélyegző a Telekessy vendégháznál található, mely eléréséhez egy picit le kell térni a Kékről, de gyönyörűen ki van táblázva az irány. Na, gondoltam, most majd jól leszúrom őket, amiért nem válaszoltak az e-mailemre. ..merthogy nekik is írtam e-mailt, itt is próbálkoztam a szobafoglalással... ...de mikor megérkeztem, megértettem, miért nem válaszoltak... Tiszta kísértetház. Ajtók zárva, néha csend, senki és semmi a környéken, kihalt minden... ...még egy kutya sem ugatott a távolban... ...még szerencse, hogy nem igazoltak vissza nekem itt szobát... :))))

 
Út a Telekessy vendégházhoz (letérő a Kékről)

Telekessy vendégház

Fél hat körül értem be Bélapátfalvára, és a 28 kilométer az bizony 32 kilométer lett. :) ...ahogy én azt korábban sejtettem... :))) Vészesen kezdett sötétedni, mikor feltűnt mögöttem a Bél-kő, sajnos a fényképen a szürkület meg is látszik... Élőben csodás volt. Ide is visszajövök még az tuti, szerintem tavasz végén, vagy nyáron.  ...és remélem, nem egyedül... 

A fotózás után futottam a dzsindzsáson keresztül, hogy minél hamarabb beérjek a faluba. Éhes is voltam, a buszt is meg akartam keresni, el is áztam már, mikor hirtelen a semmiből kutyákat hallottam ugatni a távolból, majd egyre közelebbről. Ledermedtem. Félek a kóbor kutyáktól, nemrég megtámadott egy terepfutót egy öt fős kutyafalka a HHH-n, illetve azt hallottam, azt olvastam, a Bükkben sok a kóbor kutya és a kerítés nélküli ház a faluvégeken, és hát odáig fajult a dolog, hogy pusztán önvédelemből (..és nagyon remélem, hogy csak dísznek...) vettem paprika spray-t egy vadászboltban. Harmadik nekifutásra. ...nem nagyon akart összejönni ez a dolog. Egyből kettőt vettem, mert az eladó elmondása alapján egy spray csak egy kutyát tud hatástalanítani. Medvére kevés. :) Háát, mondom, akkor veszek kettőt, ha mondjuk öt fős a kutyafalka, akkor már csak háromnak maradjon esélye... ;) Szóval a kutyaugatás mellé emberhang is társult, így valamelyest megnyugodtam. Két kutyás csajszi volt, de az egyik csaj kutyája annyira agresszív volt, hogy valamiért rámugrott vad ugatás kíséretében, alig bírta elhúzni a gazdája... ..azt nem tudom, gyenge embernek minek erős, neveletlen kutya?? Nem győzött bocsánatot kérni, előre is mentek. A másik kutyás lánnyal hátul maradtunk és elkezdtünk beszélgetni. Az ő kutyája aranyos volt, megszaglászott, megnyalogatott. Ő csak az erdő felé ugatott, de nagyon. Kérdeztem, mi baja. Mondta a lány, nem tudja pontosan, de valószínűleg érzik a vadakat, akik szürkület után lejönnek a patakhoz inni. Mondta nekem, hogy vigyázzak én is szürkület után, mert a szarvas akár veszélyes is lehet. Na, nem szándékosan bánt, csak megijed és önvédelemből. ...pont azon okból, amiért nekem is ott van a paprika spray a táskám oldalában.... 

Amúgy a Bükki kutyás pletykákkal ellentétben semmilyen negatív tapasztalatom nem volt - ezt a kutya rámugrott a gazdija jelenlétében esetet leszámítva, úgyhogy nem kell félni a Bükkben. Kerítés is mindenhol van, maximum a vadászok lőnek le - merthogy a Bükkben még mindig van itt-ott vadászat, Bélapátfalvánál ez jelezve is van...

Bélapátfalva határában

Bélapátfalva by night :)

Mikor beértem Bélapátfalvára és arra gondoltam, innen nekem még több mint egy órát kell buszoznom, ráadásul ózdi átszállással, majdnem elsírtam magam... Éhes voltam, elázott a pulcsim, elázott a cipőm, a zoknim, mindenem. A hajam csupa víz volt. Ahogy mentem az úton, megláttam két hölgyet beszélgetni. Köszöntem nekik és elmondtam a bánatomat. Megkérdeztem, nem tudnak-e véletlenül olyan titkos vendégházat, ami mondjuk nincs fent neten. Csak szájhagyomány útján terjed... ...háááát legnagyobb örömömre egyből szóba került egy bizonyos Manci néni... ..aki időnként kiadja a szobáit, de nem tudta a két hölgy, pontosan merre is lakik. Aztán az egyik hölgy hirtelen rámutatott egy házikóra, hogy itt is van kiadó szoba. ...és tényleg, mikor közelebb mentem, a kapura ki volt írva egy telefonszám. Próba szerencse, felhívtam a számot. Felvette egy hölgy, közölte, hogy teltház van nála, de várjak egy pillanatot, kijön. Két perc múlva nyílt az ajtó, megjelent egy mosolygós hölgy és azonnal megsajnált. Beinvitált, és azt mondta, lenne itt egy szoba a garázsban. De nézzem meg, megfelel-e. Nincs mosdója, zuhanyzója, amiatt be kellene mennem a házba, ahol viszont nagyon sajnálja, de teltház van. ...mert azok a szobák szebbek... Megnéztem a garázs melletti szobát, oohh gyönyörű motor állt benne (hölgy fiáé..), mármint a garázsban, a szoba viszont frissen festett, tiszta szőnyeggel, négy ággyal, és ami fontos, két konnektorral! Ez ugye a Balaton melletti vendégházas sztorim után fontos! :) ...hogy legyen minimum egy konnektor a szobában... Végülis a mosdó és zuhany is megoldva, kávét is bizniszeltem magamnak reggelre a nénivel, úgyhogy gyorsan átgondoltam a helyzetemet. Vagy buszra szállok és Ózdon keresztül átrobogok Putnokra, feltéve, ha elérem a csatlakozást (...ha nem késik a busz...), ha nem érem el, Ózdon csövezek ma éjjel :)))), vagy Ózdon is kereshetek egy Manci nénit, bár nem tudom, milyen emberek laknak arrafelé, nem ismerem a környéket... ..de ugye, köztünk szólva, nincs túl jó híre... ...vagy pedig itt maradok a garázs melletti szobában 3000 HUF-ért, zuhannyal és mosdó használattal, reggeli kávéval. Úgy döntöttem, maradok. Szóltam a hölgynek, hogy gyorsan elrobogok még a vasútállomásra pecsételni (ami egyébként hatalmas pályaudvar, egy darab pad volt a sínek mellett és egy villanyoszlop a kéktúrás bélyegzővel) és megnézem, nyitva van-e még valami itt az Isten háta mögötti kis faluban szombat este hat óra tájékán. Felhívtam a putnoki panziót, hogy elnézést, de ne várjanak. Megígértem nekik, hogy megyek majd hozzájuk máskor, a Kéktúra ezen szakasza még úgyis rám vár. A bélyegzőt könnyen megtaláltam, ott volt az egy darab kis pad mellett, boltot viszont nem láttam nyitva. Egy kocsma volt, ahol szállingóztak az emberek, de hozzájuk most nem volt kedvem, így visszasétáltam a házba. Megettem mindent, amit a táskám mélyén találtam, feltöltöttem néhány képet a netre, fogat mostam és mély álomba szenderültem.

 Szobám a garázs mellett :)))

Reggel hét óra körül ébredtem. Nem akartam túl korán kelni, hisz hajnalban még sötét és hideg van, annak nincs túl sok teteje. A hölggyel is úgy beszéltem meg, hogy hét óra körül jön és hoz nekem kávét. Amúgy nagyon kedves volt, hozott nekem még este papucsot és hajszárítót is. Szóval reggel hét óra körül keltem, gyorsan lezuhanyoztam, megittam a kávét, megettem az egy megmaradt müzli szeletemet, fogat mostam és felöltöztem futócuccba. Mire elkészültem, már meg is érkezett a második adag kávém, tálcán felszolgálva, hideg tejjel, cukor nélkül, ahogy szeretem. Jobb, mint a Hilton. Komolyan. Ott nem kaptam tálcán az ágyam mellé kétszer a kávét soha.... ;) 
Mielőtt útnak indultam, váltottunk még pár szót, mesélt az itteni életről, az üzletről, a gyermekeiről. Kérdezett a túráimról, én hogyan élek. Mondtam neki, mindenképpen ajánlani fogom az ő vendégházát, mert nagyon szívélyes nála a vendéglátás. A ház neve Apátság úti vendégház, Bélapátfalva.

Bélapátfalva

 ...színesen szép az élet... <3

 Bélapátfalva

Nyolc óra előtt sikerült elindulnom, megkezdtem a vasárnapi Kéktúrát. Izgatott voltam, mi vár rám még a Bükkben. Utam a horgásztó mellett vezetett, itt található a másik kéktúrás bélyegző, viszont a Szomjas Csuka vendéglő nincs mindig nyitva, ezért érdemes a vonatállomáson pecsételni. A tó partján már gyülekeztek a horgászok, nyitogatták a nap első sörét, borát...

 Szomjas Csuka vendéglő, Bélapátfalva 

(itt is van bélyegző, de ez nem mindig van nyitva...)

Néhány méter után ismét a csodás, színes erdőben találtam magam. Itt láttam egyébként kiírva, hogy vigyázat, vadászat van az erdőben. Ennek ellenére bátran bementem, mert a vadászat sötétben folyik általában - délután négy-öt órától hajnalig. De már reggel nyolc óra volt.

Bükk

Ahogy egyre beljebb és egyre feljebb kerültem az erdőben, egyre hűvösebb lett az időjárás, s egyszercsak elkezdett elég durván emelkedni. Szuper, gondoltam magamban, ez remek edzés jövőhétre! ...merthogy gondoltam egy merészet, és október 28-ra beneveztem a Piros 85-re... ..ami távolságban 85 km lesz, a szintemelkedés pedig 3000 méter feletti, ha jól néztem... ..szóval szorítsatok legyetek kedvesek nekem szombaton... Köszönöm! Visszatérve a hétvégi edzésemre, megörültem nagyon a hirtelen emelkedésnek. Egyrészt, mert ezt imádom benne, a leküzdendő szinteket, másrészt imádom a magasabb szinteken lévő tisztább levegőt, imádom a tiszta erdő illatát, harmadszor pedig az egyik legjobb izomerősítő... ...ettől és a sok futástól kemény a fenekem... ;) ..erre mondom én, lehet csalni a futásnál is, túrán is, de attól nem lesz kemény a combunk, fenekünk, ha össze-vissza csalunk... Ennyi. Robogtam tehát felfelé a hegyen, s belefutottam egy jó kis ködbe. ..ami amúgy nagyon szép a képeken... Szerintem. :)

A sejtelmes, ködös Bükk :)

Félúton felfelé elértem a Katonasírokat,  megnéztem őket, majd jobbra felfelé indultam tovább. Itt fel kellett egészen a szélére másznom, s a "szakadék" felett mennem, mert elég sok kidőlt fa került az utamba, s annyira sűrűek voltak, hogy nem lehetett alattuk átbújni, ahhoz pedig magasan voltak, hogy átlépjem őket. Azt találtam a legjobb megoldásnak, ha felmászom egészen a szélére és ott fent végigbaktatok.

Szuper irányjelzők 

 OKT Bükki szakasz

 Katonasírok

Sajnos elég sok kidőlt fát láttam. Erről amúgy olvastam, hogy még a tavaszi extrém időjárás óriási károkat okozott a Bükkben, több rész le volt zárva még nyáron is. A Kék aránylag jól járható, bár még most is nem egyszer kellett fákat másznom, kerülnöm gyökerestől kidőlt fák miatt... ..annyira sajnáltam őket... 

 Meredek kapaszkodó a Bükkben

 Sajnos elég sok kidőlt fát láttam...

Gyönyörű volt a Bükk vasárnap reggel is. Az elején elég jól kezdtem, sokat futottam, de a meredek emelkedők kivettek belőlem, így időnként belassultam, volt, hogy meg is kellett állnom, mikor elkezdett nagyon gyorsan dobogni a szívem. De hála a rutinomnak, kiismertem önmagam, tudom, nagyjából mit meddig szabad...

Bükk szerelmem

 A csodás Bükk és új rajongója ;)

 Útmutató

A Napocska sajnos nem sütött, picit hűvös volt, pont egy picit fáztam, amikor épp nem futottam. Szóval ez a tökéletes futóidő, túrázó idő. Elég sok emberrel találkoztam útközben, sokan választották a Bükköt programnak a tévé helyett.

Bükk

 Cipőfotó próbálkozás.... ...hehehe, nem sok sikerrel.... :)

 ...a Napocska is próbálkozott sütni... :)

 Csodás őszi futószőnyegem a Bükkben :)

Itt a Bükkben rengeteg a kőhegy, azt vettem észre. Itt egyfolytában ilyen kő, olyan kő van, a térképen, az útmutatótáblákon. ...és persze a valóságban is. :)
Itt gyakoroltam a kőfóbiámat, próbáltam minél gyorsabban (magamhoz képest gyorsan) lejönni egy csúszós, köves hegyoldalon. A dolog pozitív oldala, hogy egyre bátrabb vagyok és hétvégén egyszer sem estem (voltak kisebb megcsúszások, de szerencsére sikerült kiegyensúlyoznom az esési kísérleteket és megúsztam szárazon a túrát, futást...)

 Ősz a Bükkben és a köves hegyoldalak

Bükk

 ...itt majdnem eltévedtem... :))))

A Pes-kő kapujánál megálltam, természetesen felmásztam a kövekre és gyönyörködtem a panorámában, készítettem egy-két képet, elszórakoztattam magam. Egyszer csak megláttam egy srácot, aki egy Helló kíséretében már ment volna tovább, ha nem szólok utána: ezt itt nem nézed meg? Valószínűleg elég meggyőző lehettem, mert azon nyomban ott termett mellettem, s már együtt csodáltuk az elénk táruló fantasztikus panorámát.

 Pes-kő kapu

A srác egyébként (sajnos nem tudom a nevét, nem kérdeztem meg) 17 éves, a szüleivel együtt csinálják a Kéktúrát, már a vége felé járnak. 2012-ben kezdték el, és Írott-kőtől megvan nekik minden szakasz, úgyhogy hamarosan bekerül az ő nevük is a "Nagykönyvbe". A srác mesélte, hogy az apukája egyszer teljesítette a Kinizsi 100-at is. Megsúgtam neki, hogy az nekem is célom. ...méghozzá nem is olyan távoli célom.... ;) (..de ez most egyelőre nem téma, most még először a Piros 85-re készülök... ..az sikerüljön....;))...

Elindultunk együtt utunkra. Kérdeztem tőle, hol vannak a szülei, s hogy miért hagyta le őket, nem haragszanak-e érte. Említette, nem ez az első eset, hogy ő gyorsabb, és a következő bélyegzőhelyen mindig bevárja őket. Nem szeret totyogni, mint ahogy én sem, így együtt mentünk el a Cserepes-kői barlang bejáratáig, egész jó tempóban. 

 Cserepes-kői barlang

A barlangnál pecsételtünk, és körbenéztünk. A túraiskolában egyik oktató srác említette nekem, hogy a Bükkben két olyan barlang is van, ahol meg lehet szállni, csak hálózsákot kell hozni. Az egyik ez a barlang, a másik, ha jól emlékszem, nem a Kéken van (de közel). Valóban, a barlang belsejében találtunk egy ágyat, komplett berendezett "konyhát" (edényeket, bögrét, evőeszközt). Kint a barlang előtt tűzgyújtási lehetőség van. Sajnos belül sötét volt, így csak a telefonommal tudtam készíteni elég rossz minőségű képet. De azt hiszem, most ebben az esetben nem a minőség a legfontosabb... ;) 

 Barlang belsejében

Nekem indulnom kell tovább, mondtam a srácnak, mert legkésőbb este hatra Putnokra kell érnem. Jön velem ő is, azt mondta, neked jó a tempód... Megbeszéltük, hogy egy darabig még velem tart, aztán bevárja a szüleit. De biztosított afelől, nem lesz gond, mert telefonon el tudják érni egymást a családjával. Elindultunk tovább, először egy extrém meredek, jó kis köves lejtő következett (itt belassultunk mindketten...), majd szintben haladtunk tovább, s közben jókat beszélgettünk. Bár még csak 17 éves a srác, de nagyon komolyan és értelmesen gondolkodik, vélekedik az életről. Szuper szülei lehetnek!

 A csodás Bükk

Mikor elváltak útjaink a sráccal, újra egy meredek emelkedő következett. Megmásztam, jött a következő. Tisztára, mint a Mátra... Ekkor már 900 méter felett voltam, s láttam, nemsokára jön a legmagasabb pontja a Kéknek, mármint itt a Bükkben, a Tar-kő, ami 949 méteren van. Mikor elértem, tudtam, hogy akkor most itt szint és lefelé menet lesz, vége egy időre a kemény edzésnek... :) Egy darabig szintben ment a történet, majd jött egy köveken lefelé száguldozós rész, amit a Keskeny-rét követett. Itt picit kifújhattam magam. :) Hosszú volt még az út innen Bánkútra, különböző nehézségű és szépségű terep váltakozott.

Futópálya a Bükkben

Bánkút, Fehér Sas panzió

Bánkúton a Fehér Sas panzióban ittam egy kávét és ittam egy narancslevet. Éhes is voltam, de nem volt időm enni. Kérdeztem, van-e valami szendvics vagy valami, amit el tudok vinni, mert nincs időm megvárni, míg megfőznek valamit és nincs időm azt itt ülve megenni. Szendvicsük nem volt sajnos, volt viszont  Snickers csokijuk, úgyhogy vettem két csokit, mondván, azzal csak kihúzom Putnokig...
A síházban pecsételtem és folytattam utamat tovább a Kéken.

Bánkút, síház

Szerintem most jött a nap legszebb része. Legalábbis nekem ez a rész nagyon, de nagyon tetszett. Valószínűleg azért, mert itt lefelé futottam, lazán, könnyedén, mosolyogva (...akik felfelé jöttek nem mosolyogtak ennyire...) és a lankás hegyoldalnak köszönhetően szuper tempót tudtam futni végig. A környezet, a táj pedig maga volt a csoda... ...pont olyan volt, mint amilyen Mennyországot elképzelek magamnak... ...csak a mogyoróvaj hiányzott... :))))

Bükk szerelem <3

Ördögoldal :)

Ezt a részt minden irányból, minden szögből lefotóztam. Duplán is. Ha az egyik nem sikerülne, ott a másik. Ha esetleg bemozdul, vagy hasonlók... Csodaszép volt minden. Időnként komolyan magamra kellett szólnom, hogy azért nem kell minden bokrot és minden keresztet lefotózni...

Majd ismét jött egy meredek hegyoldal lefelé. Itt megint azt csináltam, hogy kinéztem egy fát és finoman nekifutottam. ...hogy állítson meg... Itt eldöntöttem, hogy a Bükköt nem tudom bevállalni sötétben. Számomra ismeretlen a terep, nem is egyszerű, meg kell küzdeni minden egyes kilométerért. Szuper jó, gyönyörű, élvezetes, de nem adja ingyen magát... Szóval elengedtem azt, hogy Putnokig meglesz az egész Bükk. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy elég lesz nekem Mályinka. Ott megállok, nézek valami buszt Miskolcra vagy Egerbe, s onnan szépen hazajutok Budapestre. Az egyik gond az volt, hogy ismeretlen terep és a Bükk sem viccel, a másik pedig, hogy az MTSZ szerint az egész 52 km. Na most ebből én tegnap megcsináltam egy 11 km-es szakaszt, tehát 41 km lett volna mára. ...de ahogy nézem a gps-t és a valóságot, igazából ez egy 64 km-es szakasz, tehát Putnokig lenne összesen 53 km-em... ..ami nem lenne gond, ha hatkor nem sötétedne rám, vagy ha lenne később csatlakozás Putnokban, mint fél hét... ..mert fél hétkor megy az utolsó vonat Miskolcra és annyi. Maximum beállítok a tegnap lemondott panzióba, hogy ma mégis itt vagyok... ..de én már haza készültem. Ruhám sincs annyi, hogy három napra elég legyen... ..fel volt adva a lecke... ..kimeríteni sem akartam magam, azt sem akartam, hogy rohanok, és esetleg valami baleset ér... ..elesem vagy hasonlók... ..mert egy hét múlva P85... ..annyit nem ér az egész... ..úgyhogy most az egyszer a világtörténelemben győzött a józan eszem a teljesítménykényszerem felett és megbeszéltem magammal, hogy Mályinkánál leteszem a lantot, duplán pecsételek és legközelebbitt folytatom majd a szakaszt...

Útban Mályinka felé...

Mályinka előtt felmentem a kilátóba, s megcsodáltam a várost, a tájat. Az erdő mélyéről, távolból lövéseket hallottam. Nah, ezek tuti a vadászok, gondoltam, szuper gondolat, hogy eldöntöttem, hogy itt kiszállok... ...s mivel úgy gondoltam, már nem kell sietnem, ezért nyugodtan elidőztem itt a kilátóban, elnézegettem mindent, mint aki abszolút ráér...  ..mert hát én azt hittem.... 

(Amúgy itt Mályinka picit csalódás volt, mert néhány éve, mikor Ildivel itt jártam, a kilátóból egy szuper verset írtak ki a falu lakó, s akkor meg is állapítottam, itt tuti jófej emberkék laknak - Mályinka, ahol finom a pályinka - valahogy így volt...:))). ...most sajnos ehelyett szeretlek Anett, én is Béla, ilyen szövegek voltak...)

Mályinka

Mályinka, kilátó

Mikor beértem a faluba, csak lestem, milyen gyönyörű házak vannak, saját horgásztóval, hatalmas kerítéssel...

Mályinka

Vendégház, Mályinka

Mályinka

Bementem teljes nyugalommal a Sanyi presszóba, mint akinek bőven van ideje, pecsételtem, és elkezdtem kérdezgetni a pultos bácsit, merre van a buszmegálló. Amit mondott, teljesen ledöbbentett. Hogy buszmegálló az van, de busz ma már nem jár. Hogy miii??? Ilyet mondani egy pesti lánynak, aki hozzá van ahhoz szokva, hogy teljesen mindegy, milyen napot írunk és hány óra van, busz az mindig közlekedik, maximum nem ötpercenként.... Hát én teljesen ledöbbentem, azt sem tudtam, mihez kezdjek. Négy óra elmúlt... Azt mondta a bácsi, menjek át Dédestapolcsányra, ott van egy busz négy órakor Egerbe. De most van négy óra, hallo! Dédestapolcsány pedig két és fél kilométerre van, ebben megegyeztünk a bácsival, nem tudom nulla perc alatt ott lenni... ..Nézze meg, hátha van később is busz... ..néztem a neten, ott nem volt. Mindegy, elindultam. Uppony tíz kilométer, mint megtudtam, ott már nincs szinte semmi szint. Szuper. Putnok innen 21 kilométerre van, ami azt jelenti, le kéne futnom egy két óra körüli félmaratont már 30 km-rel a lábaimban... ..kétnapos cuccal a hátamon... ..két snickers-el és egy müzliszelettel a gyomromban.. ..ezt hívják úgy, hogy lehetetlen... ..pedig meg kell próbálnom... ..maximum valahol stoppolok... ..mert az nem jó üzlet, hogy kifutom a belem, közben pedig nem lesz pecsétem sem Upponyban, sem Putnokon... ..de igazából már nem is érdekelt a pecsét, egyszerűen csak haza akartam jutni a saját lakásomba, a saját ágyikómba, ennyi. Elkezdtem futni Dédestapolcsány irányába és bíztam abban, rossz a net, s a bácsinak lesz igaza. ...jó volt a net. A bácsi sejtette rosszul... ..azt jól tudta, hogy négykor van egy járat Egerbe, csak azt nem vette figyelembe, hogy vasárnap van. Ergo az volt az utolsó busz. Fasza! Majdnem sírtam. Három negyed 5 lett hirtelen. Esélytelen fél 7-re Putnokba érni. Gyorsan elővettem a telefonomat és megnéztem, mi újság Upponnyal. A bácsi azt mondta, azt meg se nézzem, Uppony nagyon pici falu. ...legnagyobb örömömre a bácsi most nagyot tévedett. Találtam egy buszt, ami 17:30-kor Upponyból Putnokra, s amivel elérem a miskolci vonatot. Azt jelenti, van kb 40 percem lefutni 8 kilométert. Ez ugye frissen, üdén, hátizsák nélkü abszolút nem okozna problémát, de a helyzet most picit másként áll... ..viszont meg kell próbálnom... ..max pecsételek és átballagok Putnokra és elmegyek a panzióba, hogy mégis megjöttem... szombat helyett vasárnap... ...ha nincs hely, maximum alszom a garázsban, gyakorlatom már van benne. :)

Dédestapolcsány

Lefutottam a kb. 8 km-t mondhatni versenytempóban. Aszfalton. Időnként meg kellett állnom pár másodpercre, annyira szép helyen futottam. Őszi erdőben egy hatalmas tó mellett... ..ide is vissza kell még jönnöm. Muszáj. ...picit nyugisabb körülmények közt... Fantasztikusan szép itt minden. Az időm, egyenes arányosan az erőmmel, vészesen fogyott. Éhes is voltam. Fáradt is. Izgultam is, hogy most mi lesz... Mikor kiértem az erdőből, megláttam egy autós hölgyet. Nyolc perc volt buszindulásig és nem tudtam, melyik megállóból megy a busz. Ő épp a sorompót zárta. Rémültem kérdeztem tőle, melyik irányba fussak, és ő merre megy... ..és hogy elvinne-e a buszhoz, mert nyolc percem maradt csak. Intett, hogy szálljak be. Gyorsan leállítottam az órámat és épphogy megelőztük a buszt. Kb 400 métert vitt. Ennyire közel volt. A busz azonban, ahogy felszálltam rá, elindult. 17:27-kor, nem várta meg hogy 17:30h legyen... ..a lényeg, hogy valahogy csak elértem ezt a buszt... Itt nem pecsételtem, de itt voltam, a szakaszom eddig megvan. Volt már ilyen esetem, tavaly Várgesztesen. Ott is döntenem kellett - vagy pecsét, vagy utolsó busz. Nem kérdés... A következő szakaszt itt kell kezdenem, és akkor majd duplán pecsételek. Most Mályinka van duplán, mert a Sanyi presszóban még abban a hitben voltam, hogy én ott befejeztem a túrámat...

Uppony előtt a tó

Upponyi szoros

A buszon gyorsan átöltöztem, találtam némi szőlőcukrot a táskámban, azt megettem. Putnokon megvártam a vonatot, Miskolcon nyolc egész percem volt az átszállásra. Szerencsére találtam egy büfét nyitva, úgyhogy vettem egy sonkás szendvicset, egy csokit és egy fantát. Úgy szálltam fel a vonatra, mint aki egész nap nem evett... :) 

Eszembe jutott, milyen szuper rendező az élet. Hogy tegnap lett szállásom Bélapátfalván, nem kellett elbuszoznom Putnokba. Visszafelé ez a túra szívás lett volna... A legmeredekebb részen rámsötétedett volna, nem biztos, hogy ott, azon a részen bevállaltam volna a sötétben futást... ..valószínűleg lekéstem volna az utolsó budapesti buszt... ..ennek most valahogy így kellett lennie... ..pont így, ahogy az megtörtént... 

Szombaton 32,39 km-t teljesítettem 7 óra 53 perc alatt (bámészkodással, szünetekkel, nézelődéssel együtt), 1015 méter szintemelkedéssel. Vasárnapi adagom 39,17 km volt, mindezt 9 óra 25 perc alatt teljesítettem, a szintemelkedés 1270 méter volt felfelé (lefelé a süllyedés 1380 méter, s ez azt hiszem, jobban megviselt...:))). Picit csalódott voltam, mert nem sikerült megcsinálnom végig a Bükköt. De a km-ek el lettek számolva... Ha tudom, hogy összesen 64 km az 52 km helyett, akkor másképp tervezek. Mindegy. Lényeg, hogy nem hajtottam szét magam, győzött az eszem. ..és azért ez sem rossz ezen a nem túl könnyű terepen...  ...s lett egy új szerelmem, akit úgy hívnak: Bükk... :)