OKT 2 számú túra, Kemeneshát: Sárvár - Sümeg szakasz

2017. augusztus 17-én csütörtökön és augusztus 18-án pénteken az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán: 

OKT 2 számú túra, Kemeneshát: Sárvár - Sümeg 

OKT-021: Sárvár - Csónakázó-tó - Termálfürdő - Rába-híd - Haraszt-erdő - Sitke, kápolna - Gérce

OKT-022: Gérce - Rózsáskerti erdészház

OKT-023: Rózsáskerti erdészház - Scherg házaspár sírja - Banya-fa - Hidegkúti erdészház

OKT-024: Hidegkúti erdészház - kidőlt fa - Lajos-bükkök - Nyomásfokozó - Harangláb - Káld

OKT-025: Káld - Kis-Lánci-dűlő - Tacskándi-erdő - Tomaji-erdő - Káldi úti dűlő - Felsőfalu - Hosszúpereszteg

OKT-026: Hosszúpereszteg - Szajki-erdő - Szajki-tavak - Szajk, erdészház

OKT-027: Szajki erdészház - Szajki-tavak - Bögötei-dűlő - Bögötei-erdő - Robur roncs - Kávás-kúti-erdő - Öreg-erdő - volt Ötvös vá.

OKT-028: volt Ötvös vá. - Dergecsi-erdő - Dergecs-puszta - Beretvás-dűlő - Fenyősi-patak - Kisvásárhely

OKT-029: Kisvásárhely - Vágás-erdő - Tótvár - Marcal-patak - Nyírlak - Sümeg

Sümegi Vár

A sorrend most is fordított volt, melynek oka, hogy ismét betettem egy nulladik napot, amikor is unokatesómékhoz mentem látogatóba. Úgy gondoltam, inkább a túra elején nézek be Hozzájuk, mikor még friss, üde, kipihent, tiszta, ápolt, friss illatú vagyok, mintsem a túra végén a felsorolt tulajdonságokkal szöges ellentétben lévő állapotban..... Szerintem így mindenki jól járt. :)

Szerdán délben megérkeztem  Sümegre. Volt nagy öröm, boldogság, hiszen két kis szerelmemmel újra láthattuk egymást. Édes kis Attikám szokásához híven azonnal a nyakamba ugrott, míg drága kis Danikám szégyenlősen nyomott az arcomra két leheletnyi finom puszikát. Beszélgettünk, ettünk, ittunk, picit játszottunk, majd felkerekedtünk és kirándultunk egyet a gyerkőcökkel a Várba. Több éve mondom unokahugomnak, Áginak, hogy bizony nagyon régen voltam fenn a Sümegi várban, viszont most a Kéktúra miatt is fontos volt, ezt bizonyára érezte ő is és idén eleget tett kérésemnek.. :)  

Hátul mentünk a kertek alatt egy hosszú úton át, s a két kissrác megkapta aznapi feladatát: ők voltak az idegenvezetőink. ;) Várbéli élményeinkről azonban most meséljenek a képek... :) 

Sümeg 

Vár felé félúton :)

...közel a cél... ;)

...s hogy mindenkinek legyen kedve és energiája, 

a Vár aljában nyomtunk egy fagyit és játszottunk egy keveset... ;)

Bizonyíték ;)

Sümegi Vár

A szerdai csipet csapat :)

  Gyermekfelügyelet, míg ők körbejárták a Várat... :)))))

...volt ágyú is...

A régi konyha

Betekintés a Vár faláról a vár udvarára

Néhány gondolat a Sümegi Várról: 

"..A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll.
Sümeg várának építése 1262-től több történelmi korszakon keresztül tartott, mígnem Széchenyi Pál püspökségének idején, a XVII. században lezárult. 1705-ben Rákóczi seregei szállták meg a várat. 1709-ben az osztrákok visszafoglalták, majd 1713-ban felgyújtották. Két és fél évszázadon át
elhagyatottan állt. 1957-ben a Magyar Műemlékvédelem feltárta és helyreállította. 1989 óta a vár üzemeltetője folyamatosan rekonstruálja a várat, melyben kiállítások és korabeli programok várják az idelátogatókat..." 

(Forrás: sumeginfo.hu)

...s kitekintés Sümeg városára...

Hotel Kapitány Wellness szálloda a Várból

Várudvar

Plébánia templom és a Püspöki Palota a Várból

Csoportkép <3

Két kis szerelmemmel <3

Kiállítás gyermekek rajzaiból a Várban

...és igen.... <3

Sümegi Vár

Természetesen kipróbáltunk mindent :))))

...mindig én voltam az áldozat.... :)))) 

...de hát ki tudna két ilyen gyönyörű fiúnak ellenállni...??... ;)

...mindig tanul az ember...

A régi kápolna a Várban...

...s a pénzes kút... ..ide dobtunk be pénzt, ami azt jelenti, 

hamarosan visszatérünk... 

Úgy legyen :)

...s fent, a hálószobában...

..csodás dézsa...

Sümegi Vár infó

A Vár alatt

Aréna, itt tartják a bemutatókat, lovagi tornákat

Vár után ittuk egy-egy jól megérdemelt jégkását, megnéztük közelebbről a Plébániatemplomot, majd hazasétáltunk, a gyermekek elfáradtak. Összesen 5 km-t túráztunk össze ezen a napsütéses, meleg szerdai napon - mert fázni cseppet sem fáztunk. Gyermekeknek nagy kihívás volt, nekem egy boldog, vidám, mosolygós, könnyed bemelegítés a két napos kéktúrám előtt.  

 Plébániatemplom, Sümeg

Este vacsi, gyors zuhany, majd egy hatalmas verseny a szőnyegre leterített versenyautó pályán a gyermekekkel... :) Élmény volt. :) Tíz óra körül bújtunk ágyba, én drága kis Attikám mellett aludtam. Olyan jó volt reggel felébredni és elsőként meglátni édes kis buksiját.... <3

Reggel másik meglepetés is ért. Mikor lementem fél nyolc magasságában kávét inni, másik unokatesóm, Zoli már ott sündörgött a konyhában. Nagyon megörültem neki, hisz előző nap tudtam meg, hogy a héten délutános, későn végez, így azt gondoltam, nem biztos, hogy most tudunk találkozni. De tudtunk. Zoli mondjuk eleve korán kelő, keveset alszik. Szóval megörültünk egymásnak, beszélgettünk, kaptam egy kávét és finom reggelit, mielőtt útnak indultam. Ezúton is nagy köszönet Ágiéknak mindenért! <3

Következő meglepetésként az ért, hogy Zoli első 10 km-en elkísért bringával. Mondanom sem kell, nagyon megörültem ennek a hírnek! Kéktúrám alkalmával még senki sem kísért biciklivel, pedig már bejártam több, mint hatszáz kilométert. Imádom, hogy mindig ér valami meglepetés, hogy mindig történik valami újdonság, s így túráim tényleg mindig még színesebbek... <3

Zolival úgy oldottuk meg, hogy országúton, autóúton elől futottam, ő pedig mögöttem tekert, mintegy védelmet biztosítva a futó hölgynek... :)))) Erdőben leszállt a bringáról, így óvtuk a kereket, sétáltunk és jókat beszélgettünk mindenféléről. Nagyon élveztem az első tíz kilométert. :)

Sümeget magunk mögött hagyva

Zolival :)

Zala <3

Kisvásárhely előtt

Az autóúton némelyik autó olyan sebességgel jött, hogy azt hittem, elvisz bennünket a huzat.... A Marcal folyó nagy csalódás volt, teljesen ki van apadva. Nincs már benne víz. Emlékszem, mikor még pici gyermekek voltunk, mindig a Marcallal riogattak minket, hogy az egy "halálos folyó", bele ne merjünk menni, mert többen belefulladtak. ...én akkor elhittem, és a közelébe se mertem menni... ...de akkor én még pici voltam, a világ pedig oly hatalmasnak és félelmetesnek tűnt időnként... ...most pedig itt vagyok, felnőttem, nemsokára 39 éves leszek, visszajöttem, újra itt vagyok, és a folyó pedig elapadt.... ...már nyomát sem látom, gyomnövények nőtték be az egykor oly hatalmasnak és félelmetesnek hitt kis patak medret.... ...hihetetlen, hogy repül az idő és az idő haladtával hogy megváltozik minden.... Gyermekként sokat voltam errefelé, hisz Nagyszüleim nem messze éltek Sümegtől, egy kis faluban. Anyuék, mivel mindig sokat dolgoztak, nyári szünetben általában ledobtak minket egy hónapra. Nagyon élveztük mindig ezeket a nyarakat, sok kis csínyt követtünk el, jókat ökörködtünk mindig..... 

Zoli elmondása szerint egyébként a folyók azért apadtak ki, mert megszüntették a bányákat, ami táplálta a folyók medrét. Így, mivel nincsenek bányák, a folyók is eltűntek... 

Az első pecsételő pont Kisvásárhely volt, egy kis falu Sümeg után. A bélyegzőt azonnal megtaláltuk, a harang lábánál volt, ahogy azt a gps is írta. 

Kisvásárhely

Kisvásárhely

A faluból egy hosszú irtás, majd erdő vezetett ki az országútra, ahol Zolival elváltak útjaink; ő tekert vissza Sümegre, én pedig Ötvös felé vettem az irányt. Ismét autók közt találtam magam, így ezt a szakaszt is futva tettem meg. Autóúton mindig futok, nincs kivétel, hisz minél hamarabb szabadulni szeretnék az autóforgalomtól, a benzingőztől (..abból van elég otthon is a fővárosban....).  

Ötvös felé

Ezt a képet Gabócának készítettem, veresi futóbarátnőmnek, 

aki imádja a bálákat... :) 

Hosszú volt az út Ötvös felé...

 ...megy a meló keményen....

Egy falu a távolban :)

Kisvásárhely és az ötvösi erdő között elég hosszú a szakasz, autóút és irtás váltja egymást. Igazából a környezet eléggé ingerszegény, és most ezzel senkit sem szeretnék megbántani. Nálam a szépség a fákkal teli erdőt jelenti, ahol szebbnél szebb fákat, kis virágokat lát az ember, mikor hatalmas hegy tornyosul előtte, amit meg kell mászni, hogy utána leszaladhass róla... Itt igazából szántóföldek mellett vitt az utam, fahiányos erdőkön át, szinte nulla szintemelkedéssel. Bár nekem szívem csücske ez a vidék, mert ugye rengeteg nyarat töltöttem erre gyermekként, mégis, most már több, mint 600 kéktúrás kilométerrel a hátam mögött azt kell mondjam, vannak bizony az országban sokkal szebb tájak és vidékek, mint a Sümeg-Ötvös szakasz.... 

Egyébként legnagyobb örömömre Ötvösre a faluba nem kell bemenni, a pecsét a külső erdőben van, egy fa törzsére akasztva. Ami szerintem nem véletlen, hogy kimarad a falu. Úgy hallottam anno, ez a falu sem áll jó hírében, a falu lakói nem feltétlen kedves emberek... ...de lehet, ez is csak a falusi legenda.... ...mint a hatalmas Marcal folyó, aminek még a közelébe sem szabad mennem, mert a folyó szelleme megharagszik és hirtelen magába szippant.... 

Lényeg a lényeg, hogy abszolút önhibámból, az ötvösi erdőben tettem néhány fakultatív kilométert, hisz elkövettem egy apró kis bakit. Ismét. :) Letöltöttem az OKT csoportból egy nagyon jó kis kéktúrás programot a telefonomra; szakaszonként mutatja, melyik városban, faluban hol van a kéktúrás bélyegző, rövid leírást is tartalmaz, és időnként azt is mutaja, hány kilométer még az adott cél. Na most itt szépen elolvastam, hogy a vasúti felüljáró után néhány száz méterrel megyünk be az erdőbe és a hatodik fán ott lesz a bélyegző. Az erdőben úgy ahogy kell, én futottam, nem figyelve a részletekre, hisz tudtam, a vasúti felüljáró után kell majd nagyon figyelmesnek lennem. Erdőből ki, autóút, ott is futottam, vasúti felüljáró, szuper, lekanyarodtam, majd figyelve a fákat sétára váltottam. A gps szerint 200 méter. Szuper. De hiányzott az erdő. ...a "pár száz méter után az erdőben".... Gps-re ránéztem, 700 méter. Megálltam. ...és akkor leesett. Basszus, persze, én visszafelé jövök... ...tehát az én fordított irányomban az azt jelentené, hogy a vasúti felüljáró előtt... ...ott, ahol eszeveszett módon, mit sem törődve a környezetemmel, futottam... ...gyönyörűen elfutottam mellette... ...szuper, ismét kijár egy hatalmas gratuláció.... ...ezt legjobb lenne titokként kezelni, és nem elmondani senkinek... ...de én ilyen full őszinte lány vagyok ám, aki képes hatalmasat nevetni önmagán is, aki nem óckodik bohócot csinálni önmagából.... ..de hát ez is én vagyok.... ...s ha 39 évig ilyen voltam, nem valószínű, hogy megváltozom..... :))))) Szóval, visszafutottam a felüljárón, vissza az erdőbe és láss csodát! Ott volt a kéktúrás bélyegző, előtte egy ülés (amit az előző futás alkalmával fél szemmel periférián láttam is, és még át is suhant a gondolat, hogy de jó, aki nagyon elfáradt, itt megpihenhet.... ...odáig nem jutottam, hogy itt az ülés, ami arra ösztönöz, hogy hé, Te ott, állj meg egy pillanatra, és nézz körül, mert itt van valami.....).

Megtaláltam tehát végre a bélyegzőt, de ami jobban lekötötte a figyelmemet, az egy levél volt, amit ott találtam a fa mellett a bélyegző alatt. Felvettem, elolvastam, lefotóztam, aznap este feltöltöttem a képet az OKT facebook csoportba (másnapra meglett egyébként a levél írója).  

Ötvösi bélyegző alatti levélke

Ötvösi külső erdő bélyegző

A vasúti felüljáró

Pecsételés után újra útnak eredtem, aznapi célom a Szajki-tavak, itt foglaltam szállást magamnak. Erre a napra nem terveztem túl sokat, hisz strandolni akartam egy picit, élvezni a nyarat. Közel 15 km volt még előttem, de ismét akadt egy elég nagy probléma. Elfogyott a vizem. Sajnos nagyon meleg volt és legnagyobb bánatomra egy kutat sem találtam útközben. Azt tudtam, hogy bolt nem lesz, hisz erdőn, mezőn keresztül vezet majd az út, de hogy egy forrás, egy kút sincs a közelben, arra nem számítottam... Sümeg óta megittam másfél liter vizet. Két korty volt még az egyik kulacsomban. Azzal spóroltam. Elég kemény volt, mert ennyire szomjas már régen voltam utoljára. Talán tavasszal a Cserháton, amikor ugyanígy jártam. ...de mint azt már korábban említettem, nem tudok 3-4 liter vízzel a hátamon futni. Ez azz egyik. A másik, hogy hamar felmelegszik ilyen időben, tehát felesleges is 3-4 liter meleg vizet cipelni.

Ötvös és Szajk között

Valahol a Bögötei erdő közelében járhattam, 4-5 kilométerre aznapi célomtól, mikor megláttam és magam mögött hagytam három idősebb túrázót. Mind hatalmas táskákat cipeltek hátukon, és nagy palack víz volt oldalukhoz rögzítve. Majdnem kértem tőlük egy kortyot, de aztán nem volt hozzá bátorságom. Nyilván nem azért cipelik a hatalmas batyúkat, hogy a "kényelmes", fiatalabb futó kéktúrásokat itassák, akik nem képesek gondoskodni önmagukról rendesen.... Kibírom! Szólalt meg az az ismerős hang a fejemben, amelyik mindig túlharsogja a józan eszemet, ha a büszkeségemről van szó... Különben is, még van két korty forró víz az egyik kulacsomban... ...amit azonnal meg is ittam.... ...mentem, futottam, hogy mihamarabb elérjem Szajkot,, s közben ivóvízről álmodoztam. Fantáról. Citromos sörről. Mindegy mi, csak folyékony legyen, jéghideg és sok... Bocsánat, ha gusztustalan leszek, de nyálam már nem volt. Egy csepp sem. Futni is csak kis szakaszokat maradt erőm, annyira szomjas voltam. Nyugtatott a gondolat, hogy jön mögöttem három kedves ember, akik, ha összeesnék, ha kiszáradnék, megtalálnak.... ...persze tudtam, ez nem így lesz.... :) Nagyon hosszú erdős rész következett, aminek azt hittem, sosem lesz vége.... ...majd egyszer csak hangokat hallottam.... ...autóút, buszmegálló.... ...remélem, nem a kiszáradás miatti hallucináció... ..a hangok felerősüdtek... ...hangos nevetés a távolból... ...camping.... ...befordultam és megláttam a bélyegzőt. Pecsételtem. Még élek! Nem is a víz volt a legfontosabb, hanem a kéktúrás bélyegző. ...hogy utána erre már ne legyen gond. ...hogy leülhessek és ihassak... ...fantát, kávét, sört.... Mindent. ...ebből látszik, nem voltam még eléggé kiszáradva.... Továbbálltam. Vegyesbolt a strand mellett. Fanta. Most, azonnal. Elnézést, mindjárt kifizetem, de 12 km óta nem ittam semmit. Le is húztam rögtön, majd fizettem. Ittam egy kávét is. Mikor helyreállt a rend, megkerestem a szállásadómat, aki egy tündéri nőci.... ...interneten találtam a kontaktot. Szajki-tavak apartmanok. Felhívtam kedden, említettem neki, hogy kéktúrázom. Azon imádkozott a hölgy (ezt utóbb elmesélte), hogy csütörtökön menjek, mert szerdán még csoportja volt és pénteken újabb vendégei jönnek. Viszont imádja a kéktúrásokat és szeret nekik segíteni. Pont volt két apartmanja, 5000 HUF-ért nekem adta az egyiket egy éjszakára. Kétszintes apartman, összesen nyolc férőhellyel, nyolc ággyal. Választhattam, hol szeretnék aludni... ...a bőség zavara... :)))) Szóval, elfoglaltam a szobámat, sőőőt, az apartmanomat, lezuhanyoztam, bedugtam tölteni az órámat, felvettem a fürdőruhámat és lesétáltam a strandra. :)   

Szajki-tavak kéktúrás bélyegző

 Az apartmanom :)

 

Kert :)

...visszatöltöttem a szénhidrát raktáramba, majd úsztam egy jót... :)

Szajki-tavak strand

Szajki-tavak horgásztó

Úsztam egy jót a tóban, majd ettem egy rántott sajtot sültkrumplival. Tudom, nem egy diétás kaja, de kellett következő napra az energia.... :) Megkérdeztem a pincér hölgyet, hol szép a naplemente, s adott egy jó tippet. Ki kell menni a strandról, lefelé a mésik tó felé, és a két tó között van egy kis gát, onnan nagyon szép. Lesétáltam, leültem és vártam. Igazából szép volt, de nem volt olyan látványos és fotógén, ahogy én azt gondoltam. 

Említette egyébként a tündéri szállásadóm, hogy a másik apartmanba szintén kéktúrások jönnek egy éjszakára. Egy idősebb házaspár. Ők is Sümeg felől. Mikor lefoglaltam az apartmant, azt tanácsolta a hölgy, hogy időben induljak el, mert Sümeg bizony harminc kilométer. Igen, én is úgy számoltam... 34 kilométert tettem meg, a kis ötvösi bakimmal együtt. Plusz Sümegen én még jöttem három kilométert pluszba unokatesómék házától. Délután fél négy körül landoltam. Ki is kerekedett a hölgy szeme, mikor meglátott, későbbre gondolt. Mondtam neki, hogy a Kék nagy részét futva teljesítem és siettem, mert strandolni akartam. Első olyan kéktúrám, amikor bepakoltam a fürdőruhámat is. A kék fürdőruhámat.... ....merthogy az is kék.... :) ...és amúgy a kedvenc színem kék.... :) Szóval este hét óra körül összefutottam ezzel a tündéri nővel, akitől az apartmant béreltem, és mondta, képzeljem el, a házaspár még mindig nem érkezett meg Sümegről... ...valamikor estefelé landolhattak, ők kényelmesebben jöttek, mint én.... ;) (...valószínüleg több vizet is cipeltek, hahaha....:)).  

Szajki-tavak

Szajki-tavak apartman

Másnap reggel fél nyolckor már úton voltam. Sietnem kellett, mert Sárváron el akartam érni a fél hétkor induló vonatot, az az utolsó közvetlen járat Budapestre.

Indulás a Szajki-tavaktól

A Szajki-tavaktól kb 6 kilométer Hosszúpereszteg, ahol van bolt, tudtam vásárolni ezt-azt, de kávét inni sajnos nem volt lehetőségem. Pecsételtem, majd tovább folytattam utamat annak reményében, hogy Káldon találok egy boltot vagy kocsmát, ahol ihatok egy kis barna, meleg, koffeintartalmú folyadékot.  

Hosszúpereszteg

Mentem, futottam tovább Káld irányába, a vidék elég változatos volt; mentem szántóföld mellett, futottam erdőben és irtásból sem volt hiány. Találkoztam a poros úton egy terepjáróval is, és azon gondolkodtam, ez mindig így van. Nyugodt volt az út, sehol senki. Mikor befordultam a poros útra, letettem az út közepére a táskámat ls elkezdtem benne lázasan kutatni, pont akkor jött a terepjáró. Félreálltam, elengedtem, mosolygott a sofőr és megköszönte. Se előtte, se utána nem jött senki, csak mikor én megálltam az út közepén... ...de ez mindig így van.... :) Igazából a poros út felénél ugyanezzel a terepjáróval találkoztam, jött visszafelé. ...s milyen intelligens volt a vezetője.... ...az ember tettei mindent elárulnak.... ...látta, hogy jövök, futok, és félreállt. Megvárta, míg elérem az autót és elhagyom őt, intett, s csak utáéna indult útra, iszonyat port verve maga után. ...ezt a hatalmas porfelhőt nem akarta a nyakamba zúdítani, pedig simán megtehette volna... ...megvárta, míg elmegyek. Ez az intelligencia. Le a kalappal az ember előtt!

Hosszúpereszteg és Káld között

A terepjáró a távolban

Káld felé

Bizonyíték ;)

Káld felé

Káldon két bélyegző van. Az egyik a hosszú utca végén, az általános iskola kerítésén (belső részen, nyáron a kapu zárva, így a kerítésen át kell nyúlni érte), a másik a Korona nevű presszóban. Mikor megláttam az iskolát, gyorsan pecsételtem, hisz arra gondoltam, nehogy úgy járjak, hogy zárva a kocsma, és vissza kell jönnöm ide. Erre a napra nem kellenek a fakultatív kilométerek, fix időpontban megy a vonatom, amit muszáj elérjek, különben aludhatok Sárváron, ahol csodás árban vannak az egy éjszakás szállások.... 

Pecsételés után továbbhaladtam, és nyitva volt a kocsma. Bementem, ittam egy kávét és egy narancslét, közben beszélgettem a kiszolgáló úrral, aki egyedül ücsörgött kocsmájában. Hiába, hétköznap délelőtt volt, ilyenkor az emberek vagy dolgoznak, vagy túráznak, majd este telik meg a presszó.

Káld, általános iskola, kéktúrás bélyegző

Korona presszó, Káld

Káld

Továbbmentem a hatalmas falu másik hosszú utcáján, vettem egy jégkrémet, majd a temető mellett elhaladva elhagytam a települést, és megérkeztem a Farkas-erdőbe. Ez az erdő gyönyörűen ki van építve, az erdő közeoén aszfaltút könnyíti a sétát, mindenhol tanösvény infók, az erdőről, a növény- és állatvilágról, a gombákról, a környezetvédelemről.

Farkas-erdő infó

Farkas-erdő, Káld

Avasi öreg tölgy, aki közel 250 évet élt

Selfie az Avasi öreg tölggyel ;)

Kékszerelem <3

Kéééék <3

Infók

Mielőtt megérkeztem volna a következő pecsételő pontra, gyors fejszámolást végeztem az időt, a kilométereket, valamint a teljesítőképességemet illetően. Ugyanis megláttam egy kilátót a gps-en, amit feltétlenül meg akartam nézni. Arra a következtetésre jutottam, hogy belefér az időmbe. Bele kell hogy férjen. Egyébként valamivel több, mint egy kilométerre voltam a kilátótól, ami ugye retúrba két kilométert jelent. Viszont a túra legtöbb szintje itt volt. Legalább láttam egy dombot is :)))) Szóval keresztülfutottam a Pilóta dombon, megálltam a Molnár László emlékmű előtt, lefotóztam, majd hullámvasutazva futottam fel a káldi Scherg Lőrinc kilátóhoz. Bár ez nem a Kéktúra szerves része, de aki erre jár, nagyon ajánlom a figyelmébe, ugyanis a túrám legszebb állomása. Nem is tudom, miért hagyták ki a Kékből... ...én simán beletenném ezt a szakaszt is, sőt, a bélyegzőt itt helyezném el a kilátó tövében....

Csodás erdei futópálya :)

Pilóta domb

Hullámvasút

Scherg Lőrinc kilátó

Hullámvasút a kilátóhoz

Infó

Csodás kilátás

Bizonyítékok ;)

Úgy számoltam, kettő óra körül megérkezem a Hidegkúti erdészházhoz. Így is lett, valamivel kettő óra előtt már pecsételtem, majd egy picit szétnéztem, mert megláttam egy nagyon helyes kápolnát.

Hidegkút

Hidegkúti erdészház

Hidegkút, kápolna

A Hidegkúti erdészház és a Rózsáskerti erdészház közti szakasz egy négy és fél kilométeres, erdő melletti aszfaltút. Gyorsan, könnyedén futható, abszolút sík, szint nélküli pálya. Két kis kitérőt érdemes tenni, mindkettő ebben az irányban haladva a jobb oldalon található, s a humap jelzi. az egyik a Banyafa és Böröndy Lajos emlékoszlop, a másik pedig, ami mellesleg a Kék része is, a Scherg házaspár sírja.

Infók

A két erdészház közötti aszfaltos út

Banyafa

Böröndy Lajos emlékoszlop

Infók

Scherg házaspár síremléke

Rózsáskerti erdészház

Miután pecsételtem a Rózsáskerti erdészháznál, még egy darabig az erdőben haladtam, majd elhagytam a Farkas-erdőt, s egy autóúton áthaladva érkeztem egy irtásra, ami bevezetett a következő faluba. Az erdészház és Gérce távolsága csupán három kilométer.

Infó

Gérce megmondom őszintén, nem nagyon tetszett. Az emberek sem voltak különösen kedvesek. Első utam egy boltba vezetett, éhes és szomjas voltam, és picit már ki is voltam fáradva. Itt a boltban sem voltak kedvesek az eladók, flegmán szolgáltak ki. Legyintettem, továbbmentem. Tudtam, hogy a Kismackó vegyesbolt és kocsma a célom, ahol megtalálom a kéktúrás bélyegzőt. Meg is lett. Ittam egy capuccinót a presszóban. Pecsételtem, majd továbbmentem. A másik bélyegző amúgy a Polgármesteri Hivatal udvarán található, azt is megörökítettem. :)

Gérce

Gérce, Kultúrház

Gérce, Polgármesteri Hivatal

Mikor kiértem a faluból, már szedni kellett a lábaimat, mert vészesen fogyott az időm, és még mindig volt tíz kilométerem. ...és Sárváron nem csak a vonatindulást kell elérnem, vásárolnom kell valamit enni, vennem kell egy citromos sört és még át is kell öltöznöm... ...mert ugye abban a ruhában mégsem utazhatok, amiben teljesítettem több, mint negyven kilométert a tűző Napon....

Gérce és Sitke között magyar szőlő... :)

Józan dűlő tábla, de ez most kimaradt.... :)

Sitke felé

Sitke felé az erdő mélyén

A Kéktúra nem vezet be Sitke városába, és sajnos most időm sem volt ilyen nagy kitérőt tenni, azonban érint egy igen csak furcsa, de gyönyörű kápolnát. Itt mit sem törődve az idővel és a kilométerekkel megálltam, közelebb mentem, megcsodáltam. Sajnos zárva volt a templom, pedig szívesen megnéztem volna ezt a csodát belülről is...

Sitke, kápolna

Innen már rohantam Sárvárra. A tábla kilenc kilométert mutatott, a telefonom hetet, én meg már azt sem tudtam, mennyit jöttem. Az órám lemerült, így rádugtam a külső aksit és betettem a táskámba. Követtem a kék jelzést, majd ismét kijöttem az autóútra, újra át kellett rohannom egy főútvonalon... ...egy autó itt rámdudált, én pedig megálltam az út közepén és elüvöltöttem magam: mivaaaan?? ...pedig nyugodt, higgadt lány vagyok... ...de mint azt már korábbi bejegyzéseim egyikében említettem, a 36-38. km után elkezdek csúnyán beszélni és néha kiabálni.... ...persze csak úgy, hogy senki meg ne hallja.... ...ez nem düh, nem méreg, ez a fáradtság.... ...és a félelem attól, hogy nem tidom teljesíteni, amit célul kitűztem.... ...pedig nem kellene félnem, mert eddig majdnem mindig teljesítettem... ..és amúgy is, mindig volt valahogy és mindig lesz valahogy.... ...a végén úgyis minden megoldódik.... ..szóval mentem, futottam, majd egyszercsak megláttam a Sárvár táblát. Előhalásztam az órámat, fél hat volt. Király! Alig egy órám van, hogy megkerüljem a Csónakázó tavat, vegyek enni, inni, kiérjek a pályaudvarra, megvegyem a budapesti jegyemet és átöltözzek. Futottam a városon keresztül, átfutottam a hídon és lefutottam a Csónakázó tóhoz, megkerestem a gps alapján a Hunyadi utcát, beszaladtam a Spar-ba, majd rohantam a vasútállomásra. Valamivel hat óra után meg is érkeztem. Megvettem a jegyemet, elszaladtam a mosdóba, ahol átöltöztem, megmostam a kezemet, az arcomat, picit a karomat és lábaimat, ahol sáros voltam, befújtam magam parfümmel, és egy teljesen új nőként, tisztán és illatozva léptem ki a váróterembe. Mikor kiértem, akkor mondták be a hangosbemondóba, hogy érkezik a vonatom, így teljesen jól időzítettem. Felszálltam a vonatra, hátradőltem és kibontottam a jól megérdemelt citromos Gösseremet.... :)

Sárvár előtt

Sárvár

Sárvár, Korona panzió

Sárvári Wellness központ és fürdő

Sárvár, Csónakázó-tó

Szerdán 5,26 kilométert tettünk meg Sümegen, fel a Várba és át a városon. Mértem ezt is, kíváncsiságból, hisz valahol ez is a Kéktúra része. Három órát töltöttünk mászkálással, várlátogatással. Jó kis bemelegítés volt, ráhangolódás a következő két napra. Csütörtökön a Sümeg-Szajk szakaszt 6 óra 17 perc alatt tettem meg, mindez 34,05 kilométert jelentett a kis fakultativ távommal együtt. Pénteken 47,83 km-t sikerült teljesítenem (kb öt kilométerrel volt ez több, mint amire számítottam... ...a Pilóta domb és káldi kilátó kitérőmmel...), mindezt 10 óra 23 perc leforgása alatt. Ezt a remek pár napot is sikerült boldogságban eltöltenem, találkoztam az unokatestvéremékkel, láttam a két kis szerelmemet, velük töltöttem egy egész napot és éjszakát, illetve a kitervelt célt is sikerült teljesítenem. Elégedett vagyok most is önmagammal és nagyon örülök, hogy rátaláltam a Kéktúrára.... <3