2017. július 1-jén szombaton és július 2-án vasárnap az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán (technikai és egyéb okok miatt fordított sorrendben):
OKT 7. számú túra Bakony-hegység, Nagyvázsony-Városlőd
OKT-071: Nagyvázsony, Kinizsi vár - Zuggótanya - Sonkolyos-árok - Bogárdi -
H-nyiladék - 6. nyiladék - Jánoskereszti út - Kab-hegy - Kab-hegyi
erdészház
OKT-072: Kab-hegyi erdészház - D-nyiladék - Tönkölyös-víznyelő - régi vasút - Úrkút
OKT-073:
Úrkút - Csárda-hegy - karám - Csollányos-völgy - régi vasút - erdészházak - Bányatelep - Városlőd-Kislőd vá.
és
OKT 8. számú túra Bakony-hegység, Városlőd-Zirc
OKT-081: Városlőd-Kislőd vá. - Városlőd - sportpálya - 8-as út aluljáró -
Erzsébetmajor - Hosszú-földek - Vámos-patak - Régi vasút - Erdei pihenő -
Vadászház - Jáger-rét - (Németbánya)
OKT-082: Németbánya - Bauxit szállító út - Régi vasút - Cseres - Gyökér-kút - Mészégető - Gerence-fogadó - Bakonybél
OKT-083: Bakonybél - Öreg-séd-völgye - Barátok útja - Parajos - Eleven-förtés - Határ-nyiladék - Kőris-hegy
OKT-084: Kőris-hegy - Kisszépalmapuszta - Szépalmapuszta (Hotel Szépalma) - Rét-földek - Borzavár és
OKT-085: Borzavár - Takács-árok - Pintér-hegy - parkerdő - tanösvény bejárat, parkoló - Zirc, Rákóczi tér - Apátság - Zirc, vá.
Zirc
...és ezzel a lendülettel egy kalap (és egy hétvége) alatt bejártam a teljes 7-es és 8-as számú túrákat. Az egész úgy kezdődött, hogy elmaradt a Balaton átúszás.... ...egy kis dejavu... ...tavaly is kezdődött hasonlóképpen bejegyzésem, de akkor még az nem Balaton, hanem Velencei tóúszás volt. Azzal a különbséggel, hogy a tavalyi halasztott időpontra el tudtam menni Gárdonyba és leúsztam a kiszemelt távot (3000 méter), idén viszont sajnos a további lehetséges időpontokra már be vagyok programozva.... ...nagyon úgy néz ki, el kell sajnos engednem ezt a Balaton átúszást... No, de teljesen mindegy, el kell tudnunk dönteni, mi és milyen sorrendben mennyire fontos... Kéktúra. Az az igazság, nem kezdődött valami vidáman ez a hét. Ismét darabokra tört a szívem... ...és még a Balaton átúszás is elmaradt, amit május óta vártam... Szombatra esőt mondtak. Viharos erejű széllökéseket, emiatt döntött csütörtökön úgy a BSI, hogy elnapolja az eseményt. Pénteken este bújtam a netet, több időjárás portált is megnéztem, s rájöttem, nem lesz ez a hétvégi "vihar" és lehűlés olyan drasztikus. Elmegyek túrázni. Ha már így alakult ez a hétvége, és ez az egész hét, nem szomorkodom itthon, nem zárom be magam négy fal közé, mint régen. Elmegyek a Kékre. Oké, de hova? Nézegettem a Sirok - Szarvaskő szakaszt, illetve már megkezdve a bükki részt. Nézegettem a Bakonyt is. Mivel az időjárás azt írta, hogy a front nyugatról keletre és észak felé vonul, így logikusnak azt találtam, ha nyugati irányba indulok el. Mire kiérek vonattal vagy busszal a célterületre, addig a vihar eléri a fővárost, integetünk egymásnak, és zavartalan napsütésbe érkezem. Valahogy így terveztem. Beterveztem magamnak egy Nagyvázsony - Bakonybél szakaszt, egy alvást, majd másnapra Zirc, vagy annál is tovább... ...meglátjuk, ahogy alakul. ...s ezzel a lendülettel elaludtam...
Másnap reggel fél 7-kor szólt az ébresztőórám. Kinéztem az ablakon, ömlött az eső. Nem esett, nem csepegett, hanem szó szerint ömlött. Visszafeküdtem. Aludhattam kb 5-10 percet, mire kinyitottam a szemem, már sütött a Napocska, és valahogy fél tíz lett.... ...azt nem tudom, hogyan... ...szerintem engem időnként elrabolnak az ufók éjszakára. Nálam nagyon hamar reggel lesz mindig. Épp hogy becsukom a szemem, már nyithatom is ki.... ...és annyira intenzíven alszom, olyan összevissza dolgokat álmodom, hogy esküszöm, fáradtabb vagyok reggel, mint mikor este lefekszem.... ...szóval reggel tíz óra, kikelek az ágyból, főzök magamnak egy kávét, és a tegnapi 25x-re megtervezett túravariációt a kávé mellett újratervezem. Laptop, telefon előttem, számolom a kilométereket, nézem a szállásokat, a menetrendet, mit hogyan lehetne. Komolyan mondom, egy kéktúra útvonal megtervezése, logisztikázása időnként fárasztóbb és bonyolultabb, mint végigjárni.... :) ...de végre megszületik a 26. variáció, és boldog vagyok, hogy ismét mehetek. Igazából csak az útvonalat kellett megfordítanom az éjszakázás miatt. Ennyi. Táska bepakolva, kávét megittam, szállás lefoglalva, menetrend kinézve. Csörög a telefon. A lefoglalt szállásom nem tud fogadni. Fasza. Laptop elő, újra bekapcsol, szallas.hu. Másik vendégház lefoglalva, üzenet, miszerint későn érkezem megírva, indulnom kell. 13:00h-kor találtam buszt a Népligetből, ami elrepít engem Veszprémbe, s ott 0, azaz nulla percem lesz átszállásra. Ha lekésem, 35 percet várhatok a következő buszra... (...de legalább nem két és fél órát....:))). Szóval Goooooo :)))))
A nulla perces átszállási idővel megkapott menetrendben szereplő csatlakozó járatot természetesen lekéstem. Illetve nem lekéstem, a busz már bent sem állt, mire Veszprémbe érkeztem. A buszom késett, nem én. Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy a busz már el legyen felejtve... De no problemo, legalább volt időm kávét inni, megenni egy szendvicset és lélekben felkészülni egy nagyon gyors, sietős, vágtázós, intenzív, dombocskás, hegyet mászó félmaratonra. ...illetve akkor még nem tudtam, hogy 21 km lesz a cél. Az én adataim alapján 18 km kellett volna hogy legyen, az MTSZ oldalán úgy láttam. ...bár már elgondolkodtam azon, lehet, ők légvonalban adják meg a km-eket.... :) ...nekem mindig több lesz, mint az ott megadott.... :)
Fél ötkor landolt a buszom Zircen. Kisétáltam a vonatállomásra, pecsételtem a füzetembe és megkezdtem a Kéktúrát. Megcsodáltam az Apátságot, szerettem volna bemenni, de sajnos egy esküvő kellős közepébe csöppentem. Persze, nyár van, szombat délután, abszolút esküvő szezon. Szóval egyrészt nem is voltam úgy öltözve, hogy belógjak, másrészt nem akartam, hogy a fotómon egy idegen pár esküvője szerepeljen, így inkább folytattam utamat. Zircre jövök majd még egyszer, mert a Kelet-Bakony részből van még egy kimaradt szakaszom, ami vagy itt kezd, vagy itt végződik - majd még meglátom, hogy sikerül kilogisztikázni... :) Szóval, lényeg a lényeg, haladtam utamon, végig a városon, fel az erdő felé vezető kis úton.
Zirc, Apátság
Zirc vasútállomás
Zirc
A várost elhagyva befordultam egy tanösvényre, majd az erdőben találtam magam. Beleszippantottam a levegőbe, mosolyogtam, éreztem, hogy szabad vagyok... ...igazán szabad... Az erdőben ismét kincsre bukkantam: Fiatalító forrás. Imádom az erdőket, mert mindig kincsre lelek... :) ...szóval, szuper ez a forrás, aki erre jár, mindenképpen keresse fel.... ...bár külsőleg sajnos nem lettem fiatalabb (legalábbis nem észrevehetően), viszont ismét matchbox-okkal játszom.... :))))) ...szóval, működik.... :))))
Zirc, Parkerdő
Yeeeaaahhhh :)
Igeeeen :))))
Bakony. Megmondom őszintén, nem lett a kedvencem. Valahogy nekem például a Mátra és a Pilis sokkal jobban megdobogtatta a szívem. Itt a Bakonyban nincsenek túl jó tapasztalataim. Sajnos. Egyrészt valahogy az időjárás sem kedvez nekem. Másodszorra túrázom itt, és mindig felhők kísérnek, pedig én mindig szép időt rendelek az Égiektől... ...valahogy mindvégig azon kellett aggódnom, nyakamba ne szakadjon az ég ismét... ..az emberek is mások errefelé. A Mátrában sokkal kedvesebb emberekkel hozott össze a sors... ..de lehet, csak véletlenek sokasága.... ...az árakról nem is beszélve... ...itt érezni, hogy az ország nyugati felén járunk, érezni az árakon, hogy sok a német turista... ...ugyanazt a kólát, amit Nagybárkányban 150 HUF-ért vettem meg, az itt 250 HUF... ..neeem, félreértés ne essék, engem nem vág földhöz 100 HUF, csak elgondolkodtam rajta, hogy a Pepsi gyártól tényleg ekkora differenciával kapja a két üzlet?? ...nem hinném... ...no, de ez a bejegyzés nem az árkalkulációról és a piaci versenyelemzésről szól.... ...szóval, itt a Bakonyban végig a kezemben kellett legyen a telefonom, nagyon sokat kellett ránézzek a gps-re, hogy el ne tévedjek... ...sokszor nem láttam a kék jelzéseket, nagyon sok helyen egyszerűen vagy elfeledkeztek róla, vagy lefújta a szél, vagy nem tudom, hova lettek... ...leginkább a mezőkön, irtásokon voltam gondban, ahol ugye nincsenek fák. Az erdő még úgy-ahogy felismerhető... ...de persze, szó se róla, ennek ellenére a Bakonyt is szeretem (...csak a Mátrát és Pilist sokkal jobban hehe...:))...
Bakony fái
#ittfutottam :)
Az erdőben azonnal futásnak eredtem. Még Budapesten voltam, amikor felhívott a férfi a második szálláshelyről, amit foglaltam. Először picit megijedtem, nehogy ő is visszamondja a szállásomat. Szerencsére nem sztornózta, csupán megkért, ha egy mód van rá, este 9-ig meg kellene érkezzem (megjegyzésbe este 9-10 órai érkezést írtam). ...s mivel lekéstem a nulla perces átszállásos buszomat, ezért veszítettem fél órát, tehát szó szerint rohannom kellett Bakonybélbe. :)
Egy óra sem telt el, már megérkeztem Borzavárra, az első pecsételős faluba, ahol édes bizottság fogadott, még Yodával is találkoztam. :) Az erő legyen velem. :)
Az itt számított 6 km egyébként egyezett az én mérésemmel, szóval idáig klappolt minden.
Fogadóbizottság, Borzavár :)
Yoda és naaagy rajongója... :))))
Borzavár
Pecsételtem a Fenyves presszóban, ittam egy narancslét és azonnal futásnak eredtem. Nagyon jó időt futottam, ha marad a tempóm és marad a kilométer is, akkor fél 9-re Bakonybélben leszek - gondoltam naivan. ...akkor még nem is sejtettem, hogy Hörpölin légvonalban mérte a kilométereket és azt sem sejtettem, hogy egy hatalmas nagy utam lesz a Kőris-hegyre.... :)
Fenyves presszó, Borzavár
Bemutatom a Kéket (avagy szivattyú ezerrel című sorozatot...)
...szóval, itt a kis viskó és a kerítés melletti fülig érő gaz, nah, az a kék út... :D
Elég hosszasan mentem irtáson, réten, erdőn-mezőn, közben hívott a barátnőm Svájcból, vele beszélgettem, közben picit bele-belefutottam a beszélgetésbe, majd erdő következett. Egy lovarda mellett is elvezetett az út, ami hatalmas volt, azt megkerültem, majd hirtelen előttem termett a hatalmas hegy. ...és akkor rajta, fel. Hááát, mit ne mondjak, olyan Nagy-Gete feeling volt. ...meg olyan Naszály-hegyes a vége. ..meg eszembe jutott a svájci Napf is.... ...szóval kellett erő és energia, míg felértem a Kőris-hegy tetejére. Elfáradtam, nem mondom, lógott a nyelvem....;)
Úton Kőris-hegyre
...volt nézőközönségem is... :)
Futópálya :)
...ez a kép úgy félig adja vissza a magasságot...
Mikor végre felértem a hegycsúcsra, a Vajda Péter kilátóhoz, meg kellett húznom az üvegemet (ásványvíz volt csak benne, hehe...) és ennem kellett egy szőlőcukrot. Rengeteg energiát kivett belőlem ez a kis túra felfelé, de hát ugye ezért csinálom.... :)
Kőris-hegy, Vajda Péter kilátó
Kéktúrás bélyegző
Kilátás a csúcsról :)
...kis pihi és nyújtás... ;)
Csináltam egy fotósorozatot, majd mentem (rohantam) tovább utamra. Egyrészt, hogy be tudjam tartani a kilenc órás ígéretemet, másrészt, hogy rám ne sötétedjen.... Mondanom sem kell, hogy a hat kilométer az kb kilenc volt... A Kőris-hegyre, mire felértem, nyolc óra volt. Innen az utamat kizárólag futva tettem meg, s nem is emlékszem, hogyan, de végül megérkeztem Bakonybélbe. (Közben még hívott Keresztanyám is, vele is megbeszéltem a lakásfelújítási terveimet és egyéb dolgokat...:)). A főúton jártam, mikor hívtam szállásadómat, hogy hova is kell mennem pontosan; ő elnavigált és pontban 9 órakor beestem a Vadszőlő étterembe. Pecsételtem, átvettem a kulcsokat, ittam fél liter narancslét és bevonultam a részemre lefoglalt szobába. Enyém volt az egész alsó szint. :) Mondta a pali, hogy felettem az emeleten egy kis család lakik, de miattuk ne fájjon a fejem, szerinte már alszanak.... ...én pedig elhittem, naivan....
Az esti kiadós zuhany után még megnéztem a híreket a telómon, feltöltöttem mindent, a táska mélyére süllyesztettem a koszos ruháimat, megettem a maradék szendvicsemet, megittam egy grapefruitos sört és 11 óra tájékán azt gondoltam, akkor én most jól kialszom magam... ...hááát a felettem lakó kis család ezután érkezett haza, fel-alá mászkáltak a nyikorgó, zörgő falépcsőn a bömbölő gyerekkel... ..majd apuka kirohan, autóval el. Mikor épp visszaaludnék autó nagy hévvel be a kertbe, apuka a nyikorgó falépcsőn fel. Okés, reméltem, csend lesz végre. Amúgy is nagy kihívás nekem idegen helyen jót aludni, de reménykedtem abban, hogy most sikerül, ugyanis következő napra negyvenegynehány kilométer van betervezve. ...hááát ismét naivan gondolkodtam, ugyanis elkezdett esni az eső, elég intenzíven. Mikor a nagy esőzés végre abbamaradt, a gyerek éjjel kettőkor elkezdett üvölteni és bizony éjjel háromig nem hagyta abba. Én a párnát már a fejemre húztam, már azon gondolkodtam, kivonulok a kertbe aludni, mikor végre csend lett.... ...úgyhogy nem sokat aludtam ezen az éjszakán....
Fél 8-kor keltem. Tudtam volna még aludni, de a terveim nem hagytak. Lezuhanyoztam, átmentem az étterembe egy kávéra, leadtam a kulcsot majd elindultam utamra, Nagyvázsony irányába.
Vadszőlő étterem és panzió, Bakonybél
Igazából ez a szakasz jó darabon, ha szabad ilyet mondanom, dögunalom volt. Nem ért túl sok inger. Egy erdőn keresztül az aszfaltúton vezet nagyon sokáig a Kék, lassan felfelé emelkedve, majd itt-ott be az erdő sűrűjébe. De jó része kint az úton, ahol még időnként egy-egy autóval is találkoztam. Az egyik autó meg is állt, két faszi ült benne, el akartak vinni. Mondtam nekik, nem kell, direkt túrázom. De azért köszönöm.
Bakonybél
Irányjelző
Futópálya a Bakonyban :)
Csodaszép <3
Németbánya előtt nem sokkal összefutottam egy sráccal, szembejött velem. Írott kő felől érkezett és kilencedik napja van úton. Egy édes kiskutyus volt az útitársa és hatalmas táska a hátán. Nekem ez azért nem lenne praktikus, mert elmaradnának a futások, nekem pedig a futásaimmal kerek a túra. :) Mesélte a srác, hogy igazából sosem tudja, mi a nap vége, de idáig mindig minden megoldódott; mindig vagy behívta valaki magához aludni, vagy talált egy kollégiumot vagy kolostort. Mondta, az Égiek mindig megoldották valahogy. :) ..és mosolygott.... :) Elmesélte, hogy utolsó éjszakáját egy kalandparkban töltötte. (sejtem, melyik lehet az, amelyik Városlőd előtt volt...). Helyes, érdekes srác volt.
Németbányára érkezvén azonnal megtaláltam a bélyegzőt; az Isten hozta Németbányán tábla mellett található, igazából be sem kellett menni a faluba, így rögtön folytattam utamat az erdőn keresztül.
Németbánya
Futottam tovább az erdőben, mígnem megpillantottam egy erdei pihenőt. Úgy éreztem, kifáradtam, így meg kellett állnom, ennem és innom kellett, illetve egy öt perces pihenőre mindenképpen szükségem volt. Aztán helyrejöttem és futva folytattam utamat az erdőben, a réten és az autóúton. :)
Bakony
...csúnya felhők felettem....
Bakony
Mivel velem mindig történik valami extra, ez a túra sem volt kivétel. Most azt történt, hogy beleestem egy patakba, amin nem is kellett volna átkelnem. Úgy történt, hogy megint elveszítettem a kék jelzést, ráadásul a telefonomon is lefagyott a gps, viszont a patak túlpartján embereket láttam. Nekem van egy olyan hülye elméletem, hogy akivel találkozom az erdőben, arról azonnal azt feltételezem, hogy biztos ő is kéktúrázik. Most már nem adok hangot neki, mint tavaly, amikor az egészet elkezdtem, s annyira megörültem pld egy nőnek, hogy mikor megláttam, megkérdeztem tőle: Ön is kéktúrázik? Mire jött a válasz: nem, én csak gombát szedek.... :)))) ...szóval most nem kiabáltam át a túlpartra, pedig mennyivel praktikusabb lett volna, hisz akkor rögvest megtudom, nincs is a túlparton kék jelzés. Nekem az sem volt gyanús, hogy nincs híd, és a patak is elég széles és sárosak a szélei, azt hittem, ez is a szívatós kék szakasz része.... A bokáig, sőt térdig érő sár miatt nem akartam átugrani, hanem megláttam faágakat a vízen, azt gondolván, más kéktúrás is itt kelt át, és direkt hagyta ott a fákat. Szépen át is mentem, ám az eső miatt csúszott a fadarab és hoopsz egy rossz mozdulat, és a bal lábam máris bokáig süllyedt a vízben, mire a bal kezem automatikusan kapott utána és süllyedt el ő is. Huuu de mérges lettem. Szidtam magamban a kék útvonal megalkotóit, szidtam mindenkit, és azon gondolkodtam, Városlőd nincs messze, keresek egy buszmegállót, átcserélem a zoknimat és hazamegyek... ...aztán mentem a patak mentén, de valahogy elveszítettem az utat. Ott mentem a kék mellett, de nem a Kéken.... ...aztán rájöttem, hogy a kék út a másik oldalon folytatódik, baromira nem kellett volna átjönnöm ide... ..nah akkor vissza... ...ugrani a sár miatt megint nem mertem, viszont megpillantottam egy vastagabb farönköt, és nem tanulva az előző hibámból, ismét a faágakon próbáltam visszajutni a túlpartra, ahonnan jöttem és hoopsz, a történelem megismételte önmagát.... ...mert ugye miért ne... A bal lábam ismét bokáig süllyedt a vízben. Szidtam most már magamat, nem a kéktúra megalkotóit, hogy hogy lehetek ekkora idióta, hogy beleesek kétszer ugyanabba a patakba, amin egyébként baromira át sem kellett volna jönnöm.... ...nah, hát ennyit rólam és a fantasztikus tájékozódóképességemről... ...még gps-el is eltévedek...
Egyébként a cipőm kb tíz perc alatt megszáradt. Először megijedtem, hogy fel fogok fázni és haza akartam jönni. Aztán később rájöttem, ez nem probléma, bár nincs az az eszeveszett forróság, de végeredményben mégiscsak nyár van. Szóval maradtam. Cipőm megszáradt. Kétszer is. :)
Mikor megérkeztem Városlődbe, olyan fura volt minden. Ez egy fura város, fura emberekkel. Nem tudom most megindokolni, de végig ezt éreztem. Nem szívesen laknék itt. Tényleg semmi rosszat nem tudok írni, semmi baj nem történt, egyszerűen volt a várossal egy negatív érzésem.
Városlőd
...a bizonyíték, hogy ott voltam :)
Városlőd
Templom Városlőd
Városlőd, Művelődési ház
Ő nagyon tetszett <3
...házikó....
...éééés egy jó kis fotóra mindig van idő.... :))))
Város külső része
Világháborús emlékmű, Városlőd
...egy kis történelem...
Városlőd, vasútállomás
Viszlát tábla :)
Innen 8 kilométert mentem, elég sokat az autóúton, két vasútállomás mellett is elhaladva, majd betértem az erdőbe, majd újra ki a rétre. Itt igazából semmi extra nem történt, semmi extra dologgal nem találkoztam, mentem előre és futottam.
Mikor megérkeztem Úrkútra, itt először egy természeti csodát tekinthettem meg (Csárdahegyi Őskarszt természetvédelmi terület), amit villámgyorsan megörökítettem a fényképezőmmel. Utána mint egy mérgezett egér bolyongtam, mert megint nem találtam a kék jelzést, pedig ott volt a gps a kezemben. Egy srác, aki épp ott volt, meg is kérdezte, hogy kincsesládát keresek? ..van az a mobilos játék, amikor ládákat keresnek... ...kb úgy nézhettem ki... ...de mondtam, neeem, én csak a kék jelzést keresem. Ahogy ránéztem, meg is láttam a kék nyilat, ott volt a srác mögött....
A Kék túra vendéglő falán találtam meg a pecsétet. Annyira fáradt voltam, hogy véletlen a füzetben a négyzet mellé pecsételtem. Meg nem mondom miért, ne is kérdezzétek. Pecsételtem még egyet, most már bele a négyzetbe, ahol a helye. Naaah, gondoltam, ha duplán pecsételtem, azt jelenti, itt a vége, haza kell mennem. Erősen elgondolkodtam, hogy itt most abbahagyom. A vendéglővel szemben van a buszmegálló. Átsétáltam, megnéztem a menetrendet. Nagyon fáradt voltam. Valahogy 30 kilométernél tartottam, de azt éreztem, fogytán az erőm. Sokat jöttem, fáradt voltam, alig aludtam és ráadásul a felhők sem biztattak... Majdnem hazajöttem. Egy gondolat felmerült még bennem... Elővettem a telefonomat, direkt kifotóztam még otthon a menetrendet Nagyvázsonyból Veszprémbe.... ...mert ugye az volt a mai titkos célom... Megláttam, hogy este nyolc órakor indul egy busz Veszprémbe, fél négy van, tehát ha a Kab-hegy is olyan durva, mint a tegnapi Kőris-hegy, este fél 8-ra akkor is megérkezem Nagyvázsonyba. Megnéztem, innen negyed 7-kor megy az utolsó busz Veszprémbe, maximum ha utolér a vihar, ha megint villámokat szór az ég (mint a múltkori bakonyi túrámon), akkor maximum visszafutok ide.... ... bár persze van az a távolság, amikor már nem
néz és nem gondolkodik hátra az ember, csak előre.....
Úrkút
Kék túra vendéglő, Úrkút
A felhők továbbra sem biztattak, de nem törődtem most ezekkel az apró cseprő dolgokkal, csak mentem előre. Futottam, elég kellemes volt az idő, nem volt az a dög meleg, lágy szellő fújdogált. Kellemes kirándulóidő volt. :) Arra gondoltam, ép ésszel az ember hazament volna, viszont én nem azért értem el lehetetlennek tűnő célokat, álmokat az életemben, mert a józan eszemre hallgattam.... ...igen, ha lenne csöppnyi kis eszem, akkor nem rohanok bele egy esetleges viharba, de hála Istennek nincs ennyi eszem... :) ...azt gondoltam, ha most megfutamodnék, az nem én lennék... Szóval csúnya
felhők voltak felettem, amitől már majdnem megijedtem, de végül győzött az
elszántásom és a hitem. A hitem abban, hogy bármi történjék is,
megcsinálom, amit elterveztem. :) ...és ettől a halk monológtól valahogy az erőm is visszajött... :)
...a felhők...
...az egyik létra...
Végül úgy alakult, hogy ebből az
irányból (tehát a fordított irányból) elég könnyű volt a Kab-hegy,
hiszen végig autóúton (aszfaltúton) mentem fel. Autóval nem sűrűn
találkoztam, viszont több alkalommal láttam őzikét, egyszer úgy átfutott
előttem, hogy köpni nyelni nem tudtam. ...amúgy szerintem ez veszélyes,
mert szarvas pld autóval is simán összeütközik néha, miért ne ütközne
velem.... ...szóval én nem annyira értek egyet azzal, aki azt mondja,
hogy az állatoktól nem kell félni... ...persze, most nem azt mondom,
hogy szánt szándékkal megtámad egy szarvas vagy egy őzike, de ha
véletlen összefutunk (...mert ugye én is futok és ő is fut), az akár életveszélyes is lehet... ...és nem a szarvasra nézve... ...mondja
valaki, hogy nincs igazam... ...annyira szeretném most hallani....
...a Bakony veszélyei... ;)
A
kék bélyegző a Kab-hegyi erdészház falán található, ami mellett majdnem
lazán elsétáltam. Szedtem a lábaimat rendesen, ugyanis, bár kerítés
mögül, de nagyon vadul ugatott egy kutya. Én ezt már inkább üvöltésnek
nevezném, nem is ugatásnak, ilyen szörnyen ugatni valakit még nem is
hallottam. Majdnem kidöntötte a hatalmas kerítést, ami miatt amúgy nem
is láttam, milyen fajta és mekkora kutya... ...igazából szerintem örülök
is, hogy nem láttam, mert lehet, hazáig futottam volna..... :)
A bélyegző tehát a kanyarban van az úton, nem fenn a hegyen. A Kab-hegyen ezen kívül van minden: kilátó, Tv-torony, csodaszép kilátás. ...csak víz nincs... ...víznek híján voltam, spóroltam pár decivel és nagyon szomjaztam... Mindegy, már csak laza 10 kilométer. Annyit simán kibírok....
Kab-hegy bélyegző
Kab-hegyi erdészház és a kéktúrás bélyegző
Kab-hegy
...felfelé a hegyre
Útjelző a hegy tetején
Fenn a csúcson :)
Kilátás
A hegyről lefelé már elég meredek és csúszós volt az út, tehát aki a helyes irányból jön, annak sokkal nehezebb feljutni a csúcsra. Bár lefelé sem volt leányálom, mert nagyon meredek az út és tele volt szalmaszálakkal, amik nagyon csúsztak (egyszer majdnem seggre estem.. ..de csak majdnem...:)..). Mikor leértem, ismét erdőben találtam magam, aztán jöttek még létrák. Összesen 4 létrán kellett átmásznom ezen a túrán... ..aztán jöttek az apró köves, apró sziklás részek, ahol én mindig óvatos vagyok, mert féltem a bokámat... ...van egy irtó rossz szokásom. Úgy a 38-39. km környékén elkezdek csúnyán beszélni, hangosan. Aztán gyorsan körbenézek és csak remélem, hogy abszolút egyedül vagyok és senki nem hallja, miket mondok. Agresszív megnyilvánulásnak tűnhet, pedig nincs bennem se düh, se méreg. Ezt a fáradtság mondatja velem. A fáradtság és a félelem, hogy nem leszek képes időben produkálni azt, amit elterveztem. ...mert én mindent kiszámolok percre pontosan.... ...ha nem érek be X időre valahová, az sajnos azt is jelentheti, hogy lekések egy utolsó buszt... ..és akkor passz, hogy mit csinálok... ...szerencsére ilyen helyzetbe még nem sodort a sors...
Nagyvázsony felé
Visszapillantás a hegyre
...még egy létra...
...fenn a csúcson.... :)
...ha valaki Nagyvázsony felől érkezik, ezt kell látnia... :)
(...én akkor láttam, mikor visszafordultam...)
...itt is voltak még felhők, de itt már nem annyira érdekeltek...
...közel volt a cél...
...onnan jöttem... :)
...s a felhők után mindig kitisztul az ég... <3
Nagyvázsony a távolból
...megvan a mai célom... :)
Nagyvázsony
...ez a ház eladó.. ...ha valakit esetleg érdekel... ;)
A Nagyvázsony előtt két kilométer az brutál rettegés. Úgy kell autóúton jönni, hogy alig van helyem. Az autók indexeltek és kerültek, annyira kevés volt a hely. Vagy az út szélén jövök, vagy lent az árokban. ...árokban azért mégsem... ...ha jött egy busz vagy kamion, meg is kellett állnom egy pillanatra, nehogy elsodorjon, akkora lendülettel érkezett... ...és volt is forgalom rendesen. Szóval az utolsó két kilométer nem nagy élmény, inkább olyan túlélő show....
Kinizsi vár, Nagyvázsony
Nagyvázsony
Első volt, mikor beértem a városba, hogy ivókutat keressek. Láttam a gps-en, a várnál van. Megrohamoztam a kutat, ittam, mint aki két hete nem ivott, megtöltöttem üres flakonomat. Életmentő volt ez a víz. Nagyon finom volt. Két órája vágytam rá, ha nem több... ..huuuu, ezt máshogy kell kivitelezni, gondoltam, de öt liter vízzel a hátamon képtelen vagyok futni... ..még másfél liter is lassít... ...meg a rengeteg más cucc mellette...
A Kéktúrás bélyegző a pénztár falán található. Pecsételtem. Mosolyogtam. Megvan, megcsináltam! Majdnem megfutamodtam, de mégsem. Véghezvittem. Szuper. Valahol a lelkem mélyén büszke voltam erre a teljesítményemre. Nem vállalom túl magam, mindig egy picit nagyobbat lépek, de ami még kivitelezhető. ...és ezáltal mindig sikerül. Fejben összerakom, s mikor összeáll a kép, nekivágok. Istenem, bárcsak az élet más területe is ilyen egyszerű lenne.....
Ivókút a vár mellett
Vár pénztár
Templom, Nagyvázsony
Világháborús emlékmű
Nagyvázsony
Megcsodáltam a Kinizsi vár csodálatos épületét, megnéztem a templomot, majd elindultam megkeresni a buszmegállót. A központban találtam, egy buszállomást, de ott egy fél kilences veszprémi buszt találtam, ami nem jó nekem, mert fél 9-kor már Veszprémből indul a budapesti buszom... ..ott keringtem a gps-el a központban, ijedten, hogy akkor most mit csináljak, mikor négy fiatal srác odaintett nekem, s megkérdezték, segíthetnek-e. Egyébként pont őket néztem ki én is, hogy megkérdem, merre találom a buszmegállót, ami a Pulai elágazás névre hallgat. Helyesen útbaigazítottak és jó utat kívántak nekem. ...az rám fér, gondoltam, elvileg este 11-re már a lakáskámban leszek.... :)
Nagyvázsony buszmegálló, Pulai elágazás
Szombaton 21,58 km-t tettem meg 4 óra 15 perc alatt. 16:38h-kor kezdtem meg a túrámat Zircen (ilyen későn még soha nem kezdtem túrát hehe...) és este 21:00h előtt megérkeztem Bakonybél városkába. Ennek a félmaratoni távnak a szintje +615m volt. Vasárnap megdöntöttem saját rekordomat, sikerült eddigi leghosszabb túrámat kivitelezni. 49,40 km volt a megtett távom, és mindezt 10 óra 43 perc alatt sikerült produkálnom. A szintemelkedés 1285 méter volt, mégsem éreztem annyira durvának, mint a szombati 615 métert - persze, mert ez közel 50 kilométeren eloszlott, míg az előző napi 21 km-be volt bezsúfolva...
...bár a Bakony így sem lett a kedvencem, mégis elégedetten szálltam fel a buszra.... ...aztán eszembe jutott, hogy annyira szívesen elmesélném az élményeimet valakinek.... ...annyira szívesen elmondanám neki, hogy nézd, lenyomtam majdnem ötven kilométert, most már talán én is mehetek nagyobb teljesítménytúrákra... ..valakinek, aki nagyon úgy néz ki, nem kíváncsi rám... ...csak ültem a buszon hazafelé, csak néztem ki az ablakon, csak néztem, ahogy lassan sötétbe borul minden körülöttem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése