2016. szeptember 3-án Ferivel elindultunk első közös őszi túránkra szerintünk még a Börzsönyben, de az OKT útvonal alapján már a Cserháton. A 18 számú túra alábbi szakaszait teljesítettük ezen a még nyári meleg, de az ősz ízét és színeit olykor már érezhető verőfényes napon:
OKT-181: Nógrád - Újtelep - Hosszú-bérc - Nagy-kő-hegy - Magas-hegy - Kő-hegy - Nagy-berek - Magyarkút
és
OKT-182: Magyarkút - Keskeny-bükki-patak - Kápolna-oldal - Katalinpuszta
Nógrád
Vidáman indult ez a reggelünk is. Olyan frissek és üdék voltunk ezen a napon, hogy reggel tíz óra magasságában már a csodás Nógrád városkában voltunk. Vácról a Bz-mot nevezetű kisvonattal mentünk tovább, mely eredetileg a studenka vagonka, merthogy cseh származású a jármű. Feri ezen a napon vonatokból kioktatott, s azt is megtudtam, szerinte ez a bz-mot nem más, mint sínre kényszerített busz. Utaztam már ilyennel Székesfehérvár-Csókakő útvonalon, mégpedig ezen a héten kedden, illetve még anno, évekkel ezelőtt Gyöngyösre, már nem emlékszem, hol kellett átszállnom, de arra emlékszem, hogy azt is jól megnéztem magamnak, hogy ennyi a vonat...? Ennyi volt a vonat.
Nógrádra érkezvén már perzselő meleg fogadott bennünket. Pecsételés után elindultunk a vonatállomásról, amit én véletlenül pályaudvarnak mondtam. Azt tudni kell, hogy ezen a hatalmas pályaudvaron van összesen két sínpár, de abból csak egy működő, illetve mikor leszálltunk, egy néni karral vonta fel a sorompót. Először azt hittem gyakorolja a manapság oly divatos kranking edzésmódszert, ami egyébként egy remek cardio edzés felső testre. Mint utólag kiderült, kézzel húzta-vonta a sorompót a kis állomáson a kellemes nyár-végi melegben.
Úgy döntöttünk mindketten, mivel elég korán érkeztünk, mielőtt megkezdjük a kéktúra hivatalos útvonalát, megtekintjük a híres Nógrádi várat testközelből. Felbaktattunk a városon, nem lehetett eltéveszteni az utat, pár perc alatt felértünk az erődítményhez. Mivel szombat volt és jó idő, elég sokan voltak a várnál, kihasználták még ezt a szeptemberi szép időt. Gyermekek futkostak mindenfelé, Feri eléggé ideges lett, mivel mindig valaki belemászott a fényképbe. Nevettünk is rajta, hogy majd otthon kiphotoshopolja, azon nevettünk, hogy majd fűvel, vagy felhővel pótolja az ugrándozó csemetéket. :)
Nógrádi vár
Millenniumi emlékmű
A Nógrádi várban napozni isteni :)
Szeretem nap <3
Egy kép Alex-nek :)
A szombati vidám csapat :)
Kilátás a Nógrádi várból
Nógrádi vár
Feri és Márti szelleme ;)
Ez a nap tényleg úgy alakult, hogy sehol senki nem volt egy adott részen, de mikor mi odamentünk, hirtelen megtelt a régió és nem lehetett egy normális képet készíteni. Mikor beálltunk, hogy lefotózzuk a várfalat, akkor kezdtek el ugrándozni ott a kisfiúk, kislányok. A végén, mikor már lefelé mentünk, Feri a kaput szerette volna lefényképezni, de a faliújságot körbeállták a turisták. Erre Feri már tényleg bedühödött és azt kérdezte: ezek most órákig olvassák a dohányozni tilos feliratot? Háát, ezen órákig nevettünk azután. Rengeteg fotót készítettünk a várban, nagyon szép volt a panoráma.
Kilátás a Nógrádi várból
A várból visszamentünk a városba, vissza a vonatállomásra, ahol megkezdtük a kéktúrát. Az állomás előtt leálltunk sorompót fényképezni, az autósok biztos néztek, mit fotózunk egy nyitott sorompón. Kisétálunk a városka végébe, ott rá az ösvényre, megcsodáltunk egy szeszfőzdét, ahol olyan illatok terjengtek, hogy mondtam is Ferinek, ha sokáig itt maradunk, bizony berúgunk a szagoktól. :) Végigsétálunk a Hosszú bércen, visszatekintettünk még a városra és magunkba szívtuk az erdő és rét friss, városi forgalomtól mentes illatát.
Nógrád
Szeszfőzde
Visszatekintés Nógrádra
Patak a Börzsönyben
Ahogy sétáltunk az erdős részen, egy vasúti sín keltette fel érdeklődésünket az erdő kellős közepén magánterület felirattal. Ez olyannyira megtetszett útitársamnak, hogy azonnal előkapta fotós felszerelését és vad makrózásba kezdett.
Feri egy roppant érdekes természeti jelenséget fotóz makró üzemmódban
Az erdőből egy tisztásra érkeztünk, ahol néhány lépés után vasúti síneken vezetett utunk. Itt Feriben előtört a vasútrajongási láz, előkapta telefonját és azonnal megnézte, milyen szerelvény várható a közeljövőben, ami időben is belefér, hogy esetleg bevárjuk. Rögtön felcsillant a szeme és gyermekies örömében majdnem ugrándozott: egy bz-moz-ot jelzett készüléke. Láttam rajta, mennyire fontos neki ez a vonat, így amikor félve megkérdezte, hogy ugye megvárjuk, a válaszom természetesen pozitív volt erre a kérdésre. Feri nagyon szeretett volna itt az Isten háta mögött vonatot fotózni, hát bevonzotta a szerelvényt. Ez a vonzás törvénye, kérem szépen, ez a Titok. :) Leültünk a sínekre egy fotó erejéig, majd hirtelen a semmiből előtört a zúgás, amely egyre közelebb érződött, a hangok egyre jobban, percről percre felerősödtek, majd egyszercsak a semmiből, a kanyarból előtört a várva várt szerelvény. Nem is akármilyen csodát láthattunk, egy három kocsis bz-mot vonatot, amely neve már anakonda. Ezen a napon is sokat tanultam, most speciel vonatkiképzésen voltam. :)
Vasúti sínek Nógrád után
Várjuk a vonatot
Jön a bz-mot
Elment a bz-mot
Miután teljesült Feri kívánsága és a vonat minden irányból sorozatban meg lett örökítve, felpakoltunk és tovább folytattuk utunkat a Kő-hegyre. Befújtuk magunkat szúnyog- és kullancsriasztóval, hogy zavartalanul tudjunk közlekedni az erdőben, a hegyre felfelé vezető úton. beszélgettünk erről-arról, rötyögtünk Ferivel, mikor egyszercsak abbamaradt a kommunikációnk, elhallgattunk és némán figyeltünk előre. Az történt ugyanis, hogy az erdő közepén megjelent Jézus... Köszönt nekünk illedelmesen, mi visszaköszöntünk neki, majd egy ideig csak mentünk némán, nem is mertünk egymáshoz sem szólni... ...hogy aztán mégis megtörjem a csendet, mikor már kellő távolságban volt, odafordultam Ferihez és odasuttogtam neki: ez előbb neked is megjelent Jézus? Halk nevetésben törtünk ki. A vándor egy igazi naturalista srác volt, aki valószínűleg egy teljesen nomád életmódot él. Teljesen mezítláb volt, semmi ruha rajta, csak egy kisnadrág vagy valami szoknyaféleség, vándorbot és a puttonya. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bizony elég büdös volt, ahogy elment mellettünk, éreztük azt az abszolút áporodott szagot. Természetesen nem mertük lefotózni, hisz ilyen embert még egyikünk sem látott élőben, csak a filmeken... ...középkori filmeken...
Feri későbbi beszólásán aztán még jó sokat nevettünk, ami így szólt: le kellett volna adnunk neki a karácsonyi kívánságlistánkat. :)
Felfelé a Nagy-kő-hegy csúcsára több meredek szakasz vezetett, mindösszesen 383 méter magasra jutottunk fel. Meleg volt, folyt rólunk a víz, de megtettük, amit meg kellett. Félúton Feri megéhezett, szederről álmodozott, bevonzotta. Mondom én hogy működik a Titok, a vonzás törvénye. :) Ettünk egy kis szedret még ebéd előtt. Bár elég kevés szeder volt a bokrokon, előttünk Jézus már lelegelte a finomabb falatokat, gondoltuk jóhiszeműen... :)
Útjelzés a Kő-hegyen
Mikor felértünk a csúcsra, találtuk egy pihenőhelyet, ahol ebéd címszó alatt elfogyasztottuk szendvicseinket. Itt gyönyörű volt a kilátás, készítettünk rengeteg fotót, majd elvonultam a bokorba. Hallom Feri szólít, először azt hittem, látogatóink érkeztek, köszönt is valakinek. Kiszaladtam hozzá, majd látom, kegyetlenül nevet és annyit mond: Nézd, ott egy ejtőernyős. B+ ezt nem hiszem el, még itt 383 méter magasan is belemásznak a fotómba... ...ez volt szerintem a nap poénja, ezen még este hazafelé is jókat kacarásztunk...
Ketten a Nagy-kő-hegyen
Kilátás a Nagy-kő-hegyről
Feri: "...hogy még itt is belemásznak a fotómba..."
Lefelé a hegyről elég jó szakasz következett, könnyen járható, olyan gyanúsan nem nehéz ahhoz képest, hogy kéktúra... Most, hogy már az én lábaimban is közel kétszáz kéktúrás kilométer van, már tudom, hogy a kéktúra általában, mondjuk ki, szívatás. Értem én, hogy meg kell dolgozni azért a csodás jelvényért, de hogy mindig beletesznek valami igazán szivattyút, az egyértelmű. Ha túl könnyűnek találom a terepet, mindig felmerül bennem a gyanú, hogy eltévedtünk, letértünk a kékről. Viszont ez a könnyed lefelé mozgás most teljesen rendben volt, a gps is ebbe az irányba terelt bennünket. Ahogy mentünk lefelé, még békát is sikerült fotózni, ugyanis egy nekiütközött a lábamnak. Ferinek mondtam, gondoljon őzikére is, hátha be tudjuk vonzani, de sajnos az őzike ezen a napon nem jött össze...
Börzsöny Kő-hegy
Börzsöny Kő-hegy
Béka mellett őzike híján viszont rengeteg gombát találtunk, meg is örökítettük őket. Lefelé a hegyről, a végén, azért kaptunk nehéz szakaszt. Itt találkoztunk egy bringás sráccal és lánnyal, nem is tudtuk elképzelni, mit csinálnak majd fenn a hegyen két túrakerékpárral...
Magyarkúthoz közeledve ügyesen benéztünk egy kéket, de csak száz méter plusz kilométert tettünk meg ezáltal. Lebaktattunk a hegyről, nekem lelki szemeim előtt már kávé gőzölgött, emiatt egy picit hisztisnek, nyűgösnek is éreztem már magam. A végén kaptunk még egy patakot, ami elállta utunkat és a mozgó fán nem voltunk hajlandóak átvergődni magunkat; helyette apró köveken tettük meg az utat a túlsó partra.
Gombák minden mennyiségben
Ezerrel kitáblázva, s mi itt tévedtünk el :D
A sok kavics volt a híd a patak felett
Mikor megérkeztünk Magyarkútra, tippjeinket már leadtuk egymásnak, vajon nyitva lesz-e a vendéglő és vajon lesz-e kávé és szappan... Nyitva volt, volt kávé, volt jégkrém is. Szappan nem volt. Hiába, ez már nagyon vidék. Ettünk, ittunk, pecsételtünk, majd indultunk tovább. A pecsételőhely mellett volt az Irma-forrás, ahová természetesen, ahogy le akartuk fotózni, bemásztam emberek... ...mert miért ne... Türelmesen kivártuk sorunkat, készítettünk fotókat, megtöltöttem kulacsomat, majd elindultunk tovább utunkra, hisz előttünk állott még hat egész kilométer és egy kisebb emelkedő. Egy picikét viszont már szét voltunk esve, mind a ketten. Feri pecsét nélkül ment volna tovább, ha nem szólok utána, mint aki jól végezte dolgát. A jégkrémet megette, mehet a túra tovább. Én pedig pecsételés után otthagytam a pecsétpárnát, a retro házaktól mentem vissza érte...
Amúgy ezeket a retro, urbex házakat is Feri vonzotta be, hisz egyszer megjegyezte, hogy hiányzik neki a túrából a napi retro... ...nah, most ma megkapta... :)
Irma forrás, Magyarkút
Urbex házak
Elindultunk tovább a kéken, kikerültünk egy sorompót, egész kellemes volt az út Katalinpuszta felé. Ismét gyanúsan kellemes. :) Útközben találtunk egy aranyos kutat, amelynek a neve is Aranyos-kút volt, itt egy picit elidőztünk. Egy problémánk volt itt is, az a rengeteg bogár, melyek hol a szemünkbe, hol a fülünkbe repültek, időnként fékezés nélkül, szélsebesen...
Aranyos-kút
A legjobb kék-csapat :)
Utacska a kéken
Út a Börzsönyben (az ilyen ajándékút a kéken)
Azért természetesen, hogy érezzük a törődést és a kéket, az utolsó kb. két kilométeren volt ismét egy kis szivattyú felfelé, a Kápolna oldalban, egy eléggé meredek szakasz, ahol alattunk majd mellettünk csordogált a helyes kis Keskeny-bükki-patak. Itt is volt egy kis tévedésünk, benéztünk egy kéket, és nem tértünk le időben egy láthatatlan, eldugott, alig észrevehető kis ösvényen. Tévedésünknek azonban most is meglett az eredménye: egy nagyon helyes kis halásztó csodaszép környezetben.
Halásztó melletti kis hegyoldal
Halásztó (tévedésünk ajándéka)
Hidacska a Börzsönyben (már a kéken)
"...egy kis patak, folyton rohan..."
Élet a kéken :)
Börzsöny
A szívatós utolsó kilométerek után egy hatalmas rétre értünk, majd hirtelen megpillantottuk Katalinpusztát és egy helyes kis kilátót. Felmásztunk rá, körbefotóztuk a vidéket, és a mai túra ajándékaként részesei lehettünk ezen az estén is egy gyönyörű naplementének.
Kilátás Katalinpusztára és a környező vidékre
Ferivel nagyon jól egymásra találtunk túraügyileg, jobb túratársat nem
is álmodhatnék magamnak. De azért szembetűnő, mennyire különbözik
egymástól egy racionális Bak és egy fantáziadús Skorpió. Míg én a
távolba nézek, és azt suttogom: nézd, ott az erdő szelleme, addig Feri csak mosolyogva legyint egyet, s annyit mond: leszállt a köd... :)
A szombati naplemente fázisai Katalinpusztán
Katalinpusztán (Szendehely) megtaláltuk a pecsétet, megcsodáltuk a templomot és leültünk a buszmegállóba. Megvacsoráztunk az iszonyatos autóforgalomban, mely a 2-es útról érkezett és vártuk türelmesen buszunkat. Megállapítottuk, itt van a határ, hátunk mögött a Börzsöny, mi vagyunk Katalinpusztán, előttünk pedig a Cserhát, a közeli jövő...
Katalinpuszta Szendehely
Ezen a mókás szombati napon összesen 15,18 kilométert tettünk meg a kéken, mindösszesen 7 óra 18 perc leforgása alatt. Az órát Nógrád vasútállomáson indítottuk el, mikor lejöttünk a várból és ténylegesen elkezdtük a kéktúrát. A Nógrádi Vár tehát sem időben, sem kilométerben nincsen beleszámolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése