OKT-132 Zsíros-hegy - Hűvösvölgy

2016. szeptember 18-án vasárnap befoltoztam egy lyukat az Országos Kéktúra budapesti szakaszán. Ami anno kimaradt a túlzott maximalizmusom és zöldfülűségemből adódó (el)tévedésem miatt, a Zsíros hegy - Hűvösvölgy szakasz, vasárnap teljesítve lett Andi barátnőm kíséretében.  Egész pontosan az alábbi szakaszt teljesítettük ezen a szép, verőfényes, ősz eleji napon: 

OKT-132: Zsíros-hegy - Kerek-hegy - Kovácsi-erdőföldek - Remete-hegy - Remete-szurdok - Máriaremete, kegytemplom - Nagy-rét - Hűvösvölgy

 Remetehegy

Andi barátnőm még hetekkel ezelőtt említette, szívesen eljönne velem egyszer kéktúrázni, amikor egy rövidebb szakaszra esik a választásom. Gondoltam, ez a szakasz rövid is (9,6 km), közel is van (Nagykovácsi - Budapest), így remek barátnős vasárnapi program. Lebeszéltük a dolgokat, mikor hol találkozunk, mit hozzon, én mit viszek...etc. Szombat este kétségbeesetten írt viberen, hogy szakad az eső, most mi lesz. Ne aggódj, nyugtattam, holnapra kiránduló időt rendeltem. :)

Vasárnap 11 órakor találkoztunk Andival és megbeszéltük, a túra előtt - mivel tényleg ez egy minimál szakasz - fakultatív programként mutatok neki valami szépet; felviszem a Nagy-szénás tetejére. Onnan csodaszép a kilátás. Nagykovácsinál a Szeles úton mentünk felfelé, a piros jelzéseket követve másztunk fel erre a fantasztikus pontra. Bár Andi volt már itt túrarandi kereteken belül, akkor a sötétben bandukoltak errefelé, világosban ezt a csodálatos panorámát még nem látta. Itt volt tehát a remek alkalom, megmutattam neki ezt a csodálatos kilátást napfénynél (..amennyire a sötét felhők engedték...).

 Felfelé a piros úton

 Fenn a csúcson - Nagy-szénáson

 Kilátás a Nagy-szénásról

Emlékeimben kutakodva idéztem fel a láthatatlan, itt-ott eldugott kék jelzéseket, amit anno itt benéztem. Most természetesen arra koncentráltam, hogy azonnal megtaláljam, merre van a helyes út, így hamar letaláltunk az erdőbe. Hullámvasutazva indultunk el, megmutattam Andinak a régi turistaház maradványait, majd egy további erdős részen keresztül jutottunk le a köves útra, végül arra a tisztásra, ahol anno egy másik turistaház állt. Ezzel szemben megpillantottuk a Muflon itatót, pont ott, ahol augusztus elején is megtaláltam. Gyorsan pecsételtem füzetembe, majd betértünk egy kávéra és egy szendvicsre.

Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk a vendéglőben, nagyon helyes volt mindenki, több kutyával is összefutottunk. Azon gondolkodtunk, hogy kb 3 kilométert tehettünk meg, amit nem mértünk, ami a mi kis fakultatív programunk. Andi már most elfáradt, én pedig felvilágosítottam, hogy kéktúra szempontjából még null kilométeresek vagyunk. :)  

A Muflon itatóban ittam egy kávét és kértem egy mézes teát, mert nem éreztem magam túl jól, napok óta kapart a torkom. Ettünk egy-két szendvicset, Andi feltankolt keksszel és csokival, hisz attól félt, az én őrült tempóm mellett majd csak este ehet legközelebb. Svédországból kapott csokit, annyira aranyos volt, azt mondta, ezt különleges alkalomra tartogatta. Ez a vasárnap volt számára a különleges alkalom. Annyira édes az én Andi barátnőm, annyira imádom... <3 

Indulhat a kaland :) 

Miután ettünk-ittunk, feltankoltunk minden jóval, én pedig szépen fogalmazva hajcsárnak lettem titulálva, elindultunk a már hivatalos kéktúrás utunkra. Órát belőttem, magunkat pedig kilőttük az erdő közepén található vendéglőből. Mondtam Andinak, hajcsár jelző ide vagy oda, bele kell húznunk, hogy ránk ne sötétedjen  az erdőben.

A Zsíros hegyen rákapcsoltunk, gyors-gyaloglás tempóban haladtunk (muszáj volt), s elég hamar felértünk a Kerek-hegyre. Itt egy pici lazítást engedtem, csináltunk pár fotót, megmutattam barátnőmnek, múltkor hol tévedtem el, mikor már vaksötétben sprinteltem le a hegyről és Budaliget helyett valahogy Solymáron sikerült kilyukadnom...  

...a Kerek-hegy tetején, ahol a sárga és a kék kettéválik... 

...örökre az emlékezetembe véstem... :)

Andi és Márti :) 

 Imádom a fákat, az erdőt :)

 Kerek-hegyen

 Kerek-hegyen

 ...mindig csak a kék... :)

  

Továbbhaladtunk, találkoztunk más túrázókkal is, olyankor lemaradtunk fotózni vagy csak azt álcáztuk, hogy pihenünk, menjenek csak el, hagyjanak csak le bennünket. Pont azért jöttünk az erdőbe, hogy embereket ne is lássunk. :) Megbeszéltük Andival, hogy picit mintha antiszociálisak lennénk, aztán jót nevettünk......és tényleg... ;)

Budai-hegység 

 A legtökéletesebb vasárnapi program :)

 ...mondom én.. :) :)

 Őszi levelek, őszi színek... ...imádom :)

Mentünk, sétáltunk, túráztunk, beszélgettünk, fotózgattunk, nevetgéltünk, nagyon jól éreztük magunkat. Néztünk az erdő színeit, teljesen el voltunk varázsolva. Gyönyörű minden évszak, tényleg, minden évszaknak megvan a saját maga varázsa, a bája, de az őszi színekért néhány éve egyszerűen rajongok. Levelek sárga, zöld, barna, piros, vörös színben pompázva, bár az elmúlást szimbolizálják, a nyár múlását, de mégis van benne valami hihetetlen gyönyörű titokzatosság... ...valami varázs... ...s míg az erdő, az ősz tarka színeiben gyönyörködtünk, felértünk a Remetehegy tetejére. A fák között megláttunk egy kilátásgyanús kis szegletet, ahová befészkelve magunkat csodálatos panoráma tárult elénk... ...majd leesett az állunk... Ráláttunk Remeteszőlősre és a Remeteszurdokra, csodaszép volt minden, mi akkor körülvett bennünket.
 

Itt egy kis pihenőt tartottunk, kb fél órát, negyven percet. Ettünk mogyorót, csináltunk fotókat, beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. tanácskoztunk erről-arról. Megállapítottuk, milyen csodás dolog itt ülni egy hegy tetején és bámulni le a csodálatos kilátásra. Ezért megéri egész héten keményen dolgozni, ha ez a vasárnapi ajándék... 

 ...kék cipő hiányában... ;)

 Andi és Márti a Remetehegyen ;)

 Kilátás a Remetehegyről a Remeteszurdokra és Remeteszőlősre

Kis pihenő után továbbálltunk, mennünk kellett, hisz vészesen fogyott, rohant az idő. Sziklás hegyoldalon másztunk lefelé, elég kemény szakasz következett. Most már értem, miért óvott Feri anno ettől a szakasztól éjszakai sötétben. Szerintem lepottyantam volna, hehehe. :) Így is volt egy kis szakasz, ahol négykézlábra ereszkedve tudtam csak mászni, úgy éreztem biztonságban magam. Nekem október 9-én maratont kell futnom, mondtam Andinak mosolyogva, nem kockáztatok. :) A végén, mikor leértünk, kidőltem...  ...természetesen csak a fotó kedvéért, szimbolizálva, tényleg meredek volt az út... :)  

 Sallallallallé, veszélyes az út, hazafelé... :)

 Andikám az életéért küzd hahaha... :)

 Csúnya felhők kísértek...

 ...meredek...

 "...I did it my way..."

 Megvaaaaan :) ..leértem yeeaahh :) 

Lent a Remeteszurdok szép, gyönyörű, de a napfény ide is csak helyenként szökik be. Egyből a Pilisszentkereszti szurdok jutott eszembe, említettem is barátnőmnek, ha valami gyönyörűséget szeretne látni, oda mindenképpen látogasson el. Itt is nagyon jó a levegő, gyönyörű a környezet, lépteink mellett csordogál a kis patak. ...akárcsak egy mesében... Ha errefelé laknék, biztos itt futnék esténként, állapítottam meg.

 Remeteszurdok

 Andi és Márti a Remeteszurdokban

 Remetebarlang

 A vasárnapi csipet csapat :)

 Dr Pápa Miklós emlékmű

Mikor kiértünk a szurdokból, igazából már Budapesten voltunk, méghozzá a II. kerületben, Máriaremetén. Megcsodáltuk a hatalmas Máriaremetei kegytemplomot, ahol épp vasárnap esti mise volt, így csak bekukkantottunk: gyönyörű ez a templom, állapítottuk meg, nemcsak kívül, hanem bizony belül is. A templom mellett rengeteg Mária szobor található, majdnem mindet lefényképeztem, addig Andi megpihent egy padon. 

 Máriaremetei kegytemplom

 Máriaremete

Ezek után a városban, a második kerületben tartottunk Hűvösvölgy irányába, csak a végén mentünk be ismét egy erdős részre. De ez már nem igazi erdő volt, hanem egy fákkal teli park. Itt már sötétben bandukoltunk, de a parkban volt közvilágítás (amúgy Feri barátom egyik "kedvenc" helye Budapesten, a volt Munkásmozgalmi sétány... ..Istenem, hányszor hallottam ezt tőle, úgyhogy ideje volt eljönnöm ide, hogy tudjam, miről mesélt nekem...), így nem kellett teljesen vakon túrázni, míg elértük a Hűvösvölgyi Gyermekvasút állomást.  

Erdő-infók :)

A mai napon a kéktúra útvonalon összesen 10,21 kilométert tettünk meg (plusz a fakultatív Nagy-Szénás túránk), mindösszesen 4 óra 24 perc alatt (szünetekkel, pihenőkkel együtt).