OKT-184 Ősagárd-Felsőpetény, OKT-185 Felsőpetény-Romhány, OKT-186 Romhány-Kétbodony és OKT-187 Kétbodony-Becske

2017. május 25-én, egy vidám, mosolygós, és rendkívül szerencsésnek mondható csütörtöki napon az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán: 

OKT-184: Ősagárd - Galamb-hegy - Lókos-patak - Felsőpetény

OKT-185: Felsőpetény - Róka-völgy - Alsópetény - vadászház - Romhányi-hegy - Gesztenyés - Romhány 

OKT-186: Romhány - Felsőbodony - Kétbodony és

OKT-187: Kétbodony - Cser-hát - Büdös-tó-hegy - Galga-patak - Eresztvény - Becske

Természeti csoda Ősagárd határában :)

Hihetetlenül nagyon boldog voltam ezen a napon. Hétfőn este érkeztem haza (hét hónap távollét után... ...bár márciusban haza tudtam szaladni hat napra, de hááát az nagyon kevéske volt...), kedden akklimatizálódtam, szerdán lenyomtam 15 km-t, természetesen imádott Margitszigetemen, csütörtökön pedig már a Kéken voltam... Megvolt az eufória... :) Igen, rangsorolni kell, és igenis meg kell tudni állapítani, mi a fontossági sorrend. ...és azt csinálni, ami fontos számunkra, amit szeretünk, ami igazán boldoggá tesz... ...mert ki tudja, lesz-e holnap lehetőségünk megtenni, mert ki tudja, lesz-e holnap... Do, what You love... ...ennyi... ...ez a boldog élet titka, semmi más... Szóval annyira hiányzott minden, ami Magyarország, hogy már kint Svájcban próbáltam hangolódni a hazai folytatásra... ...létrehoztam a face-en a "Kéktúrás kalandjaim" oldalt, az első oldalamat, és elkezdtem írogatni és feltölteni a tavalyi túráimat, ezzel is egy picit átérezve a hazai hangulatot... ...mikor hazaérkeztem, az alábbiakat fogalmaztam meg (azt hiszem, ide sem írhatok mást bevezetésnek....): 

Csodás helyeken jártam az elmúlt hét hónapban, szebbnél szebb tájakon, "zöldövezetben", hegyeken, tavak mellett... a meseszép Svájcban☺. Csodaszép volt minden és hálás vagyok a sorsnak, hogy mindennek a csodának részese lehettem... ...mindezek ellenére nagyon vágytam már haza, s mikor tegnap hazaértem, bizony a szívembe akkor költözött boldogság... ...mert vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy láttam fantasztikus dolgokat, láttam csodaszépet a világ különböző pontjain, nekem mégis a magyar levegő a legédesebb, a magyar ágy a legpuhább, Budapest a legszebb város és számomra leggyönyörűbb a magyar táj...💖 ...én itt ismerem az erdőket, a fákat, nekem itt ismerős a madárcsicsergés, a lombkorona, a fű illata, ami itt él és létezik, az az enyém....:)

Terveim alapján, ha az időjárás is engedi, a héten folytatom a kéktúrám. Nagyon sokat és nagyon keményen dolgoztam az elmúlt hónapokban, de mindvégig az lebegett szemem előtt, hogy a kemény munkáért cserébe tavasszal/nyáron gondtalanul folytathatom a túrám... 💞

Ma már meg is kezdtem az előkészületeket. Rögzítettem őszi túráimat a heyjoe.hu oldalon, felfrissítettem a szakaszokat, újra kezembe vettem a kéktúrás füzetemet, oohh melegség töltött el. Felelevenítettem a tudnivalókat és tudomásul vettem a tényeket. Sok dolgom lesz. Nagyon várom, izgatottan állok elébe☺.
Tavaly július végén tettem meg az első lépéseket. Hét hónapot távol voltam. Az OKT 27%-át teljesítettem eddig, ami 317,50 km-t jelent az említett weboldal alapján. A mellékelt térképen látni a már teljesített, és a még rám váró szakaszokat... ...lesz mit tenni, izgatottan várom...

Csütörtökön tehát elindultam. Elmentem busszal Ősagárdra, pecsételtem, és megkezdtem a Kéktúrát. Mosolyogva indultam utamra, szinte szárnyaltam, ittam magamba a finom magyar levegőt.  

 Ősagárd

 Ősagárd a falu széléről fotózva

 mezőkön keresztül érjük el az erdőt

 Vidáman, boldogan :)

 ..a természet csodái, a tavasz szépségei... :)

Mikor elhagytam a falut, mezőkön keresztül vezetett az út az erdőbe. Szebbnél szebb virágokat láttam, készítettem is egy-két fotót. Némelyik olyan jól sikerült, hogy még engem is meglepett, aztán volt, amit szokás szerint kukázni kellett... ...ugye nincs komoly, drága gépem... ...nincs, mert (és most nem szándékozom senkit megbántani, ezek csupán tények...) már minden második ember fotós, meghagyom nekik a lehetőséget... ..és különben is, nálam egy komoly nagy gép nincs biztonságban... ...én van, hogy esek, kelek... ...futok a terepen, nálam előfordul, hogy bizony kiesik a kezemből a gép... ...hányszor leesett már a táskámról......hányszor landolt már a poros földön, a sár mellett... ...de még működik, és időnként egész jó képeket csinál... ...legalábbis nekem tetszik... ;) 

Ősagárd után a mezőkön 

 Alsó-Sirok

 ...volt némi akadály is... ;)

Ez a szakasz egész könnyednek mondható, az elején mező és erdő, semmi extra, semmi szivattyú.  Gondolom, nem véletlen... ...talán levezetése a Naszály-hegynek és egy kis könnyed felkészülés a Becske-Mátraverebély szakaszra... ...az azért elég kemény lesz...

Drága Kékem :)

 Csodás erdő és az Akácos tábla :)

 ...és ez a kilátás... ...maga a csoda...

Azért szeretek egyedül túrázni, mert remek lehetőség gondolkodni. Átgondolni, átértékelni a dolgokat, tervezni... ..a csütörtöki túra alatt értékes gondolatok sorakoztak fejemben, a jövőmet illetően. Újabb tervek láttak napvilágot, újak kapuk nyíltak meg előttem...

 Csodaszép természet :)

 Útjelző és a kék ég :)

Ahogy haladtam előre, időnként vissza-visszatekintettem. Ilyen azért nincs Svájcban... Félreértés ne essék, Svájc is gyönyörű. ...de Svájc máshogy szép... Ott vannak azok a nagy, magas hegyek, amelyek csodálatosak, gyönyörűek, de mégis idegenek. Svájc is dimbes-dombos helyenként, de kint minden domb tetején áll egy házikó, búgnak a tehenek és emiatt állandó zaj van. Itt nálunk csend honol. Itt, ha elmegyek túrázni, egyedül lehetek. Itt még a fa is más... ...ilyen fa, ilyen csodálatos erdő csak nálunk van, nincs sehol máshol... :) 

Útban Felsőpetény felé 

Egyébként az is eszembe jutott, hogy tényleg igaz, ha itthon elmegyek túrázni és történetesen hétköznap van, sokszor vagyok egyedül az erdőben. Svájcban soha nem tudtam egyedül lenni, mindig találkoztam nem egy túratárssal. Hétköznap mentek a nyugdíjasok, akik ráértek, és akiknek hétköznap volt pihenőnapjuk. ...és most nem a turistákra gondolok. A nagy és híres hegyek, mint például a Jungfaru és Pilatus, teljesen más. Mindegy, hogy hétköznap van vagy hétvége, mindegy, milyen évszakot írunk, hemzsegnek a turisták.... ...de ott van például a Napf hegy. Lefogadom, kedves olvasó, fogalmad sincs, merre található... ...én sem tudtam, mígnem oda nem költöztem. Ott laktam a Napf parkolótól 8 km-re (többször lefutottam), és a hegycsúcstól 12 km-re. Többször megmásztam ezt a hegyet, egészen 1406 méter magasra jutottam. Itt nem voltak turisták, voltak viszont aktív nyugdíjasok. ...és én itt látok hatalmas különbséget. Kint a nyugdíjas nem kényelmesedik bele a fotelbe és ül a tv előtt naphosszat, hanem veszi a túrafelszerelést és kimegy a szabadba...  ...nekünk is ezt a példát kellene követni, mert ez jó példa, pozitív és egészséges... :)

Csodálatos környezetünk... ...védeni kellene, nem pusztítani...

...hisz belőle élünk... 

Felsőpetényben a kocsma oldalára függesztve találtam meg a kéktúrás bélyegzőt. A kocsma zárva volt. Leültem, ettem egy szendvicset és örültem, hogy itt lehetek. :) 

 Felsőpetény

 Kéktúrás bélyegző

 Felsőpetény a falu határából fotózva

Továbbhaladtam utamon, terveztem a jövőmet, élveztem a jelent és levontam a múltból a tanulságot. Ahol a terep engedte, futottam. Egyszerűen élveztem mindent. Éltem. Igazán éltem. :)  

Csodálatos Cserhát 

 Tökéletes futópálya

Svájcban annyira hozzászoktam a dimbes-dombos edzésekhez, hogy itt a futás ezen a terepen meg sem kottyant. ...még úgy sem, hogy előző este futottam 15 km-t a szigeten...  ...jó volt ez a kis svájci kiruccanás, sok tekintetben hasznos volt, hisz rengeteget tanultam és tapasztaltam. Kiszélesedett valamelyest a látóköröm, már más szemszögből is képes vagyok szemlélni a dolgokat. Gazdagabb lettem rengeteg élménnyel is. Tapasztalattal. Huuu, rengeteg átgondolni valóm volt, így az első tavaszi vagy kora-nyári kéktúrámat mindenképpen egyedül terveztem...  

Csodás Cserhát 

 Gyönyörű magyar fák :)

 ...ilyen szépség csak itthon van... :)

 ...és hogy minden kéktúrámon tanulok valami újat és minden kéktúrámon tapasztalok valami érdekeset, izgalmasat, ez szerintem már örökre így marad... :) Ezért mondják, holtig tanul az ember... ...bár még eléggé zöldfülű túrázónak érzem magam, de azért már sok mindent megéltem, átéltem, tapasztaltam, de most ismét egy újdonság. Az alábbi táblával találkoztam. 

...(számomra) újdonság a kéken... :) 

 ...tiszta Svájc... (..csak a nagy, színes ablakos parasztház hiányzik a tetejéről...) ;) 

 ...aki használt gumit keresne... :)

 ...mondom én, hogy tiszta Svájc... :D

 ...mintha Svájcban lennék - állatok, traktorok és házikó.. :)

 ...ez a kis édes drága kecske pedig Alsópetény határában jött felém és bújt... 

...a kecskékkel szorosabb barátságba szintén Svájcban kerültem hehehe... :) ...amikor a Napfon túráztam vagy futottam, és mentem lefelé, mindig leültem melléjük... :) 

...most is megálltam természetesen és beszélgettem velük, megsimogattam őket... <3

 Alsópetény

 Prónay kastély, Alsópetény

Én nem tudom, mi van Alsópetényben, mert abszolút nem ismertem idáig, de most egy valamit meg kellett állapítanom: itt minden gyönyörű! Csodálatos a kastély épülete, kertje, hatalmas az emlékmű, csodásak a házak. Teljesen el voltam képedve. Nagyon tetszett ez a kis városka.

Alsópetény

2. vh-s emlékmű, Alsópetény

 Háttérben a katolikus templom

Megláttam egy éttermet és bementem. Nagyon vágytam egy kávéra. Bár reggel korán ébredtem, mégis valami kegyetlen fáradtság volt rajtam a délelőtt folyamán. Biztos még nem állt át teljesen a szervezetem a hazai levegőre. Svájc és Magyarország között nincs időeltolódás, egy időzónában vagyunk, mégis sokkal nyugatabbra fekszik, emiatt valami mégis más... ...itthon már reggel 5 órakor világos van, míg kint 6-kor kel a Nap. Viszont kint fél 10-ig világos van, itthon fél 9-kjor már alig látok. ...és nem beszélve a magasságról... ...én azért hét hónapon át majdnem 800 méteren laktam, és 1000 méterre jártam fel sokszor... ..itt meg ugye a sík alföld... ..más a levegő is... ..szóval picit kótyagos voltam, így bementem az étterembe, ittam egy kávét és egy narancslét. A kéktúrás bélyegző egyébként az étteremmel szemben található buszmegálló falára van akasztva. 

 Étterem Alsópetényben 

(..ezen a képen nem tudom miért makrózott a gépem. Igazából automatára van állítva. Szóval itt nem kellene a háttérnek homályosnak lennie, s a virágnak élesnek, de ez van... ...ez a kép picit el lett cs...ve...:D) 

(..mondom én, hogy nem értek a fotózáshoz... ...viszont simán lefutok egy félmaratont...;) ..és az nekem sokkal fontosabb...;)..)

 Buszmegálló pecséttel

 Alsópetény infók

 Kékkör panzió, apartman Alsópetényben

 ...és egy házikó, ami nagyon tetszett :)

Mikor elértem Alsópetény utolsó házait, mikor az utcában lakó összes kutya jól megugatott, olyan történt, amitől mindig féltem. Odajött hozzám egy kutya. ...méghogy jött... ...odaügetett... ...olyan szélsebesen repült felém, hogy majdnem belém csapódott.. ..buksi fejével a kezemnek ütközött, majd erősen hozzám bújt... ..megijedtem... ...én félek a kutyáktól. Félek, mert soha nem tudom, mikor tévedek véletlen magánterületre. A kutya pedig azért van egy kertben, hogy megvédje a magántulajdont. A kutya nem tudja, hogy én nem bántom azt, ami a másé, a kutya nem tudja azt, hogy zöldfülű túrázóként időnként eltévedek... ...szóval úgy megijedtem, hogy néhány percig nem is mozdultam. Fejemben az a gondolat futott át, hogy oké, de most akkor kit hívjak fel... ...és hogyan... ...aztán végül a kutya nem harapott meg, hanem játszani akart. ...én meg túrázni... ..nem nagyon érdekelte. ...aztán a semmiből jött még egy kutya, egy naaagy fehér és egymásnak estek. Játszottak. Én pedig nagy levegőt vettem, azt hittem, hogy megmenekültem. Elindultam tehát utamra, mintha mi sem történt volna. Meg is tettem kb másfél kilométert, erre hallom, valaki jön utánam... ...méghogy jön... ...szélsebesen száguld, akárcsak egy tornádó... ...hátranézek, hát basszus a kutya... ...hiába próbáltam elhessegetni magamtól, nem, ment, sőt, mikor próbáltam ellökni magamtól, megugatott. Ha hagytam, hagytam, hogy mellettem sétáljon, akkor csendben jött velem. Békés, barátságos kutya volt, de fél szeme mindig rajtam. Ha lemaradtam, megállt és megvárt. Időnként hátralesett, megvagyok-e. A Kék utat ismerte, mert én még nem is sejtettem a kanyart, ő már előrerohant és megvárt. A harmadik kilométernél úgy voltam vele, elengedem a félelmet. Ha meg akart volna harapni ez a kutya, már megtette volna. Nyakörve van, ergó nem kóbor. ...de akkor is, ez a kutya valakinek hiányozni fog... ...próbáltam arra ösztönözni, hogy forduljon vissza, de az nagyon nem tetszett neki. Nah mondom, nem provokálom, ha jönni akar, jöjjön. Neki kell majd visszajönnie, nem nekem... Így történt, hogy a következő több, mint hét km-es szakaszt a kutyus kíséretében tettem meg. Nem tágított, ragaszkodott hozzám. Volt szakasz, ahol futottunk. Nem mertem túl gyorsan futni, nehogy megijesszem. Ha lemaradtam, időnként hátralesett. Ha gyorsabb voltam, a nyomomban volt, éreztem a lihegését a vádlimnál. Kigondoltam, hogy a következő faluban szólok valakinek, hogy vigyék vissza. Becskéig nem kísérhet el, az nagyon messze van, onnan nem biztos hogy visszakerül a gazdájához...  

 Kilátás a magasból Alsópetényre

 A kutyus, Alsópetény-Romhány szakaszon hű útitársam :)

 Erdei pihenő

 Országos Kékkör infó

 Futópálya

 Infó tábla

Melege volt szegény kutyának, mert ahány pocsolyát, dagonyát elhagytunk, mindegyiknél megállt és ivott. Az erdőben az út szélén megláttunk egy kis őzikét. Édes volt, evett. Mikor észrevett, azonnal elszaladt. Lassú voltam, nem tudtam elővenni sem a gépemet, sem a telómat, így sajnos nem tudtam lefotózni. A kutyust az őzike sem érdekelte, inkább velem maradt...  

 Csodálatos természet

 Kutyus még itt is velem :)

 ...kutyus miatt fáradtan, kimerülten...:D

 Romhány infók

 Lépcső Romhánynál(kutyus inkább mellette jött...:D)

 Romhány a messziből 

...mikor ezt megláttam, megnyugodtam, hisz tudtam, nemsokára lepasszolom a kutyát... ...remélhetőleg... ;)   

Mikor megérkeztem Romhányba, több dolog is kavargott fejemben. Egyik, hogy meg kell találjam a bélyegzőt, a másik pedig, hogy bizony elérkezett az idő, és érzékeny búcsút kell vennünk a kutyussal. Mikor beérkeztünk a faluba, eszeveszett kutyaugatásba kezdett a környék valamennyi kutyája. Az én kis kutyusom azt sem tudta, hova fusson, melyiknek ugasson vissza, jött a lábam között, mint aki megkergült, egyik oldalamról a másikra. Időnként úgy tett, mint aki fél. A másik pillanatban viszont már két lábon állt az egyik kerítés mellett és torkaszakadtából ugatott. Én gyorsan próbáltam eliszkolni, hátha itt marad a kutyus és valakinek feltűnik, hogy le kellene olvasni a chipet a nyakán. Kis idő elteltével azonban a kutyus, mikor észrevette, hogy próbálok eltűnni látóköréből, gyorsan nekem vágtatott. Mikor elért, fékezett és velem együtt sétált, miközben szemrehányóan rám pillantott. Próbáltál lerázni, gondolta, ejnye-bejnye... ...ezt olvastam ki tekintetéből... Kínomban már beszéltem a kutyushoz, elmagyaráztam neki, hogy jobb, ha most elválnak útjaink, ugyanis még vár rám kb 10 km, és én utána felpattanok egy buszra vagy vonatra és hazamegyek. Haza, Budapestre. Egy 34 négyzetméteres lakásba, ami pici kettőnknek. Már nekem is pici, nemhogy kettőnknek... ...és én amúgy sem lennék jó gazdi... ...állandóan úton vagyok... De a kutyus csak nem tágított, nagy boci szemekkel nézett rám és odadörgölőzött a lábamhoz...Végül egy bringás hölgyet sikerült leszólítanom és elmeséltem neki a történetet. Hirtelen ketten lettek, elkezdtek telefonálni, de a keresett személy nem jelentkezett. Abban állapodtunk meg, hogy hozzájuk nem mehet be, mert ott van már két másik kutya, viszont induljak el és utánam jönnek. El is indultam, meg is néztem pár dolgot a városkában, majd betértem a presszóba, ahol ittam egy kólát és pecsételtem a füzetembe. Nekik is elmeséltem a kutyás történetet és kértem némi segítséget. Ők is telefonáltak, egy bizonyos Timi nevű hölgyet kerestek, de nem vette fel a telefont. Abban maradtunk, hogy én kimegyek, ők gyorsan bezárják az ajtót és a kutya bent marad. Így is történt. Mikor zárult mögöttem a kocsmaajtó, elkezdtem futni, egyrészt mert imádok futni, másrészt, hogy minél hamarabb kijussak a faluból és a kutyus nyomot veszítsen. Ahogy futottam a főúton, egyszer csak az eredeti hölgy, akivel először beszéltem, utolért autóval egy másik hölgy társaságában. Közöltem velük, a kutyus a presszóban van és a pultos hölgyike egy Timi nevű leányzót próbált felhívni. Erre mosolyogtak, hisz a Timi nevű hölgy ott ült az autóban az anyósülésen, chip olvasóval a kezében. A kör itt bezárult. Megköszöntük egymásnak a segítséget és remélem, a kutyus visszakerült a gazdájához és remélem, a gazdája ezentúl jobban vigyáz rá, vagy legalábbis megtanítja neki, nem kóborlunk el vadidegenekkel. ...mert akár rossz emberekkel is elmehetett volna.... ...bár azon a környéken állítólag csak jó emberek élnek....   

Romhány

Emlékmű és kőhíd, Romhány

Rákóczi tanösvény infó

A következő falu, Kétbodony, alig egy kilométer távolságra található. Átfutottam. Nincs turistaút, az autóút szélén kénytelen sétálni vagy futni a túrázó. A falu szélén Rákóczi emlékszobor részletes szabadságharc infókkal. Szép és érdekes. 

Kétbodony? Rákóczi szobor és infók

Kétbodony, imaház

Kétbodony, Kékkör apartman

Kétbodony infók

Kétbodonyban a domb túloldalán van ismét egy presszó, ahol az udvaron található a kéktúrás bélyegző. Ha már itt voltam, ettem egy jégkrémet az izgalmakra. :)

Kétbodony után az erdőben

Terepfutás :)

Itt az erdőben kezdődött a nap folyamán először egy erősebb kapaszkodás felfelé. Üde zöld erdő, friss levegő, csodás környezet. Mi kell ennél több??

Infó tábla az erdőben

...s a bizonyíték, hogy ott voltam... :)

Csodás erdő, imádtam, imádom :)

...így néz ki a cipőm egy izgalmas, tartalmas kéktúra után...

...a túra elején nyoma sem volt az elmúlt napok esőzésének, itt azonban már érezhető volt a csapadékos időszak... ...volt egy mocsáros rész, amin úgy gondoltam, gond nélkül átjutok... ...tévedtem... ...illetve egy fotótéma miatt másodszor nem néztem a lábam elé, de közben haladtam. Mire feleszméltem, már bokáig süllyedtem az iszapban.... :) 

Csodás Cserhát :)

Mentem, futottam, s egyre közelebb érkeztem Becskéhez, aznapi célomhoz. ...már láttam az alagút végét... Az égen csodálatos égi jelenségnek voltam szemtanúja; sötét felhők, majd ragyogó szivárvány... :)

Gyönyörű Cserhát

Vonatsínek.... :) ...már csak állomást kell hozzá keresni... :)

Fagyizó marketingje az erdőben a Kéken :)

Friss tavaszi illat, madárcsicsergés :)

...s a 30. km-nél megláttam ezt az emelkedőt... ...naaah, hát mát csak ez hiányzott, gondoltam, a 30. km után ez már nem esett jól, de megmásztam. Felfutottam rá... ...s csak utána vetem észre, most benéztem egy kéket és ezt a dombot nem kellett volna megfutnom... ...előtte elkanyarodik a kék... ...le az erdőbe.... mindegy, ez a dombfutás már az enyém.... :) 

...a domb, amit benéztem... :)

...stílusosan... ....kéééék.... :)

Irányjelzés :)

Szürke felhők, csodás Cserhát

Itt vettem észre, hogy kis szakaszt magánterületen tettem meg... :)

:)

...s a nap ajándéka... <3

Imádom :)

...időnként akadály...

...a távolban Becske :)

Szanda-hegy látképe

...és a csodás táj... :)

Végül beértem Becskére, egyedül, kutya nélkül. Megkerestem a kék bélyegzőt, mely elvileg egy kocsmában volt bent, de az italbolt zárva volt. Egy kedves férfival futottam össze, aki rám nézett, és rögtön azt kérdezte, a bélyegzőt keresem? A szembelévő fagyizó kerítésén található, mondta, ott tudok pecsételni. Így is lett... :)

Becske

Becske

Pecsételés után elindultam a buszmegálló felé és láttam, szinte az összes busz elment hat órakor. A következő kilenc óra magasságában indul Balassagyarmatra. Fasza, gondoltam magamban, s megkérdeztem egy az utcán baktató srácot, merre találom a vonatot. Itt nincs vonat, hangzott a válasz, csak a következő faluban. De nincs messze, 3 km. ...az tényleg nincs messze... 33 km után 3 km már csukott szemmel, hátrafelé is megy... Átfutottam tehát Nógrádkövesdre, a következő városkába, ahol fél nyolc magasságában landoltam a vasútállomás forgalmi irodájában. Itt három nagyon kedves srác fogadott, nyomtattak nekem menetrendet és beinvitáltak az irodába, hogy maradjak ott, üljek le, ugyanis a következő vonat egy óra múlva indul Aszódra, ahol megvárhatom a budapesti csatlakozásom. Nagyon jól elbeszélgettünk a fiúkkal, meséltek vicces történeteket, ajánlottak hétvégi programot, szóval jól elmúlattuk az időt, míg megérkezett a vonatom... -:) (...ha esetleg valaki arra jár, legyen kedves vigyen a fiúknak áfonyás palacsintát... ;) :)...)

Futás Becske és Nógrádkövesd között :) 

...a sínek már megvannak, már csak az állomást kell megtaláljam... ;)

Ezen a napon összesen 33,09 kilométert tettem meg a Kéken, összesen 7 óra 54 perc alatt (szünetekkel, fotókkal...) A két falu között 3,24 km-t futottam, 22 perc alatt. Ezen a napon újabb élmények, tapasztalatok értek, melyet azt hiszem, sosem felejtek el... :)