2016. október 16-án egy felhős, először borús, de aztán egyre derűsebb vasárnapi napon az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúra útvonalán:
OKT-111 Szárliget - Hajagos - Kőrösi Csoma Sándor-forrás - autópálya aluljáró -
Cukor-hegy - Kisegyházapuszta - Kettes-tó - Bika-domb - Hársas-oldal -
Somlyóvár, kulcsosház
OKT-112 Somlyóvár, kulcsosház - Szénégető - Tornyópuszta - Bodza-völgy - Hallgató - Koldusszállás, vadászház
OKT-113 Koldusszállás - Tuskó-rét - Öreg-erdő - Pes-kő-hegy alja - Kalmár-dűlő - Vértestolnai műút - Fábián-kő - Fekete-kő - Bányahegy
Gerecse-hegység
Ez a vasárnapi nap sem úgy valósult meg, mint ahogyan idén sokminden, ahogy én azt előre elterveztem; szombaton este még egészen mást tervezgettem, egy teljesen más útvonalból készültem fel. Egyáltalán nem ezt a szakaszt szerettem volna végigjárni, egy lépést sem terveztem erre a napra a Gerecsében. De mivel szombat reggel egy gyors, azonnali újratervezésre volt szükségem, emiatt döntöttem néhány másodperc alatt a fenti útvonal bejárása mellett. Nem bántam meg!
Szárligeten kezdtem a mai mókát, pecsételtem a már jól ismert vasútállomáson, a már jól ismert kéktúrás bélyegzővel és esőmentes napért imádkozva, pozitív gondolatokkal a fejemben kezdtem el a túrámat. A vonatállomást elhagyva kb 400 méterre indul az erdő, ahol a már annyira hiányolt friss levegő, zöldellő és mindenféle színes, tarka lombjukat hullató fák sűrűjében találtam magam. Imádom ezt az érzést, imádom a természetet, imádom az ember- és autómentes napokat, mikor csak én vagyok, a természet, a növények, virágok, a fák és az erdőben élő apró állatok, melyeket oly ritkán látom, csupán érzékelem jelenlétüket, és időnként hallom halk hangjukat.
Belevetettem magam tehát az erdő sűrűjébe, bár az órám az első 5-600 métert sajnos nem mérte, mert nem találta meg azonnal a gps-jelet, s mivel nem volt kedvem órákat álldogálni egy helyben, az erdő szélén magányosan álldogáló házikó kapujában, elindultam hát, s az órám kis idő után bepittyegett, jelezvén a kijelzőn hatalmas betűkkel a nekem szánt üzenetet: GPS-Signal gefunden. Szuper, gondoltam magamban és már az erdő közepén jártam. Szárligeten a túra egyébként azonnal egy keményebb szakasszal kezdődik, meredek felfelé kaptatás több kilométeren, majd egy hatalmas rét, gyönyörű zöld, őszülő terület. Imádom a tavaszt, hisz akkor ébredezik a természet, ez a megújulás időszaka, számomra a legkedvesebb évszak. Imádom a nyári időszakot, imádom, mikor nem kell felöltözni, elég egy trikó és egy sort, imádom, mikor úszhatunk a nyílt vízen. A telet nem szeretem, bár a tél is szép tud lenni a hegyekben, ahol meg is marad a hatalmas hó. Viszont akárki akármit mond, bár az ősz az elmúlás ideje, van benne valami szomorkás, de a színei... ...a színei bizony az ősznek a legeslegszebbek... :)
Barangoltam az erdőben, gyönyörködtem a színekben, futottam, ahol tudtam. Tökéletes futóidő volt ezen a vasárnapon, nem tűzött a Nap, de egyáltalán nem volt hideg. Időnként gyenge szellő segítette lépteimet, de a szél ereje sem volt vészes. Az erdőt egy országút keresztezte, melyen át kellett szaladnom, hogy folytatni tudjam utamat. Egy idő után autók zajára lettem figyelmes, nem csoda, hisz itt található az M1-es autópálya, ahol autók, kamionok dübörögtek. A kék az autópálya alatt, egy gyalogos alagúton megy keresztül, amiről megmondom őszintén, eddig nem is tudtam.
Szárligeten kezdtem a mai mókát, pecsételtem a már jól ismert vasútállomáson, a már jól ismert kéktúrás bélyegzővel és esőmentes napért imádkozva, pozitív gondolatokkal a fejemben kezdtem el a túrámat. A vonatállomást elhagyva kb 400 méterre indul az erdő, ahol a már annyira hiányolt friss levegő, zöldellő és mindenféle színes, tarka lombjukat hullató fák sűrűjében találtam magam. Imádom ezt az érzést, imádom a természetet, imádom az ember- és autómentes napokat, mikor csak én vagyok, a természet, a növények, virágok, a fák és az erdőben élő apró állatok, melyeket oly ritkán látom, csupán érzékelem jelenlétüket, és időnként hallom halk hangjukat.
Belevetettem magam tehát az erdő sűrűjébe, bár az órám az első 5-600 métert sajnos nem mérte, mert nem találta meg azonnal a gps-jelet, s mivel nem volt kedvem órákat álldogálni egy helyben, az erdő szélén magányosan álldogáló házikó kapujában, elindultam hát, s az órám kis idő után bepittyegett, jelezvén a kijelzőn hatalmas betűkkel a nekem szánt üzenetet: GPS-Signal gefunden. Szuper, gondoltam magamban és már az erdő közepén jártam. Szárligeten a túra egyébként azonnal egy keményebb szakasszal kezdődik, meredek felfelé kaptatás több kilométeren, majd egy hatalmas rét, gyönyörű zöld, őszülő terület. Imádom a tavaszt, hisz akkor ébredezik a természet, ez a megújulás időszaka, számomra a legkedvesebb évszak. Imádom a nyári időszakot, imádom, mikor nem kell felöltözni, elég egy trikó és egy sort, imádom, mikor úszhatunk a nyílt vízen. A telet nem szeretem, bár a tél is szép tud lenni a hegyekben, ahol meg is marad a hatalmas hó. Viszont akárki akármit mond, bár az ősz az elmúlás ideje, van benne valami szomorkás, de a színei... ...a színei bizony az ősznek a legeslegszebbek... :)
Csodás őszi színek a Gerecse-hegységben
Imádom a Kéket :)
Pilates a Kéken :)
Futás előtt/után kell egy kis nyújtás az izmoknak...
Barangoltam az erdőben, gyönyörködtem a színekben, futottam, ahol tudtam. Tökéletes futóidő volt ezen a vasárnapon, nem tűzött a Nap, de egyáltalán nem volt hideg. Időnként gyenge szellő segítette lépteimet, de a szél ereje sem volt vészes. Az erdőt egy országút keresztezte, melyen át kellett szaladnom, hogy folytatni tudjam utamat. Egy idő után autók zajára lettem figyelmes, nem csoda, hisz itt található az M1-es autópálya, ahol autók, kamionok dübörögtek. A kék az autópálya alatt, egy gyalogos alagúton megy keresztül, amiről megmondom őszintén, eddig nem is tudtam.
Futásra készen :)
Gerecse-hegység
Gyalogos alagút az M1-es autópálya alatt
Mikor kijöttem az alagút túloldalán, még folytatódott az erdős rész egy kis darabon, mert megérkeztem Nagyegyháza városkába/faluba. Végigbaktattam a településen, ahol gyakorlatilag az összes kutya megugatott. Ezt "imádom" ezekben a kis falukban; muszáj az út közepén mennem, különben félő, ha a járdán járom utam, az összes kutya kitépi a kerítést, úgy elkezdenem ugatni és a kerítéshez rohanni, ráfeszülni. Időnként elég ijesztő. Jó, tudom, ez a dolguk, a házat őrzik, de hát nem akarok én bemenni...
Ezt a visszapillantót muszáj volt megörökítenem...
(Nagyegyháza)
(Nagyegyháza)
Nagyegyháza határában
Nagyegyháza
A faluból kiérve, ahol tehát a település összes kutyája kivétel nélkül megugatott, egy csendesebbnek mondható autóúton haladtam tovább. Szerencsére nem volt nagy a fogalom, összesen két autóval találkoztam. A felhők szorgalmasan gyülekeztek a fejem felett, de reméltem, nem kap el a zivatar, nem lesz nagy eső...
Egy tanyát megkerülve, ahol két kutya szintén lázasan ugatott, nagyon szép tájra érkeztem. Láttam a térképen, a gps-en, hogy mellette a Kettes-tó található, de én valamivel beljebb voltam, így magát a vizet nem láthattam. Dzsindzsáson vágtam keresztül, ahol többször megálltam fényképezni, az őszi színeket a fényképezőmmel megörökíteni.
Őszi képek a Gerecse-hegységben
Tovább baktattam a réten, míg kiértem egy hatalmas mezőre, melyet egy kerítés választott el tőlem, innen csodálatos kilátásom nyílt a Váli vízre és Hajagosra. Itt már nagyon csúnyák voltak a felhők felettem, kaptam is egy kis esőt, de tényleg csak keveset. Feltettem a kapucnimat, de mikor rákezdett, elővettem a táskámból az ernyőt és kinyitottam; nem akartam, hogy megázzon a táskám, benne a kéktúrás füzetemmel (szemem fénye). Újabb erdő következett, már enyhébb emelkedővel, a Bika-domb oldalába érkeztem. Itt sokáig szintben haladtam, jókat futottam, közben egy-egy fotó erejéig meg-megálltam, majd újabb kaptató következett fel a Hársas-oldalra. Pár percet futottam még a friss levegőn, mígnem elértem második bélyegzőpontomat, a Somlyóvári kulcsosházat.
A réten, felhők kíséretében
Gerecse őszi színvilága
Őszi futópálya a Gerecsében
Őszi akadálypálya a Gerecse-hegységben
...alig tudtam betelni vele...
Elérkeztem tehát Somlyóvárra, a kulcsosházhoz, ami egy hatalmas tisztáson található, körülötte pihenőpadok és asztalok sorakoznak; tökéletes pihenőhely egy megfáradt vándornak. De mivel én nem voltam még fáradt, gyorsan pecsételtem a füzetembe és folytattam utamat Koldusszállás irányába.
Néhány lépés után megláttam az útjelzőtáblát: van egy csodás kilátó, ami 400 méter erejéig letér a kék útról, s a kék háromszög vezet fel rá: Somlyótető, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk a Gerecsén. Természetesen tettem egy rövidke kitérőt, a látványért abszolút megérte. Ezt sejtettem. Az időjárás istene is abszolút kegyes volt ma hozzám: mire felértem a csúcsra, még a Napocska is kisütött, így csodás képeket készíthettem miután beszippantottam a friss levegőt.
Somlyóvár, kulcsosház
Útjelző a Gerecsén
Somlyó-tető
A csodálatos panoráma megtekintése után visszatértem a kékre, majd továbbhaladtam az erdőben. Imádtam a friss illatot, az őszi színeket, a tiszta levegőt. Futottam, de Tornyópuszta irányába elég meredek lejtővel folytatódott utam. Andi barátnőm mondata jutott eszembe, amit közös túránk alkalmával mondott nekem: "...olyan érdekes és oly csodálatos a természet. A fa mindig pont oda nő, ahol szükség van rá..." ...és ez milyen igaz volt ezen a napon is. Mikor lefelé futottam és megindultam az amúgy dagonyás, sáros földön, mindig pont jó helyen állt egy fa, amibe az utolsó pillanatban mindig meg tudtam kapaszkodni és lefékezni azt a sebességet, amivel vágtattam lefelé a hegyoldalon. Gyanítom, hogy időnként egy-egy borulást is megakadályozott, lefékezett egy-egy fa, mikor hirtelen nekimentem és átöleltem... ..persze azért időnként a saját fékező erőmre is szükségem volt, mikor hirtelen megindultam egy-egy csúszósabb lejtőn... ..szerencsére nem volt borulás, mert cserenadrág most éppen nem volt nálam... ..volt a táskámban plusz pulóver, plusz trikó, sőt még plusz zokni is, de a nadrág most sajnos kimaradt, így vigyáznom kellett a borulással... :)
Ahogy jöttem lefelé a hegyről, éppen arra gondoltam, mennyivel jobb és kellemesebb az őszi erdő, hisz nincsenek bogarak. Nyáron tele van minden bogárral, emlékszem, már időnként zúgott az agyam a rengeteg bogár hangjától, nem győztem csapkodni őket. Volt, hogy napszemüvegben mentem végig az amúgy árnyékos erdőben, hisz a szemüveg akkor nem a Naptól védett, hanem a bogaraktól, akik előszeretettel, hatalmas sebességgel ütköztek a szememnek és repültek egyenesen bele. Ezt a gondolatomat azonban meghallotta egy csomó darázs és katica, akik azon nyomban, amint kiértem egy gyönyörű tisztásra, egyszerre mind rám szálltak, úgy kellett egészen durva mozdulatokkal lesöpörni magamról őket.
Tornyópuszta felé
Tornyópuszta kapujában
...egy kis nyújtás a Kéken... ...futás után sosem árt...
Az erdőből kiérve a Tornyópusztai műúton találtam magam, ahol szintén haldoklott a forgalom; csupán egyetlen árva autóval találkoztam a fél kilométeren, amit az úton kellett megtennem, amit természetesen egyáltalán nem bántam (mármint a kevés autót), hisz nem azért jöttem ki az erdőbe, vidékre, hogy a benzingőzt szívjam magamba... Az út szélén található egy Jézus szobor, megcsodáltam, majd vígan folytattam utamat.
Jézus a Tornyópusztai műút elején
Az útról letérve ismét az erdőben folytatódik a kék, felfelé a hegyen, amit meredek lejtő követ. A nap folyamán elég sok túrázóval találkoztam, ami nem csoda, hisz hétvége van, vasárnap, az idő is abszolút kellemes, kirándulásra tökéletesen alkalmas. Az erdőből kiérve a Bodza-völgybe érkeztem, ami szintén szép, főként az őszi színekben. Itt tettem egy nagy kerülőt, mire ismét beértem az erdőbe. Ahogy haladtam előre hol gyalogolva, hol futva, egyre hangosabb zajra lettem figyelmes, mintha csak otthon, a jól ismert Váci úton járnék... ...vajon mi ez a tömény autózaj... Megálltam egy pillanatra, ránéztem a gps-re, hát nem megint az autópálya mellett haladok.... ...hát deee.... ...bent voltam az erdőben, pár lépésre az M1-es autópályától, ott halad a kék útvonal...
Bodza-völgy
GPS-en néztem, mellettem az autópálya...
Újabb gyönyörűség a Gerecsén
Őszi színek
Az autópályát magam mögött hagyva egyre halkult az autózaj, majd ismét bejutottam az erdő közepébe, s hamar elérkeztem aznapi harmadik pecsétes célomhoz. Itt találkoztam egy párral, a kéktúrás bélyegzőt nézegették. Beálltam a "sorba", zavartan meredtek rám, mint akik valami rosszban sántikálnak. Aztán kiderült, ők nem kéktúrázók, ők csak gombát szedni indultak, de már régóta meg akarták nézni, hogyan működik a bélyegző. Megmutattam nekik. :)
Koldusszállás, kéktúrás bélyegző
Pecsételés után jobbra indultam el, s már messziről láttam a vadászházat előtte a kis tóval. Itt elgondolkodtam, be kellene fejezni a mai túrát, de megmondom őszintén, fogalmam sem volt, merre tovább, így folytattam utamat Bányahegy irányába.
Koldusszállás
Tovább baktattam az úton, egy kis hídon magam mögött hagytam a Tarjáni-malompatakot, következett a Tuskó-rét, majd elindultam felfelé az Öreg-erdőn keresztül a hegyre, melynek útja köves volt, nagyon hasonlított a Nagy-Gete útjára, ami felvitt anno a csúcsra. Futottam felfelé, időnként hullámvasutazva, már a Pes-kő hegy alján jártam, erdőn keresztül és irtásokon.
Elég sokat futottam, sétáltam, míg elérkeztem Vértestolna bekötőútjára, ahol az aszfaltúton folytattam tovább az utat, megkerülve egy hatalmas legelőt, ahol teheneket láttam és fotóztam. Ahogy tovább indultam, sajnos elkezdett esni az eső, fáradt is voltam (most ugye hat napos munkahét volt mögöttem, hisz a szombat is munkanap volt ezen a héten. Bár home office-ban dolgoztunk előző nap, de mégis munkanap volt...) és a vizem is elfogyott, nagyon szomjas voltam. Néztem a gps-t, hogyan tudok hazamenni Bányahegyről, hol van a legközelebbi buszmegálló és Vértestolnára esett választásom. Visszafutottam, az órámat itt már leállítottam, hisz ez egyrészt már egy megtett útvonal, másrészt pedig már nem a kék, hanem a hazautam volt...
Öreg-erdő
Vértestolna
Vértestolna egyébként Európai falu, ki volt táblázva nagybetűkkel a falu bevezető útján. A következő túrámat itt fogom kezdeni, ide jövök majd vissza. Bélyegzőm Bányahegynél lesz duplázva, ott folytatom a kéktúrát hivatalosan, ott lesz végpont és kezdőpont is, az a pár kilométer most nem számít, s egy részét így is-úgyis duplán teszem majd meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése