Indulj el egy úton.... OKT 1 számú túra, Kőszegi-hegység, Kemeneshát: Írottkő - Sárvár

Életem első háromnapos, két éjszakás, több mint 100 km-es túráját sikerült teljesítenem 2017. augusztus 7-8-9. napokon, úgy, hogy ráadásul augusztus 8-án megdöntöttem saját rekordomat, felülmúltam önmagamat, és több mint 50 kilométert túráztam, futottam vegyesen, 11 óra leforgása alatt. Ezért szeretek egyedül túrázni. Imádom feszegetni a határaimat, imádom megtapasztalni, mi mindent bír az emberi szervezet. Ha egyedül indulok útnak, kizárólag rajtam múlik minden, kizárólag önmagamhoz kell alkalmazkodnom. A sikert kizárólag önmagamnak köszönhetem, kudarc esetén kizárólag önmagamat hibáztathatom... A Kéktúra egy remek önismereti út. És valóban! Soha nem gondoltam volna, hogy 52 megtett km után még képes vagyok felfutni egy hegyre. Soha nem gondoltam volna, míg meg nem tapasztaltam....

Kéktúra jelkép, Szent-Vid hegy
A Kéktúra egykori kezdőpontja

A fent említett napokon az alábbi szakaszokat teljesítettem az Országos Kéktúrán mosolyogva, boldogan, sikeresen: 

OKT 1 számú túra, Kőszegi-hegység, Kemeneshát: Írottkő - Sárvár

OKT-011: Írott-kő - Vasfüggöny túraút - Hörmann-forrás - Stájerházak - Vörös-kereszt - Irány-hegy - Óház-tető - Hét-forrás

OKT-012: Hét-forrás - Hercegi-erdő - Pintér-tető - Kálváriatemplom - Jurisics-vár - Kőszeg

OKT-013: Kőszeg - Ólmodi út - határ - Alsó-erdő - Vízállás - Hosszú-Guba-hegy - Vadászház - Cser-háti-erdő - Patyi-hegy - Grádics-erdő - Ilonavár - Ilona-szobor - Ilona-völgy - Tömörd 

OKT-014: Tömörd - Fenyves-patak - régi országút - Kincsédpuszta - Kincsédi-mező - Tilos-erdő - Szapári-erdő - Ablánc-patak - Ifjúsági tábor - Ablánc, malomcsárda

OKT-015: Ablánc-malom - volt Gór vm. - Mocsony vadászlak - Szelestei-patak - Fácános - Szeleste 

OKT-016: Szeleste - Lőricni-erdő - Ölbői-Nagy-erdő - 88-as út - Váti-erdő - Bögöt 

OKT-017:  Bögöt - Erdészlak - Tilos-erdő - Csénye, major - Csénye - Csényeújmajor

OKT-018: Csényeújmajor, Mária Kápolna, kegyhely - Gyöngyös-patak - Sárvár 

Nincsenek véletlenek! Tényleg hiszem azt, hogy nincsenek véletlenek. Biztosan olvastátok Ti is a Mennyei Prófécia című nagy sikerű könyvet, aminek bár nem minden betűjével értek egyet, mégis alapokban megváltoztatta annak idején az életemet. Nagy segítség volt egy nagyon nehéz, kilátástalannak tűnő időszakban... Volt idő, mikor minden évben kezembe vettem és bizony minden évben elolvastam. Egy-két nap alatt. Talán az első olyan könyv, amit nem tudtam letenni. Amit tényleg nem tudtam letenni, egész éjszaka virrasztottam miatta... ...pedig nekem nagyon fontos a megfelelő mennyiségű alvás... ...szóval visszatérve a könyv lényegére; nincsenek véletlenek... Mikor megterveztem ezt a túrámat, mikor eldöntöttem, hogy elmegyek a Kéktúra elejére, ahonnan az egész országos útvonal indul, pont aznap olvastam a face-en az OKT csoportban egy bejegyzést; egy srác írta, hogy néhány napja teljesített ha jól emlékszem kilenc nap alatt kétszáz kilométert, s írt róla egy rövid összefoglalót. Az első szakaszt is tartalmazta az iromány, nem is volt túl hosszú, így fogtam magam és elolvastam; szállásinfók, mit érdemes megnézni, milyen kitérőket kell tenni. Pont jókor jött, így döntöttem el, hogy elmegyek Velembe is, ami már nem kéktúrás szakasz, viszont muszáj megnéznem azt a városkát is, illetve ha már arra járok, muszáj beletennem a Szent-Vid hegyet és kápolnát is, hisz ott található a Kéktúra hajdani kiinduló pontja. Hála a blogot író srácnak, láttam róla képet is, és azon nyomban tudtam, éreztem, nekem ott a helyem.... 

Hétfőn fél egy magasságában érkeztem meg Kőszegre. Nem rohantam. Úgy terveztem, hogy megnézem a várost, iszom egy kávét és szép kényelmesen, amolyan bemelegítés jelleggel felsétálok Írottkőre a Kéken, majd le Velembe a piros úton. Ott foglaltam magamnak szállást éjszakára, a Kern vendégházban. 

 Kőszeg, főtér

 Jézus szíve templom

 Kőszeg

Mikor leszálltam a vonatról, elindultam a belváros irányába.A Tourinform irodában pecsételtem, majd bementem érdeklődni, tudnak-e szállást foglalni a Kék útvonalon.. Sajnos ahol nekem kellett volna, nem tudtak. Mert úgy indultam útnak, hogy kedd estére nem volt szállásom... ...mint azt már említettem egy korábbi bejegyzésemben, a Kéket kilogisztikázni, megtervezni időnként sokkal bonyolultabb, mint végigjárni. :)

 Kőszeg

Tettem egy hatalmas sétát a városban, bementem a várba, készítettem néhány fényképet, majd beültem a főtéren egy kávézóba, ittam egy finom capuccinót és átadtam magam a város hangulatának. Nagyon cuki ez a városka. Emlékszem, mikor megismertem Ateszt, említette, hogy neki ez a kedvenc szakasza, az 1-es számú túra. Kezdem érteni, miért... Mondta, ide bármikor szívesen visszajön... ...azt hiszem, egyet kell értsek vele... Kőszeg egy kis ékszerdobozka, egy finom leheletnyi selyemszál ebben a felgyorsult, zsúfolt világban... ...egyszerűen elvarázsolt a város hangulata, az illat, a levegő, az emberek.... 

A facebook-os Kéktúrás oldalamon 

így üdvözöltem kedves Olvasóimat :)

 Kőszeg

 Kőszeg, a Várba vezető út

 Kőszeg, Jurisics vár

 "Bizonyíték" ;)

Ahogy sétáltam a városkában, azt éreztem, itt még a romosnak tűnő épület is értékes. ...és amúgy tényleg! :) Nagyon jó hangulatú kis városka, igazi, megmagyarázhatatlan vonzerővel... 

Kőszeg

Három óra magasságában indultam el a városból a Kéken. Először megpillantottam azt a helyet, ahol a Szent Koronát őrizték anno, majd megindult utam felfelé a Kálvárián. Egész meredek volt a kapaszkodás felfelé, de hát pont ez az, amit imádok a Kékben; mikor elindulunk az erdőben, mikor megindulunk meghódítani egy hegyet... 

Kőszeg, a Szent Korona helye

Kőszeg, Kálvária

Indul a kapaszkodás felfelé

Meredek kapaszkodón értem el a Kálvária templomot, ahol találkoztam egy icipici lányával és anyukájával, akik a templom előtt játszottak a csodás kilátás mellett. Nem volt hideg, egyáltalán nem fáztam... :) 

Kálvária templom, Kőszeg

Ott voltam :))))

Kis kitérővel (200 méter) érhető el a Trianoni kereszt, ahonnan fantasztikus panoráma tárul elénk. Érdemes időt szakítani rá, érdemes megtenni ezt a tényleg aprócska kitérőt.

Trianoni kereszt

...egy kis nyújtásra mindig marad idő... ;)

...s a kilátás fentről... :)

Tovább haladva az úton folyamatos kapaszkodás következik, hisz egészen Írottkőig szeretnénk ugye feljutni. Klimatizált erdő, meredek hegyoldal, friss levegő - nagyjából ez jellemzi az utat. Ez az én drogom, ez az, ami fogságában tart... (...de egyáltalán nem bánom...;)). Következő kilátó pontom a Pintér tető, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elém, elkezdődött a szokásos eufória.... :) 

Úton Írottkőre ;)

Pintér tető infó

A csodás panoráma

Bizonyíték ;)

A következő pecsételő pont a Hétforrás, amely a hét vezérről lett elnevezve: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm kutak, mindegyikéből tiszta forrásvíz zubogott. Nem is tudtam, melyikből igyak... ...végül Huba nyert... :) ...de választásom logikáját, ha nem bánjátok, megtartanám magamnak.... :))))

Hétforrás infó

Kéktúrás bélyegző

Hét(vezér)forrás

Bizonyíték ;)

Finom, hideg forrásvíz :)

Boldog vagyok, hogy itt lehetek :)

Ahogy mentem felfelé a csúcsra, ami egyébként végig egy elég kemény szakasz volt, többször az az érzésem támadt, mintha a Mátrában lennék. Imádom a Mátrát, és itt ugyanolyan jól éreztem magam, hisz olyannyira lenyűgözött minden; a táj, az erdő, a fák, a levegő.....azt hiszem, új szerelemre bukkantam.... <3

Kőszegi-hegység 

Egy elég meredek szakasz következett, s nekem folyamatos "dejavum" volt. Olyannyira, hogy megismételtem, amit a Mátrában ősszel elkövettem... ...nem tudom, hogyan, de hasraestem.... Tavaly július óta túrázom a Kéken, és a Mátrában sikerült elesnem tavaly októberben először és eddig utoljára. De hogy ott tutira menjek, fél órán belül kétszer is estem... ...se előtte, se utána... ...egészen eddig a hétfő délutánig.. ..mondom én, hogy tiszta Mátra feelingem volt... ..érezte a szervezetem, ez olyan mint a Mátra, itt akkor hasra esünk.... ...no, de ez a kis baki nem szegte kedvemet, gyorsan és tömören összeszidtam a Teremtő családját, utána villámgyorsan felpattantam és mintha semmi sem történt volna, mentem tovább. A következő megálló az Óház tető kilátó volt, ahol nagy betűkkel ki volt írva, hogy felmenni a kilátóba baleset veszélyes. ...de mivel nekem a féléves esésem már megvolt, így nem kellett semmitől sem tartanom, vígan felsétáltam és megcsodáltam az elém táruló fantasztikus vidéket. 

Óház tető

..a szokásos bohóckodás... ;)

Csoda ez a kilátás...

Tovább haladtam az erdőben, s az egyik fordulónál megpillantottam a Vörös keresztet. Egyébként itt az erdőben elég sok bringással találkoztam, akik csak úgy száguldoztak le a mélybe... 

Vörös kereszt

Fontos infó

Meseszép tájak

Irányjelző tábla

Lassan, de biztosan elértem a Stájer házakat. Lementem, megnéztem őket, készítettem itt is néhány fotót. Már egész közel jártam a mai célomhoz, mégis olyan lassan fogytak a kilométerek... 

Stájer házak

Az idő gyorsan telt, a kilométerek lassan fogytak. Bár az elem lámpa most biztosan a táskám mélyén lapult (ellenőriztem, mielőtt elindultam...), mégsem akartam sötétben kószálni az erdőben, illetve titkon meg szerettem volna nézni egy csodás naplementét. Csak remélni tudtam, hogy szép lesz a kilátóból, hogy látom majd, hogy nem lesz felhő, hogy elérem.... Nah, ismét Feri jutott eszembe, mikor tavaly Nagymaroson épp hogy elértük a naplementét... Futottunk már végén fel a hegyre... ..az is iszonyat meredek volt, de csak a vége.... 

Futópálya

 ...s az erdő mélyén olykor kincsre bukkanok... <3

 Közeledvén...

 ...a Nap már lemenőben.... ;)

Utolsó egy kilométeren

Velem infó

Írottkő infó

Hét óra után értem fel Írottkőre. Megpillantottam az eső beállóban a kéktúrás bélyegzőt, de hiányzott belőle a párna... ..először nagyon megijedtem. Hogy lesz így pecsétem... ..ki tette ezt.... ...és nem lett jelentve.... ...aztán titkon arra gondoltam, talán a kilátónál is lesz egy bélyegző... ...mintha azt olvastam volna valahol... ...siettem a kilátóhoz és hála Istennek ott várt a másik kéktúrás bélyegző, így lett természetesen Írottkő pecsét a füzetemben... :)  

Írottkő

Itt tehát az Írottkő kilátónál, itt a kéktúrás bélyegző, itt indul el minden, itt kezdődik a kaland. Itt kezdődik a nagy kaland, az 1180 km-es hatalmas naaagy kaland... Indulj el egy úton...! ..szól a Kéktúra szlogenje, ami teljesen beitta magát a tudatomba. A lelkembe. A szívembe. Az egész lényembe. Ez tényleg egy drog. Ezt csak elkezdeni nehéz. ...s ha az ember elkezdi, beleragad. Fogva tartja, nem menekül. Az érzés, amikor belépsz az erdőbe, amikor magadba szívod a friss levegő bódító illatá....  ...mikor nem csupán besétálsz egy erdőbe, hanem, mikor eggyé válasz a természettel.... ...az erdővel, a fákkal, a madarakkal, az állatokkal.... ...mikor nem csupán besétálsz, hanem mikor a részévé válsz....  Ez valóban egy drog. Egy kőkemény drog, s amikor a hétköznapi teendők miatt nincs rá elég idő, elvonási tünetei lesznek az embernek...  Drog, amitől nem lehet megszabadulni, s az az igazság, nem is akarok megszabadulni tőle....  ...vannak mélységek és vannak magasságok.... ..mikor jön egy mélypont, mikor hasraesem, mikor koszos leszek, mikor nyakig sáros vagyok és koszosan létezem, mikor már annyira fáradt vagyok, hogy fájnak a lépések.... ...akkor megfogadom, hogy most neeem, soha többet, hogy abbahagyom, hogy más életet élek... ..majd eltelik pár nap, és elkezd hiányozni... ..hiányoznak a kihívások, hiányoznak a kalandok, hiányzik, hogy koszos és büdös legyek, hiányzik, hogy az erdőben a bogarak kergessenek.......hiányzik, hogy újra a természet részévé váljak...

  ...már most félek, mi lesz akkor, ha teljesítem... ...mi lesz akkor, ha azt mondom, vége. Bejártam. Nincs tovább.... ...biztos hiányozni fog, biztos egy űr marad majd mögötte... ...s akkor mi lesz?... ....bejárom még egyszer... ..de az már más lesz.... ...más, mert most az is vonz, hogy ismeretlen... ..hogy izgalmas.... ..kaland... ...nem tudom, mikor, hol, mi vár rám.... ..s ez az érzés, ez a kaland kell nekem, engem ez éltet....

 Írottkő kilátó

Kéktúrás bélyegző

Kilátó belül

...s a csodaszép panoráma... :)

Rengetegen lepődnek meg azon, hogy egyedül túrázom, pedig higgyétek el, nem vagyok egyedül. Nagyon nem. Rengeteg túratárssal találkozom mindig, akik egyedül róják az utakat. Tényleg rengeteggel. Írottkőn, a kilátónál például egy bringás sráccal hozott össze a sors, akit, mint másnap megtudtam, Gyulának hívnak. Tekeregtem a kilátó körül, mert így szoktam beazonosítani a gps-t. Nem tudom, merre van az arra, így telefonnal a kézben megindulok minden irányba. Nekem így megy egyelőre az azonosítás. Tudom, eléggé fapados, de majd ősszel vagy télen beiratkozom valami térképész suliba, már tervezem. Szóval, épp tekeregtem a kilátó körül, mint egy mérgezett egér, mikor megkérdezte a bringás srác tőlem, hogy: Kéktúra? Nah, hát nálam ugye az a varázs szó, erre a kérdésre egyből felcsillan a szemem. Beszélgettünk természetesen. Elmesélte, hogy elkezdte a Kéktúrát, de a lába nem bírta, így azt találta ki, két keréken, tehát bringával teljesíti a távot. Ezért megyek én mindig terepfutócipőben. Fájdalom, igen, ez az, amit a hosszútávfutás megtanított nekem, hogyan kell a fájdalmat elviselnem. ...s hogy a fájdalom múlandó.... ...a dicsőség viszont örök... ...nekem mindig ez lebeg a szemem előtt, minden 30 km feletti futásom mélypontjainál... ...mert mélypontok azok időnként vannak.... ...mert néha fáj az a láb.... Illetve amit megtanultam, az ugye a cipő, hogy minimum két számmal nagyobb kell legyen... ...ezért futok én is, ciki, nem ciki, 42-es cipőben... Először nekem is meg kellett emésztenem. Emlékszem, mikor az első maraton futásomra készültem, lett egy hatalmas sérülésem - izom- és csonthártyagyulladás, sőt, a röntgen még egy kis szakadást is kimutatott, együtt néztük a dokival a monitoron. Utána elhatároztam, szakmai tanácsot kérek cipő vásárláshoz. Maratonfutók tanácsolták lábállás diagnosztika vizsgálat után a minimum két számmal nagyobb cipő vásárlását. ...mert a láb 10 km felett bedagad. Félmaratont még lefut az ember, de afölött már romolhat a teljesítmény a cipő nagysága miatt... Szóval, elcseverésztünk a sráccal, mondta, van egy zöld sátra, azt felhúzza itt éjszakára és reggel, miután megszáradt a sátor továbbmegy. Sok szerencsét kívántam neki, mert mennem kellett....

Elköszöntem a sráctól és elindultam a Piroson Velem irányába. Nyolc óra körül volt, én pedig 9-re meg akartam érkezni - bár a foglalásban az állt, legkésőbb 10-ig tudnak fogadni. Szóval azért még volt időm, de nem akartam sötétben túrázni az erdőben...
A naplemente most kimaradt, mert felhők is voltak az égen, illetve a Nap nem ott állt, ahol én azt megálmodtam volna... ...hamar lebukott hatalmas fák takarásában... ..de nem bánkódtam, tudtam és tudom jól, látok még rengeteg naplementét.... ;) 

 Piros út

Kilenc óra körül megérkeztem Velembe, a Kern vendégházba. Igazából itt a legolcsóbb lehetőséget foglaltam, 3800 HUF-ot fizettem idegenforgalmi adóval együtt. Mikor megtudtam, hogy a faluban a kocsma csak reggel 9-kor nyit, gyorsan intéztem magamnak kávét. Mondtam a palinak, adok 4000 HUF-ot és akkor tegyen bele egy kávét is nekem a szállásba. Nah, először a kezembe adott egy kotyogós kávéfőzőt és megmutatta a gázpalackot, hol kell megnyitni. Hát én ettől teljesen megijedtem. Félek a gáztól, és keresztanyám kezében két ilyen kotyogós kávéfőző felrobbant, én ezt nem tudom és nem is akarom így megoldani. Kitaláltam, főzzünk most egy kávét, reggel pedig megmelegítem a mikróban... ...mert megláttam a házban egy mikrót. A pali nevetett. Mondtam neki, ne nevessen, nekem otthon is csak nescafe-m van. Azt mondta, olyat is tud hozni nekem.... ..így alakult, hogy kaptam két kanál nescafét, amihez reggel melegítettem egy bögre vizet és meg is volt a kávém reggel... ...picit körülményesen, de végül megoldódott a kávé kérdés.... :) A szállás amúgy elég fapados volt, nem egy luxus, a tisztaságba is bele tudnék kötni, de túra előtt és után aludni és zuhanyozni megteszi.... 

Velem

Infó a turulról, az árpádsávról, kettőskeresztről 

...hogy értsük is, hogy mit használunk....

Velem

Szent Vid Velem védőszentje

...itt lett volna csodaszép egy naplemente....

Velem infó

Másnap reggel nyolc óra előtt sikerült elindulni utamra. Ennek nagyon örültem, nálam ez relatív korán van amúgy, mert reggel nem igazán tudok felkelni.... Elindultam ki a faluból, Szent Vid irányába...

Velem

Az időjárás elég vicces kedvében volt. Előző este még majd megsültünk a harminc x fokban, reggelre pedig egész hűvös lett... ..ahogy egyre feljebb mentem, totál köd ült az egész tájra, volt, hogy alig láttam, kizárólag az orrom elé...

Úton a Szent Vid felé

...sejtelmes ködben...

...mintha november vége lenne....

 A lényeg, amiért bármi és minden megérte <3
...legszebb selfie... :) 

 Ködbe burkolózott a táj...

A Szent Vid hegy kb egy 5-6 km-es kitérőt jelentett ezen a napon, amivel abszolút tisztában voltam és ami miatt relatív korán kellett elindulnom. Itt található a Szent Vid kápolna és ami számomra még érdekesebb és vonzóbb, a Kéktúrás nagy kő, hisz anno itt kezdődött az egész Kéktúra. Hatalmas élmény, nagy boldogság volt ez számomra, hogy megtaláltam, hogy lefotóztam, hogy ezt az élményt az élettől megkaphattam.... :) 

Szent Vid infó

Kéktúra emlék kő

...szavak nélkül....

Szent Vid kápolna

Ha már idáig feljöttem, a Szent Vid kápolnát is megnéztem, körbejártam. Igazából, most ezzel senkit nem szeretnék megbántani, de én valami nagyobb durranásra számítottam....  ..ráadásul be sem tudtam menni, be sem tudtam kukkantani, az ajtó zárva volt... ...még szerencse, hogy a Kéktúrás emlékkő is itt volt, különben bosszús lettem volna, hogy emiatt csináltam ilyen nagy kitérőt... ..a hegyre fel is kellett jönni, nem adták ingyen ezt az élményt.... :)

Szent Vid kápolna

..egy hajdani kék csík... ;)

Miután kigyönyörködtem magam, elindultam vissza Kőszegre a Piros úton. Sokat futottam, aszfaltos út volt és lejtett (amiért felfelé megküzdöttem, azt most lefelé ajándékként kaptam...), így visszafelé egész jó tempót sikerült kipréselni magamból. :) Rengetegen futottak amúgy velem szemben, még meg is fordult a fejemben, talán valami közösségi edzés vagy futás szemtanúja lehettem.

Kőszeg előtt elértem egy kis települést, méghozzá Pogányok nevű kis városkát. Itt találkoztam egy nagyon vidám, kedves kis társasággal.

Pogányok

Ez a vidám társaság  igazából egy kertben ült és iszogatott. Annyira megtetszett a házikó, ahol megpillantottam őket, hogy megkérdeztem az ott iszogató urakat, ugye nem bánják, ha készítek egy fényképet. Erre azt válaszolták, persze, nyugodtan, de csak pohárral a kézben fotózhatom őket, hahaha. Kérdezték, honnan jövök, merre tartok, és hogy mennyire tetszik a környék. Mondtam nekik, teljesen el vagyok ájulva a Kőszegi-hegységtől, időnként olyan érzésem van, mintha a Mátrában lennék. Nagyon örültek neki, de mondták, ők nem látnak itt semmi különlegeset, ők itt élnek, már megszokták... Megállapították, hogy mindig a szomszéd nője szebb.... :)))))

Pogányok

Hamar elértem Kőszeget. Most a másik irányból jutottam be a városba, s vettem az irányt a már jól ismert belváros felé. Beültem ismét az Ibrahim kávézóba, rendeltem egy kávét és egy csirkés szendvicset. Itt kb egy órát időzhettem mielőtt ismét megkerestem a Kéket és folytattam túrámat. 

Kőszeg

Kőszeg, főtér

Kőszeg

 Gyöngyös patak

A Gyöngyös patak mellett haladtam el balra és megkezdtem a túrát Tömörd irányába. Mentem, futottam és titkon azt reméltem, a mai nappal túrarekordot döntök. Igazából a mai célom Bögöt volt. Előző este ránéztem facebookon az OKT csoportra, s mivel nincsenek véletlenek, egy srác pont akkor írt be, hogy Szelestén szállást keres. Én is ott terveztem megállni első körben. A válaszadók a kastélyszállót és a Zsuzsanna hotelt ajánlgatták, de emberünk ezt a két lehetőséget drágának találta. Egy srác hozzáírt, hogy Bögötön tud adni kontaktot. Na, nekem sem kellett több, gyorsan elővettem a térképet, számolgatni kezdtem a kilométereket és megállapoítottam, simán eljutok Bögötre kedden. Írtam is a srácnak a csoportban, hogy engem érdekelne a kontakt, s hétfő reggelre meg is érkezett a válasz. Kaptam egy nevet és telefonszámot, amit a vonatról felhívtam, de sajnos csoportja volt a vadászháznak. Nem tudtak fogadni. Így alakult, hogy kedd délelőtt még fogalmam sem volt arról, este hol fogok aludni. De nem hogy a szállást nem tudtam, még a városban, faluban sem voltam biztos, meddig tudok eljutni.... 

Mentem, futottam az erdőben, s valamiért azt éreztem, nem kell ezt a szálláskérdést elkapkodni... ...valahogy tudtam, éreztem, hogy estére megoldódik....

Ahogy futottam az erdőben, egyszercsak megláttam egy csodaszép erdőt, ami nagyon vonzott. Nah, gondoltam, úgysem ártana egy bokorszünet, megnézem közelebbről az erdőt, a fákat. Gyönyörűek voltak. Volt, akit meg is simogattam, volt, amelyik fa még puszit is kapott... ...és most nem kell hülyének nézni, ők is élnek... ..más a kutyákat és cicákat puszilgatja, én a fákat... ..szóval az erdő mélyén eszembe jutott hirtelen a bringás srác. Hogy vajon merre jár... ...ő biztos elérte már Szelestét, akár már Bögötön is túl lehet... ...a gondolat, ahogy jött, úgy el is szállt. ..én pedig kijöttem az erdőből. Ahogy kiértem, ráfordultam az útra, zajt hallottam a hátam mögött... ...bicikli zaját... ..hátranéztem, erre megláttam egy világító zöld valamit a bringa elején, s akkor már tudtam, ő a tegnapi bringás srác... ...hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem neki, s rácsodálkoztam, még csak itt tart?? ...persze a mosolyt ő nem tudja, miért volt oly hatalmas.... ...hisz az előbb ugrott be, az erdőben, vajon merre járhat... ...feltettem egy kérdést az Univerzumnak, és alig telt el néhány perc, itt a válasz.... ...kezdem magam úgy érezni, mintha a Mennyei Prófécia könyvben szerepelnék... ...egy következő kiadásban.... szóval elmesélte a srác, hogy várta reggel a Napot, csak várta, hogy megszárítsa a sátrat, de nem jött elő. Amúgy persze, tudom, hisz én is jártam ma arrafelé, ugye a Szent Vid hegyen, ahol olyan köd fogadott, mintha november vége lenne... Meséltem neki, hogy én is még felmentem a Szent Vid kápolnához, mondtam, még megkerestem a Kéktúrás emlékkövet, illetve elidőztem Kőszegen is, mert kb 20-25 percet vártam a csirkés szendvicsemre...Őt még két defekt is lassította, kereket kellett cserélnie félúton. No igen, lehet, hogy bringával gyorsabb, de szerintem időnként körülményesebb....

Erdő mélyén... ...imádooom <3

Miután elköszöntem a bringás sráctól, tovább futottam az erdőben. Örültem, mert elég közel jártam a következő pecsételős ponttól, mikor történt egy kis baki. Túlmentem egy kék jelzésen. Láttam a gps-en, nincs vész, mert egy másik erdei úton, ha továbbhaladok, akkor a kék és ez az út eggyé válik. Ez azt jelentette egész pontosan, hogy lecsalok kb 150 métert. Semmi probléma, gondoltam, reggel plusz 5-6 kilométert megtettem a Piroson, sőőt, még többet, mert Velemtől Kőszegre is a Piroson jutottam el, szóval ezért a 150 méter mínuszért már csak nem haragszik meg a Kék szelleme.... ...nyugodt lelkiismerettel mentem tovább, mikor újra megláttam a kék jelzést, s egy nyilacskát, mely a Gradics forráshoz vezet. Na, itt nekem elment kép és hang is. Forrásvíz. Hidegvíz. Friss hidegvíz. Ezek a mondatok fonták körbe kisagyamat, és mentem, futottam a kék jelzés mentén. Elértem a forrást, lefotóztam, ittam, merítettem kulacsomba vizet, majd, mint aki jól végezte dolgát, futottam tovább a Kéken. Ahogy néztem a gps-t, mintha a madárlest kerülgettem volna... ..nem értettem.... ...az előbb is előttem volt, most is itt tekergek körülötte. Természetesen a kerülőutamat, hogy le akartam csalni 150 métert már rég el is felejtettem. Azt hittem, lefagyott a gps, így újraindítottam a telefonomat. A madárles ugyanott volt. Akkor lehet, én vagyok a figyelmetlen, könyveltem el, és mentem tovább....

Elég sokat mentem, futottam, mikor egy hosszú egyenes szakaszhoz értem. Huuuu, de ismerős ez nekem. Ránéztem a telefonomra, Kőszeg-Tömörd kerékpárút. Basszus! Akkor esett le, hogy én rossz irányba megyek! Én jelen pillanatban Kőszeg felé tartok. Basszus! Valahol benéztem az irányt. Biztos, mikor bementem egy bokorba és kijöttem, rossz irányba indultam el.... ..visszafordultam. Elindultam visszafelé. Újra. A madásles megint ott keringett körülöttem a gps alapján. ...illetve hát én keringek körülötte... ..mentem, futottam, az idő telt, a kilométerek gyűltek.... Fasza. Az előbb már tök közel voltam a városhoz. Erre most eltávolodtam, mert elindultam visszafelé.... ...mentem, futottam, s akkor megláttam a gps-en, hogy benéztem a kéket és továbbmentem. És akkor esett le! Itt a 150 méter, amit le akartam csalni. Helyette megtettem plusz 5-6 kilométert, oda-vissza. Ezért nem érdemes csalni. Ezért nem szabad átverni magunkat, mert a Kék szelleme bizony megbosszulja.... ..viszont, most is túljöttem, most már mindegy, nem megyek vissza. Szemem végig a gps-en volt, most mér nem téveszthetem el. ...s mikor jött a kék jelzés, amikor a két erdei út összeért, nah, ott volt a Gradics forrás jelzés. Aha, szóval itt csesztem el! Itt indultam el visszafelé, megláttam a forrás jelzést, az agyam kikapcsolt és mint aki nem hall, nem lát, csak rohantam előre a vízhez.... ..ezúton nagyon figyeltem, és most nem vétettem el a helyes irányt, mentem előre végre Tömörd felé...

Tömörd felé

Gradics forrást jelző tábla

Gradics forrás

Tömörd előtt még erre a kis dombocskára is fel kellett futni... :)

Szent Ilona szobor és a jelzése (100 méter kitérő)

Nagy volt a boldogság, mikor végre megérkeztem Tömördre. Fényképeztem, megkerestem a templomot, pecsételtem. El sem hittem, hogy a kis bakim után végre itt vagyok. :)) 

Tömörd

A kis bakim után világossá vált, hogy világosban nem jutok el Bögötre semmiképpen, így okosabb, ha Szelestén próbálok szállás után kutatni. Emlékeztem, hogy letöltöttem a netről egy elég drága szálláskontaktot, felhívtam és foglaltam estére egy egyágyas szobát. Ha találok olcsóbbat, gondoltam magamban, maximum no show lesz a foglalásom... ...vagy jófej leszek és odaszólok, hogy ne várjanak.... ...egy aznap telefonon foglalt szobára már csak nem kell kötbért fizetni.... 

Amúgy az egyágyas szoba ára hivatalosan 14ezer HUF, de mivel kéktúrázom, így kaptam némi kedvezményt; 12ezer HUF egy éjszaka reggelivel, fürdő belépővel. Mondtam, hogy a belépőt sem időm nem lesz kihasználni, sem fürdőruhám, de az árát sajnos nem tudták kivenni az árból. 

Tömörd

Kéktúrás bélyegző, Tömörd

Tömörd

Teljesen nyugodtan indultam tovább, már nem kellett izgulnom, hisz elintéztem az aznapi szállásomat. ...de azért titkon reméltem, hátha útközben szembejön velem valami olcsóbb lehetőség.... ...sajnos nem jött.... 

Mentem, futottam, útközben urbex házakkal találkoztam. Eszembe jutott Feri és az urbex imádata. ...mennyire szeretné ezt most, ha itt lenne... ...illetve az is eszembe jutott, milyen szuper lenne itt paintball-t játszani... :) 

Urbex házak

Erdei futópálya

Erdei vándortábor

Következő pecsételő pontom az Ablánci malomcsárda volt, ami már egy ideje nem üzemel. Hatalmas betűkkel ki volt írva a kerítésre. ..és az is, hogy harapós kutya.... ...oké, de hol van és ki eteti??   
..amúgy ezzel a harapós kutya felirattal is szerintem csak engem tudnak megijeszteni.... :))))) 

Ablánci malomcsárda romjai és a kék pecsét

Mária út infó

Csodás fák :)

Erdőn, mezőn keresztül értem el Szelestét, sőt még egy dzsindzsáson is keresztüljöttem. Folyamatosan néztem az órámat, s mikor a km számláló egy ötös számmal kezdődött, nagyon boldog voltam. Fáradt, de boldog. Mosolyogtam. Erőt, lendületet kaptam és elkezdtem futni. Az utolsó 5-6 km-t futva tettem meg. Lassan, de futva. Imádtam. Örömfutás volt ez a javából. Megdöntöttem saját rekordomat. Mind futásban, mind túrázásban. Soha nem mentem még egy nap ötven km fölé. Most igen. Nagy nap ez a mai. Olyannyira erőt és energiát adott ez a tudat, hogy 52 km után még képes voltam felfutni egy emelkedőn. Soha nem hittem volna. Imádtam! Igazából volt bennem még erő, nem lett volna muszáj megállnom, de már itt foglaltam szállást. Ha most Bögötre kellett volna mennem, akkor sem ijedtem volna meg. Fáradt voltam, de édes fáradtság volt ez, és éreztem, még van bennem.... 

Fél nyolc után értem Szelestére. A naplementét a kukoricásból néztem. Gyönyörú volt. Az előző este kért naplementémet ma kaptam meg... ;)

A telefonom lemerült. Meghalt a gps. Innentől kezdve csak a kék jelzésekre hagyatkozhatok, nincs tovább telefonos segítség. A külső aksim is lemerült. Le, mert útközben töltenem kellett az órámat is és a telefonomra is rátöltöttem. Eddig bírta.... 

Szeleste, naplemente

Szeleste, templom

Megkerestem a Máté vendéglőt, ahol pecsételtem, ittam egy citromos sört és ettem egy pizzát. Megkérdeztem, tölthetek-e rá a telefonomra, a válasz természetesen igen volt. :) Vacsora után megkerestem a Zsuzsanna hotelt, mely az Arborétum felett található és bejelentkeztem. 

Szeleste, Arborétum

Zsuzsanna hotel, szobám

Keddi túrám és futásom eredménye 

Erre most igazán büszke vagyok :)

Másnap reggel nyolcig aludtam. Mivel a túra tetőpontja, a legtöbb kilométer kedden történt, tudtam, van időm aludni, van időm egy picit regenerálódni. Kialudtam magam. Reggeli után lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a maradék huszonegynehány kilométeremre...

Zsuzsanna hotel, Szeleste

A szállodához tartozó fürdő rész

Kastélyszálloda

Szeleste, Arborétum

Kastélyszálloda

Szeleste, Arborétum

Szeleste és Bögöt között nagyon sokat mentem autók között. Először egy hosszú autóúton vezetett a kék, még a körforgalomba is be kellett mennem, áthaladtam az autópálya felett, majd átment az útvonal két vasúti átjárón. ...legközelebb kivisz a jelzés az autópályára...?? ...szép lesz... Jó, persze, elképzelhető, a két település között csak így lehet közlekedni... ..de nekem ez akkor sem túra... ...viszont itt áldottam az eszem, hogy ezt a szakaszt nem este sötétben követtem el.... 

Szeleste után a körforgalomban

A két vasúti átjáró után a pusztában gyalogoltam a tűző Napon

...majd jött egy hosszú, unalmas szakasz....

Egy hosszú erdő melletti szakasz után kivezet a Kék a 88-as fúőtra. Itt azért már volt forgalom. Átszaladtam a túloldalra, mert ott kellett majd lekanyarodnom az erdőbe. De előtte egy nagyobb autó még lassított, dudált és megállt mellettem. Egy vigyorgó, fiatal srác vezette, aki rám nézett és annyit kérdezett: elvigyelek? Visszamosolyogtam, és annyit mondtam, nagyon köszönöm, de kéktúrázom. Rám nézett, azt mondta, kár. És továbbhajtott... ...jaaajjj, ha kb tz évvel fiatalabb lennék, lehet, hogy hagytam volna a francba ezt a kéktúrát és engedtem volna a srácnak, hogy elvigyen oda, ahova el szeretne vinni... ...mert piszok jóképű kis fiatal srác volt ám.... ;) (...a baj csak az volt, hogy nálam kb tíz évvel fiatalabb lehetett, hahaha....). 

No, de maradtam inkább a Kéken, hisz én itt tudom valóra váltani az álmaimat, engem a Kéktúra visz előre, ez az az út, ahol éppen haladok... :)

A 88-as főúton

Irány újra az erdő..

Egy kilátás egy vadászlesből

Erdő mellett értem el Bögöt falucskát. Fáradt voltam. Az előző két nap sokat kivett belőlem. Hétfőn a szintemelkedés volt sok, tegnap a megtett kilométer. ..és persze a szint sem volt kutya. Nekem. A talpam fájt egy picit. Érdekes, ha megállok, akkor van "baj". Amíg haladok előre, addig nincs probléma, addig megy minden simán. Ha megállok pihenni, ha alszom egyet, utána nehezen állok ismét lábra. Így volt ez reggel is. De eltelt pár perc, és mondhatni, szinte már el is felejtettem a tegnapi túrát.... ...de azért éreztem, hogy fáradok a harmadik napon... ...és most nagyon erősen tűzött a Nap. Az időjárással nagy szerencsém volt. Hétfőn Budapestről szakadó esőben indultam, mire megérkeztem Kőszegre, már sütött a Nap, egész meleg volt. Kedden reggel köd mindenhol, ősz végi időkép, Kőszegen még fáztam is, mikor ettem. Fell kellett vennem a pulcsimat egy időre. Délután kisütött a Nap, nagyon kellemes idő lett, illetve kedden sokat mentem erdőben. Viszont ez a szerdai nap, ez kegyetlen. Nagyon meleg volt, kánikula, éreztem a levegőben a trópusi hőséget... ...és nagyon sokat mentem ezen a napon írtáson, földúton, a tűző Napon....

Bögöt

Kéktúrás bélyegző a Coop boltban

Mikor beértem a faluba, egy bácsi igazított útba, hogy amennyiben a kéktúrás bélyegzőt keresem, merre menjek tovább, bent van a boltban. Említette, ha a bolt zárva lenne, a Polgármesteri Hivatalban van a másik pecsét. Nagyon megköszöntem a segítségét és szép napot kívántam neki. A bolt nyitva volt, a bélyegzőt is hamar megtaláltam. Mikor odaértem a templomhoz, egy srác rámköszönt. Ha jól emlékszem, Sándornak hívják és a kolléganőjével vágtak neki a Kéknek. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Megbeszéltük, ki mikor kezdte a Kéket és ki hol tart. Javasoltam neki a face-en az OKT csoportot, azt mondta, feltétlenül belép. Aranyos volt, kaptam tőle egy banánt ajándékba. Imádom a banánt! ...lehet, rám van írva...?? ;))))

Bögöt

Beszélgettünk a sráccal, majd valahogy szóba jött, ki kivel találkozott az út során. Említette, hogy összefutottak Szelestén egy sráccal, aki biciklivel teljesíti a távot. Huuuu, mondom, nem zöld sátor volt nála véletlenül? De, de, mondta a srác, ooh, akkor ezzel a sráccal én is találkoztam. Írottkőn futottunk össze hétfőn, és tegnap is, mert kétszer defektet kapott. Háromszor, javított ki a srác. No, akkor nem úszta meg a harmadikat sem, gondoltam magamban. Mondta a srác, hogy említette neki a bringás fiú, hogy összefutott velem. Komolyon mondom, ezután a beszélgetés után ismét úgy éreztem magam, mint aki a Mennyei Prófécia, vagy egy ahhoz hasonló könyv szereplője... ...hihetetlen..... ..megborzongtam és azon gondolkodtam, hogy imádom ezt az egész helyzetet... ..imádom, hogy egyedül elindulok és mégsem vagyok egyedül.. ..hogy útközben köttetnek laza ismerettségek és tudunk még egymásról anélkül, hogy újra találkoznánk... ...imádom, hogy bejárok egy utat, amely utat mások is bejárnak és időnként szavak nélkül is megértjük egymást... ...egy mosoly, egy kacsintás, egy apró kézmozdulat... ..imádom, hogy mindannyian elindulunk az ismeretlenbe és van egy közös nyelv, amelyet csak mi ismerünk... ...de mi nagyon ismerjük....  ...s imádom, hogy ezáltal egy titkzatos közösség tagja lehetek....<3

Bögöt, Vadászkastély

Elköszöntem a sráctól és kolléganőjétől, majd folytattam utamat Sárvár felé. A következő falu, amit elértem, Csénye volt, ahol beszaladtam egy boltba, vettem egy kólát és két túrórudit, majd ittam egy kávét az udvaron található kocsmában. Nagyon meleg volt. Szinte éreztem lépteimen, ahogy a forró aszfalt visszaverődik és még melegebb levegőt kavar lényem körül. A kocsmában leültem pár percre.

Csénye

Kocsmázás után átsétáltam a falun, majd egy hosszú autóút vezetett a következő bélyegzőig, Csényeújmajor irányába. Egyre melegebb volt, azt éreztem, én pedig egyre fáradtabb lettem.

GoodBye Csénye

Csénye és Csényeújmajor között az autóút szélén

Csényeújmajor, Kápolna

A kéktúrás bélyegző a Csényeújmajor-Sárvár buszmegálló melletti Kápolna falán található. Érdekes kis kápolna ez, nagyon szép. Pecsételtem, leültem pár percre. Egyre melegebbnek éreztem a levegőt, de vigasztalt az a tudat, hogy már csak 4 km-re vagyok a célomtól.

Sárvár irányába

Hosszú írtáson, tűző Napon értem el Sárvárra. Megcsináltam! Három nap alatt letudtam az egyes szakaszt, kitérőkkel. Megnéztem, láttam mindent, amit ebbe a szakaszba beterveztem.

Sárvár

Megnéztem a belvárost, beszaladtam a várba, pecsételtem, hosszasan elbeszélgettem a wc-s nénivel. Kikérdezett rendesen. Sok dologra kíváncsi volt, és ő is mesélt. Mesélt, kik jártak erre, milyen kéktúrások, ki mit mesélt, kitől mit hallott. ...mert hogy a kéktúrás pecsét a vár parkolójában lévő nyilvános wc falán található... ...őszintén? ...találhattak volna neki ebben a városban jobb helyet is... ..de bizonyára valakinek az érdeke vagy logikája ezt diktálta...

Sárvár, Városháza

Megérkeztem :)

A vonat indulásig beültem egy étterembe. Nem sokat ettem még aznap. Reggeli és két túrórudi, nagyjából ennyi volt az aznapi betevőm, úgyhogy rendeltem egy hatalmas adag rántott sajtot rizibizivel. Most már telepakolhatom a gyomrom, most már nem kell mennem semerre...

Sárvár

Sárvár

Elértem a célom, szerda délután megérkeztem Sárvárra. Akkor már több mint 100 km volt a lábaimban és a futócipőmben. Bebizonyítottam ismét önmagamnak, hogy nincs lehetetlen, mindent meg lehet oldani, csak idő kérdése. ..és akaraterő... ...és persze sok kitartás... ...és talán a legfontosabb. a hit. Hinni kell önmagunkban, hogy igenis meg tudjuk oldani, véghez tudjuk vinni. Mert nincs is annál fantasztikusabb dolog, mint megálmodni valamit és az álmainkat valóra váltani.... ...élni az álmainkban s tenni azt, amit igazán szeretünk, ami igazán örömöt okoz.... <3

Hétfőn 24,42 km-t tettem meg 7 óra 1 perc leforgása alatt. Szintemelkedés 1005 méter, süllyedés 925 méter volt. Legmagasabb pont 897 méter. Kedden rekordot döntöttem, 56,88 km-t mentem, futottam vegyesen, mindezt 11 óra 22 perc alatt. Emelkedés 905 méter, süllyedés 1085 méter. Ezen a napon túlteljesítettem eddigi határaimat, s megbizonyosodtam arról, bizony 52 km után is képes vagyok futásnak eredni, s felfutni egy kisebb hegyre. Szerdán 23,36 km-t mentem, 5 óra 53 percet vett igénybe. Itt a szintemelkedés, süllyedés hanyagolható, szinte végig síkon toltam (120 m felfelé és 140 méter lefelé, tehát tényleg sík volt). Az az igazság, minden nagyképűség nélkül, nagyon büszke vagyok ezekre a számokra. Nagyon. ...s emellett lett egy új szerelmem: a Kőszegi-hegység.... <3